facebook youtube rss
2015. július 08. | 07.13

Carl Orff

Carl Orff német zeneszerző, zenetanár, a 20. századi komolyzene egyik legkülönlegesebb és legérdekesebb alakja, 1895. július 10-én született Münchenben. Műveit ma is a legnagyobb sikerrel játsszák, hírnevet azonban nemcsak zenei alkotásai révén szerzett, hanem a világszerte elismert pedagógiai munkásságával is. Orff zeneszerzői életműve szinte teljes kizárólagossággal színpadi alkotásokból áll, témáinak nagy részét a mitológiákból, a mesékből, és a középkori mondákból vette. Szülővárosában, 1982. március 29-én hunyt el. Carl Orff München díszpolgára, sírja az andechsi apátság templomában található.

 

A kezdet

Carl Orff egy jómódú bajor családból származott, melynek több tagja katonatiszt volt. Ötéves korától kezdve magánúton tanult zongorázni, orgonán és csellón játszani. Már gyermekkorában bábszínházi zenét és dalokat írt, mielőtt még bármilyen formában zeneszerzői vagy zeneelméleti tanulmányokat folytatott volna. Tanulmányait a századforduló egyik neves német zeneszerzőjénél, Heinrich Kaminskinál végezte, és zenei pályája mindjárt az oktatás frontján indult el.

Az 1995-ös postabélyeg Orff születésének 100. évfordulójára készült

Orff-Schulwerk

1924-ben kezdett tanítani Dorothee Güntherrel a közösen alapított Günther Tánc és Torna Iskolában. Céljuk az volt, hogy a tánc- és tornatanárok képzésében a zenét és mozgást egyesítsék. Ez a pályakezdés, a zenetanítás alapelemeivel, valamint a tánccal való foglalkozás úgyszólván egész munkásságára rányomta bélyegét. Pedagógiai műve, a világszerte alkalmazott Orff-Schulwerk elsősorban a ritmikus képzésre fektet hangsúlyt, összekapcsolva a tánccal, illetve mozgásművészettel, kiegészítve énekes és hangszeres képzéssel. Kiindulópont a gyermekdalok és – játékok felhasználása. A tanítást a népzenére alapozza, mert a gyermek számára ez a természetes út a zene befogadásához. A zenének a gyermek számára spontán élménynek kell lennie, lehetővé téve az érzékelést, mielőtt még zenét tanul. A természetes ösztönét kell kifejleszteni a spontán zenei kifejezésre. Zenei nevelési eljárása, ideálja a sokoldalú zenei és egyéb aktivitáson keresztül a felszabadítás, az örömteli részvétel a muzsikálásban. Oldja és nyitottá teszi a gyermek lelkét a zene befogadására. Az improvizációs készség fejlesztésének alapja a zene-beszéd-mozgás hármas egysége. A zenei tapasztalásnak korán kell kezdődnie, egyszerű, játékos dalokon keresztül kell eljutni a bonyolult szerkezetekig, a mai zene szintjéig. Ennek elérésére a ritmikai képzést nagyon korán kell elkezdeni. Elsődleges cél a gyermek kreativitásának kifejlesztése, mely az improvizálás készségében jut kifejezésre. 1961-ben iskolát alapított Salzburgban Orff-Schule néven.

Carl Orff kis tanítványai körében

Stílusa

Zeneszerzőként Debussy, Schönberg és főképpen Sztravinszkij hatottak rá. Orff zenéjének fogadtatására elég gyakran jellemző az a sajnálatos tény, hogy félreértik. Ez a zene ugyanis annyira komplex, annyira „összművészeti alkotás”, hogy nem lehet kizárólagosan zenei szempontok szerint értékelni. A zeneszerzőnek magának nem is volt soha célkitűzése, hogy csak zenét szerezzen. Mintegy színpadi rendezőként ő maga „komponálja meg” a muzsika mellett a vizuális elemeket: az akciót, esetleg a díszleteket, és gyakran a szöveget is ő írja. A művekben tehát a zene csak egyike az alkotó elemeknek, nem is mindig a legfontosabb elem. Színpadának lényege a mozgás, muzsikájának éltető eleme a ritmus. A harmóniavilág a lehető legegyszerűbb, a forma rendszerint ismétléses, azonos vagy kissé variált formaegységek sorozata. Várnai Péter szavaival: „…színpadának lényege a mozgás, muzsikájának éltető eleme a ritmus, Orff zenéjének hallatán az az érzésünk, hogy a dallam és harmónia, a forma és a hangszerelés a ritmusból születik.” Orff zenéje a beszéddel, tánccal, színészi játékkal, a vizuális élménnyel él együtt, és csak része az összhatásnak, kis túlzással: dekoráció. A hangszerelés a modern nagyzenekar szinte minden eszközét felhasználja, nem utolsósorban az igen nagyméretű ütőhangszer-csoportot.
Első nagy színpadi sikerét 1937-ben, Frankfurtban aratta, az akkor színpadi változatban előadott Carmina Buranaval. Ezt követték további művei, ezúttal már kifejezett operák: A Hold, Az okos lány, a Bernauerin, majd a Carmina Burana párdarabjai, a Catulli Carmina és a Trindo d Afrodite. Később a görög–római kor alkotásai felé fordult, megzenésítette az Antigoné témáját, az Oidipuszt.

1995-ös EMI kiadású hanglemez

Carmina Burana

Világszerte a leggyakrabban játszott műve a Trionfi (Diadalmenetek) című triptichon első része, az 1937-ben Frankfurtban bemutatott Carmina Burana. Nevét a 12-13. századbeli kóborló barátok és vándordiákok leghíresebb dal-, ill. versgyűjteményéről kapta, arról a kéziratról, amelyet a bajorországi Benediktbeuren kolostorban őriznek. Ez a kódex kincsesbányája a középkori, úgynevezett vagáns költészet alkotásainak. Nagyrészt világi témájú, szatirikus és humoros, sokszor szól a szerelemről erotikummal, gyöngéd líraisággal, középkori latin, alnémet és ófrancia nyelven. A középkori diákdalokat itt olvashatjuk magyar nyelven. A latin költészet a metrikus verselés után itt érkezik el a ritmikus és rímes verseléshez. A mű eredetileg színpadra született, de gyakran szólal meg oratórikusan is. Az eredeti elképzelés szerint a tételek előadását pantomimikus színpadi játék egészíti ki, annak ellenére, hogy hagyományos értelemben vett szereplők nincsenek és tradicionális dramaturgiáról sem beszélhetünk.

Orff műfajmegjelölése szerint a mű profán dalok énekesekre és énekkarra, hangszerek és vetített képek kíséretében. Mindezt más kifejezéssel mondhatjuk szcenikus kantátának is.
A mű három nagy részre oszlik (Tavasz, A kocsmában, Szerelem), amelyeket az elején és a végén egy visszatérő kórustétel keretez. A ritmus és hangzás összefonódásában rejlik a zene képzeletgazdagsága, lenyűgöző ereje. Orff egy-egy motívumcsírából, ritmusképletből teremet formát. Az állandó ismétlés pszichológiai hatása az ősi sámándobolás feszültséget teremtő szuggesztivitásával rokon. Komédiázó hajlam, fantázia, ötletgazdagság, életerő sugárzik művéből. Jean Pielle Ponelle francia filmrendező 1975-ben készítette el a Carmina Burana tévéfilm változatát.

Hagyatéka

Alapítványok, intézetek és múzeumok őrzik, ápolják emlékét, hagyatékát. Carl Orff halála után nyolc évvel, 1990-ben nyílt meg Münchenben egy kutatási és dokumentációs központ, az Orff-Zentrum. A zeneszerző 1955-ben a felső-bajorországi Dießen am Ammerseeben költözött és később itt hozták létre a Carl Orff Múzeumot.
A Budapesti Nyári Fesztivál keretében, 2015. július 10-én, Carl Orff születésének napján mutatják be Catulli Carmina & Carmina Burana táncjátékot két részben, a Szegedi Kortárs Balett és a Budafoki Dohnányi Zenekar előadásában.

Források:

Ittzés Mihály, Somorjai Paula: Kodály és Orff, Orff és Kodály: Párhuzamok és eltérések. In: Hovánszki Jánosné (szerk.): Zenei nevelés az óvodában: Szöveggyűjtemény. Debrecen: Didakt Kft., 2008. p. 98-103.
Juhász Előd: Carl Orff: Carmina Burana. In: Kroó György (szerk.): A hét zeneműve: 1979/4. október-december. Budapest: Zeneműkiadó, 1979. p. 35-41.
Orff: Carmina Burana In: Várnai Péter: Oratóriumok könyve. 2. bőv. kiad. Budapest: Zeneműkiadó, 1983. p. 331-334.
Carl Orff

Képek:
Carl Orff
1995-ös német postabélyeg
Carl Orff kis tanítványai körében
1995-ös EMI kiadású hanglemez


Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
lib [KUKAC] ke [PONT] hu • kvtkozi [KUKAC] ke [PONT] hu (könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás