facebook youtube rss
2018. november 26. | 07.50

135 éve született Babits Mihály

babitsBabits Mihály költő, író, irodalomtörténész, műfordító, a 20. század eleji magyar irodalom jelentős alakja, a Nyugat első nemzedékének tagja, 1883. november 26-án született Szekszárdon. Latinos műveltségű, szekszárdi nemesi-értelmiségi nemzedékek leszármazottjaként indult el a tanári pályára. Kortársai mindig ámulva említették rendkívüli és mindhalálig gazdagodó műveltségét. Egyetemista korától kezdve jelentek meg versei és műfordításai, s az értők már ekkor felismerték formaművészetét. Fiatal vidéki tanárként kapcsolatba került a Nagyváradon kiadott, A Holnap körével. Már érett költőnek bizonyult A Holnap köteteiben megjelent verseivel, Ignotus is felfedezte, és a Nyugat indulásától kezdve munkatársa volt a folyóiratnak, amelynek később szerkesztője, majd főszerkesztője lett. Élete és művészete összekapcsolódott a Nyugattal.

250px Babits Mihaly Radio 1935

 

Család

Édesapja, id. Babits Mihály törvényszéki bíró volt, édesanyja Kelemen Auróra művelt, versszerető, okos asszony volt. Az elemi iskolát Pesten és Pécsen végezte, 1893 szeptemberétől pedig a ciszterciek gimnáziumába járt. Ötödikes gimnazista volt, amikor édesapja meghalt. Édesanyja a két gyermekével visszaköltözött az anyai nagypapa, Kelemen József szekszárdi házába. A nagymama, született Rácz Innocentia, Cenci néni fogta össze a családot. Érettségi után a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar-francia, később magyar-latin szakos hallgató lett. Négyesy László híres stílusgyakorlat óráin ismerkedett meg Juhász Gyulával és Kosztolányi Dezsővel.

Első verses kötetetek és fordítások

A századfordulótól írt verseket, de ezeket nem publikálta. Baján, Szekszárdon, Pesten és Szegeden, majd Fogarason tanított gimnáziumi tanárként. Első művei a nagyváradi A Holnap című antológiában jelentek meg, 1908-ban. Ebben az évben tett olaszországi utazása ihlette San Giorgio Maggiore, Zrínyi Velencében és az Itália című verseit, majd Dante Isteni színjátékának fordítását. 1909-ben jelent meg első kötete Levelek Iris koszorújából címmel. Ars poeticáját a kötet nyitóversében – In Horatium – fogalmazta meg. Babits az első verseskötetével az új magyar költészet első vonalába lépett. 1911-ben adta ki második kötetét, Herceg, hátha megjön a tél is címmel. 1913-ban írta meg első regényét, A gólyakalifát, de csak később jelent meg. Ebben az évben kezdte el fordítani Dante Isteni színjátékát olaszról magyarra, 1913-ban jelent meg a Pokol, 1920-ban a Purgatórium, 1923-ban pedig a Paradicsom. Fordításáért az olasz állam kitüntette és megkapta a San Remo-díjat.

Háború idején

Babits 1916. március 26-án, a Nyugat zeneakadémiai matinéján szavalta el Húsvét előtt című békeversét, tomboló közönségsikerrel. A világháború alatt az emberi élet védelme érdekében tiltakozott az élet- és értékpusztítás ellen. Zaklatott, egymásba indázó mellékmondatokból felépülő versmondat a költemény első része: az akkor merész igazság kimondásának félelme vissza-visszarettenti a költőt, de legyűri félelmét, s kimondja azt, mit már a vers elején ki akart mondani: „hogy elég! elég! elég volt!hogy béke! béke! – béke! béke már!Legyen vége már!” A versnek ez a legfontosabb üzenete: a soviniszta propagandával szemben a békevágy bátor kinyilvánítása. De míg idáig eljut a vers, sok-sok merész gondolatot, motívumot sodor magával. Harmadik verseskötete, a Recitativ, 1916-ban jelent meg. Fortissimo című békeverse miatt az ügyészség elkobozta a Nyugat 1917. március 1-jei számát, és istenkáromlás miatt eljárást indított ellene.

1918-1919

Illúziókat táplált az 1918-1919. évi forradalmak iránt. Júliusra már a Szíttál-e lassú mérgeket? című versének tanúsága szerint elfordult a diktatúrától, a Magyar költő kilencszáztizenkilencben című vallomásában jelent meg a Nyugatban, melyben lelkiismeretére hallgatva vádolja önmagát. Az igazi haza című vallomásában már előre, pontosan látta Trianon tragédiáját, egyetlen ellenszerül ajánlva a szellemi haza bonthatatlan egységét. Közben forradalmi szereplése miatt üldözték, rendőri felügyelet alá került, megjárta a toloncházat is. 1918-as megalakulásakor a Vörösmarty Akadémia alelnöke, 1925-ben pedig elnöke lett.

Házasság

1919–20-ban rövid ideig Ady özvegyével, Boncza Bertával, Csinszkával tartott fenn szerelmi viszonyt. Ezt követően a vele egy lakásban élő titkára, Szabó Lőrinc menyasszonyát, Tanner Ilonát, írói álnevén Török Sophiet kérte feleségül. 1924-ben  házasodtak össze Budapesten, majd az esztergomi Előhegyen vettek nyaralót, ahol a költő haláláig sokat időztek, Babits számos műve itt született, s ettől kezdve a város kulturális életének meghatározó alakja lett. Alapító tagja volt a városban máig működő Balassa Társaságnak. Esztergomi házában több híres írót, költőt, művészt fogadott, akik mind aláírták az úgynevezett autogram-falat. A nyaraló ma Babits-múzeumként működik.

7ab025eaa753417f98b0ce0a2c64278fBabits és felesége, Török Sophie

Sziget és tenger

Háború utáni magatartását a visszahúzódás jellemezte. 1925-ben megjelent kötetének címe, a Sziget és tenger is arra utalt, hogy a magánélet nyugalmában szeretett volna elbujdosni. Költészete is elkomorult, kiszorult verseiből a játékos virtuozitás, a forma “egyszerűsödött”. Ez azonban tudatos munka eredménye volt. Művészete ezekben az években mélyült el igazán. Az új mondanivalókhoz nem illettek a régi díszek. Új kötetének bevezetőjében fogalmazta meg magyarságának, a népek testvériségébe vetett hitének és katolicizmusának egylényegűségét. Ezt az őrző szerepet fejezte ki a nevezetes autogramfala, mely őrhelye lett múltnak és jelennek, amint erről a Szent király városa, a Dal az esztergomi bazilikáról és A gazda bekeríti házát című verse is szól.

1927-től a Baumgarten-alapítvány kurátoraként dolgozott, így a magyar irodalmi életben nagy befolyásra tett szert. Munkatársa volt a Benedek Marcell főszerkesztésében, az 1927-ben megjelent Irodalmi Lexikonnak is.

Nyugat

Az 1929-től Móriczcal, 1933-tól Gellért Oszkár közreműködésével együtt szerkesztett Nyugatot egyszerre őrtoronynak és szekértábornak tartotta. Igyekezett szélesíteni a Nyugat gárdáját, szívesen adott helyet fiataloknak, érdeklődve fordult a népi költők felé is. Csak a szocialistáktól idegenkedett, illetve mindazoktól, akik a költészetben nyíltan politizáltak. József Attiláról kedve ellenére ismerte el, hogy milyen jelentékeny költő, de csak élete legvégén, amikor József Attila már régóta halott volt, akkor látta be nagyságát, de addig még sok év tanulsága formálta belátását. Elszigeteltségéhez hozzájárult – túl a nemzedéki ellentéteken – hogy a Baumgarten-alapítvány kurátora lett.

Harmincas évek

Mire új verseskötete, a Versenyt az esztendőkkel! 1933-ban megjelent, Hitler már hatalomra jutott Németországban. Ebben az évben írta utolsó regényét, az Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom című antiutópiát, egy állandó háborúban élő kilátástalan világról. Az események egy meghatározatlan társadalomban játszódnak, ahol a háborúban a férfiak zöme már meghalt, így a nők is katonai szolgálatot teljesítenek. Elza pilótaként fogságba esik, így saját szülővárosát kell bombáznia.

Kései költészetének hangulatát indokolja a halál fenyegető közelsége is, 1936-ban már tudta, hogy rosszindulatú daganata van. Az Ősz és tavasz között című verse is a halál rettenetében fogant. A költemény témája nem általában a halál, hanem az egyéni elmúlással való kérlelhetetlen szembenézés. 1937 kora nyarán született nagy imaverse, a Balázsolás. 1938-ban gégeműtéten esett át, képtelen volt beszélni, ezért „beszélgetőfüzetén” keresztül érintkezett a külvilággal. Az operációt jól viselte, lábadozását azonban súlyos szenvedések kísérték. Eközben már munkált benne a hatalmas bölcseleti költemény, a Jónás könyve, amelyben megjelenik fölülemelkedése szenvedésein és múltbeli önmagán.

Jónás könyve

Élete végén megírta élete egyik legfőbb művét, 1938 őszén jelent meg a négyrészes elbeszélő költeménye, a Jónás könyve. Egy nagy jelképes elbeszélő költeménnyel zárta le pompás életművét. A Bibliából vett, groteszken tragikomikus költemény a prófétáról szól, aki el akar futni hivatása elől, de nem lehet, jön a cethal, és lenyeli, mire belátja tévedését, s amikor a cethal kihányja, mégis elmegy prófétának, majd rémülten látja, hogy nem úgy következnek az események, mint ahogy prófétálta. Megérti azonban, hogy élete árán is az igazságot, az emberségességet kell szolgálnia. A történet csaknem végig követi a bibliai elbeszélést, de olykor részletezéssel bővíti ki annak előadását. Ilyen pl. a tengeri vihar, a ninivei vásár leírása és Jónás a hal gyomrában ironikus bemutatása. A bibliai történettől azonban eltér a költemény, ott a niniveiek bűnbánatot tartanak s megtérnek, itt viszont kinevetik és tovább élik bűnös életüket.

A Babits-féle Jónás komikus, alakja esetlen. Elmenekül a városból a sivatagba és várja Ninive pusztulását, de rá kell eszmélnie, hogy nem az eredményen, hanem a szándékon kell mérni a prófétát, a költőt: a gonoszság világában nem menekülhet, nem hallgathat. A költő, a próféta kötelessége a harc az embertelenség, a barbárság ellen még akkor is, ha ez a küzdelem eredménytelen. A küzdő humanista ember álláspontja ez.

Ninivét az Úr mégsem pusztítja el, s ebben a befejezésben ott rejlik valami remény is: az emberiség nagy alkotásai túlélik a gonoszságot. Jogos a felháborodás az erkölcsi romlottság fölött, de jogtalan a világ teljes pusztulását követelni – ez is egyik tanulsága a műnek.

A mű a költő művészi szándékait szolgálta, ugyanis elbeszélő keretbe foglalt nagyszabású lírai önvallomás a Jónás könyve. Babits költői hivatásáról mond véleményt olykor ironikusan, olykor pátosszal. Babits Jónásként menekült az Úr akarata elől, nem akart próféta lenni, szigetre vágyott, ahol egyedül lehet. A fasizmus előretörésével látta be, hogy az elvonulás lehetetlen, s a költő nem térhet ki feladatai elől, a felelősségvállalás alól.

Jónás imája

1939-ben írta Babits a Jónás könyvéhez kapcsolódó Jónás imája című megrendítő költeményét. A két hatalmas versmondatban gáttalanul áradó szavak a halálosan beteg költőnek azt az elhatározását fejezik ki, hogy “mig égi és ninivei hatalmak engedik”, bátran fog szólni, s nem hallgat cinkos némasággal. 1941 márciusában még megtartotta akadémiai székfoglalóját, áprilistól csaknem beszédképtelen volt. 1941. augusztus 3-án a budapesti Siesta-szanatóriumba szállították, ahol 4-ére virradó éjjel hunyt el.

Költészete és hatása

Értelmi gazdagság, sokszínűség és csiszolt verskultúra jellemzi költészetét. Klasszicista lírikus, nagyra becsülte a kulturális hagyományt, de szüntelenül új versformákkal próbálkozott. Egyaránt biztonsággal kezelte az antik versmértéket, a hangsúlyos magyaros ritmust, és a modern mértékes verselést is. Költészetére mégis tárgyias-intellektuális megközelítési mód jellemző. Fiatal korában l'art pour l'art vádja érte, azonban ez igaztalan vád volt, mert formakultúrája nem művészet a művészetért, hanem művészet az emberért.

Erkölcsi felelősségtudattól áthatott, személyes arculata inkább csak a háborús évektől jellemzi líráját. Költészete a világháború után elkomorul, ennek okai a magyar sorstragédia és saját betegsége. A költő elzárkózik a külvilágtól, erre utal verses kötetének címe is, a Sziget és tenger. Jelkép lesz a sziget, ami elhatárolódik a környezettől, a magánélet nyugalmát és az idillt keresi. Új témák jelennek meg a költészetében, a szociális érzékenység, az elesettek és a humánum védelme. Stílusa egyszerűsödik, klasszicizálódik.

Műfordítói tevékenysége nagyban hozzájárult világirodalmi közkultúránk gazdagodásához. Esszéi, kritikai és irodalomtörténeti művei árasztják a műveltséget és a műveltség szeretetét. Elmélyült gondolkodása érvényesült filozófiai tárgyú esszéiben és az európai irodalom áttekintésében. Kísérletező készsége hagyományos és modern törekvések ötvözeteit nyújtó prózai írásaiban is megjelenik. Legértékesebb prózai műve a Halálfiai című családregénye a XX. századi széppróza egyik legjelentősebb alkotása.

Babits a századelő legműveltebb magyar írója, a Nyugat írói körében poéta doctus, azaz tudós költő volt. Szellemi, erkölcsi kisugárzása tovább élt a Nyugat második és harmadik nemzedékének művészetében. Kortársainak három generációja hódolt emlékének a Babits-emlékkönyvben, melyet 2000 számozott példányban adtak ki 1941-ben, a kötetet Illyés Gyula szerkesztette. Öröksége erősen hatott a II. világháború utáni Újhold nemzedékére is. Babits emlékére írta Radnóti Miklós Csak csont és bőr és fájdalom, Babits Mihály halálára című költeményét.

Radnóti Miklós Csak csont és bőr és fájdalom

Ki nézi most tollat fogó kezünket,
ha betegen, fáradtan is, de mégis...
ki lesz az élő Mérték most nekünk?
Hogy összetörte már a fájdalom,
nézd, ezt a költeményt is.
Mit szólnál hozzá? – lám az eljövő
költőnek is, ki félve lép még
most már a Mű a mérték.
(részlet)

Források:
Péter László (főszerk.): Új Magyar Irodalmi Lexikon. 1. köt. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1994.
Hegedüs Géza: Arcképvázlatok. Budapest: Móra Ferenc Kiadó, 1980.

Képek:
Babtis Mihály
Babits és felesége Török Sophie

 

Tovább a kategóriában: « Gross Arnold Advent »

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
(könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás