facebook youtube rss
2019. február 11. | 07.12

Charles Darwin

charlesdarwin

333px Charles Darwin 1880

Charles Darwin angol természettudós, az evolúcióelmélet kidolgozója és névadója, 1809. február 12-én született Shrewsbury városában. Megfigyelései alapján megalkotta az élővilág evolúciójáról szóló, nevezetessé vált elméletét, melyet darwinizmusnak neveznek. Elmélete nagy hatással volt korának tudományos és egyházi életére, és forradalmasította a biológiát.

Család

Apja, Robert Waring Darwin köztiszteletben álló orvos, anyja Susannah Wedgwood volt. Charles Darwin ötödik gyermekként született a családba. Nyolcéves koráig otthon, Caroline nővérétől tanult írni és olvasni, ezután ment csak iskolába. Ebben az időben kezdett el ásványokat, kagylókat, pecséteket és pénzérméket gyűjteni. Anyja korán meghalt. Kilenc éves korától kollégista lett a Shrewsbury-i iskolában, ahová bátyja, Erasmus is járt. Darwint már az iskolában is élénken érdekelte a természetrajz. Hosszú sétákon behatóan megfigyelte környezetét, és közben növényeket gyűjtött. A kémia iránt érdeklődő bátyja a családi kúriában berendezett laboratóriumában kísérletezgetett, Charles szívesen segédkezett.

1909 Celebration F1481 024

Darwin kilenc évesen és húga, Catherine

Edinburgh-i Egyetem

Még csak 17 éves volt, amikor apja Edinburgh-ba küldte orvostant hallgatni, az akarta, hogy ő is orvos legyen. Darwin két évet töltött el Edinburgh-ban, de nem bírta nézni az ekkor még érzéstelenítés nélkül végzett műtéteket. Végül emiatt hagyta ott az egyetemet, majd a természetrajz szakra iratkozott be, ahol geológiai előadásokat hallgatott. Nagy hatással volt rá Róbert Grant skót összehasonlító anatómus, aki a tenger élővilágának nagy szakértője volt, különösen a tengeri csigák bilincseltek le. Darwin maga is vizsgálni kezdte a tengerparton található élőlényeket.

edinburgh

Edinburgh University, metszet (Thomas Shepherd)

Cambridge-i Egyetem

Apja később a Cambridge-i Egyetemre  küldte teológiát tanulni. Itt került először kapcsolatba a természetrajz több tekintélyével. Három éven keresztül látogatta a fiatal tiszteletes és botanikaprofesszor, John Stevens Henslow óráit, aki felkeltette érdeklődését a zoológia és a botanika iránt. Darwin benne látta a jövőjét, mindenkinél inkább ő volt olyan ember, amilyenné maga is válni szeretett volna. Papi természettudós, illetve professzor, olyasvalaki, akit apja elfogadott volna. Tanulmányait befejezve Cambridge-ben maradt, és érdeklődése egyre inkább a geológia felé fordult.

christs

Christ's College, Cambridge, metszet (J. Le Keux)

A Beagle fedélzetén

1831. augusztusában egyik cambridge-i tanára- lehetőséget ajánlott neki egy világ körüli tudományos útra. A Földet a Beagle hajón, Robert FitzRoy kapitány vezetésével kívánták megkerülni. Az expedíció fő célja az Anglia számára fontos hajózási útvonalak feltérképezése volt, de az egyéb célok között szerepel az érintett partok növény és állatvilágának a leírása is. A kapitány olyan embert keresett, aki elkísérné őt az útra, hogy a helyszínen tanulmányozhassa mindenekelőtt Dél-Amerika természetrajzát. Darwint a neves botanika professzor, Henslow javasolta, bízva abban, hogy profitálhat a dél-amerikai és talán az egész világ körüli expedíció nyújtotta lehetőségből. A kiválasztandó kutatónak magának kellett fedeznie utazása költségeit.

Darwin apja először hallani sem akart az egészről, de idővel beleegyezett, és fia minden költségét állta. A Beagle 1831. december 27-én bontott vitorlát, Darwin ekkor még 23 éves sem volt. Az öt évig tartó úton eljutottak a Zöld-foki szigetekre, Brazíliába, Montevideóba és Buenos Airesbe, Tűzföldre, a Falkland-szigetekre, Patagóniába, Dél-Amerika nyugati partjára, a Galapagos-szigetekre, Tahitire, Új-Zélandra, Ausztrália több városába, a Kókusz-szigetekre, Mauritiusra és Fokvárosba.

1909 Beagle F117 thumb001

Beagle, vázlat (John Clements Wickham)

Darwin nem volt öt teljes évig bezárva a hajón, heteket, sőt hónapokat tartózkodott egyfolytában a Dél-Amerikai kontinensen: hosszas utazásokat tett Patagóniában a Rio Negro torkolat vidékén, járt az Andok hegységeiben, egy alkalommal három hónapot töltött Rio de Janeiro városában is. Neve a tudományos berkekben elsősorban geológusként vált ismertté, mert útjáról főleg ősmaradványokat és más geológiai mintákat küldött haza. Chilében átélt egy erős földrengést, és saját szemével látta, miként emelkedett az egykori tengerfenék a földmozgás hatására egy méterrel a partvonal fölé, közvetlen bizonyítékot szolgáltatva Charles Lyell nézeteire.  Darwint legalább annyira érdekelte a geológia, mint a növény vagy állatvilág. Geológiai vizsgálódásai során számos elhalt élőlény kövületeit is megtalálta, melyek gyakran már kihalt fajokhoz tartoztak. Érdeklődését felkeltették a kihalt és a létező fajok hasonlósága, s nem hagyta nyugodni a kérdés: vajon hogyan váltották fel új fajok a már kihalt fajokat?

Az utazás alatt olvasta Charles Lyell többkötetes művét a Principles of Geology-t. Az első kötetet még FitzRoy kapitánytól kapta az utazás előtt, aki maga is érdeklődött a geológia iránt, A második kötethez útközben, Uruguay egyik kikötőjében jutott hozzá, 1832-ben. Lyell szerint a Föld arculata az idők során lassan, fokozatosan változik, és kisebb-nagyobb helyi zavarok összeadódó hatása alakítja ki. Ez a felfogás élesen szemben állt a kor uralkodó nézetével, mely szerint a változások nagy erejű, rövid időtartamú eseményeknek köszönhetők. Utazása alatt Darwin egyre inkább meggyőződött Lyell elméletének helyességéről, akinek a harmadik kötete Angliában várta őt, amikor hazaérkezett. Immár Lyell szemével látta a világot, ami alapvetően hatott az evolúcióról vallott nézeteire is.

Hazatérés után

1836. október 2-án tért haza. Hamarosan az ország legjelesebb geológusai egyikeként mutatták be Lyellnek. 1837 januárjában a Londoni Geológiai Társaságban utazása legszenzációsabb felfedezéséről tartott előadást, a földrengés okozta tengerpart megemelkedéséről, amit Chilében tapasztalt meg. A társaság azonnal tagjává választotta, 1839-től pedig a Zoológiai Társaság és a Royal Society is a tagjai között üdvözölhette.

Hamarosan íróként is ismertté vált. Első munkája a  Journal of Researches (Kutatási hajónapló) 1839-ben jelent meg a kapitány tengerészeti megfigyeléseivel együtt. Darwin által írott rész sokkal nagyobb érdeklődésre tartott számot, ezért azt Voyage of the Beagle (A Beagle útja) címmel önállóan is kiadták.

30 éves korában, 1839-ben feleségül vette unokatestvérét, Emma Wedgwoodot. Darwin és Emma házassága hosszú és boldog volt, csak Darwin betegeskedése és több gyermekük korai halála árnyékolta be. A felnőttkort megérő gyermekeik közül nem egy ugyancsak kiválónak bizonyult a maga területén. Darwin betegeskedésének okát nem sikerült pontosan kideríteni, egyesek szerint egy a trópusi fertőzés lehetett, mások szerint pszichoszomatikus tünetei voltak.

800px George Richmond Emma Darwin 1840

Emma Darwin, George Richmond festménye

A fajok eredetének kidolgozása

Gyakori tévhit, hogy Darwin már a hajóúton megfogalmazta evolúcióelméletét. Mire hazaért, már valóban biztos volt abban, hogy az evolúció létezik, de még nem találta meg működésének mechanizmusát. 

1837-ben nyitotta meg első jegyzetfüzetét The Transformation of Species (A fajok átalakulása) címmel. Ebben fejtette ki – csak saját magának – aktuális gondolatait az evolúcióról, miközben geológiai cikkeket publikált. Döntő inspirációt 1838 őszén kapott, amikor elolvasta Thomas Malthus: Essay on the Principle of Population (Tanulmány a népesedés alapelvéről) című dolgozatát. Malthus érveire hivatkozva a 19. században a politikusok azt hangoztatták, hogy eleve kudarcra vannak ítélve a munkásosztály életkörülményeit jobbítani igyekvő erőfeszítések, hiszen a jobb életkörülmények nagyobb szaporulatot eredményeznek, a megnövekvő népesség pedig feléli a bőségesebb javakat. Így a szegénység változatlan marad, sőt, sokkal többen szenvedik el annak hátrányait. Darwin a könyvet olvasva egészen más következtetésekre jutott. Immár megvoltak voltak az evolúció működésének elemei – a népesség szaporodásának nyomása, az ugyanazon faj egyedei közötti harc a túlélésért, pontosabban a szaporodás lehetőségéért, és a környezethez legjobban alkalmazkodó, „legalkalmasabb” egyedek túlélése, szaporodása.

Ez a felfedezése apránként, az összegyűjtött tények sok éves elemzése és rendszerezése közben állt össze. Komoly problémát okozott neki, hogyan fogadtassa el elméletét a közvéleménnyel, hisz a tudománynak általában az egyház által felállított keretek között kellett dolgoznia, és Darwin komolyan tartott attól, hogy munkája veszélybe sodorhatja.

A természetes kiválasztódás által irányított evolúció elmélete lényegében 1842-ben már készen állt, de Darwin a várható reakcióktól tartva jobbnak látta, hogy további két évtizedig fiókjában őrizgesse az írást. Néhány évvel később egy 230 oldalas esszé formájában összegezte gondolatait, melyet nem publikált, viszont Emmának meghagyta, hogy halála esetén adja ki. 

Voyage of the Beagle (A Beagle utazása) második, bővített, 1845-ös kiadásában egy sor kiegészítést szórt el különböző helyeken. Ezeket összerendezve összeáll az a tanulmány, amely csaknem minden gondolatát összegzi a természetes kiválasztódás irányította evolúcióról. A Dél-Amerikában gyűjtött anyagaira  támaszkodva, 1856-ra elkészült egy terjedelmes, három kötetes munkával. Hátráltatta, hogy sokat betegeskedett, ráadásul ebben az időszakban halt meg előbb az apja, majd pedig egyik lánya, Annie. Munkájáért a Royal Society neki ítélte a természetkutatóknak adható legnagyobb elismerést, a Royal-érmet. Így már biológusként is tekintélyt szerzett magának, és nagyon pontosan tisztában volt az egymáshoz hasonló fajok közötti árnyalatnyi különbségek jelentőségével. Még mindig habozott azonban, hogy közreadja-e az evolúcióról megfogalmazott gondolatait. Az 1850-es évek közepén elkezdte rendszerezni anyagait, hogy egy vaskos, minden ellenkezést legyőző, súlyos érveket felsorakoztató kötetbe rendezze azokat. Elgondolásait egy 1855-ben publikált cikkében adta közre anélkül, hogy abban magyarázatot adott volna arra, hogyan vagy miért válnak szét a fajok két vagy több, egymáshoz közeli alfajra.

A fajok eredetének fogadtatása

A fajok eredete nemcsak a tudományos közösségre, de az egész világra erősen ható mű, 1859. november 24-én jelent meg. A reakció a várakozásoknak megfelelően elutasító volt. 1860 júniusában a brit Tudományos Haladásért Szövetség összeült Oxfordban A fajok eredetének megvitatására. Többen felszólaltak a darwinizmus ellen, köztük Oxford püspöke és a Beagle kapitánya, Robert FitzRoy is.

A fajok eredetében foglalt eszmék azonban gyorsan utat törtek maguknak. Már 1872-ben a Magyar Tudományos Akadémia is tagjává választotta Darwint, egy évre rá pedig a könyve is megjelent magyarul. A radikálisan új gondolatok gyors térnyerése egyrészt annak köszönhető, hogy teljes címe – A fajok eredete természetes kiválasztás útján, vagyis az előnyös válfajok fennmaradása a létért folyó küzdelemben – telitalálat, ami közérthetően és pontosan foglalja össze a lényeget, másrészt pedig annak, hogy maga a könyv rendkívül didaktikus, könnyen érthető.

800px Origin of Species title page

A fajok eredete

További jelentős művei

A növények tanulmányozását még az állatokról és az evolúcióról szóló munkáiban is fontosnak tartotta. Tovább dolgozott, három újabb könyvet írt, melyek mind A fajok eredete folytatásai voltak.  Az 1868-ban megjelent The Variation of Animals and Plants Under Domestication (Állatok és növények változásai háziasításuk során) című művében a tulajdonságok átörökítésének módját próbálta megmagyarázni. Az igazi magyarázatot azonban csak később adta meg a sejtbiológia és a genetika. Darwin a botanikai kutatásait pihenésnek vagy hobbinak tekintette, mégis a párizsi Académia des Sciences-be kifejezetten a botanikai munkája miatt választották be. 1871-ben jelent meg a következő korszakalkotó műve, a The Descent of Man, and Selection in Relation to Sex  (Az ember származása és a nemi kiválasztás). E könyve miatt még több támadást kellett elviselnie, a korabeli karikatúrákon például Darwint rendszeresen majomként ábrázolták. Darwin sorozatának utolsó darabja, a The Expression of the Emotions in Man and Animals (Az érzelmek kifejeződése az embernél és állatoknál) 1871-ben jelent meg. Arra tett kísérletet, hogy az utolsó feltételezett korlátot is eltörölje az ember és az állatok között: azt a feltevést, hogy az olyan érzelmek, mint a félelem, harag, szomorúság, öröm - csakis az emberre jellemzőek. Művével megteremtette az etológia, a neurobiológia és a pszichológiai kommunikációelmélet alapjait.

Editorial cartoon depicting Charles Darwin as an ape 1871

Korabeli karikatúra Darwinról (The Hornet Magazine, 1866)

Későbbi munkái

Életének utolsó évtizedében Darwin főleg botanikai kutatásokat végzett, több munkájában foglalkozott a növények beporzásával. Laboratóriuma a saját kertje volt. Észrevette, hogy azok a növények, melyeknek beporzását a szél végzi, kevéssé színesek, ezzel szemben a rovarok porozta növények élénk színű és illatos virágokat hajtanak. Erre a megfigyelésre építette azon elméletét, mely szerint mind a növény-, mind az állatvilágban előnyös a két nem megléte.  Mindkét nem előnyös tulajdonságainak átöröklése egészségesebb, életrevalóbb utódokat eredményez.

Elméletének utóélete

Darwin a maga idejében még sok dolgot nem tudott kellőképpen megmagyarázni, de a támadások nem feltétlenül emiatt érték. Sok állítását a bibliai teremtéstörténeten alapuló eredetmagyarázatok hívei máig támadják, de a biológia későbbi fejlődésével a legalapvetőbb darwini paradigmák igaznak bizonyultak. Elméletének a genetikával való sikeres egyesítéséből született a neodarwinizmus. Tudományos körökben ma már az evolúció maga teljes körű elfogadottságnak örvend, az elmélet részleteivel kapcsolatban viszont továbbra is termékeny viták zajlanak, például arról, hogy mi a szelekció alapegysége.

Vannak, akik Darwin nézeteit kiterjesztették az emberi társadalomra (szociáldarwinizmus), mondván, hogy ott is a „legalkalmasabb” csoportok, fajták, változatok tudnak fennmaradni, szelektálódni. Újabban a természetes kiválasztódás elméletét, az evolúciós szemléletet más társadalomtudományi területeken, (többek között a pszichológiában, gazdaságtudományokban stb.) is megpróbálták alkalmazni, így született meg például a memetika is, melynek kidolgozói a gének, és a kultúrák, eszmék, gondolatok, vallások (ill. az ezeket hordozó információ-csomagok, az ún. mémek) terjedése, viselkedése között vonnak párhuzamot.

 

Források:
Charles Darwin
Tudósnaptár

Képek:
Darwin
Darwin és Catherine
Edinburgh University
Christ's College
Beagle
Emma Darwin
A fajok eredete
Darwin karikatúrája

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
(könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás