facebook youtube rss
2015. január 27. | 10.08

CSEHOV

Anton Pavlovics Csehov orosz író, drámaíró, novellista, Dél-Oroszországban, az Azovi-tenger partján fekvő Taganrog kikötővárosban született 1860. január 29-én. Gogol, Tolsztoj, Dosztojevszkij és Turgenyev mellett a 19. századi orosz irodalom legnagyobbjai közé tartozik. Csehov, az úgynevezett „drámaiatlan dráma” megteremtője, a novella műfajának megújítója.

Gyermekkor, tanulmányok

Ő volt a harmadik gyermek a családban, hat testvére közül a legkisebbik kétévesen meghalt. Nagyapja jobbágynak született és 20 évvel az 1861. évi jobbágyfelszabadítás előtt váltotta meg saját és gyermekei szabadságát. Apja, Pavel Csehov kemény kézzel bánt az egész családdal. Feltétel nélküli engedelmességet követelt magának, kemény munkára kényszerítette őket, megkövetelte, hogy kiszolgálják legkülönfélébb hóbortjait, és olyan feltételeket szabott a mindennapokban, ami miatt a gyerekek fegyenceknek érezték magukat. Ugyanakkor mindegyiküket gimnáziumba járatta. Édesanyjuk némán tűrte férje zsarnokságát. Csehov intelligenciával és távolságtartással kezelte fiatalkori gyötrelmeit. Apja kiskereskedői vállalkozása azonban csődbe ment, és az adósok börtöne elől 1876 tavaszán Moszkvába menekült. Csehov Taganrogban maradt, hogy iskoláit befejezze, házitanítóként és ruhagyári munkásként dolgozott, hogy megélhetését biztosíthassa. A gimnázium befejezése után csatlakozott Moszkvában élő családjához, majd 1897-ben beiratkozott a moszkvai állami egyetem orvosi fakultására.

Csehov szülőháza ma emlékmúzeum

Az írói pálya kezdete

Már az egyetemi évek alatt számos humoreszkje, szatirikus elbeszélése jelent meg moszkvai bulvárlapokban, többnyire Antosa Csehontye név alatt. 1882 őszétől a szentpétervári Oszkolki (Szilánkok) című rangosabb szatirikus lap állandó szerzője lett. Korai írásai között is akadtak remekművek, amiket már a kortársai is nagyra értékeltek, ilyen volt például A csinovnyik halála. 1884-ben megszerezte orvosi diplomáját, praktizálni kezdett, majd hosszabb időre felhagyott az orvosi gyakorlattal. 1886 elején rendszeres munkatársa lett a Szentpéterváron megjelenő Novoje Vremja (Új Idő) című lapnak, mely anyagi függetlenséget biztosított számára. Ekkor kezdte egyre komolyabban venni az írói hivatást. A Szürkületben című novelláskötetéért 1886-ban Puskin-díjat kapott.

Szahalin

Az 1880-as évek közepén jelentkeztek kezdődő betegsége, a tuberkulózis (tbc) első tünetei. 1889 nyarán tuberkulózisban meghalt a bátyja, Nyikolaj, akit az utolsó hónapokban maga is ápolt. Betegsége egész életszemléletét megváltoztatta. Egyszerre volt értő, elemző orvos, és szenvedő, fájdalmat megélő beteg. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a következő évben megvalósítsa tervét, hogy új élményeket szerezzen. Felkeresi a Szahalin szigetén létesített fegyenctelepeket, hogy a helyszínen tanulmányozza a cári birodalom büntetőtelepének szörnyű viszonyait. Ebből az élményből írta meg a Szahalin szigete című irodalmi szociográfiáját, gazdag életművének talán legkülönösebb darabját. Két és fél hónapig tartó utazás után érkezett Szahalinra, ahol szembesül az emberi kiszolgáltatottsággal és nyomorral. 10 000 fegyenc egyenkénti összeírását végezte el. Háromhavi megfeszített munka után tért vissza Moszkvába. Négy évvel később megjelenő útirajzának akkora hatása lesz, hogy a kormányzat javít a telep viszonyain.

Szahalin sziget a Csendes-óceán északi részén

Melihovo

A városi életet egyre nehezebben viselte, a természethez és az egyszerű emberekhez közel akart élni. 1892-ben birtokot vásárolt Melihovoban és szüleivel együtt odaköltözött. Bekapcsolódott a helyi egészségügyi- és iskolaügyi szervek munkájába, felújította az orvosi praxist, részt vállalt a kolerajárvány elleni védekezésben; a parasztok gyógyítását ingyen végezte. A gyógyítás, az önkéntes társadalmi feladatok ellátása mellett írói munkássága a tetőpontra ért. Melihovoban készült el egyik legismertebb prózai műve, a 6-os számú kórterem, itt írta egyebek mellett a Szahalin-szociográfiát, a Három év és az Életem című kisregényt, valamint a Sirályt is.

Csehov egykori háza, Melihovo

Művész Színház

A Sirály 1896. őszi bemutató előadása megbukott, mely rendkívül megviselte, nem is akart többé drámát írni. Miután találkozott az akkor alakuló moszkvai Művész Színház vezetőivel, Konsztantyin Sztanyiszlavszkijjal és Nyemirovics-Dancsenkóval, megváltoztatta elhatározását, munkásságuk ettől fogva összefonódott. A Művész Színházban nagy sikerrel mutatták be a Sirályt, a premieren Olga Knipper, Csehov későbbi felesége játszotta a női főszerepet. A Művész Színház vitte sikerre a Ványa bácsit (1899), a Három nővért (1901) és a Cseresznyéskertet (1904) is.

Csehov és felesége, Olga Knipper

Jalta

1897 tavaszán súlyosbodott a betegsége. Változtatni kényszerült hajszolt életmódján, orvosai tanácsára szeptembertől nyolc hónapig Nizzában, a következő télen a Krím-félszigeten, Jaltában pihent. Eladta műveinek kiadói jogát, telket vásárolt és 1899-ben már saját, újonnan épült házában töltötte a téli hónapokat. Jaltai tartózkodása idején került közelebbi kapcsolatba Tolsztojjal és Gorkijjal. 1901-ben felségül vette Olga Leonardovna Knippert a Moszkvai Művész Színház színésznőjét. Gyakran vágyakozva gondolt Moszkvára és a színházi szezonban ott fellépő feleségére. Művei összegyűjtésén és két utolsó drámájának, a Három nővér és a Cseresznyéskert megírásán dolgozott. Bár egyre kevesebbet írt, ekkor keletkezett a Szakadékban című kisregénye és az egyik legszebb elbeszélése, A kutyás hölgy is.

Csehov háza, Jalta

1904 januárjában, a Cseresznyéskert moszkvai bemutatóján ünnepelték meg 25 éves írói jubileumát. Amikor néhány hónappal később Jaltából újra Moszkvába érkezett, hirtelen rosszabbul lett, feleségével külföldre utazott gyógykezelésre. Németországban, Badenweiler tüdőszanatóriumának szállodájában érte a halál. Sírja a novogyevicsi temetőben áll, egykori jaltai és melihovoi háza ma múzeum.

Csehov hősei és a „drámaiatlan dráma”

Műveit a társadalmi problémák, a közügyek, a parasztság helyzete és a kisember tragikomédiája iránti érzékenység, együtt érző irónia, továbbá a természet idilli, nosztalgikus ábrázolása jellemzi. Főszereplői mindennapi emberek, mindennapi szituációkban, akik csak töprengenek sorsukon, vágyakoznak, de képtelenek megvalósítani a vágyaikat, még a szerelembe is belebuknak. Műveiben fontos motívum az elvágyódás. Csehov szakít a hagyományokkal, megteremtve a „drámaiatlan drámát”, a XIX. század végi modern drámát, ahol még valódi konfliktusok sem alakulhatnak ki. A Három nővér, a Ványa bácsi és a Sirály hősei értelmetlen életet élő, szürke emberek, nem sorsuk tragikus, hanem az a világ, amiben élnek. A drámai lüktetés láthatatlan, mert a konfliktus nem ember és ember, hanem ember és élet között zajlik.

A Három nővér 1. kiadásának borítója, a Művész Színház színésznőinek fényképével (1901)

A Három nővér

A Három nővér Csehov egyik legismertebb színműve. Kosztolányi Dezső fordította magyarra, napjainkban is főként az ő fordításában olvasható. A Ványa bácsi 1899. őszi sikeres bemutatója után Nyemirovics-Dancsenko, a rendező igyekezett rábírni Csehovot, hogy a színháznak darabot írjon. Biztatására, Csehov 1900 augusztusában kezdte írni és decemberben be is fejezte a drámát. A Három nővér tehát eleve a Művész Színház és színészei számára íródott. A darabot a Művész Színház mutatta be először 1901. január 31-én Moszkvában, majd február 28-án a fővárosban, Szentpéterváron. Még Csehov életében olasz, német és cseh nyelvre is lefordították. Magyarországi ősbemutatóját 1922. október 15-én tartották a budapesti Vígszínházban.

A videón a Katona József Színház 1985-ös előadásának részletét láthatjuk, a rendező Ascher Tamás. A három nővér szerepében Bodnár Erika (Olga), Básti Juli (Mása) és Szirtes Ági (Irina) látható.

Ványa bácsi

A városból a vidéki kúriába érkezett házaspár miatt felborul az élet rendje, a szereplők érzik, hogy az életük valahol elromlott, valami lényeges hiányzik belőle, aztán a látogatók elutaznak, és visszatér a korábbi nyugodt élet. Élete kudarcát Vojnyickij, vagyis „Ványa bácsi” érzi legerősebben, heves tiltakozása zsörtölődéssé alakul, a lövöldözésben és Jelena meghódításában is kudarcot vall, az öngyilkosságra is képtelen, megint nem történik semmi, s éppen ebben fejeződik ki alakjának tragikomikuma. Elfecsérelt életéért önmaga a felelős, az élete kudarca tudatosul benne. „ A Ványa bácsi az illúziók drámája és az élettel szembeni vakság komédiája egyszerre. Dráma, hiszen szinte mindegyik szereplő szembekerül a többivel; komédia, hiszen ezek a figurák illúziók diktálta ellenfeleikkel hadakoznak”. (Almási Miklós)

Alfonzó Világszínház előadásában láthatjuk a nagy sikert aratott Csehov paródiát, a Ványadt bácsit, nagyszerű színészek, Alfonzó, Raksányi Gellért, Szemes Mari és Kovács Zsuzsa előadásában.

 

Források:

Almási Miklós: Mi lesz velünk, Anton Pavlovics?. Budapest: Magvető Könyvkiadó, p. 118.
Bábel Web Antológia
Csehov wikipédia
Kulturpart
Levendel Júlia: Így élt Anton Csehov. Budapest: Móra Kiadó, 1983.
Ványa bácsi wikipédia

Képek forrása :

Osip Braz Csehov portréja
Csehov Múzeum, Taganrog

Csehov háza, Melihovo
Csehov és felesége
Csehov háza, Jalta
A három nővér címlapja
Szahalin sziget

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
(könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás