facebook youtube rss
2015. július 01. | 08.50

Szinyei Merse Pál

Szinyei Merse Pál festőművész 1845. július 4-én született Szinyeújfalun. Nemesi családból származott, amelynek körében nemzedékek óta megszokott volt az irodalom, a zene és a képzőművészet művelése. Hatalmas tehetségű, szuverén művész volt, aki nem követett irányzatokat, stílusokat, hanem maga alkotta meg azokat önmagának. Munkássága a korszak modern törekvéseibe illeszkedik, állandó küzdelemben a körülötte dívó hagyományos irányzatokkal. Lyka Károly szavaival: „Szinyei olyan sarkcsillaghoz hasonlít, amely a maga tengelye körött forgott.” Akárcsak az impresszionisták, ő is az élet szépségét örökítette meg, mert a valóság nemcsak szenvedésből, nyomorúságból áll, van szépség, ifjúság, vidámság, boldog és napfényes lét is. 1920. február 2-án halt meg Jernyén.

 

Gyermekkor

Az Eperjesi járásban, Szinyeújfalun született Szinyei Merse Félix és Jekelfalussy Valéria nyolc gyermeke közül harmadikként. Édesapja Kassán szerzett jogi végzettséget, 1871-ben pedig főispáni kinevezést kapott, mindig támogatta fia művészi ambícióit. Édesanyja irodalom- és zenekedvelő asszony volt, aki jelentős vagyont hozott a házasságba, verseket írt, és részt vett a Kisfaludy Társaság megalapításában. A szabadságharc alatt minden ezüst holmijukat és ékszereit a szabadságharc céljaira ajánlotta fel és részt vett az eperjesi hadikórház megszervezésében is. Amikor a festő nagyapja, Szinyei Merse László 1850-ben meghalt, akkor költözött a család az ő jernyei kúriájába, ahol további négy testvére született. Szinyei Merse Pál 1856-tól Eperjesen, a katolikus gimnáziumban, majd 1863-tól Nagyváradon tanult, érettségit is itt szerzett. A gimnazista évei alatt kezdett komolyabban foglalkozni a festéssel, első tanítója a nagyváradi Mezey Lajos autodidakta festő volt. A lelkiismeretes mester mellett több jól sikerült képet készített a fiatal Szinyei.

Szinyei Merse Zsigmond csibukkal

Tanulóévek Münchenben

Magyarországon ekkor még nem volt felsőfokú művészképzés, ezért aki művész akart lenni, annak külföldre kellett mennie. A régió legdivatosabb iskolája a müncheni Képzőművészeti Akadémia volt. 1864-ben, Szinyei érkezésekor az ottani nemzetközi csapatban már több magyar származású művész tanult vagy tanított, mint például Székely Bertalan és Benczúr Gyula. Az első évek szünidejét Jernyén töltötte, ahol olyan jól sikerült munkákat készített, mint az 1865-ös ceruzarajz önarcképe. A következő év nyarán festette meg öccsét, Szinyei Merse Zsigmond csibukkal címmel, valamint másik testvérét, Kálmánt is megörökítette. Az ábrázolt emberek bensőséges, lírai megközelítése mindvégig jellemezte portréfestészetét. 1866-ra jelentős barátokra tett szert Münchenben, akik később Európa vezető mesterei lettek, mint Wilhelm Liebl, Hans Makart és Gabriel Max. Szinyei minél előbb szeretett volna a nagy mester, Karl von Piloty osztályába kerülni, aki kiváló tanár volt, aki nem erőltette tanítványaira elképzelését, hanem inkább felszabadította az ifjú tehetségeket. Az Akasztott elszállítása című képpel, három és fél év tanulás után, 1867 őszén nyert felvételt Piloty osztályába. A tanítvány első nagyszabású olajképe, a Faun és nimfa 1868-ban készült el, melyen egy évig dolgozott. A Faun festése közben pihenésként a Starnbergi-tónál kirándulgatott és itt készítette el a Fürdőházikó fiúval című képét.

Fürdőházikó fiúval

A nyarat ismét Jernyén töltötte és a családi portrékat újabb darabbal gazdagította; megfestette testvérének, Szinyei Merse Lászlónak a portréját. Szintén 1868-ban készítette el Mályvák című kisvázlatát. Szívesen ábrázolta barátait, rokonait hétköznapi foglalatosságaik közben. 1868 őszén látott hozzá második nagy képének megalkotásához, a kép Anya és gyermekei címet kapta. A festményen a modern megoldások és a Piloty-iskola klasszikus jegyei szépen összemosódnak, a gondos komponálás, az ecsetkezelés finomsága, a részletformák, a kezek, az arcok, a csendéleti elemek érzékeny megformálása mind ezt mutatja. A festmény azonnal elkelt, így nem került be az 1869-es nemzetközi kiállítás anyagába, amit Szinyei később nagyon bánt, de a vételárként kapott összeg lehetővé tette számára, hogy Velencébe utazzon.


Anya és gyermekei

1869-ben készültek a Bacchanália,  a Pogányság ,  a Hinta és a Ruhaszárítás című képek. Münchenben „vázlatfestőnek” kezdték nevezni és valóban, az életmű első periódusában, az ismert alkotásainak túlnyomó többsége remek, de kivitelezetlen vázlat.

1869. július 20-án Münchenben megnyílt a háromezer művészi alkotást felsorakoztató nemzetközi kiállítás. A kiállítás alkalmával került kapcsolatba Gustave Courbet francia festővel, akinek a tolmácsa lett. A kiállítás nagy hatással volt rá, majd egy hirtelen pillanatában, 1869 novemberében otthagyta az Akadémiát és Pilotyt, ezzel a tanulás időszaka lezárult.

 

Szerelmespár és családi portrék

Első önálló képét műterme ablakából festette, a kép az Esthajnalcsillag címet kapta. Az önálló festő élet nem tartott sokáig, hazahívták, mert apja betegeskedett, és Szinyeinek kellett vinnie a birtok ügyeit. Csak 1870 tavaszán tért vissza Münchenbe. Önálló mesterként dolgozott, volt megrendelése, így megélhetése biztosított volt. Ennek a korszakának legismertebb képe a Szerelmespár, életművének egyik kiemelkedő alkotása. Az ábrázolt táj az érett nyár forró színeit mutatja, metaforikus utalásként a szereplők kapcsolatának jellegére. A táj és az emberek, a szerelmespár nyugalma összecseng.

Szerelmespár

1870 őszén ismét visszaköltözött Jernyére, ahol a gazdaság ügyeit kellett ellátnia. Azonban ebben az időszakban is festett két jelentős képet, amelyeken érzékelhető Courbet hatása. Mindkettő családi portré, az egyik A művész édesatyja karosszékben, mely két hónapig készült és a vonzerejét az eleven pillantású szemek adják. A másik kép nővére, Szinyei Merse Ninon képmása, ahol a gyengédség, érzékeny lélekábrázolás érvényesül.

Szinyei Merse Ninon

1872-ben apja és kollégái unszolására tér vissza Münchenbe. Ekkor ismerkedett meg unokatestvére baráti körével, és gyakran jártak együtt kirándulni. Ennek a társaságnak volt a tagja Probstner Zsófia, akibe beleszeretett és akit később feleségül vett. Az az öröm, hogy ismét az alkotómunkának élhet és az új érzés, a szerelem, mind érződik az egyik legismertebb képén, ez a Majális. A mester mondta 1896-ban: „… nem akar mást ábrázolni, mint amit világosan kifejez: egy szép tavaszi napot, amelyet a városból kirándult víg társaság élvez.” A képen a festő barátai jelennek meg, köztük ő maga is, hátat fordítva nekünk. A szereplőket modellekről festette, a tájat emlékezetből, ezért komponálnia kellett, e lejtős rét centrumába helyezte el a figurákat egy hatalmas fa lombjai árnyékában. A bécsi világkiállítás nem hozta meg a várt eredményt, bár a Fűrdőházikó a Starnbergi-tavon című képe bronzérmet nyert. Csalódott a mester, mivel abban reménykedett, hogy a Majális eladása lehetővé teszi számára, hogy Firenzében telepedjen le. Ezzel a képpel zárul Szinyei első festői korszaka.

Majális

Lila ruhás nő

1873. október 15-én feleségül vette szerelmét, Probstner Zsófiát. Akkoriban egy felvidéki esküvő nagy eseménynek számított, melyet családi látogatások, bálok, vadászatok követtek, ahonnan az ifjú házasok nem maradhattak el. Nem egy ambiciózus művész, hanem egy jómódú vidéki nemes életét élte. A gazdasági ügyek lefoglalták és egyre ritkábban festett. Feleségével boldog házasságban éltek. A Jernyén töltött idő alatt, 1874-ben kezdett hozzá pályájának második legsikerültebb darabjához, a Lila ruhás nőhöz, amelynek modellje felesége volt. Valószínűleg ez a kép a mindenkori magyar festészet legismertebb műve. A siker sokrétű, a pompás ruha, a szépséges nő és a hozzá tartozó idilli táj, a disszonáns lila-zöld szín, mely a sárgával kiegészülve különösen izgató együttest ad. A lila ruhás nő a jobb karjával védőn palástolja várandósságát. Zsófia hat gyermeket szült a művésznek. A családban sorozatos tragédiák történtek ezután, meghalt a festő édesapja, nővére, és három gyermeke diftériában. Ezek a tragédiák, Zsófiának a férje munkásságával kapcsolatos közönye és a festő passzivitásba menekülő, ugyanakkor idegileg nehezen tűrt alkotói válsága ellehetetlenítette kapcsolatukat. A nyomott kedélyű Szinyei három éven keresztül nem festett semmit.

Lila ruhás nő

Pacsirta

1878-ban egy különös élmény miatt ragadott ecsetet; sógora léghajóra szállt és a piros léggömb és a ragyogó kék ég látványának hatására született a Léghajó című kép, majd hosszú idő után újra befejezett egy mitológiai témájú képet, ezután már csak családtagjairól készített portrékat, de egyiket sem fejezte be igazán. Úgy érezte, el kell hagynia Jernyét és 1882 májusában családostól Bécsbe költözött. Bécsben elsőként A pacsirta című képet festette meg, 1883-ban más műveivel együtt a Künstlerhausban állították ki, de a kritika ellenséges volt, a kép színeit, főleg az élénk zöldjeit kritizálták, ezért gyeptéglákat hozatott és a kép elé helyeztette, úgy mintha a rét folytatódna, és így a kritika megenyhült.  A bécsi út nem váltotta be Szinyei reményeit, ezért hazaköltözött. A Pacsirtát kiállította még Budapesten is a Faun és a Majális kíséretében, ez volt az első jelentősebb itthoni kiállítása. Márciusban hazatért Jernyére. A bécsi tapasztalatai alapján rádöbbent, hogy tájképet ekkor már senki sem fest műteremben, és szakítva addigi módszereivel, a vásznával ő is kiment a szabadba és alig egy óra alatt megfestette a Hóolvadás című képét.

Pacsirta

Magány és visszatérés

Csalódásait nehezen élte meg, ami házasságát is megkeserítette, felesége nem bírta elviselni férje indulatkitöréseit és apátiáját, ezért kezdeményezte a házasság felbontását. Az asszony 1887-ben magával vitte életben maradt leányaikat, Szinyei pedig egyedül maradt fiával, Félixszel. Csaknem egy évtizedre félretette az ecsetet, a festés helyett politizálással és a birtok vezetésével foglalkozott. 1896-ban megválasztották országgyűlési képviselőnek. Rokonai és barátai közbenjárására tért vissza a festéshez, akik megbízták Zemplényi Tivadart, hogy Szinyei birtokán kezdjen festeni, remélvén, hogy a festő felfigyel majd rá. Így is lett, a cselszövés sikerült, a két festő találkozott egymással, Szinyei alkotó kedve visszatért. Visszatérése alkalmából egy kis tanulmányt festett  Almavirág címmel, majd Zemplényi biztatására befejezte félbehagyott munkáit. Az 1894–1895-ben, a Képzőművészeti Társulat által rendezett tárlaton nagy sikert arattak képei. A vadászati témájú képét, az Oculit maga a király, Ferenc József vásárolta meg. Újra a festészet lett életének legfontosabb része. Ezek után festészetének sikere megállíthatatlan, a magyar főváros művészeti életéből sokáig kivonult mester hirtelen annak a közepében találta magát. Utolsó 25 évét szakadatlan munkával töltötte, bár ekkor sem készített 5-6 képnél többet évente. 1899-től a maga ültette kerteket festette és megszületett a park-képek sorozata, leginkább tavaszi vagy őszi hangulatú képeket készített. 1900-ban, a párizsi világkiállításon a Hóolvadás című képe ezüstérmet kapott. 1901-ben egy müncheni kiállításon a Majális képe nyert aranyérmet, és Velencében is bemutatták néhány festményét. Ugyanebben az évben tett egy Dél-itáliai körutat, amit 1903-ban megismételt. 1902 körül egyik szemére megvakult, de ennek ellenére folytatta a munkát.

Almavirág

Önálló kiállítások

1905-ben került sor első önálló kiállítására a Nemzeti Szalonban Modern magyar művészek címmel. A kiállításon nyolcvankilenc munkáját mutatták be, köztük a külön erre az alkalomra készült, Szurkos fenyő című képpel együtt. Következő elismerésként kinevezték a Képzőművészeti Főiskola igazgatójának, s így az induló fiatalokat és a modern törekvéseket támogatni tudta. 1907-ben a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) alapító tagja lett. 1909-ben Münchenben rendezték meg az egyetlen külföldi egyéni kiállítását. 1910 februárjában a berlini Sezession magyar kiállításán húsz műve aratott nagy sikert, majd áprilisban, a müncheni Galerie Heinemannban harmincegy képből álló önálló kiállítását mutatta be, májusban pedig a Berlini Nemzetközi Kiállításon kapott aranyérmet. Budapesten a Téli Tárlatban a Parkban című képét aranyéremmel tüntették ki. 1911-ben a Római Nemzetközi művészeti Világkiállításon tizenkilenc műve különteremben szerepelt és itt is nagydíjat kapott. Az Uffizi képtár elkérte tőle az 1897-ben festett önarcképét. Az  Önarckép bőrkabátban ma is ott látható. 1912-ben az Ernst Múzeum megrendezte második gyűjteményes kiállítását, kilencvenhat alkotással. Érdemeit a Szent István Rend kiskeresztjével ismerték el.

Önarckép bőrkabátban

Utolsó évek

Az első világháború idején nem volt arra lehetősége, hogy Jernyére menjen, így az 1916/17-es évek nyarát Fonyódon töltötte, egy kis kabint állíttatott fel a vízparton, ahonnan minden időben festhetett. A Balaton partjának intimebb világát kedvelte, a különféle zöldeket, a víz és a nádas találkozását. Összesen kilenc képet festett itt. Az idős mester még megélhette élete legnagyobb kitüntetését, amikor is 1914-ben a Szépművészeti Múzeum felállította a Szinyei termet. 1920-ban érte a halál Jernyén. Negyven nappal halála után a szűkebb baráti köréhez tartozó művészek és írók megalapították a Szinyei Merse Pál Társaságot, mely a második világháborúig a magyar művészeti élet befolyásos társasága volt.

 

Források:
Szvoboda Dománszky Gabriella: Szinyei Merse Pál. Budapest: Kossuth Kiadó: Magyar Nemzeti Galéria, 2006.

Képek:
Szinyei Merse Pál
Szinyei Merse Zsigmond csibukkal
Fürdőházikó fiúval
Anya és gyermekei
Szerelmespár
Szinyei Merse Ninon
Majális
Lila ruhás nő
Pacsirta
Almavirág
Önarckép bőrkabátban

Tovább a kategóriában: « Carl Orff Herman Ottó »

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
(könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás