facebook youtube rss
2015. augusztus 17. | 12.21

170 éve született LECHNER ÖDÖN

Lechner Ödön, a magyar szecessziós építészet megteremtője 1845. augusztus 27-én született Pesten. A magyar nemzeti formanyelv kialakítására tett kísérlete a korszak legjelentősebb műveit alkotta meg, melyek iskolát teremtettek. Elérte azt, amit előtte hazánkban építész még sohasem: tanítványaiból a követők egész tábora alakult ki. Elindított egy folyamatot, amely még az ő életében magával ragadta a következő nemzedéket. A magyar szecesszió nagymesterének az élete az egyetlen kivétel arra, hogy egy magyar művész kizárólag itthon megvalósított tervekkel világhírűvé válhatott. Különleges, egyedi stílusával egy olyan korban növelte városaink értékét, amikor a historizmus különböző válfajai, a szecesszió, a nemzeti stílusok és a korai modern építészet együtt élt az építészetben. 1911-ben a római nemzetközi kiállításon I. díjjal jutalmazták életművéért.

 

Lechner család

A Lechner család Kismartonból származik. Ifj. Lechner Nepomuki János, a mester apja ügyvéd volt, s anyai örökség révén téglagyár tulajdonos, édesanyja Schuhmayer Teréz. Bátyja Lechner Gyula és fia, Lechner János Ödön festőművészek, unokaöccse Kismarty-Lechner Jenő építész. volt. A Kerepesi úti lakásból a család gyakran kirándult a Maglódi úti téglagyárhoz tartozó villába. A gyermek Ödön itt ismerkedett meg a kerámia gyártmányokkal. Középiskolai tanulmányait a Pest-belvárosi Reáltanodában kezdte, gyenge tanuló volt, csak rajzból szerzett kitűnő osztályzatot. A középiskola elvégzése után a József Ipartanodát látogatta 1865–1866 között.

Berlin, Itália, Párizs

1866-ban Berlinbe folytatta tanulmányait, a Bauakademie-n, Hauszmann Alajossal és Pártos Gyulával együtt. Itt tanárai közül Karl Boettichert vallotta mesterének. 1867 nyarán Koppenhágába utazott, ahol a klasszikus művészetet tanulmányozta, majd néhány napra Párizsba is ellátogatott. Berlini tanulmányai után, 1868-ban feleségül vette az irodalmilag művelt, híres szépséget, Primayer Irmát, akihez már régi szerelem fűzte. Feleségével együtt, egy éven át beutazta Olaszországot. Két gyermekük született, Irma 1871-ben, János Ödön festőművész 1874-ben. Az itáliai tanulmányút után tanulótársával, Pártos Gyulával társulva tervezőirodát nyitott 1871-ben. Ez időben tervezett bérházaik még a német akadémizmus stílusát képviselték. A fiatalon nősült Lechner hatévi házasság után, 1874-ben elvesztette feleségét és két kisgyermekkel egyedül maradt. 1875-ben Franciaországba utazott és Clément Parent építész tanár műtermében dolgozott, ahol számos francia műemlék, kastély restaurálásában vett részt. Franciaországi útjában komoly szerepet játszott családi tragédiája is. A műemlékvédelem őskorában szerzett ismeretetek, tapasztalatok nagymértékben segítették későbbi tervezőmunkáját.

Bauakademie épülete Eduard Gaertner festményén, 1868

Budapest, London

 

1878-ban tért haza Párizsból és szüleihez költözött Kőbányára. Hazatérve ismét Pártossal együtt nyitotta meg irodáját, és nagyszabású alkotások sorozatát tervezték meg. Az akkor épített MÁV Nyugdíjintézet székháza, a szegedi városháza és a szegedi Miko-ház még a historizáló stílust képviselik, de megjelenik már későbbi művészetének több jellemvonása, a népi ornamentika használata.
1879-ben járt először Angliában, majd 1889-ben másodszor is útra kelt, ezúttal a kerámiagyártó Zsolnay Vilmossal. A Kensington (ma Victoria and Albert Museum) Múzeumban a keleti kerámiákat, elsősorban az indiai díszítő elemeket tanulmányozták. Itália, Párizs és London Lechner Ödön számára pozitív urbanisztikai példaként legalább olyan fontos volt, mit a régi építészet részleteinek tanulmányozása.

 

Városháza, Szeged

Iparművészeti Múzeum

Lechner Ödön ezzel az épületével világraszólót alkotott, az európai szecesszió még csak csírájában mutatkozott meg, kiemelkedő építészeti alkotások még alig voltak. Külföldi útjairól magával hozta a perzsa és indiai díszítőművészetek emlékét, és azt a felismerést, hogy jelentős átalakulás kezdődött el a képzőművészet és az iparművészet területén. Az épületet 1896 végén Ferenc József avatta fel. Külföldön szinte nagyobb elismerést váltott ki, mint idehaza, ugyanis az Iparművészeti Múzeummal kezdődött meg az az erjedési folyamat, amely az építészeket az újítók táborára és a konzervatívok csoportjára osztotta. Elkezdődött a fiatal építészeknek az a szervezkedése, amely 1910 körül a Kós Károly köré gyűlt fiatalok népies építészeti mozgalmában csúcsosodott ki. Az Iparművészeti Múzeum szinte az első olyan hazai mű, amely szakított az eklektikus építészeti formák másolásával, új ornamentikát kísérelt meg alkalmazni, támaszkodott a népi építészetre és a keleti kultúrákra, ebből adódik jelentősége a magyar építészettörténetben. 1896-ban megszűnt a társas viszony Pártos Gyulával, aki nem értett egyet Lechner nemzeti építészet megteremtésére irányuló törekvéseivel.

 

Szent László-templom, Kőbánya

A templom 1894 és 1899 között épült fel eklektikus-szecessziós stílusban, román, gótikus, reneszánsz, barokk, perzsa és a magyar népi stílusokat ötvözve. A templom háromhajós, kereszthajós bazilikás felépítésű, egy nagytoronnyal és két kistoronnyal rendelkezik. A templom nemzetközileg védett épület besorolást kapott, s szerepel az UNESCO világörökségi várományos listáján is.

Szent László-templom tornyai

Földtani Intézet

A műemléki védelem alatt álló szecessziós székház Budapesten, a Stefánia úton található, 1898-1998 között épült fel. Az épület alaprajza ötletes, négyzet alakú udvar köré épült. A tetőzete erősen tagolt. Az épület átmenet a történeti hagyomány és a következő alkotásoknál teljesen egyénivé váló vonalvezetés között. A Földtani Intézetnek különösen szép a kerítése is.

Postatarékpénztár

Lechner Ödön legjelentősebb alkotása, mely a mester összes jellemző vonását egyesíti magában, a stilizált formák alkalmazásának legszebb példája. A pénztárcsarnok bútorait is ő tervezte, összhangban a többi berendezéssel. A Posta-takarékpénztár ornamentikája lényeges előrelépés a korábbi művek díszítéséhez képest.

Postatakarékpénztár

A Japán kávéház művészasztalánál

„Talán Lechner Ödön szívügye volt, hogy ez a művészasztal az Andrássy útra néző ablak mögött legyen. Ő ugyanis szorgalmasan rajzolgatta a márványasztalra zseniális építészálmait, de azért élénk figyelemmel kísérte az utcán folyó életet, a férfiakat, az asszonyokat, a szép lányokat s az örökké változatos panorámát. Lechner szép, franciásra nyírt fehér szakállával, rózsaszín arcával, feje búbján az elmaradhatatlan házisapkával volt egyik vezére az egész társaságnak. Egyik törzsfőnöke ennek a színes és sokféle egyéniségekből összerakodó birodalomnak. A másik törzsfő vagy Bohémia másik koronázatlan királya az arisztokratikusabb hajlamú Szinyei Merse Pál volt. Senki sem nevezte ki őket, választás sem volt. De még csak nem is beszéltek erről, hiszen olyan magától értetődő volt, hogy ők a művészasztal nagy öregjei.” „Gyakran kipillantott az ablakon, nehogy elmulasszon egy-egy arra haladó szép kislányt. Buzgón törülgette zsebkendőjével a téli időben a párával befutott kávéházi ablakot és érdeklődése sohasem csökkent az örökké változó szépségek iránt. Rengeteg ismerős leánykának és asszonynak köszönt ki a kávéház ablakán, mert az volt az elve, hogy a nőkkel szemben – még a legalacsonyabb pályán működőkkel is – barátságosnak, kedvesnek kell lenni. Emellett élénken részt vett az asztaltársaság beszélgetéseiben… A végletekig demokratikus érzelmű volt. Bármilyen 20-22 éves zöldfülűnek bemutatkozott, s rögtön a legbarátságosabb beszédbe elegyedett vele és néha éjfélig magyarázgatta az újoncnak a magyar formanyelv alapelveit.” (Hermann Lipót: Művészasztal, 1958.)
A művészasztal tagjai Papszinak szólították. A Magyar Építőművészek Szövetsége 1902-ben megalakult, melynek egyik társelnöke Lechner Ödön lett. Hívei és tanítványai építészeti mesteriskola felállítását javasolták Lechner vezetésével, azonban ez az elképzelés eredménytelen maradt.

Korabeli Japán kávéház az Andrássy úton

Lechner Ödön a szecesszióról

„Az Európa-szerte megindult modern mozgalom, a „szecesszió”, mely formaadásnak nagy, gyakran szélsőséges szabadságot adott, erősen segítségemre volt a fölszabadulásomnál. A Földtani Intézet és a Posta-takarékpénztár tanúi e kor vajúdásainak.” „ A „szecesszió” egy föllélegzés volt, amely lelkesített minden művészembert. Lehet, hogy talán kelletén túl is magával ragadott – legalábbis ma már másképpen csinálnám minden épületemet –, de ez sem lényeges.” (Lechner Ödön: Önéletrajzi vázlat, 1911.)

1914. június 10-én halt meg, ravatalát a Műcsarnokban állították fel. A gyászmenet az Andrássy út, Körút és a Rákóczi út vonalán haladt a járdákon tolongó gyászolók tízezreinek sorfala között a Kerepesi úti temetőbe.

 

 

Zsemlye Ildikó bronzszobra Lechner Ödönről

Lyka Károly: Lechner Ödönről

„Lechner nem kisebb dolgon fáradozott, mint egy oly építészeti formanyelv megteremtésén, amely csak minket, magyarokat jellemez és csak a mi különleges viszonyainknak szüleménye és jellemzője. Magyar építészeti stílus! Szánakozva hallgatták végig ezt a programot akkor, amidőn először hangzott el. Talán nem is hitték ennek a prédikációnak őszinteségében. Mert akkor Lechner még fiatal ember volt, aki elvégezte ugyan a maga, akkoriban obligát berlini kurzusát, végigjárta a hagyományos itáliai körutat s szép reményekkel, jó összeköttetésekkel telepedett le Budapesten, ahol a Lechner-név vállalkozók, építészek, téglagyárosok révén már nagyon jó hangzású volt minden rangú építtető fülében.” „ A Japán kávéház művészasztalának szelíd bohémje királyi örökséget hagyott a magyar építőművészetre.” (Művészet, 1914. 6. sz.)

Nekrológ a Nyugat folyóiratban

„Lechner Ödön kivételes ember volt, és tetteiben, törekvéseiben benne érződött a hivatottságát felismerő művész gesztusa, az a nobilitás, mely felülkerekedik mindenen, ami nem függ össze a végső céllal. Megértő, szomorú mosolygása, tiszta tekintete, az apostolok szelídségét sugározta.” „Lechner Ödön élettörténete a magyar kulturálatlanság lázító vádlólevele. Odysseus vergődéséhez lehetne hasonlítani az ő viaskodását. Egyre újabb és váratlanabb akadállyal kellett megküzdenie. Attól a pillanattól kezdve, hogy szakított a Schinkel akadémiával, és új anyagokkal kísérletezve új formanyelvet keres, ellenségeinek száma egyre növekszik, és valóságos rébusz az is, hogy egyáltalában építhetett. A pompás iparművészeti múzeum, postatakarékpénztár, földtani intézet, kőbányai templom felépítése felér egy lovagregény izgalmaival.” „Katedrára lett volna szüksége, ahonnan messzire hangzott volna az Ige. Sokkal kisebb, apró szürke emberek kaptak katedrát, ő pedig csupán a Japán kávéház asztalánál mondhatta el mindazt, amit ezreknek kellett volna meghallgatni.” (Bálint Aladár írása a Nyugat 1914. 12. számában)

 

Források:
Bakonyi Tibor, Kubinszky Mihály: Lechner Ödön. Budapest: Corvina Kiadó, 1981.
Bálint Aladár: Lechner Ödön. In: Nyugat, 1914. 12. sz. p. 851-854.
Lechner Ödön
Lyka Károly: Lechner Ödön. In: Művészet, 1914. 6. sz. p. 302-307.

Képek:
Lechner Ödön
Eduard Gaertner: Bauakademie
Városháza, Szeged
Szent László-templom tornyai
Postatakarékpénztár
Japán kávéház
Zsemlye Ildikó bronzszobra Lechner Ödönről

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
lib [KUKAC] ke [PONT] hu • kvtkozi [KUKAC] ke [PONT] hu (könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás