facebook youtube rss
2015. szeptember 21. | 10.48

Faludy György

Faludy György élete jellegzetes huszadik századi „odüsszeia”. A Pokolbeli víg napjaim című önéletleírásában felidézi, hogy kamasz korában olvasta Camille Flammarion, francia csillagász könyvét, a 20. század kivételes csillagászati eseményeiről. Eszerint teljes napfogyatkozás lesz 1944-ben az Ausztráliától keletre fekvő Új-Kaledóniában, teljes holdfogyatkozásra pedig 1968-ban, az Egyesült Államokban Boston és Baltimore körzetében lehetett számítani. Faludy mindkét eseménynél jelen volt, 1944-ben, a Japán ellen harcoló amerikai hadsereg önkénteseként, 1968-ban pedig egyetemi vendégprofesszorként. Élete során Európán kívül járt Afrikában, Észak- és Dél-Amerikában, Óceániában, Budapesten kívül hosszabb időt töltött Bécsben, Párizsban, Londonban, Firenzében, Málta szigetén, New Yorkban és Torontóban és a recski kényszermunkatáborban.

Család

Faludy György – születési nevén Leimdörfer György Bernát József – gyermek- és ifjúkorát polgári értelmiségi környezetben, viszonylagos jólétben töltötte, ahol általánosan jellemző volt az olvasottság, az európai kultúra- és az idegen nyelvek ismerete. 1910. szeptember 22-én született Budapesten, apja Leimdörfer Jenő vegyész és tanár volt, apai nagyapjának Zsolnán vendégfogadója és malma volt. Anyja, Bieringer Erzsébet Vas megyéből, kereskedő családból származott. 1913-ban született húga, Lívia, akit Faludy csak Lilyként emlegetett, orvosi diplomát szerzett. A kiterjedt rokonság körébe tartozott Szilárd Leó is. Budapesten, 1928-ban az Evangélikus Főgimnáziumban érettségizett, ezt követően egy hónapot töltött Firenzében. A bécsi, berlini, párizsi és a grazi egyetemeken tanult irodalomtörténetet, művelődéstörténetet, filozófiát. Széleskörű európai tájékozottságra tett szert, több nyugati nyelvet is elsajátított.

Első versek

Első ismert verse, az 1933-ban írt Koldusdal, a középkori vágánsköltészet kihívó beszédmódját idézi, a Carmina Burana hangulatvilágát jeleníti meg. Ezt követően Villon balladái, Brecht Villon-átköltései, Heine dalai hatottak a fiatal Faludyra. A szerelmi emlékeinek balladisztikus felelevenítése nyomán született meg a Ballada F.GY. egyetlen szerelméről című, négy részre osztott költemény, hol a négy nőalak négy jellemképet rajzol. A chanson-szerű előadásmód, a modern nagyvárosi zenés-költői forma, az érzékiség Faludy költészetének egyéni karakterét mutatják.
A fiatal költők között többen is akadtak, akik hajlandóságot éreztek arra, hogy közvetlenebb módon is részt vegyenek a politikai küzdelmekben, a kor kihívásainak megfelelően. Faludy azt vallotta, hogy a klasszikus művészi forma is a politikai tiltakozás fegyvere lehet, hiszen áttételes módon azon klasszikus humanista értékeket emeli magasra, amelyet az erőszak el akar pusztítani. Erről ír a Szép Szó című folyóirat 1938. áprilisi számában a Versformák pszichológiájához című tanulmányában. A Német zsoldosdal a középkori kegyetlenségeket idéző képeivel a közelgő háború embertelenségeire figyelmeztetett.
Faludy a kortársai közül József Attilát becsülte és szerette a legjobban, halála megrendítő erővel hatott a magyar irodalmi életben, önvizsgálatra, lelkiismeretvizsgálatra késztetve barátait. Nagy ívű verses sirató a József Attila temetése című költemény.

1938-ban látott napvilágot A pompeji strázsán című kötete, a címadó verset Kéthly Anna szociáldemokrata politikusnak ajánlotta Faludy. Ez a nagyszabású költemény negyvenhat nyolcsoros szakaszból áll és egy önéletrajzi verses számadás.

Villon balladái

A műfordítás, vagy „átköltés” általában a magyar irodalom legjobb szellemeit mozdította meg, Kosztolányi Dezsőt, Babits Mihályt, Tóth Árpádot, Szabó Lőrincet, Weöres Sándort. Nemcsak bemutatták a világlíra értékeit, hanem szellemi irányokat is mutattak. A fiatal Faludy legnagyobb költői sikerét az 1937-ben kiadott François Villon balladái hozta meg, mely a mai napig több mint negyven kiadást ért meg. A szabad átköltések mellett olyan versek is helyet kaptak a kötetben, melyeknek nem volt eredetije Villon versei között, az egyik ezek közül A haláltánc-ballada.

A vers a középkori költői és képzőművészeti haláltánc-ábrázolások hagyományát veszi át, kíméletlenül elítél minden gazdagot és hatalmast, egyedül a nyomorult szántóvetőt részesíti kegyelembe, neki ad könnyű és irgalmas halált. Faludy személyes világképe és érzésvilága mutatkozik meg, a hatalmasokkal szemben táplált ellenszenve, illetve a szegények, elesettek, megnyomorítottak iránt érzett szánalma és vonzalma.

A francia középkor költőjét ezek az átköltések, költői parafrázisok tették igazán népszerűvé magyar földön. Faludy jóval szabadabban kezelte a francia költő műveit, mint pályatársai, József Attila, Illyés Gyula vagy Mészöly Dezső, erre jó példa a következő négysoros.

Négysoros vers
melyet Villon halálítélete szélére írt

Francia vagyok Párizs városából,
mely lábam alatt a piszkos mélybe vész,
s most méterhosszan lógok egy nyárfaágról,
és nyakamon érzem, hogy seggem mily nehéz.

Faludy átköltéseit elutasítás fogadta, ugyanis nem feleltek meg azoknak azon eszményeknek, amelyeket a kor a műfordítás-irodalomról elvárt.

Az első emigráció

Az Anschluss, a müncheni egyezmény és a Szudéta-vidék német megszállása mindinkább rádöbbentették arra, hogy előbb-utóbb el kell hagynia hazáját, az emigrációt kell választania. Feleségével együtt még 1938-ban Párizsba utazott. Az emigráció első, franciaországi szakaszának legjelentősebb verse, A magyar nyelvhez, későbbi címén Óda a magyar nyelvhez. A vers zeneisége a magyar nyelv eredetiségét és szépségét kívánja tanúsítani. A költemény tizenkét nyolcsoros szakaszból épül fel.

Óda a magyar nyelvhez

Magyar nyelv! Vándorutakon kísérőm,
sértett gőgömben értőm és kísértőm,
kínok közt, gondjaimtól részegen,
örökzöld földem és egész egem,
bőröm, bérem, bírám, borom, míg bírom
és soraimmal sorsom túl a síron,
kurjongó kedv, komisz közöny, konok gyász:
mennyei poggyász.

Magyar szó! Ajkamon s gégém lazán
vont hangszerén lázam, házam, hazám,
almom-álmom, lovacskám, csengős szánom,
és dal a számon, mit kérnek majd számon: –
nincs vasvértem, páncélom, mellvasom,
de Berzsenyivel zeng a mellkasom
s nem győz le ellenség, rangomra törvén,
sem haditörvény.
(részlet)

A német támadások elől tovább kellett menekülniük és egy hajón jutott el a marokkói Casablancába. 1940 júliusában az Atlanti óceánon, egy hajó fedélzetén írta a Búcsú Európától című költeményét a menekülés megpróbáltatásairól, a búcsúzás fájdalmáról. Megérkezésük után először a Casablanca mellet fekvő Ain-Sok-i koncentrációs táborba kerültek. A barakkok ajtaján spanyol köztársaságiak névsorát vésték fel katonai rangjukkal és a colera szóval, zárójelben elhalálozásuk dátumával. Később a helyzetük sokat javult, szállodában helyezkedtek el. Faludy összebarátkozott egy gazdag, Amár nevű arab fiatalemberrel és egy ideig házának vendége volt, ott ismerkedett meg a klasszikus arab költészet hagyományaival. Az Arab mezőkön című ciklusában a természeti, történelmi és kulturális adottságaiban egyaránt különböző világról ad gazdag költői beszámolót. Az Ezeregyéjszaka színes mesevilágának hagyományosan fontos eleme a szerelmi történet, az erotika. Faludy afrikai verseinek is van erős, erotikus szála. Faludy és társai örömmel fogadták a hírt, hogy a barátai közbenjárására beutazási engedélyt kapott az Egyesült Államokba. 1941 szeptemberében, így Lisszabonon keresztül eljuthatott New Yorkba. Röviddel megérkezése után az emigráns barátai kezdeményezésére megválasztották a Szabad Magyar Mozgalom titkárának és főszerkesztője lett a Harc című lapjának. A hetilap a kontinens magyarságát kívánta összefogni az antifasiszta küzdelemben. Faludy itt is európainak érezte magát, alig tudott azonosulni az amerikai társadalommal és életformájával. Az 1942-ben írt Honvágy című versben az elhagyott haza és a véget ért ifjúság iránt érzett nosztalgia jelenik meg.

Honvágy

Ha esti utcán a kirakatokban
magamat látom, hirtelen megüt:
Tiszát-Dunát idézek két karommal,
szemöldököm a Mátra meg a Bükk.

De hétköznap az ország képe úgy jár
fejembe, mint százados metszeten:
a Balatonból hal néz; régi úr áll
Buda felett s rámutat mereven.
(részlet)

Faludytól távol állt a katonáskodás, mégis úgy gondolta, hogy neki is ki kell vennie a részét a fasizmus elleni küzdelemben. Katonai kiképzésére Indiana államban, Camp Atterburyban, majd Alaszkában került sor, ezután a Csendes-óceáni fronton vetették be, ahol a japán hadsereg ellen harcolt. Barátja közbenjárásának köszönhetően New Yorkba helyezték el, ahol az Office of War munkatársa lett, majd a Yank című katonai lap szerkesztőségében dolgozott. 1945. december 16-án szerelték le. A háborús élmények is megjelentek verseiben, mint például a polinéziai Pago-Pagoban írt, Magányosan s kegyetlenül című költeményében. Az Amerikai állampolgársággal kínálnak című versében írja meg, hogy a magyarság iránt érzett ragaszkodása miatt utasította el a felkínált lehetőséget, amelyre – mint az Egyesült Államok katonája – jogot szerzett. A hazához való ragaszkodását a nyelv determinálja, mert verset írni csak magyarul tud. A háború idején, az emigrációban felbomlott első házassága. 1945-ben, még New Yorkban írt Budapest ostromára a hazája politikai elszigetelődésén érzett fájdalmáról ír. Szűkebb családjából csak édesanyja maradt életben, apját elveszítette, kis húgát pedig 1944-ben a nyilasok hurcolták el és ölték meg. A háború után, 1946 áprilisában elindult a hajó a New York-i kikötőből. A Búcsú Amerikától című versben ír mindarról, ami számára Amerikát jelentette. Az emigrációban született versekben a szellemi haza fogalma nagyrészt az anyanyelvvel, annak gondozásával és kultuszával azonosult, az identitás megőrzését az anyanyelv iránt érzett ragaszkodás tette lehetővé.

Hazatéréstől a recski kényszermunkatáborig

Hét esztendőn át tartó bolyongás után, 1946 tavaszán tért vissza szülőhazájába, mert önérzetes magyar költőként nem tudta elképzelni, hogy ne abban az anyanyelvi közösségben éljen, amelyhez költészete köti. Ez a gondolat jelenik meg a Pontonhídon állok című versben. Faludy igen hamar megtapasztalta, hogy Magyarországon nem érvényesül a szabadságnak és a demokráciának az a szellemisége, amihez a nyugati világban hozzászokott. A Népszava szerkesztőségében helyezkedett el a kulturális rovatnál, Palotai Borissal és Vészi Endrével dolgozott együtt. Baráti viszonyt ápolt Kassák Lajossal, Tersánszky J. Jenővel, majd kapcsolatba került a szociáldemokrata párttal és Kéthly Annával is. A Haladás szerkesztőségében ismerkedett meg egy fiatal újságírónővel, Szegő Zsuzsával, akit a recski kényszermunkatáborból szabadulva feleségül vett. Mindinkább sokasodtak a jelek, hogy a többpárti demokrácia napjai meg vannak számlálva. 1946 és 1950 között írott Magyarország című költői ciklusa a költő négy esztendejének krónikáját adja, szól a magánéletéről, szerelméről, közéleti, politikai történésekről. A szociáldemokrata vezetők bebörtönzése és a Rajk-per után már nem voltak kétségei arról, hogy az országra ismét rémuralom fog rátelepedni. Fájdalmasan ír erről a Negyven felé című lírai önvizsgálatában. Az Óda Sztálin hetvenedik születésnapjára című versében vitriolos gyűlölettel „hódol” a legfőbb elnyomó előtt.

Óda Sztálin hetvenedik születésnapjára

Halálodat oly vad vággyal kívánom:
s idézem – szinte beleszakadok –
és látlak kremli dolgozószobádon,
amint sétálgatsz fel-le magad ott.


Hirtelen felbuksz – szívszélhűdést kaptál –
magaddal rántva széket, huzatot.
Aludttejképű őrhad – egész kaptár –
szalad be s néz: „No csak, elutazott.”

Munkáját gyanakvás veszi körül, besúgók figyelnek minden szavára, egyedül a nemrég megtalált szerelem ad vigasztalást a számára (Kirándulás a Koloska völgyben).1950. június 14-én éppen Karlovy Varyba indult, hogy tudósítást adjon a filmfesztiválról a Népszava számára, amikor leszállították a vonatról, ahonnan az ÁVH hírhedt központjába került, az Andrássy u. 60-ba. Azzal vádolták, hogy kémtevékenységet folytat az amerikaiak számára, és hogy fegyveres összeesküvés szervezője. A költőt többször megverték, megkínozták, „vallomásában” elmondta, hogy Amerikában két titkos ügynök, nevezetesen Edgar Allan Poe százados és Walt Whitman őrnagy szervezték be. Először a kistarcsai táborba, majd októbertől a recski kényszermunkatáborba szállították, ahol három évet raboskodott.

A recski kényszermunka-haláltábor emlékmű részlete

A kőfejtőben dolgoztatott rabokat éheztették, verték és megalázták az őrök. A kényszermunkatábor kegyetlen berendezkedése nem sok esélyt adott arra, hogy a foglyok túléljék a megpróbáltatásokat, azonban a többségük ennek ellenére mindent megtett, hogy fenntartsa a túlélés esélyét és reményét, ez volt a „szellemi ellenállás”. Egyrészt előadások és eszmecserék szervezésével, másrészt az egymás iránti szolidaritással próbálták a lélek ellenálló képességét megtartani. Bajtársiasság uralkodott a rabok között. A „szabadegyetem” előadásai, melyek Faludy György köré szerveződtek, költészetről, művészetről és történelemről szóltak, az önvédelemnek, a személyes identitás fenntartásának eszköze lett. Faludy az elviselhetetlen körülmények között is fogalmazta, memorizálta a verseit, majd betanultatta néhány fogolytársával, hogy minél több költeménye élje túl a „magyar Gulág” poklát. 1983-ben jelent meg a Börtönversek című kötete a rabsága ideje alatt született verseivel. 1950-ben az ÁVH kínzókamráiban írta az Emlékezés egy régi udvarházra című versét, mely a nagyszülők felvidéki házának idillikus világát idézi fel, az eltűnt gyermekkort, a családtagok elvesztését. Ennek az időszaknak legszebb verse a Zsuzsának – a tömlöcből című szerelmi elégia, melyet 1950 szeptemberében az ÁVO pincéjében írt.

Zsuzsának a tömlöcből

Cellám falán akasztófákat látok,
s hatvanhat napja nem néztem eget,
de búval-bajjal, múlttal és jövővel
nem gondolok félannyit, mint veled.
Csak most látom, hogy milyen óriás vagy,
nem bír le bennem félelem, halál,
és győzöl itt is, vaksi muslicák közt,
ahogy rovom sétámat fel s alá,
s e verset mondom, melyből, mint a láva
tör fel szerelmünk árja, ritmusa,
és közben, ízes barackmagként, számban
édes nevedet forgatom, Zsuzsa.

Mit Dante szólt a vesztett boldogságról:
úgy, mint mi, más nem érti azt talán.
Jaj, hány gyönyört hagytunk megkóstolatlan
szerelmünk alig terült az asztalán.
Most egyedül vagy. Üldöznek miattam.
Ha sírsz, meghallom s együtt könnyezünk.
Szeretsz-e még? És jut eszedbe néha
kit elmulasztottunk, a gyermekünk?
Oly sokszor látom. Szemén egy szemernyi
arany cikkázik. Keze lágy moha.
Nem lesz-e késő majd, ha hazaérek,
halványan, mint holtnak hitt katona?

A recski fogdában írta 1952-ben a Magánzárka című verset. Faludy 43 éves volt, amikor három év rabság után visszatérhetett Budapestre. Édesanyja lakásába költözött, összeházasodott Szegő Zsuzsával és papírra vetette a saját és a sorstársai emlékezetében megőrzött verseket. Az Írószövetség Műfordító Szakosztályában kapott munkát, ahol többek között Brecht és Garcia Lorca műveit tolmácsolta magyarul. A Búcsú Recsktől 1954-ben íródott, 1955-ben pedig megszületett András fia, ezt a boldog eseményt örökítette meg az Újszülött fiamhoz című hosszabb költeményében. Visszatért az Írószövetségbe, versei jelentek meg az Irodalmi Újságban. 1956 nyarán írók és művészek társaságában néhány hetet töltött Visegrádon, ennek a vakációnak élményét írta meg az Ötvenhat nyarán című versben.

Ötvenhat nyarán

Soha ilyen gyönyörű, ilyen áldott
nyarat! Lemegyünk reggeli után
a szérűskertek közt az ásatáshoz.
Ennél a kútnál ült Mátyás király,

és ott az árok, tele törmelékkel:
csupa vadrózsaszín tetőcserép.
Firenze házain nem tört el. Téged
öleltelek, Zsuzsa, vagy a reményt?

A forradalom leverése után több magyar író lépte át menekültként az osztrák határt, közöttük volt Faludy György is, nem akart még egyszer a kommunista rendőrség kezébe kerülni.

A második emigráció

Faludy György és felesége Londonban telepedett le, ahová hamarosan a Budapesten maradt András fiúkat is sikerült kivitetniük. A betiltott legendás Irodalmi Újság 1957 márciusában indult újra, májustól Londonban készült, felelős szerkesztője Faludy György lett, aki hűségesen őrizte a forradalom eszményeit. 1958-ban, Londonban írott Nagy Imre verse a halálos ítéletet követő döbbenetben született, az első évforduló alkalmából született a Nagy Imre szelleméhez című vers.

Nagy Imre szelleméhez

Ezerszázan fekszünk a recski mészben,
ha nem te jössz ötvenhárom nyarán
s adsz mindnyájunknak életet. Így lettél
apám után apám.

Zsuzsa mellettem ül. Nélküled régen
húsz altatót vesz be a körúti
cselédszobában. Andris sincs, ki ott kinn
a szomszédék macskáját kergeti.

Nincs nélküled se napfény, sem az ablak
árbócszerű visszfénye a piros
almán előttem, se rózsa a kertben.
Kezem sincsen s alatta papiros.
(részlet)

1962-ben jelent meg Londonban a nyugati világban legnagyobb sikert aratott könyve, a Happy Days in Hell (Pokolbeli víg napjaim) című önéletrajza, mely hamarosan németül, dánul, franciául, végül 1987-ben szamizdat kiadásban magyarul is olvashatóvá vált.

1963-ban felesége meghalt rákbetegségben, utolsó heteiben még elutaztak Olaszországba. Faludy 1964-ben hosszabb időt töltött Firenzében, majd 1965-ben Málta szigetére költözött, ott kereste fel egy fiatal író, balett művész, Erich Johnson, aki jól ismerte és szerette a műveit. Titkára, műveinek angol fordítója és élettársa lett. Faludy 1967-ben kivándorol Kanadába és Torontóba telepedett le. 1968 és 1971 között több amerikai város egyetemén oktatott vendégtanárként, New York-ban, New Yersey-ben és Philadelphiában. 1972-ben a torontói egyetem díszdoktorává avatták.

Mindenhol tevékenyen részt vett a magyar emigráció munkájában, tagja volt az Ötágú Síp és a Szivárvány című folyóirat szerkesztőbizottságának, rendszeres résztvevője az amerikai és kanadai magyar értelmiségiek találkozójának.
A második emigrációjának költészetében mindig nagy szerepet kapott a visszatekintés, a szülőhaza sorsa iránt érzett aggodalma, szüntelenül arra törekedett, hogy ébren tartsa a magyar forradalom szellemét.

Hazatérés

1987-ben Faludy György költő címmel életrajzi film-interjút készített Böszörményi Géza – az egykori recski rabtárs – és Gyarmati Lívia. Az alkotás díjat kapott a Magyar Filmszemlén. 1989 márciusában véglegesen hazatelepedett, nyolcvanadik születésnapját 1990-ben nagyszámú közönség ünnepelte a Zeneakadémia Nagytermében rendezett irodalmi esten. Munkásságának hivatalos elismeréseként még ebben az évben a Magyar Köztársaság Zászlórendjével tüntették ki. Folyamatosan kerültek a magyar olvasók elé a kötetei, a Test és lélek, a Pokolbeli víg napjaim, a Börtönversek, az Erotikus versek, a világlíra 50 gyöngyszeme, a Dobos az Éjszakában, a Jegyzetek a kor margójára, és a 100 könnyű szonett, a Vitorlán Kekovában. Az ünnepi könyvhéten mindig hosszú sorok várakoztak, hogy dedikáltassák vele a köteteit.

Janus Pannonius visszatér

Itthon vagyok, nagy Isten. Zokogva ölelgettek,
mert látogatni jöttem. Ha maradok, megvettek,
mivel közétek állok. Bor még terem itt bőven,
de ha humanizmusról szólok, szaladtok tőlem.

De van-e elég erőm, hogy innét elmehessek?
Oly sokakat szeretek és oly sokan szeretnek,
többet mint Veronában, többen mint Velencében,

tízszer meg százszor többen. Legyen ez a végső érvem.
Maradok, bár tudom, hogy fejjel megyek a falnak –
és most marjatok belém, ahogy a férgek marnak.

A Janus Pannonius hazatér című szonettben a magyar humanizmus nagy költőjének alakját és emlékét idézi fel személyes konfliktusainak érzékeltetésére, melyet a hazatérő költőnek át kellett élnie. Egyszerre érezte magát magyar hazafinak és nyugati demokratának, így nemcsak a hazatérés örömével, hanem az itthoni környezet idegenségével is szembe kellett néznie.

Pokolbeli napjaim után

Faludy érzett idegenséget és némi távolságot az itthoni közállapotokkal szemben, mégis otthon érezte magát, a kritikus távolságtartás és az érzelmi azonosulás érzése jelenik meg az Öt éve vagyok itt versben is. 1994. október 23-án a költő Kossuth-díjat kapott. 2000-ben jelent meg a Magyar Odysseus – Faludy György élete képekben című fotóalbum a költő feljegyzéseivel.

2002 júliusában vette feleségül Kovács Fannyt, aki 65 évvel volt fiatalabb nála. 2006-ban jelent meg a Pokolbeli napjaim után, a híres önéletrajzi trilógia második kötete a recski tábor felszámolásáról, a forradalomról, a menekülésről, a hontalanságról, és a felesége haláláról szól.

 

A trilógia harmadik kötete, A pokol tornácán bemutatóját a költő már nem érhette meg, 2006. szeptember 2-án, 96. születésnapja előtt néhány héttel hunyt el. Tiszteletére 2003. október 3-án Torontóban, közvetlenül az egykori ottani otthona melletti parkot hivatalosan is George Faludy Place-re keresztelték át. Bár az elnevezési procedúra még életében elkezdődött, a névadási ünnepségre időközben bekövetkezett halála miatt már nem tudott elutazni.

Utóirat mely temetésemet illeti

XLVI.

Ültessetek fejem fölé egy árva
kis szilvafát, mellemre pázsitot,
de a kék ég szerelmeért ne drága
márványtömböt vagy gőgös gránitot:
rendjeleket, díszsírhelyet sohse kértem,
s bár hóhérkézben lengett életem:
az úgynevezett úri tisztességhez.
(részlet)

 

Források:
Pomogáts Béla: Faludy György. Budapest: Glória Kiadó, 2000
Faludy György

Képek:
Faludy György
A recski kényszermunka-haláltábor emlékmű
Pokolbeli víg napjaim
Pokolbeli napjaim után

 

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
lib [KUKAC] ke [PONT] hu • kvtkozi [KUKAC] ke [PONT] hu (könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás