facebook youtube rss
2020. máj. 17. | 04.30

Dsida Jenő

dsida jeno arboretum head 630x320

260px Dsida Jenő

Dsida Jenő 1907. május 17-én, született Szatmárnémetiben. Kora ifjúságától arra készült, hogy költő legyen, már gimnazistaként közölték a verseit. Benedek Elek fedezte föl és indította el költői pályáján. Első kötete huszonegy évesen jelent meg, versei ritmusjátékkal, melankolikus életérzéssel, a szépség és a jóság hirdetésének jegyében íródtak. Ő maga így vall erről: „Hiszek a hitben, a bátorságban, az élet minden körülmények között megmaradó szépségében. Hiszek a mindenható mosolygásban.” A háború, a trianoni diktátum következményei és fiatalkori szívbetegsége rányomta bélyegét az életművére. A részvét, a szenvedőkkel való együttérzés költője volt, aki szeretettel fordult mindenki felé. Visszatérő témái a hazaszeretet, a mély katolikus vallásosság, a szerelem és a halálfélelem. Nagyszerű műfordító is volt, főként latin (Catullus, Propertius), német (Goethe, Heine), és román (Eminescu) költőket fordított.

https://www.youtube.com/watch?v=j8qIjYkmcVQ

1924-ben jelentek meg első versei a Cimborában. A gyermeklapot irányító Benedek Elek szeretettel és felelősségtudattal segítette a pályakezdő költőt az önmagára találásban, tehetsége kibontakoztatásában. 1926 nyarán írta Robinson című versét.

https://www.youtube.com/watch?v=0WaQnPcHcZc

1927 végén Reményik Sándor bevonta a Pásztortűz szerkesztésébe a húsz esztendős Dsida Jenőt, közel öt évig egymással szemben ülve dolgoztak a szerkesztőségben. Már a gimnáziumból úgy érkezett, hogy a görög és latin klasszikusokat folyékonyan fordította. Nemsokára megtanult olaszul, hogy Dantét olvashassa. A következő évben Shakespeare-ért az angolt tanulta, aztán a francia és a német nyelvben tökéletesítette magát, hogy Moliére-t és Goethét is eredetiben olvashassa.


Mosolyaim egén

Jönnek langyos, izgató szelek.
És jönnek lila alkonyatok
és fojtott szavak.
És jönnek bodros, fehér fellegek.

Habos felhő-ágyakon
álmodnak szűz, tejarcú lányok
s régi-régi mosolyaim egén
suhannak messzire.

Pici fájdalmak vibrálnak a szélben.
S míg görnyedten imádkozom a kertben
és bong az estharang, -
lassanként ravatal lesz az ég.

1928-ban jelent meg első verseskötete, a Leselkedő magány. Már az első kötetét is hihetetlen nyelv- és formaérzékenység jellemezte. A kor problémáit mélyen átérző költő szól ezekben a versekben, dacol az őt körülvevő barbár világgal, érzékeli az őt körülvevő szörnyűséget, magányba vonul.

Versszerkesztője volt az Erdélyi Helikon folyóiratnak, és szerepet vállalt József Attila verseinek népszerűsítésében is. A harmincas években egyre ijesztőbben fenyegetett a fasizmus. Tudta, hogy a gyűlölet és a gonosz indulatok hálózata közt botladozik, éppen ezek elől rejtőzködött a költészet ritmus- és rímmámorába.

1933-ban jelent meg második kötete, a Nagycsütörtök. A gondjaival magával maradt költő sivár egyedüllétét hangsúlyozta a címadó versében. A költő saját szenvedéseit a krisztusi szenvedéshez kapcsolva mutatja be, ez a megváltás hitét hordozza magában.

Dsida Jenő 1936 nyarán olvasta föl a marosvécsi írótalálkozó résztvevőinek a Psalmus Hungaricus című nagy ívű rapszódiáját. „Mikor befejezte – idézte föl a történteket Wass Albert –, könny volt mindenki szemében. Ekkor felállt Kós Károly, barázdás arcán hullottak a könnyek, odament Dsida Jenőhöz, megölelte és azt mondta neki: Te taknyos, hogy mersz ilyen szépet írni!” Az elviselhetetlenségig fokozódó erdélyi magyarság terhei, és a kisebbségi megpróbáltatások napjaiban írta Dsida fájdalmas zsoltárát. Hitvallást tesz szétszórt népe mellett, egységre szólít, hangos szóval akarja a történelem közönyös erőit megállítani. A kiszolgáltatottság, a megalázottság, az üldöztetés egyetemes emberi tapasztalatait ismerte fel. Fellebbezés ez a zsoltár a történelemhez, az európai népek közösségéhez.


Psalmus Hungaricus

Vagy félezernyi dalt megírtam
s e szót: magyar,
még le nem írtam.
Csábított minden idegen bozót,
minden szerelmet bujtató liget.
Ó, mily hályog borult szememre,
hogy meg nem láttalak,
te elhagyott, te bús, kopár sziget,
magyar sziget a népek Óceánján!
Mily ólom ömlött álmodó fülembe,
hogy nem hatolt belé
a vad hullámverés morzsoló harsogása,
a morzsolódó kis sziget keserű mormogása.
(részlet)

Dsida Jenő lassanként védő és nyugtató menedékre talált a szerelemben, a természetben és a költészetben. Életének delén írta két, epikai elemekkel átszőtt lírai remekét. A kóborló délután kedves kutyámmal, az önfeledt játékosságával fejezi ki a természetben megújulást kereső lélek boldog örömét, a körülötte mindinkább kibontakozó történelmi és szellemi válság elől. A Miért borultak le az angyalok Viola előtt című vers szerelmes ujjongás, merengő érzéssekkel, szelíd erotikával.



Miért borultak le az angyalok Viola előtt

Tinti kutyám, okait szimatolva parányi neszeknek,
cserjék közt futosott: tán hogy ne legyen tanu pajzán
dolgoknál, mikor árnyfoltok bizseregve rezegnek
szép Violám kitakart testének hószinü rajzán
s ajkammal vonom útját száz finom árnyerezetnek.

Ó, nincs szebb a világon, mint a fehér, üde lánytest
lepletlen ragyogása a hullámzó levegőben,
lombkoronák résén mikor átüt aranyhalovány, rest
nyárnapi fény és combra, kebelre folyik le merően,
míg a sötét részekre olív reflekszet az árny fest.

Szó ami szó: sok furcsa esett meg az erdei pamlag
jószagu színes ölén. Ily cuppantó-zaju csókra
megrázkódott volna, ki félmérföldnyire ballag.
Elrezzentek a csókák. Könnyü ruhák lila csokra
ágon lengedezett s a kis ing is, mely csupa szallag.

Csók muzsikált, ölelés perzselt, forrón buborékolt
szánkon a kéj lágy sóhaja. Zsibbadt, húnytszemü mámor
ernyesztette karunkat a fűre pihenni. Elég volt.
Bokrok közt kacarászva kukucskált sok kicsi Ámor
s mint a selyem, suhogott a derűskék isteni égbolt.
(részlet)

 

Dsida Jenő 1938. június 7-én, nagyon fiatalon, 31 évesen hunyt el, a Házsongári temetőben temették el. A költő ifjú özvegye, Imbery Melinda állította össze a posztumusz kötetet, az Angyalok citeráját, mely még a költő halálának évében megjelent, 45 verset és 40 műfordítást tartalmaz. Dsida Jenő a XX. század első fele erdélyi lírájának kiemelkedő alakja volt.

Források:
György Dénes: Megpecsételt sors: Emlékezés Dsida Jenőre. In:Sas Péter (szerk.): Dsida Jenő emlékezete. Kolozsvár: Kriterion Kiadó, 2009.
Kabán Annamária, Mózes Huba: Vers és lélek: Dsida Jenő és költészete. Miskolc: Bíbor Kiadó, 2007.


Kép:
Dsida Jenő

0
megosztás
Tovább a kategóriában: « Fagyosszentek Rippl-Rónai József »

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
lib [KUKAC] ke [PONT] hu • kvtkozi [KUKAC] ke [PONT] hu (könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás