facebook youtube rss
2019. július 01. | 04.59

Szép Ernő

szepernokicsikepSzép Ernő költő, regényíró, újságíró, színpadi szerző, elbeszélő, a modern abszurd irodalom hazai előfutára, 1884. június 30-án született Huszton. Nevét ma egy drámaírói díj is viseli.

szep erno01 head

Édesapja, Szép Sámuel a hajdúszoboszlói izraelita iskolában tanított, édesanyja, Lőwenstein Matild varrónő volt. Gyermekkorában szüleivel Debrecenbe költöztek. Iskolai évek alatt tette meg első írói lépéseit. Egyik tanára segítségével 1902-ben jelent meg első verseskötete, Első csokor címmel. Iskolai tanulmányai végeztével, 1903-ban Budapestre költözött és újságíróként helyezkedett el.

Budapesten

Szép Ernő Petőfin nevelkedett, az Alföldön nőtt fel, és a Tiszántúl hangulatait hozta Budapestre, amikor tizenkilenc éves korában újságíró lett a fővárosban. A nagyváros tülekedését a felnőttek közé tévedt gyermek csodálkozásával nézte, és bölcsen értetlenkedő kérdésekkel és enyhe fintorokkal gúnyolta ki. A szegények, az elesettek, a kisemberek érzelmeit akarta kifejezni, naiv kifejezésformái, finom költői nyelve bizonyos jellemző pestiességgel párosult. 1908-tól a Nyugat, 1910-től Az Est munkatársa lett, az élete a szerkesztőségekben, az éjszakai kávéházakban, az irodalmi körökben telt el. Változatos szerelmek között élte a bohém fiatalember, majd a megrögzött agglegény életét. A városi ember vidéki emlékei, a gyermekkor meghitt képei, a vágyódás szelíd emberi kapcsolatok után, ezek kaptak hangot egy olyan dallamos nyelven, amelyben szervesen ötvöződik a Petőfi formakincse a Nyugat szellemiségével.

Énekeskönyv

1912-ben, huszonnyolc éves korában jelent meg az első, érett verseskötete Énekeskönyv címmel, amellyel a Nyugat költői is maguk közé fogadták. Ady Endre egyik legjobb barátja volt, de ugyanúgy tartozott Molnár Ferenc legszűkebb baráti körébe is. Babits kezdettől fogva nagy költőnek tartotta, Hatvany Lajos a hazai városi irodalom egyik főalakjának tekintette. Versei ugyanúgy kaptak helyet a legkomolyabb antológiákban, mint a kabarék színpadán.

Ifjúságom el ne menj még

Ifjúságom, el ne menj még,
Gyöngy idő, tündér erő.
Jaj, maradj még, drága vendég
Hangom sírva kérlelő.
Hogy kopik már vad hajam,
Ijedt vagyok, nyugtalan,
Érzem, únsz már és ellépnél,
Hagyván engem a faképnél.

Szánom-bánom hosszú álmom,
Vágyam száraz kortyait,
Gyengeségem, máléságom,
Éjszakák hóbortjait.
Tűnődésbe halt öröm,
El nem húzott függönyöm,
Meg nem rázott víg csengőim,
Elvirágzott esztendőim.

Még szeretnék útra kelni,
Csavarogni hontalan,
Zöld erdőben énekelni,
Muzsikálni gondtalan,
Vadászni vakon veszélyt,
Úszni kéjek Gangeszét,
Szerelmek között habozni,
Az élettel játszadozni.

Költészete

Rendkívül szerény modorú, kis termetű, sovány ember volt, aki félszeg mosollyal mondta el ironikus véleményeit az emberekről és az eseményekről. Aki ismerte, szerette, mindenki nagyra becsülte, de azért senki sem vette egészen komolyan, ő maga sem vette egészen komolyan sem magát, sem a világot. Egész költészete az emberszeretet jegyében, kissé érzelmesnek, kissé furcsának, egyszerre könnyesnek és mosolygósnak alakult. Megértő és megbocsátó lírája áthatja nemegyszer kritikai szándékú írásait is. Szelíd emberség nevében egybefogja azt, ami népi, és ami városi, meglátja és megbocsátja az emberi gyarlóságokat. Jól látja, mit kell bírálni, de a bűnösökre sem tud haragudni. A Nyugat körében senkinek nem volt oly sok köze Petőfi népi hangvételű egyszerűségéhez, de ugyanakkor a kabarék világához és a később keletkező modernség képtelenségeihez.

Olyan csöndet szeretnék

Olyan csöndet szeretnék
Hogy hallván hallgassam
A pillangók szárnyait.

A rózsák jajjait
Szeretném hallani
Mikor odasüt a nap.

Szeretném hallani
Kacagni a tollút
Mikor a szélbe hajbókol.

A hattyúk örömét
Sötét híd alatt úszókét
Hallgatnám hallgatag.

Szeretném hallani
Holdsugár sikolyát
Ha az ablakot találja.

Hallgatnám hallgatnám
A könnyek rívását
Akik az arcon lejárnak.

Süllyednék a tengerbe,
Süllyednék, hallanám
Az emlékek énekét.

Merülj el ki éltél
Mosódj el ki szenvedtél
Múlj el ki gyermek voltál.

Elbeszélések, hírlapi tárcák

Elbeszéléseinek és hírlapi tárcáinak legnagyobb része személyes emlékezés. A falusi és vidéki városi gyermekkor, a diákévek csínytevései, nagy felismerései, majd a budapesti kávéházak és szerkesztőségek életének furcsaságai, és a külföldi utak benyomásai impresszionista, lírai színezetet adnak ezeknek a prózai írásoknak. Már közvetlenül az első világháború előtt igazi színpadi sikert aratott az Egyszeri királyfi című mesejátéka.

A háború idején önkéntes betegápolónak jelentkezett, majd haditudósító lett. A karcolatai, tárcái a szenvedőkkel együttérzés költeményei, ezekben erőteljesen szólal meg a háború elleni felháborodás és a békevágy, de szelídsége és pajkosan mosolygó humora itt is minduntalan jelen van. 

Regények

Regényei a lírai hangvételű elbeszélő próza jelentékeny alkotásai. A Hetedikbe jártam diákéveinek felidézése, de úgy, hogy maradandó képet fest a századforduló vidéki középiskolájáról. A Dali dali dal is önéletrajzi fogantatású, de hőse nem ő maga, hanem apja, a néptanító, aki nyomorúságában is az emberség és a kultúra hőse, megalázottságában is az emberi méltóság képviselője. Legfontosabb regénye, a Lila ákác,1919-ben jelent meg, egy budapesti fiatalember szerelmi kalandjairól mesél a század elején játszódó regény. Hol mulatságos, hol érzelmes történet körképet ad a magyar városi kisemberek életkörülményeiről és életmód-lehetőségeiről. A régi Budapest szellemiségét akarta maradandóvá tenni. Amikor Szép Ernő ezt a regényét írta, még nem volt szó a magyar irodalom népi és urbánus törekvéseinek kettéválásáról, de talán innét keltezhetjük az urbánus irodalmat, egy olyan irodalmi nyelven, amely közben nagyon is közel marad a népi nyelvhez. A regények népies hangvétele és témabeli nagyvárosiassága remekül kiegészítik egymást Szép Ernő írásaiban. Később megírta a Lila ákác színpadi változatát is, majd meg is filmesítették, először még Szép Ernő életében, 1934-ben, majd néhány évtizeddel később, 1972-ben is.

A színpad és a kabarék

1925-től Az Újság munkatársa lett. Szép Ernő irodalmi munkásságának a versnél és prózánál nem csekélyebb jelentőségű területe a színpad. A húszas években már népszerű színpadi szerző volt, kabaréjelenetei, sanzonjai és színművei széles körben népszerűvé váltak, a Fővárosi Cabaret Bonbonniere rendszeres szerzője volt. A Patika című darabját kísérő botrányok elől ugyan egy évre Bécsbe kellett költöznie, de a Vőlegény című darabja már nagy sikert aratott. Műveit játszotta a Nemzeti Színház, a Belvárosi Színház, a Vígszínház és a Pesti Színház is.

Furcsa témájú és váratlan fordulatú egyfelvonásosait akkoriban, csak mint mulatságos ötleteket vették tudomásul. Manapság ezekben látjuk az abszurd irodalom hazai kezdeteit. A polgári élet egyre fokozódóbb képtelenségei formálódtak itt groteszk játékokká. Ezekben a jelenetekben foglal el legkritikusabb magatartást kora fokozódó embertelenségével szemben.

A népszerűség anyagi gyarapodással is járt, így bejárta Európa nagyvárosait, hangulatos, színes cikkekben számolt be élményeiről. Ezek az apró újságcikkek közelebb állnak a költészethez, mint a publicisztikához, nemegyszer inkább szabad verseknek mondhatók.

Legtöbbször, ha drámát írt, közel maradt a meséhez, mint legnagyobb sikerű játékában, az Ezeregyéjszaka világát idéző Azrában, a halálos szerelem színpadi költeményében. De akkor is mesélt, amikor az Aranyórában a budapesti szegény emberek életéről és becsületességéről írt példázatot.

Második világháború idején

A zsidótörvények és a második világháború alapjaiban rengették meg életvitelét. Margitszigeti lakhelyét 1944-ben, 33 év után el kellett hagynia, lánytestvéreivel a Pozsonyi út egyik csillagos házába internálták, majd a svéd követség mentelmi útlevelével rövid időre szabadulhatott. A nyilasok 1944. október 20-án munkaszolgálatra hurcolták, ahonnan november 9-én szabadult. Megpróbáltatásairól az 1945-ben íródott Emberszag című memoárjában vallott. Szép Ernő utolsó nagyobb szabású prózai munkája 1944 iszonyatának szinte naplószerű, szubjektív, de minden részletében pontos krónikája, s mint ilyen, a magyar háborús irodalom jellegében is egyedülálló műve. Ebben a különös könyvben Szép Ernő a munkatáborban is úgy botorkál, nézelődik, mint a gyermek, akinek apja elengedte a kezét, a rá annyira jellemző kedves humor enyhíti a felidézett képek komorságát.

Utolsó évek

Szép Ernő a háború után szegénységben élt. 1848-ban a Petőfi Társaság tagjai közé választotta. Amikor 1953-ban, hatvankilenc éves korában meghalt, az irodalmi élet alig vette tudomásul elmenetelét. Élete végén csaknem elfeledett volt, és csak az irodalom értői tudták, hogy jó költőként élt és halt meg. Körülbelül egy évtizeddel a halála után, amikor a nagyvilágban már divatos volt az az abszurditás, amely nem egy játékában hangot kapott, hirtelen újra felfedezték, hogy milyen nagy érték Szép Ernő a magyar irodalom számára. A Kozma utcai izraelita temetőben helyezték örök nyugalomra, sírkövén a „de gyönyörű, de boldog ünnepre voltam híva” felirat áll.

Források:
Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka. 2. köt. Budapest: Trezor Kiadó, 1992.

Képek:
Szép Ernő

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
lib [KUKAC] ke [PONT] hu • kvtkozi [KUKAC] ke [PONT] hu (könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás