facebook youtube rss
2015. október 12. | 09.54

175 éve született RODIN

Auguste Rodin a legújabb kori szobrászat legnagyobb egyénisége 1840. november 12-én született Párizsban. Egész életén át az elmélkedő művészek közé tartozott. Gyönyörködve, szenvedve, mélyen átélte a világ és az élet jelenségeit, a humánum volt az eszménye. Főképpen önművelés útján vált azzá a szobrásszá, aki műveivel évtizedeken át forrongásba tartotta a párizsi művészvilágot. Műtermében állandóan jártak-keltek meztelen modellek, férfiak, nők, hogy a meztelenség olyan képe vegye körül, amelyben az élet teljesen szabadon bontakozhatott ki. Hangoztatta, hogy az arcot nem szabad az emberi lélek egyedüli tükrének vélni, egyetlen izma sincsen a testnek, mely a lélek változásait ne tudná kifejezni, mindegyik elárulja az örömöt vagy szomorúságot, a lelkesedést vagy csüggedést, a vidámságot vagy a dühöt. Művészete időtlen.

 

Gyermekkor

Rodin igen szegény családban született Párizs Mouffetard negyedében. Apja, Jean-Baptiste Rodin jegyző volt a kerületi rendőrségen, anyja, Marie Cheffer pedig szobalány volt. Elemibe szerzetesi iskolába járt, majd nagybátyjánál, Alexandre Rodin magánintézetében volt bentlakó. Ezt követően a Császári Rajz- és Matematikai Iskolában tanult. Dolgozott gobelin-műhelyben és a Természettudományi Múzeumban is, rendszeresen járt a Luovre csodálatos gyűjteményébe. Tizenöt évesen még festő szeretett volna lenni, mert a színek nagyon csábították, de nem tellett vászonra, ecsetre, festékre. Az ókori szobrok másolására azonban csak papírra és ceruzára volt szüksége, hamarosan imádója lett a szobrászatnak. Háromszor kísérelte meg, hogy felvegyék a Képzőművészeti Főiskolára, azonban mindegyik próbálkozása sikertelen maradt.

Betört orrú férfi

Huszonnégy évesen egy nem jelentős szobrászművészhez szegődött segédnek, hogy valamiképpen meg tudjon élni, díszítő szobrászként dolgozott a Théâtre de la Gaieté épületén. 1864-ben készítette el a Betört orrú férfi fejszobrát, de gipszöntvényét hiába küldte el párizsi Szalonba, nem fogadták el. Ekkor találkozott Rose Beuret gombvarrónővel, aki élettársa lett. 1865-ben egy hajdani istállóból lett az első műterme. 1866-ban megszületett Auguste nevű fia. 1870-ben besorozták a Nemzeti Gárdába, de rövidlátása miatt szerencsére hamarosan leszerelték és ezt követően a brüsszeli Tőzsde dekorációján dolgozott, majd a Konzervatórium szobrászati díszítésén. 1877-ben visszatérnek Rose-zal Párizsba.

Betört orrú férfi

Érckorszak

Csak 1876-ban sikerült elérnie, hogy a Szalon Párizsban végre elfogadta a márványba faragott Betört orrú férfi fejszobrát, de csak az 1877-ben, az ugyanott kiállított Érckorszak volt az első, igazán lelkéből keletkezett alkotása, meg is riasztotta Párizs szobrász-köreit, mert fölöttébb különbözött az akadémiákon elkoptatott, sablonos kifejezésmódoktól. A mezítelenül álló fiatal férfi minden porcikáján látható lelkiség, az életteljes és részletező megmintázás. A szobor ugyanolyan gonddal mintázott hátulról is. A következő esztendőket is lázas munkában töltötte, óriási kompozíciók tervével állt elő. Tömérdek előtanulmányt végzett agyagfigurákkal. Kezdeti szegénységét jómód, majd gazdagság váltotta föl. Egykori magányára üldözésszerű látogatottság következett, írók, művészek, szépasszonyok, nagyurak, dúsgazdagok tolongtak körülötte, végül az Akadémiát is meghódította.

A pokol kapuja

Tele volt nagyarányú mozgásábrázolással A pokol kapuja, melyre 1880-ban kapott megbízást és hozzá egy műtermet a Márványraktárban. Megvalósítása egész életén át elhúzódott és csak halála után öntötték bronzba. Elképzelése Dante Isteni színjátékából indult ki. Egy csomó szobrászi ötlete alakult ki az évekig készült munkáján, melynek során új ihletet kapott, új felfogás alakult a folyamat során és egyes részletek teljesen önálló szoborművekké váltak.

Örök tavasz

Az Örök tavasz figurái a lehető legfinomabban kicsiszoltak, felületeik simák, a rájuk eső fényben csillámlóak, a szenvedélyek még nem szántották fel a testüket. Két fiatal test simul egymáshoz folyondárként, hogy csókban egyesüljenek. Élettől duzzadó fiatalságukat kitűnően hangsúlyozza az érdes kőtömb is, amelyen ülnek, térdepelnek. Rodin gondosan óvakodott attól, hogy a maga kezével helyezze el megfelelő pozícióba, formába a modelleket, mert csak azt akarta ábrázolni, amit a valóság önmagáról nyújt. Mindenkor engedelmeskedni akart a természetnek, és meg sem kísérelte, hogy ő parancsoljon. Azokat a vonalakat hangsúlyozta, amelyek a legjobban fejezték ki a kívánt lelkiállapotot.

Örök tavasz

Calais-i polgárok

A szoborcsoport az egész addigi szobrászat folyamában egyedülálló mű, hat emberi alak együttese, amely egymás mellett és részben mögött halad egy csoportban, önként vállalt halála elé. A történet úgy szól, hogy Edward angol király 1347-ben azt üzente, hogy hat előkelő calais-i polgár kivégzésének fejében megkegyelmez az ostromlottaknak. Ennek az önfeláldozásnak megörökítésére Calais városa 1884-ben egyalakos emlékszobrot rendelt Rodinnál, aki a drámán fellelkesülvén, hatalakos szobrot javasolt és fogadtatott el a megrendelőkkel. Félmeztelen, rongyokba burkolt alakok nem érintik egymást, de összekapcsolja őket elindulásuk mozdulata, s a közös szenvedésük. Belemerevednek rémületükbe, teljesen magukra maradtak, mindnyájuk nyakán kötél, közeli kivégzésük jelképeként. 1895-ben avatták fel a szoborcsoportot.

Calais-i polgárok

Gondolkodó

 

1886-ban készítette el a legismertebb szobrát, a Gondolkodót. Rodin halála után ezt a szobrot a róla elnevezett múzeum (Rodin Museum) elé helyezték. A szobor álmélkodással, megilletődéssel, megdöbbenéssel vegyülő szépséget mutat. Rodin hangoztatta, hogy a lelkiséggel telített szobor minden részének ugyanazt az érzelmet kell sugároznia, mit a mű egészének. A Gondolkodó valóban ilyen, akármelyik részét nézzük, akárhonnan vesszük szemügyre, nem csupán egy nézetre épít, hanem teljesen kihasználja a térbeliséget. Körüljárható, így hatása fokozódik. A pillanatnyi megnyugvást, amit a szobor áraszt magából, évezredek harca előzte meg, és fogja követni. Súlyos, durván gyúrt tagjai nem kecsesek, inkább ijesztőek, statikája bizonytalan. Rodin komponálásának az volt a célja, hogy az életfolyamat lényegét fejezze ki, mert szerinte csak az a szép, ami jellegzetes.
1877-ben megkapta a Francia Becsületrend lovagja kitüntetést. Következő évben pedig Baudelaire: A romlás virágai díszkiadását illusztrálta. Növekvő elismertségét mutatja, hogy 1893-ban megválasztották a Képzőművészeti Társaság elnökévé. Sikeresen szerepelt szobraival a stockholmi, amszterdami, brüsszeli, hágai és a bécsi nemzetközi kiállításokon az 1880-as években.

 

 

Gondolkodó

A csók

 

1898-ban a Szalonban bemutatásra került a Balzac és A csók. Egy izmos, hatalmas férfi csókolja szájon a bal térdén ülő fiatal nőt, aki fél karjával mohón öleli át a férfit, hogy forró csókját kiélvezze. Hófehér márványban valósággal tűzben látszanak égni az őket magával ragadó vágytól. Ragyogó sugárzás árad felénk testükből. A helyzet valóságának remek érzékeltetésében rejlik a mű szépsége. A csók életteljessége a legvégsőbb határig terjed. Rodin a földi szerelemnek olyan szobrát alkotta meg, amely a párját ritkítja.
1903-ban három könyv is megjelent a szobrászművészről, az egyiket Rainer Maria Rilke írta, aki később a titkára lett. Nemzetközi szinten is elismerésben részesült, 1907-ben az oxfordi egyetem díszdoktorává avatták.

 

 

A csók

A művészetelemző

 

1911-ben jelent megRodin: Beszélgetések a művészetről c. kötete. A művészet realizmusáról, a természet szépségéről, a lélekről, a művészeti gondolatokról, a mozgásábrázolásról, a rajzról és a színről, a női test szépségéről, a művészet misztériumáról és Michelangeloról fejtette ki nézeteit, mely éleslátó, találó, bölcs összefoglalásban nyújtotta művészetszemléletének gazdag összegzését.
Rodin mindig sokat rajzolt, az aktjaihoz ceruzát használt, melyeket testszínű vízfestékkel színezett. 1910-ben rajzaiból, 1912-ben pedig gipszszobraiból nyílott kiállítása New Yorkban, a Metropolitan Múzeumban. 1914-ben jelent meg Rodin: Katedrálisok című könyve, mely nagy sikert arat.
77 évesen, 1917. november 17-én Meudon városában hunyt el.

 

 

 

 

Források:
Farkas Zoltán: Rodin. Budapest: Corvina Kiadó, 1972. (A művészet kiskönyvtára)
Harsányi Zoltán: Rodin. Budapest: Gondolat Kiadó, 1974. (Szemtől szembe)
Auguste Rodin

 

Képek:

 

 

 

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
lib [KUKAC] ke [PONT] hu • kvtkozi [KUKAC] ke [PONT] hu (könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás