facebook youtube rss
2015. máj. 15. | 06.09

RÉBER LÁSZLÓ

Réber László kétszeres Munkácsy-díjas grafikusművész, illusztrátor, karikatúrista 1920. május 21-én született Budapesten. Az öt évtizedet átfogó alkotóperiódusában készített karikatúrákat, újságrajzokat, tervezett és rajzolt animációs filmeket, aktív könyvillusztrátori munkásságot fejtett ki. Az irodalmi művekhez, a mesékhez, a gyermekkönyvekhez készült illusztrációi évtizedek óta ismertek és közkedveltek. Kizárólagos illusztrátora volt Janikovszky Éva, Lázár Ervin és Gerald Durell műveinek. Az egyéni útját járó grafikus számos pályatársa sorsán osztozott, törekvéseit, műveit nem támogatták, nem tiltották, csak megtűrték a szocialista rendszerben.

 

Életpálya

Réber László eredetileg gerelyhajító sportoló volt. 1920-1926 között Madocsán és Pakson, 1926-1938-ig Pécsett lakott, azután pedig Budapesten élt. 1941 és 1945 között katona, ezt követően 1948-ig hadifogoly volt a Szovjetunióban. Egy fogolytáborban ismerkedett meg a grafikusművészettel. Hazatérése után először a Szabad Száj munkatársaként, karikatúristaként működött. 1951-1953 között a Híradó- és Dokumentumfilmgyár rajzfilmosztályának tervezője, 1953-1959 között a Ludas Matyi munkatársa volt. 1965-1967 között három rajzfilmet készített, foglalkozott plakáttervezéssel, és könyvek illusztrálásával is. 1967-ben és 1993-ban tüntették ki Munkácsy Mihály-díjjal, 1999-ben pedig a Magyar Művészeti Akadémia tagja lett. Székely András művészettörténész a „vonal filozófusa” találó elnevezéssel tisztelte meg Réber Lászlót.

 

Stílusa

Alkotásaira kiforrott stílus jellemző, amely emblematikussá teszi munkáit. Rajzainak legfőbb jellegzetessége a vázlatszerűség, a szikár, zárt vonal, illetve a vonal által körülhatárolt síkfelület, a szemlélő számára térérzetet csak a tárgyak ritmikus felsorolása kelt. Mellőzi a részleteket, az arc néhány egyszerű jelzés, amelyet sapka, sál vagy haj keretez. Figuráinak gesztusai lecsupaszítottak, jól érthetőek, éppen ezért kiválóan alkalmasak gyermekkönyvek illusztrálására. Szívesen állítja ellentétbe a legélesebb kontrasztokat, a feketét a fehérrel vagy a tiszta színekkel, a pozitív formát a negatívval. Az abszurd világlátásra fogékony Réber egész lényében tükrözte világnézetét, távolságtartó és szűkszavú egyénisége egy mélyen humánus és barátságos képi birodalmat teremtett. Képeivel sohasem akart harsány hahotára fakasztani, megelégedett egy fanyar mosollyal.

 

Rajzaiba sűrített pozitív-negatív, sötét-világos paradoxonai művészetének egészén nyomot hagytak. A kortárs képi törekvéseket az ő rajzai is hordozták: a hatvanas években a pop art, később az új absztrakt geometrikus mozgalmak hatása jelent meg munkáiban. Méltatói mindig kiemelik munkáinak nemes egyszerűségét, magabiztos eszköztelenségét, mely nem jelent egysíkúságot. Visszahúzódó személyisége híján volt az önmenedzselés minden harsány eszközének, tudatosan vállalta a kívülálló nemes, ám magányos szerepét. Outsider helyzetét mi sem illusztrálja jobban, minthogy önálló tárlatai szinte kivétel nélkül vidéki, viszonylag szűk kört érintő kiállítóhelyek fogadták be. Kísérletező hajlamáról árulkodnak korai éveiben készített animációs filmjei, kollázsai, melyekben a játékosság és az abszurditás a jellemző. 1964-ben készült az Autókor című animáció, melyet Imre Istvánnal együtt készítettek.

Gyermekkönyvek

Mesélőkedvét különösen gyermekkönyvekhez készült illusztrációin bontakoztatta ki. Janikovszky Éva szövegeihez készült rajzain kiváló érzékkel ragadta meg a szereplők és környezetük karakterét. Öltözködésük, hajviseletük, gesztusaik, tárgyviláguk megannyi találó jellemzése időnek, kornak, nemnek, habitusnak.

 

Könyvillusztrációinak szereplői bumfordian szerethető, szeleburdi csodalények. Gombszemű, zömök figurái oly szorosan kötődnek már Janikovszky Éva vagy Lázár Ervin műveihez, hogy szavaik Réber rajzai nélkül másként is hangoznának. Humoros grafikáin, illusztrációin a gyermekek világlátását követi, tükröt tart a felnőttek elé, eltolja a hangsúlyokat.

Korrajz 1971-1974

2001-ben bekövetkezett halála után a művész hagyatékából egy könyvterv készült. Az egyedi rajzok a hetvenes évek első felében születtek és nagyrészt az Élet és Irodalom című hetilap oldalain jelentek meg. Rajzai az általánosság szintjén fogalmaznak, a 20. század második felének embere és környezete, a kor világa, tárgyai jelennek meg kompozícióiban, választ keresve a kor kérdésfeltevéseire. Az eszköztelenséget, a szűkszavú képi kifejezést segíti, hogy a kompozíciókon általában nem alkalmazta a perspektivikus ábrázolást, a művei síkszerűek, vonalrajzok, a tipikus regisztrálására szorítkoztak. A kompozíciókon az érzelemmentes, a sorsával, létével, helyzetével szemben nem lázadó, megadó ember jelenik meg. A rajzok „hőseit” a kitörés szándékának hiánya, az egyéniség felvállalásának kilátástalansága jellemzi.

 

A borítókép az ÉS 1971. 4. számban jelent meg

Az Élet és Irodalom, vagy ahogyan szakmai és olvasói körökben már ekkor is emlegették a lapot, az ÉS kilencedik oldalán hétről-hétre a „Véleményünk szerint” című glosszarovat írásai jelentek meg. Ezek a rövid, tömör kis cikkek a korszak furcsa társadalmi jelenségeiről, a rendszer működésének hibáiról, problémáiról, a kultúra és a művészet világának disszonáns történéseiről adtak hírt, általában kíméletlenül éles stílusban, illetve ironikus hangvétellel. Réber László képei e rovat részeként, de nem a glosszák illusztrációjaként, hanem önálló képi alkotásként jelentek meg. Autonóm rajzai eszköztelenek, a fekete-fehér kontraszt, a csupasz vonalak és pontosan körülhatárolt foltok jellemzik. Ez a szikár forma, a legszükségesebb kifejező elemekre redukált megjelenítés összetett, mély rétegzettségű világot ragad meg, mutat be. A gondolatiság, a jelentésgazdagság mellett a „réberi” stílus másik meghatározó vonása a keserű, ironikus szemlélet, az abszurd humor, a játékos, fanyar és groteszk szemlélet.

Források:
Révész Emese: Mesék az emberről: Réber László világa. In: Réber László: 1920-2001. Székesfehérvár: Szent István Király Múzeum, 2008. p. 5-9.
Wehner Tinor: ÉS-rajzok: Réber László korrajzai. In: Réber László: Korrajz, 1971-1974. Budapest: Móra Könyvkiadó, 2011. p. 7-22.

Képek:
Rózshegyi György Réber-portréja
Réber László: Gulliver
Örkény István: Egyperces novellák
Janikovszky Éva: A hét bőr
Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika
Korrajz 1971-1974

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
lib [KUKAC] ke [PONT] hu • kvtkozi [KUKAC] ke [PONT] hu (könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás