facebook youtube rss
2015. április 01. | 08.50

Húsvét

Kassák Lajos: Harangszó

Feltámadott, mondják a népek és
Megsüvegelik,
Nevét a názáretinek, ki az ács fia volt
s megenyhült már a szél is s a rügyek
kisarjadtak.
Kétezer éve látják őt a vének és a gyerekek
Amint hosszú, fehér ingecskéjében lépeget
S alszik a tengerre szállt halászok bárkájában.

(részlet)

 

 

 

Ady Endre: Az Úr érkezése

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom

 

Hans Hemling: Scenes from the Passion of Christ

Húsvéti harangszó

Réges-régi históriát mesélek el nektek, gyerekek. Bizony, még Mátyás király uralkodása alatt történt ez a csodálatos eset. Az 1467-es esztendő nagyböjtje a vége felé járt, közeledett a húsvét. Nagycsütörtök délutánján Késmárk utcáján két diákforma alak tartott a templom felé, izgatottan, vitatkozva.

- Ugyan már, Mihály, ne tedd! Ilyen bolondságot még életemben nem hallottam! – győzködte az egyik a másikat.
- Nem bolondság ez, pajtás, és bizony, hogy megteszem, még ha nem is segítesz benne! Csak arra kérlek, ne szólj senkinek! – felelte indulatosan a Mihálynak nevezett.
- Nem szólok én, dehogy szólok! És segítek is, csak éppen őrültségnek tartom. Még bajod lesz! – morgolódott a másik.
- No, ha segítesz, akkor jól van. Egy csöppet se félj! Mise után föllopakodunk a harangtoronyba. Te erősen hozzákötözöl a harang nyelvéhez ezzel a kötéllel, aztán majd meglátjuk. Nem történhet semmi baj, én ezt már rég elterveztem. Mikor a harangunk nagycsütörtök estéjén elindul Rómába, engem is magával röpít. Meglátod, így lesz – magyarázta Mihály.
- Én mégiscsak azt mondanám, ne kívánkozz annyira a pápa elé. Vagy, ha mindenáron menni akarsz, vágjunk neki az útnak a saját lábunkon – kérlelte a társa.
- Minek a fáradságos utazás, amikor egy éjszaka odaröpülhetek! Hát nem érted? Vagy a harangunkkal megyek, vagy sehogy.

Ezzel Mihály le is zárta a vitát, és befordultak a templomba. Aztán, akár hiszitek, akár nem, úgy cselekedtek, ahogy azt megbeszélték. Pajtása látta Mihály elszántságát, így nem volt mit tennie, segédkezett neki. Miután jó szorosan hozzákötötte a harang nyelvéhez, elbúcsúzott tőle. Isten kegyelmébe ajánlotta és hazament. Mihály pedig izgatottan várakozott. Tudta, hogy ezen az estén a harangok, a hagyományokhoz illően, Rómába mennek, és csak nagyszombat éjszakáján térnek vissza. Hirtelen hatalmas rázkódást érzett, teste nekicsapódott a harang oldalának, és mintha, lebegne, lebegne…
Aztán hatalmas csengés-bongás, mennyei fényesség és muzsika vette körül. Csodálkozva látta, hogy a földön fekszik, egy díszes sekrestyének a kövén, zengenek, bonganak a harangok, orgonaszó hallatszik, gyertyák fénye ragyog. Ekkora harangzúgást még életében nem hallott!

- Hol vagyok? – kérdezte egy fölé hajló csuhástól, de az értetlenül nézett rá. Akkor hírtelen észbe kapott. Hát persze! Rómában van. A Szent Péter-bazilikában. Bizonyára már nagyszombat estéje lehet, és elkezdődött a mise. A templom feldíszítve, a harangok szólnak, a gyertyák égnek… A feltámadást ünneplik. És az ő harangja? Az már talán vissza is repült Késmárkra, és most ott zengedez.
- Kopeczky Mihály vagyok, késmárki diák – kezdte izgatottan latinul. – Hol vagyok?
- Hát hol lennél fiam! A Szent Péter-bazilikában – mosolygott a szerzetes. – Isten hozott az ünnepeken!
- Sikerült! Sikerült! – ujjongott Mihály. – Szóval a harangok csakugyan Rómába repülnek nagycsütörtök estéjén!

A szerzetes először értetlenül nézett rá, aztán megértően bólintott.

- Ja. a harangok! Igen, a legenda szerint eljönnek, hogy lássák a pápát.
- Nohát, én is eljöttem – sóhajtott föl elégedetten Mihály.

És akár hiszitek, akár nem, ez így történt. Késmárkon pedig azóta is mesélik, hogy 1467 nagyszombatján egy alvó embert találtak a Szent Péter-bazilikában, aki nem volt más, mint Kopeczky Mihály késmárki diák, aki harangon röpítette magát oda, és ha már ott volt, hát ott is maradt élete végéig.

 

Tóth Árpád: Húsvéti versike

Hát itt a húsvét, alleluja!
És ilyenkor öntözködni szokás,
S az ezüstbokás
Verőfény táncol az emberek szívében,
S a tavaszi veréb dudolász a fákon,
Mint valami kis szárnyas furulya,
S a télikabátot zálogba vágom,
S randevúra hívom az ideálom
- És a többi, satöbbi, satöbbi,
Amit már nem szokás
Senkinek az orrára kötni.

(részlet)

 

Forrás:

Húsvéti harangszó In: Húsvéti harangszó: Iskolai segédanyag: Versek, dalok, jelenetek. Budapest: Unió Diákkönyvműhely, 1994. p. 52-53.

Képek:

MS Mester passió képei
Hans Hemling: Scenes from the Passion of Christ

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
(könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás