facebook youtube rss
2015. június 24. | 10.46

Herman Ottó

Herman Ottó magyar természetkutató, zoológus, néprajzkutató, régész és politikus, a Magyar Ornitológiai Központ alapító igazgatója, a Magyar Néprajzi Társaság alapító tagja, majd később elnöke. Breznóbányán született 1835. június 26-án. Az utolsó magyar polihisztornak és a madarak atyjának is nevezték. Legnépszerűbb műve az 1901-ben jelent meg, A madarak hasznáról és káráról címmel. További jelentős művei A magyar halászat nagykönyve I–II. és a Magyarország pók faunája I–III. kötetek. Ő alapította a Természettudományi Füzeteket és az Aquila madártani folyóiratot is. Sokoldalúsága előtt tisztelegve zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „Herman”. Budapesten 1914. december 27-én halt meg.

 

Gyermekkor

„Gyermekéveim legszebb emlékei bükkerdőből mosolyognak felém. Hányszor osontam ki a házból, mélyedtem be a bükkösbe, az egyetlen templomba, amelyben igazán szívem és eszem szerint tudok ájtatos lenni!” (Herman Ottó)

Felvidéki szász családban született, Herrmann Károly kamarai orvos (sebész) és Hammersbergi Ganzstuck Franciska gyermekeként. Négy lánytestvére után elsőszülött fiú volt, majd később született még egy fiútestvére, valamint további két húga is. A család német nyelvű volt, csak hétéves korától kezdett magyarul tanulni, és tizenkét éves koráig csak németül beszélt. Szülőhelyéről, a felvidéki Breznóbányáról 1847-ben költöztek át a Miskolc melletti Alsóhámorba. A természettudomány szeretete volt talán a legnagyobb öröksége, amit apjától kapott, aki a maga korában jelentős ornitológusnak számított és a korszak vezető tudósaival tartott fenn levelező kapcsolatot. Hamar kiderült róla, hogy szilaj és vad természetű, aki ha csak tehette, a természetet járta, ahonnan tücsköt-bogarat és pókokat is begyűjtött. Fára mászott megfigyelni a madárfészkeket, és apja mellett megtanulta, hogyan kell madarat preparálni. Iskoláit Miskolcon kezdte az ágostai hitvallású esperesi középtanodában. Tanára, Máday Károly a tudományok mellett a hazaszeretetre is nevelte, aki tevékenyen kivette a részét az 1848-49-es forradalom és a szabadságharcból. A forradalmi hevület őt is elkapta, és még csak tizennégy éves volt, amikor jelentkezett honvédnek. Azt hallotta ugyanis, hogy a tüzérségnél fiatalabb fiúkat is felfogadnak ágyútisztogatónak. Egy barátjával megszökött otthonról, hogy a szabadságharc katonája lehessen. A véznácska ifjút azonban hazaküldték, főleg azért, mert hiányzott apja írásbeli beleegyezése a katonai szolgálathoz.

 

A bécsi természetrajzi múzeumban

18 éves korában Bécsbe utazott és beiratkozott a bécsi politechnikum előkészítő tanfolyamára. A mérnöki pályát azonban kettétörte apja 1854 tavaszán bekövetkezett halála. Hat leánytestvérével maradt apa nélkül, édesanyja további tanulmányait már nem tudta anyagilag támogatni, ezért géplakatosként dolgozott egészen 1856-ig. A bécsi természetrajzi múzeumban, az úgynevezett császári Naturalienkabinettben töltötte minden szabadidejét. Itt ismerkedett meg a rovartan kiemelkedő svájci kutatójával (Carl Brunner von Vattenwyl), sokat tanult a mestertől, akivel együtt gyűjtötték és preparálták a rovarokat. Az itt szerzett tudás köszön vissza később a híres pókmonográfiájában, és a Magyar halászat könyvében látható illusztrációkon.

Katonaévek

Nem jelent meg a kötelező sorozáson, mivel azt gondolta, „az osztráknak nem fogok szolgálni”, ezért szökevénynek nyilvánították, és 1857-ben kényszerrel a sorozóbizottság elé állították. Büntetésként 12 évre besorozták katonának. Katonai szolgálatát Zólyomba kezdte meg, majd egységével a dalmát tengerpartra vezényelték. Elöljárói felismerték, hogy igazi kincs a laktanya embertelen és zord világában, gyöngybetűkkel írt, mindent meg tudott fogalmazni, több nyelven beszélt és példás precizitás jellemezte. Két évet töltött Raguzában és a tenger szerelmese lett, kimenői során a tengerpartot kutatta. Ezekről az időkről és az itt szerzett élményeiről később a Vasárnapi Újság hasábjain Adriai képek című cikksorozatában számolt be. A büntetésként kirótt 12 évi katonai szolgálatból nagy szerencséjére korábban kiválhatott. 1861. szeptember 7-én immáron obsitos bakaként utazhatott hazafelé. Az Adriáról hazaérve Alsóhámorba néhány hónapig kikapcsolódásként a Bükkben vadászott és madarakat preparált.

Varga Éva Munkácsy-díjas szobrász alkotása Herman Ottóról a lillafüredi függőkertben

A pók faunájától a Természetrajzi Füzetekig

Kőszegen fényképészként dolgozott, majd a kolozsvári Erdélyi Múzeum Egylet preparátora lett. Kolozsvári tartózkodása során gyakran járt színházba, itt ismerkedett meg Jászai Marival. Kapcsolatuk 1871-ben kezdődött, és 1872 tavaszáig tartott. Hermann Ottó levélben kérte meg a színésznő kezét, aki igent mondott, de mégsem léptek házasságra, mert Jászai Mari a Nemzeti Színházba szegődött. 1875-ben Trefort Ágoston kinevezte a Magyar Nemzeti Múzeum állattárába őrsegédnek, ami hivatali lakáshoz juttatta a múzeum földszintjén. Itt a Természettudományi Társaságtól kapott megbízásból hatalmas gyűjtőmunkával összeállította, majd megírta Magyarország pók faunájáról szóló monográfiáját, amelyben 328 pókfajtát írt le, és 36 új faj leírását végezte el, saját kezű rajzaival illusztrálva. A háromkötetes munka azért is vált könnyebben külföldön is ismertté, mert Hermann Ottó az első és a második kötetet magyar és német nyelven is megírta, ez elősegítette a magyar nyelv tudományos életbe történő bevezetését. 1877-ben létrehozta és tíz évig szerkesztette a Természetrajzi Füzeteket. 1883-ban jelentős szerepet játszott az Állatvédő Egyesület megalapításában, és 1885-ben rendezte meg híres halászati kiállítását is. A madártan nemzetközileg elismert tudósaként számos könyvet írt a madarakról. Jelentős volt munkássága a néprajz, a nyelv és a régészet terén is. 1879–1883 között függetlenségi párti országgyűlési képviselő volt.
1885-ben feleségül vette Borosnyay Kamilla írónőt. Felesége nagy segítsége volt a rosszul halló férjének, mindenhová elkísérte és segített feljegyezni a fontosnak tartott dolgokat. Vele húzódott vissza a házasságkötéskor vásárolt
lillafüredi nyaralóba, a Pele-lakba.

Pele-lak

Ornitológia, néprajz, halászat

1893-ban ő hozta létre a Magyar Ornitológiai Központot, amelynek haláláig igazgatója volt, és részt vett a Magyar Néprajzi Társaság megalapításában is. Talán legnépszerűbb műve, A madarak hasznáról és káráról, amely rövid idő alatt több kiadást is megért. Első magyar kiadásának éve 1901, de megjelent 1903-ban németül, 1909-ben pedig angolul is. A mű 81 madárfajt mutatott be a földet művelő ember számára is érthető módon. 1894-ben a madártani kutatásokkal foglalkozó Aquila című folyóiratot indította útjára. A madárvonulások megfigyelését nagymértékben segítette egy dán ornitológus, Cornelius Mortensen, aki 1899-ben bevezette a madárgyűrűzést. A Magyar Ornitológiai Központ munkatársai 1908-ban, a világon harmadikként kezdtek el szervezett gyűrűzéseket végezni.

Herman Ottó hét hónapot töltött halászati gyűjtőúton. Járt minden jelentős magyar folyónál, a Szernye-mocsarakban, az Ecsedy-lápon, a Drávaköz ingoványos területein, a Balaton, a Fertő-tó, a Velencei-tó mentén, a Gyilkós-tónál, a Székelyföldön és a Szinvánál, a Bükkben. Az ezeken a helyeken összegyűjtött anyagot a magyar halászati kultúra bemutatásának teljességre törekvő igényével állította össze, osztályozta és rendszerezte. Az ebből készített feldolgozás 1887-ben jelent meg A magyar halászat könyve címmel, amelynek első kötetében a magyar halászmesterség ősi eszközeit, a különféle halászati módokat, az idevágó néprajzi hagyományokat mutatta be. A második kötete Magyarország halainak leírását, élőhelyeit, életmódját és halászati jelentőségét tartalmazza. A halfajokat, a halászati módok és eszközök bemutatását saját illusztrációkkal színesítette.

 

 

Emlékezete

Herman Ottónak nem volt diplomája, de önszorgalmának köszönhetően korának egyik jelentős természettudósa és a kiegyezés utáni magyar politikai élet egyik közszereplője volt. Újságíróként és országgyűlési képviselőként a polgári haladás útján járt és Kossuth Lajos eszmei világát követte, élete végéig a híve maradt, akit később többször is meglátogatott torinói száműzetésében. Nevéhez fűződik a magyar paleolit-kutatás és a magyar tudományos barlangkutatás megindítása, mivel a Miskolcon talált szakócák alapján ő állította elsőként, hogy éltek ősemberek Magyarország területén.

A természettudomány érdekében végzett munkássága elismerésre méltó, politikusi tevékenysége jelentős és mindezek mellett az igényes ismeretterjesztés egyik magyarországi megteremtője volt. 14 könyve jelent meg, emellett mintegy 1140 cikket, tanulmányt, előadást is publikált, 36 új pókfajt írt le. 1890-ben épült egykori lillafüredi háza (amit ő Pele-laknak nevezett) egy darabig a nevét viselő turistaház volt, ma Herman Ottó Emlékház néven két állandó kiállításnak ad otthont. Az egyik a tudós életét mutatja be, a másik a Bükk hegység élővilágát. Munkásságára emlékezve évente megrendezik Magyarországon a Herman Ottó országos biológiaversenyt. Emlékezetére Miskolc város közgyűlése Herman Ottó tudományos díjat alapított.

Herman Ottó Emlékév

Régi szokás a nagy elődök születéséről vagy haláláról való megemlékezés, mikor annak kerek évfordulója van. A legnagyobbak esetében ez emlékév formáját is öltheti. Herman Ottó születésének 125. évfordulója is emlékév volt 1960-ban. 2014-ben, a halálának 100. évfordulója kapcsán emlékeztek rá. Herman Ottó, az utolsó magyar polihisztor lett a 2014-es év Múzeumok Éjszakájának főszereplője. Fényvarázslat a Gellért-hegy szikláin címmel rendhagyó, lenyűgöző szépségű videó animáció készült, melyet a nemzetközileg elismert Kiégő Izzók alkotócsoportja készített a tudós munkásságáról, maradandó élményt szerezve az érdeklődőknek. A nagyközönség a Duna pesti partjáról, az Erzsébet híd és a Szabadság híd közötti szakaszon láthatta a fényfestést, mely egyben világpremier is volt, mert az alkotócsoport a világon először vállalkozott arra, hogy egy bonyolult, természet adta struktúrára, egy sziklára komponálja műalkotását.

 

Források:
Für Lajos, Pintér János (szerk.): Agrártörténeti életrajzok. Budapest: Magyar Mezőgazdasági Múzeum, 1985. p. 197-200.
Hermann Ottó: Erdők, rétek, nádasok: Válogatás Hermann Ottó műveiből. 2. bőv. kiad. Budapest: Palatinus Kiadó, 2001. p. 5.

Képek:
Hermann Ottó
Pele-lak
Varga Éva szobrász alkotása Herman Ottóról

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
(könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás