facebook youtube rss
2015. június 01. | 12.51

THOMAS MANN

Thomas Mann német regényíró, esszéista, a kritikai realizmus hagyományainak kiteljesítője, a polgári humanizmus egyik utolsó kiemelkedő képviselője 1875. június 6-án született Lübeck városában. A szépirodalmi munkásságát nagy esszéi, tanulmányai, beszédei és saját műveihez írott kommentárjai egészítik ki. Meggyőződése, hogy az írónak nemzete reprezentánsának és nevelőjének kell lennie. Emigrációjának éveiben írásaival, előadásaival, rádióbeszédeivel fáradhatatlanul óvta népét és egész Európát a fasizmus veszélyétől, és a humanizmus nevében összefogásra buzdított ellene.

 

 

 

Gyermekkor

1875. június 6-án, vasárnap délben tizenkét órakor születtem. A csillagok állása kedvező volt, amint az asztrológusok később biztosították, és a horoszkópom alapján hosszú, boldog életet és könnyű halált ígértek. Boldog gyerekkorom volt. Öten voltunk testvérek, három fiú és két lány; elegáns városi házban nőttünk fel, amelyet apám épített övéinek.” (Thomas Mann)

Thomas Mann apja, Thomas Johann Heinrich Mann Lübeck városának tekintélyes, gazdag polgára, szenátora, holland királyi konzul, egy gabona-nagykereskedelmi és szállítócég tulajdonosa. Anyja, Julia da Silva-Bruhns, Brazíliában született egy német ültetvényes és egy portugál nő lányaként. Anyja esti felolvasásai, a Chopin-etűdök és Schubert-dalok mellett gyerekkorának nagy szenzációját a bábjáték adta. A színház díszlete Heinrich bátyjának a munkája volt, aki ekkor még festőnek készült. Először magániskolába járt, majd a Katharineum nevű reálgimnáziumba. Lübecki gimnazista éveit bukások, osztályismétlések tarkították, nem is érettségizett, csak az egyéves katonai szolgálatot biztosító vizsgáig jutott el. Ebből az időszakból a szégyen, az ellenállás érzése és a porosz fegyelem, a tanárok konzervatív korlátoltságának az emléke maradt meg benne. 1891-ben váratlanul meghal az apja, a család Münchenbe költözött, de Thomas Lübeckben maradt, hogy befejezhesse tanulmányait. 1893-ból maradtak fenn első irodalmi kísérletei, a gimnázium utolsó két évében folyóiratot írt és szerkesztett barátjával, a könyvkereskedő fiával.

 

Első irodalmi sikerek

1894-ben csatlakozott a családjához és egy biztosítási intézetnél gyakornokoskodott, ahol a hivatalnokok között, titokban, a saját íróasztalán megírta első elbeszélését, „Aki elbukott” címmel, mely meghozta első irodalmi sikerét. Anyja és gyámja hozzájárulásával otthagyta a biztosítót és beiratkozott az egyetemre, két féléven át hallgatott történelmi, irodalmi és közgazdasági előadásokat. Alkalmanként részt vett a bátyja, Heinrich által kiadott, A 20. század – Lapok a német művészetért és jólétért nevű kiadvány készítésében. A lapot uraló népies alaphang, valamint a benne megjelenő gondolatok nem voltak alkalmasak arra, hogy szélesebb közönség elé ki lehessen állni velük. A fivérek később nem szívesen beszéltek erről az epizódról.

Első novellák

1896 nyarán jelent meg néhány olyan novellája, A boldogág akarása, A pojáca, Mindernickel Tóbiás, amelyek már életművének szerves részévé váltak, majd első novellás kötete, Friedemann úr, a törpe címmel. A novellák hősei furcsa különcök, testi vagy lelki rokkantak, alakjai fojtóan szűk világban élnek, érezni rajtuk a környezetnek a nyomását, melyben élnek és ez meghatározza emberi lehetőségeiket, otthontalanná, gyökértelenné teszi őket. 1896 őszén másfél évre Olaszországba utazott bátyjával, Rómában béreltek szobát, itt érte a felkérés kiadójától, hogy írjon terjedelmesebb prózai munkát, így születik meg a Buddenbrook ház ötlete.

Buddenbrook ház és a Tonio Kröger

1897 októberében kezdte el a regény írását, mely három évig tartott. A Buddenbrook ház egy család felemelkedése, hanyatlása és széthullása két emberöltő alatt, 1835-től 1877-ig Thomas Mann legnagyobb élménye az írás közben Schopenhauer mellett Tolsztoj és Nietzsche megismerése volt. A kiadó megijedt a váratlanul nagy terjedelmű kézirattól és hosszú ideig nem is válaszolt, eközben Thomas Mannt behívták katonának. Családja protekciójának segítségével három hónap után szabadult a kaszárnyából. A regényt két kötetben, ezer példányban adták ki és a század egyik legnagyobb könyvsikere lett. A Buddenbrook háznak egyébként botrányos és hosszantartó utójátéka is volt. A lübecki társaság vezető alakjai önmagukat ismerték fel a regény figuráiban és dühösen támadták az elfajzott szenátor fiát. Művei lassan értek, az ötlethez az ábrázolható részletek, élmények tömege kellett. A századforduló után jelent meg a Tonio Kröger, a tört lelkek, a magány, a kielégületlenség, a művész-polgár konfliktusának ábrázolása. A művésznek azt az életet kell kifejeznie, amely a „polgáré”, a műnek nem kirekesztenie, hanem beengednie kell a hétköznapok világát. Ez nem tesz kritikátlanná, nem szünteti meg a Tonio Kröger társadalombírálatát. A főhős alakját nagy valószínűséggel saját magáról mintázta az író.

Házassága

Thomas Mann Olaszországból hazatérve berendezte első müncheni lakását a város bohém negyedében, időnként felolvasásokat tartott készülő műveiből és a fiatal müncheni írók, művészek közt ismert alak lett, Gustav Mahler, a híres zeneszerző és Max Rinhardt rendező is szívesen töltötte idejét az íróval. Thomas Mann egy müncheni bálban ismerkedett meg a tekintélyes, gazdag Pringsheim család lányával, Katjával, aki akkor az egyetemen tanult matematikát, fizikát és beleszeretett. 1905-ben kötöttek házasságot. Felesége nagyszerű társa lett, akinek okos, finoman energikus segítsége nélkül nem élhetett volna hosszú évtizedeket az alkotómunkára koncentráltan. Házasságukból hat gyermek született, mindegyikükből író, tudós, vagy művész lett.

Katja Mann, Thomas Mann felesége

Kisregények

A Királyi fenség egy allegorikus, játékosan ironikus példabeszéd, vígjáték a regényben, ezt követi egy szélhámos és szállodatolvaj visszaemlékezéseit bemutató regényen dolgozott, amely csak a halála előtt jelent meg, az volt az Egy szélhámos vallomásai. 1911 májusában két hetet töltött Velencében, ekkor fogalmazódott meg a Halál Velencében című kisregényének az ötlete. Gustav Aschenbach író a tengerparti hotel teraszán látja meg Tadziót, a görögös szépségű lengyel fiút és leküzdhetetlen, minden méltóságot, életerejét felölelő vonzalom támad benne a fiú iránt, s végül áldozata lesz a városban pusztító kolerajárványnak. A tragikum, az elháríthatatlan végzet sodorja az öregedő írót szégyene és halála beteljesedéséhez.

Előadó körút Budapesten és a háború

1913 decemberében Budapesten járt a Világ szerkesztőségében Halasi Ödön publicista meghívására, a Zeneakadémián előadást is tartott, pesti kísérője Kosztolányi Dezső volt, aki így írt az eseményről: „Mennyire érdekelte és milyen őszintén minden ember, aki körülötte volt, minden, amit látott és hallott … Aztán, hogy felolvasásra ment, s a téli estén megállították a pesti kisdiákok, hogy autogramot kérjenek tőle, szívesen írta le nevét, és nem titkolta örömét sem, ő, kit a világ minden táján egyformán olvasnak.” Az első világháború és mindaz, ami utána következett Németországban és Európában, sok mindent megváltoztatott Thomas Mann gondolkodásában, írói magatartásában. Váratlanul érték az események. Romain Rolland-nak cikkét, melyben felszólítja a német értelmiségieket, ítéljék el kormányuk militarizmusát, Thomas Mann is visszautasítja. A háborút az egyetlen, lehetséges kiútnak tartja. Később szégyennel gondol vissza erre a megállapításra, gondolatra. Két és fél évig írt egy hatalmas esszét Egy nem politizáló elmélkedései (1918) címmel, melyben megpróbált szembenézni azokkal a problémákkal, amelyeket a háború sodort elébe.

A varázshegy

1912 májusában három hetet töltött el egy davosi szanatóriumban, ahol felesége kezdődő tüdőbaját gyógyították, s ez a három hét adta a regény indítékát, de a háború miatt öt esztendőre abbahagyta A varázshegy írását. 1924 novemberében születik meg a regény, mely minden eddigi belső küzdelmének, szellemi kalandjának és történelmi tapasztalatainak művészi összegzése. Hans Castorp, egy gazdag hamburgi kereskedőcsalád fia, miután hajómérnöki oklevelet szerez, meglátogatja a svájci luxusszanatóriumban unokabátyját, Joachim Ziemssent, aki már fél éve gyógyíttatja beteg tüdejét. A három hetesre tervezett látogatásból hét esztendő lett, mert hamarosan kiderült, hogy az ő tüdeje is fertőzött. Ez a hétköznapi fiatalember a varázshegy lázas zártságában „növekedni” kezd, alkalmassá válik morális, szellemi és érzéki kalandokra. Abban a világban, amelyet itt ironikusan síkföldnek neveznek, nem is álmodhatott róluk. A halál előszobájában, a betegség parazita létformájában otthonra lel. A varázshegy fejlődésregény, az emberi sors egyéniséget formáló kalandjait többnyire a reflektáló értelem önvizsgálata helyettesíti. A szereplők vitáiban, elmélkedéseiben ott van a század első évtizedének minden lényeges eszméje. Mérlegre kerül szinte minden magatartásforma és minden tudomány a csillagászattól a spiritizmusig, egyes tudományok emberformáló szerepe. A hamburgi fiatalembert a regény valamennyi fontosabb szereplője neveli valamilyen módon. Az egész műből kétségtelenül kibontakozik egy világ erkölcsi megtagadása, amely arra ítéltetett, hogy elsüllyedjen az első világháború viharában.

Díszdoktori cím és Nobel-díj

A bonni egyetem már régebben díszdoktorává fogadta, a lübecki szenátus professzori címet adományozott neki és 1929. november 12-én megkapta a legnagyobb nemzetközi elismerést, a Nobel-díjat A Buddenbrook ház-ért. Thomas Mannt bántotta egy kicsit, hogy nem az addigi írói munkásságáért kapta az elismerést. A varázshegy nem tetszett a Svéd Akadémia bíráló tagjainak.

Márió és a varázsló

1930 elején jelent meg a Márió és a varázsló, mely egy 1926-os olaszországi nyaralás emlékanyagából született. Cipolla, a hipnotizőr bűvész a szokásos trükkjei után – miközben a szájából áradnak a közönségének emberi méltóságába gázoló mondatok – hallgatóival megalázó dolgokat végeztet. Márió, a fiatal pincérfiút is hipnotizálja, arra kényszeríti, hogy azt képzelje, hogy, szerelme áll előtte, és megcsókolja az ő csúf arcát. A hipnózisból felocsúdó pincérfiú két lövéssel leteríti Cipollát. A végsőkig feszített jelenet a fasiszta demagógia lélektanának, természetrajzának a leleplezése.

Emigráció

Thomas Mann 1933 februárjában Amszterdamba utazott előadást tartani és nem is sejtette, hogy nem kéthetes külföldi útra indul, hanem élete végéig tartó emigrációba. Hitler ekkor már birodalmi kancellár volt, a fasiszta kormányzat „szellemi hazaárulással” vádolta az írót és hatósági zár alá vették a házukat. Egyik éjszaka idősebbik lánya, Erika Mann szabályosan betört a saját házukba és kimentette apja készülő, új nagy regényének a kéziratát és ő is örökre elhagyta Németországot. A Mann család ez év őszén Zürich mellett, Küsnachtban telepedett le. 1936 decemberében megfosztották német állampolgárságától, miután nem sikerült visszacsalogatni Németországba.

József és testvérei

Az a kézirat, amit Erika Mann kimentett a müncheni a házukból, az a József és testvérei első kötete volt. Thomas Mann még 1930 tavaszán két és fél hónapos körutat tett készülő regényének színhelyén, Egyiptomban és Palesztinában. A regény hőse József, Jákob tizennegyedik fia, világa a babilóniai-egyiptomi kelet i.e. 1700, vagy más nézetek szerint 1400 körül. A József és testvérei jelentősége abban van, hogy Mann humanizálja a mítoszt, s így száll szembe a fasiszta téboly mítosz-kultuszával, amely a gátlástalan ember- és kultúraellenes erőket szabadított a világra. Mann a regényt 1943 januárjában fejezte be. A József két kötete között írta meg Goethe-regényét, Lotte Weimarban címmel.

Thomas Mann és József Attila

Újra Budapesten

1936 júniusában Bécsben tartott előadást, majd Budapestre érkezett, hogy részt vegyen az európai értelmiség összejövetelén és felolvasson a Belvárosi Színházban a József és testvéreiből. 1937 januárjában ismét Budapest vendége volt, erre az alaklomra írta József Attila „Thomas Mann üdvözlése” című versét, amelynek elmondását nem engedélyezte a rendőrség.

…mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van…
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e uj méreg, mely közénk hatol -
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.

Még 1935-ben, Einsteinnel együtt lett a Harvard-egyetem díszdoktora. 1938 februárjában indult negyedszer előadókörútra Amerikába. Ausztria lerohanása hírére elhatározta, hogy ott telepszik le, mint a Princeton egyetem professzora. Írt egy naplópamfletet Hitler testvér címmel, benne a híres mondattal:”Ahol én vagyok, ott van Németország”. 1938 őszén kötetbe gyűjtve megjelentek az elmúlt időszak legfontosabb publicisztikai alkotásai, Európa, vigyázz! címmel. 1941-ben Kaliforniába költözött és a Library of Congress tanácsadója lett.

Lotte Weimarban

Thomas Mann már 1936 óta dolgozott a regényen. Goethe, mint téma, már ifjú kora óta foglalkoztatta, a regényben kialakuló Goethe-kép sok évtizedes élmény és töprengés eredménye. Thomas Mann Goethe-képe több vonatkozásban önarckép is. Az író rokonléleknek érezte magát híres elődjével. Goethe joggyakornok korában szerelmes lett Lottéba, de mivel a lány már másnak a jegyese volt, lemondott róla. A cselekmény idején immár özvegyasszony Lotte, 1816-ban Weimarba utazik azzal a titkos reménnyel, hogy még egyszer beszéljen Goethével. A regény a kivételes egyéniség küzdelme a tömeggel, korszellemmel, előítéletekkel. A mű sokkal több, mint életrajzi regény, bonyolult, ellentmondásokkal teli humanitás teljességét eleveníti meg, számvetés a németség problémájával.

Lotte Weimarban - egy képkocka a filmből

A háború idején

A háború kitörése számos aktív tevékenységre késztette Thomas Mannt, több, az emigránsokat támogató bizottság tagja lett, igyekezett az európai problémák iránt érdektelen, semlegességre hajló amerikai értelmiséget mozgósítani a fasizmus elleni háborúra. 1940-ben kezdte készíteni a ”Német Hallgatók” (Deutsche Hörer!) elnevezésű rádióadásait, amit a BBC sugárzott Németország felé, ahol könyveit elégették, személyét rágalmakkal árasztották el. 1944-ben sikerült amerikai állampolgárságot szereznie.

Doktor Faustus

Thomas Mann már régóta készült arra, hogy a Faust-témát feldolgozza, és kezdettől fogva úgy gondolta, hogy az ő ördöggel cimboráló hőse zeneszerző lesz. A regény a művész életét mutatja be: az ihletnélküliség poklától a megszállottság isteni vagy ördögi örömén át, a teljes elernyedésig és tönkremenetelig. A klasszika-filológia tanár, Serenus Zeitblom 1943 tavaszán fog hozzá elhunyt barátjának, Adrian Leverkühn, a nagy zeneszerző életének elbeszéléséhez. Három egymásba szőtt történetből alakult ki a regény, Leverkühn története, az életét megörökítő Serenus Zeitblom, valamint a mű megírásának, a háború utolsó éveinek a története. A mű történelmi és eszmei távlatból vizsgálja a németség tragikus, XX. századi kisiklását, és Goethe „Faust”-jára utalva olyan hős élettörténetét beszéli el, aki a német polgári szellem és művészet sorsát jelképezi.

Háború után

Barátainak halála, majd egy súlyos tüdőműtét 1946 áprilisában, Chicagóban és Amerika megváltozott politikai légköre fokozta rossz közérzetét. A hidegháború éveiben kritikai megjegyzései miatt amerikai ellenfelei gyakran nevezték politikai fantasztának és tájékozatlannak. A háború után 1947-ben utazik először Európába, Zürichbe, Németországba azonban csak 1949 nyarán érkezik Goethe születésének kétszázadik évfordulójára. Az amerikai sajtó nem bocsájtja meg neki Németország keleti részén tett látogatását, lemondják előadását a washingtoni Library of Congressben, és a kommunizmus vádjával hajszát indítanak ellene. 1952-ben Zürichbe költözik feleségével.

Utolsó évek

1954-ben vásárolt egy villát Klichbergben, a zürichi tó mellett, ez volt az utolsó otthona. Itt jelent meg az Egy szélhámos vallomásai című regénye. A mű első részét még 1911-ben írta, a többit 1951-53 között, amikor már a humort tartotta a legfontosabb írói értéknek. Életművének groteszkül összegező fináléja lett a regény, ahol hatvan alkotói év eszméi és alakjai torzító tükörben jelennek meg. A regény hősének filozófiája: az élet bázisa a csalás, csalódás és illúziók nélkül elapadna. Szélhámosságainak célja nem is a pénz. hanem maga a kaland, az ábrándjaihoz, képzeletéhez gátlástalanul alkalmazkodó életvitel. A regény Goethe önéletírásának („Dichtung und Wahrheit“) a paródiája, ugyanakkor Thomas Mann ironikus módon a saját pszichológiai arcképét rajzolta meg. Csehovról és Schillerről írott esszé lett utolsó esztendejének legjelentősebb alkotása. Utolsó nyilvános szereplése a Schiller-esszé felolvasása volt a költő halálának százötvenedik évfordulóján, 1955 tavaszán kettészakadt hazájában, Stuttgartban és Weimarban. Díszdoktori címekkel, díszpolgársággal árasztják el európai és amerikai egyetemek, városok. Az utolsók között szülővárosa Lübeck is díszpolgárává választotta. A zürichi klinikán, 1955. augusztus 12-én este halt meg. Végül Cseh Tamás dala szól, címe:Thomas Mann-nak.

 

Források:
Pók Lajos: Thomas Mann világa. Budapest: Európa Kiadó, 1975.
Thomas Mann


Képek:
Thomas Mann
Katja Mann
Thomas Mann és József Attila
Lotte Weimarban

 


 

 

 

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
(könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás