facebook youtube rss
2015. november 02. | 07.23

80 éve született WOODY ALLEN

Woody Allen, eredeti nevén Allen Stewart Konigsberg amerikai író, színész, humorista, Oscar-díjas filmrendező és filmproducer 1935. december 1-én született New Yorkban. Pályáját humoros jelenetek, kabaré tréfák írásával kezdte az 50-es években, alig volt 19 éves, amikor olyan műsoroknak dolgozott, mint a The Ed Sullivan Show vagy a The Tonight Show. Humora megosztó, lehet őt szeretni és teljesen elutasítani is. A 60-as évek elején kezdett saját műsoraival fellépni Greenwich Village-ben, emellett forgatókönyvíróként is dolgozott, majd darabokat ír a Broadway-re. Ezek közül a legsikeresebb a Játszd újra, Sam! , amelyben Diane Keaton-nal és Tony Roberts-szel közösen szerepel, a darab 1969. februári bemutatója után 453 előadást ért meg. Később a darabból film is készült 1972-ben.

 

Gyermekkor

Allen zsidó családban született, szülei, Martin Konigsberg, Nettea Cherrie és húga, Letty, Flatbushban éltek, Brooklynban. Héber iskolában tanult hét éven keresztül, majd átiratkozott a Midwood High állami iskolába. Gyermekkor a tréfáinak és komor hangulatú emlékeinek forrása. „Egyáltalán nem voltam magányos és ijedt gyerek” – nyilatkozta egy interjúban 1969-ben. „Mindenféle játékot játszottam és némelyeket elég jól. Nem voltam sem szegény, sem éhes, sem kirekesztett. Egy teljesen átlagos, jól öltözött, jól táplált és kényelmes házban élő polgári család volt a miénk.”. Apja, Martin Konigsberg aranyműves volt. A 30-40-es évek bizonytalan gazdasági helyzetében, hogy a felszínen maradjanak, taxisofőrként és pincérként is dolgozott a Sammy Bowery Folies-ban, ahol néha zenélt is. Anyja Nettie Cherrie egy virágkertészetben volt könyvelő. Húga, Letty, 1943-ban született, ő volt a showman legkorábbi csodálója. Woody beceneve „vörös” volt, mert vörös volt a haja színe. Soha nem csinálta meg a házi feladatát, inkább bezárkózott a szobába és kártyatrükköket és bűvészmutatványokat gyakorolt. Tetszett neki a jazz, imádta a mozit, kedvenc rendezői Fellini, Bergman és Kuroszava. Testalkata ellenére jó sportoló volt, kamaszkorától a rendőrség baseball csapatában játszott. Hogy pénzt szerezzen, elkezdett poénokat írni, ezeket eladta egy újságnak. 16 évesen elkezdett írni szövegeket előadóművészeknek, és ekkor használta először a Woody Allen nevet. ”Bár sohasem nevettem ezekben az időkben, mégis szórakoztató srácnak tartottak. Ugyanis a nézőpontom volt szórakoztató, ahogy a világot láttam.” A 99. Public School-ban, majd később a Midwood High Schoolban járt, átlagos diák volt. Nem olvasott kötelezőket, csak képregényeket és sportkrónikákat. Szerette a kosárlabdát, az ökölvívást és a baseball-t. „Még ha nem is hiányzott a gyermekkoromból semmi, szomorú voltam és mindennel elégedetlen.” Woody alacsony volt, szemüveges, szeplős, éppen eleget hallhatta, hogy csúnya, hogy nem elég magas a sporthoz, sajnálta, mint ahogy a vicceiben mondta, hogy: „nem lehettem valaki más.”

Woody Allen kisiskolás korában

Ötvenes évek

A gimnázium után beiratkozott a New York-i egyetemre, ahol kommunikációt és filmművészetet hallgatott. Nem sokat járt be órákra, az első filmes vizsgáján meg is bukott. Az egyetemet otthagyta, és később City College of New Yorkban fejezte be tanulmányait. Elhatározta, hogy híres ember lesz. 19 évesen darabokat kezdett írni a The Ed Sullivan Show-nak, a The Tonight Show-nak, Sid Caesarnak, Art Carney-nak és másoknak. 1957-ben megnyerte az első Emmy-díját. Bob Hope, az ismert komikus szövegírója is lett. Egy publikációs ügynökséggel megegyezett, hogy 50 viccet ír hetenként 25 dollárért. A szülők nem örültek ennek a bizonytalan és meghatározhatatlan mesterségnek. Szülei végül is a komédiaíró, rendező Abe Burrows-ra bízták Woodyt, aki elolvasta szövegeit és bátorította további írásra.
Hollywood az ötvenes évek elején még a mozi „Mekkája” volt, olyan hely, ahol a földkerekség lakóinak nagy része szeretett volna élni, az álmok világának gyára volt. Woody a mesterséget Hollywoodban tanulta, szavaival élve, olyan volt, mintha boltba menne, egy kis tanonc volt, aki csak élceket tudott faragni.

Woody Allen a Camp ízléshez tartozik, ez az esztétikai forma az ötvenes évekbeli intellektuális New York-ban teljesedik ki, annak a módja, hogy a világot esztétikai jelenségként értékeljük, de nem szépsége, hanem csináltsága, stilizáltsága szerint.

 

Stand-up comedy

Prózákat és darabokat kezdett írni 1960-ban, új műfajjal, a stand-up comedyvel próbálkozott, valamint ötletgyártó volt a kandi kamera televíziós show műfajában. 1961-ben úgy döntött, maga is elő tudja adni saját szerzeményeit, s hamarosan népszerű alakja lett a Greenwich Village-i kluboknak és egyetemi campusoknak. 1965-ben Clive Donner rendező felkérte a Mi újság, cicababa? című film forgatókönyvének megírására, amelyben egy kisebb szerepet is eljátszott. Tömegnek tetsző sikerfilm volt, jó zenével, jó színészekkel, jó vágással, csípős és intelligens humorral. Ennek sikere után Allen maga is megpróbálkozott a rendezéssel, újravágott egy alacsony költségvetésű japán kémthrillert, amelyben amerikai színészek szinkronizálták a japánokat.

Játszd újra Sam!

A színdarab nagy sikert aratott, több száz előadást ért meg a Brodway-n. Néhány évvel később elkészült filmváltozata is. Diane Keaton egyszerre lett a darab és Woody életének főszereplője. A felszínre két magányos lélek problémája került. Allan Felix filmkritikus szinte betegesen rajong Humphrey Bogartért, a legendás hollywoodi sztárért. Minden gondolatát és cselekedetét a nagy eszménykép irányítja, állandóan az foglalkoztatja, vajon hogyan reagálna Bogart az ő problémáira. Probléma pedig bőven akad: úgy érzi, semmire sem vitte az életben, ráadásul a neje is válni akar. Ha Allan Felix krízisbe kerül, megjelenik Bogart, és tanácsokkal látja el. Ám kiderül, a legjobb módszer, ha a saját eszére és szívére hallgat, a példaképe is ezt tanácsolja. Ebben a filmben már megtalálhatóak az előjelei azoknak a témáknak és lélekállapotoknak, amelyek már az érett filmművészt jellemzik.

Magyar hangja Kern András

„Mélyen tisztelt Woody! Nagyon sok problémám van magával. Mióta nem én szinkronizálom Önt, azóta megállítanak, András, ha nem a maga hangját halljuk, nem ér semmit az egész, el is kapcsolok onnan az ATV-re, még szegény férjem is egyet ért, pedig ő a Sport I-en szeretné nézni a Reál Madridot. Amikor még én voltam a magyar hangja, folyton azt mondták rám, itt a magyar Woody Allen”. „Meg aztán a Játszd újra Sam! darabodat épp most játszom harminc éve, tulajdonképpen egy 28 éves szerepet játszok most épp 65 évesen, úgyhogy végül is jobb szeretném, ha Te szinkronizálnál engem New Yorkban, és az emberek lépten, nyomon azt mondanák, ha meglátnak, itt az amerikai Kern András.” „Köszönöm neked a sok jó színházi estét a Sam-mel, köszönöm, hogy tanulhattam Tőled, hogy annyira tudok röhögni rajtad, mint senki máson, köszönöm szemérmes lírádat, a filozófikus hajlamodat, azt, hogy sosem vagy unalmas, de mindig szórakoztató, köszönöm, hogy néha megmutatod milyen nagynak lenni, úgy értem kis ember létedre nagy művész vagy.” (Kern András)

Fogd a pénzt és fuss!

Később tényleg rendezett, a Fogd a pénzt és fuss! című krimi vígjáték forgatókönyvét is ő írta, s övé volt a főszerep is, Virgil Starkwellé, s ő is rendezte. A megrögzött tolvaj élettörténete megnevettette a nézőit, hőse magányos és elszigetelt. Egy gyakorlatlan rendező botlásai, hangsúlyhibái, befejezetlen poénjai ellenére Woody Allen legjobb komikus filmje. Olyan ember „lecsúszása” abszurd módon erkölcsileg ugyanúgy elfogadható a filmben, mint a törvényes út. Virgil nem egy zseniális gazfickó, hanem egy teljesen átlagember, akinek nem sikerül elérnie sikert és a tömegből való kiválást, aki törvényen kívüli személyként akar híressé válni. Miután gyerekkora óta nyitva áll az út a bűnözés felé, ezt követi felnőttként is. Senki sem vonja kétségbe viselkedésének etikusságát, sem a felesége, sem más. A társadalom olyan közönyös, hogy, hogy nem tud különbséget tenni a szegény, együgyű Virgil és a valódi bűnöző között. Egy társadalmi szatírának vagyunk tanúi.

Minden, amit tudni akarsz a szexről

...de sosem merted megkérdezni – így szól a film alcíme. A hét epizódból álló filmfüzér szerelmi furcsaságokat mutat be, természetesen egyedi, csakis Woody Allen-féle megközelítésben. Az író, rendező, alkotó, ezúttal nem elégedett meg a szimpla főszereppel, hanem négy különböző figura bőrébe bújt: egy gyászos végzetű udvari bolond, egy állhatatos olasz amorozó és egy vakmerő melltartó-pecér mellett hasonlóképpen nagyot domborít egy sötét kételyektől gyötört spermium szerepében is. Ezúttal is jó érzékkel egyensúlyoz az ízléses és ízléstelen vékony határmezsgyéjén.

Annie Hall

Ezzel a filmjével kezdődik a második alkotói korszaka. Éveken keresztül csak a nézők megnevettetését tűzte ki célul, most már érettebb magatartást képviselt, mely azokat a témákat választja ki, melyek az emberi viselkedést vizsgálják a társadalomban és a magánéletben egyaránt. Az igazi áttörést az 1977-es Annie Hall című filmje jelentette, amelyért George Lucas és Steven Spielberg elől elvitte a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat. Rendkívül zavaros Alvy Singer, a negyvenéves tévékomikus magánélete. Egyrészt zaklatottá teszi New York állandó lüktetése, másrészt a közelmúltban elhagyta a barátnője. Ebben a felfokozott lelkiállapotban Alvy visszatekint az életére, a gyerekkorától kezdve egészen a különböző nőügyekig. Közülük is kiemelkedik az Annie Hallhoz fűződő Az Annie Hall a New Yorkba ültetett Jelenetek egy házasságból (Ingmar Bergman). A történet egy neurotikus, bizonytalan komédiaszerzőről szól, Alvy Singerről, aki őrülten beleszeret egy énekesnőnek készülő lányba, Annie Hallba. Őt Diane Keaton alakította, aki szintén Oscar-díjat kapott.

Manhattan

A Manhattan a kritikusok szerint is egy mestermű, kifinomult egyensúlyt teremt az összes alkotóeleme között: rendezés, fotográfia, színészi játék, zene, ritmus. Mindegyik harmonizál a másikkal és sikerül nekik az élő valóság érzését megteremteniük. Woody filmrendező lett, de nem hollywoodi, hanem irodalmi, gondolkodó ember, aki képes bemutatni a mai homo americanust. Isaac Davis, a sikeres vígjátékíró otthagyja televíziós állását, csak azért, hogy minden idejét a regényírásnak szentelhesse. Ám írás helyett inkább megpróbál magyarázatot találni elhibázott életére és a nőkkel való szerencsétlen kapcsolatára. A Manhattan a legnagyobb sikert aratott filmje, komikuma finom, és egyik alkotóeleme annak a kényes egyensúlynak, amely a film eleganciáját biztosítja. Manhattan egy szerelmeslevél, amit Woody írt a városához, ahhoz a városhoz, amit ő a saját szemein keresztül lát, az érzések melegén keresztül, gyermekkorának és kamaszkorának fekete-fehér filmjeiben és Gershwin zenéjében. A film három Oscart is kapott a legjobb forgatókönyv, és legjobb mellékszereplők kategóriájában: Michael Caine és Dianne Wiest. Hannah ötlete akkor jött Woody életében, amikor újraolvasta Tolsztoj Anna Karenináját.

Szentivánéji szexkomédia

Hat ember találkozik egymással a múlt század elején egy vidéki kúriában, három férfi és három nő, s feltett szándékuk, hogy egy kellemes hétvégét töltenek együtt. Van köztük egyetemi tanár, ápolónő, orvos, diplomatalány. A szerelmi viszonyok egymást követik, a szeretők egymást keresik és veszítik el. Legény legyen a talpán, aki itt kiismeri magát. A történetet harmonikussá teszi Gordon Willis narancs-arany tónusú képei és Mendelssohn éji zenéje. Konkrétan a film nagyon könnyed, tiszta hab, kecses és csacsogó, néha diszkrét, de nem túl tartalmas, a nyár filmje. Tündér-film, manókkal, varázslatokkal benépesített természetről szóló mese. Karakterkomédia, de hiányzik belőle a bohózat ritmusa és a kétértelműség finom játéka.

Hannah és nővérei

Allen visszatér a sokkal erősebb inspirációkhoz, a mai idők emberének a leírásához a saját dühöngéseivel, félelmeivel, tökéletlenségével és bátorságával. Tud még valami újat tanítani a komikumról, szemben állva a nevetségessel. Az amerikaiak meghitt családi ünnepe, a Hálaadás napja fogja keretbe az egy évet felölelő, szerteágazó családtörténetet. Az ünnepre gyülekeznek Hannah, Holly és Lee, a New York-i művészcsalád lányai. Az emberi kapcsolatok a különféle szereplők között két háromszögben rendeződnek el, melyek közös csúcsa Hannah: két nővére és két férje van, az egyiktől elvált a másikkal együtt él. Mind a két férjének szerelmi viszonya van a két nővérrel. Allen női képei jól sikerültek, egy női kritikusa megjegyezte, hogy Allen az egyetlen amerikai, akinek tetszenek a nők.

Egy másik asszony

Allen utolsó filmjét az európai kritika most is jobban fogadta. Marion, az ötvenes éveiben járó egyetemi tanárnő a német filozófiáról készül könyvet írni. Hogy minél jobban el tudjon mélyülni a témában, tanulmányi szabadságot vesz ki és egy albérleti szobába költözik. A vékony falak miatt kénytelen nyomon kísérni a szomszédos lakást bérlő pszichiáter rendelőjében folyó beszélgetéseket. Az egyik páciens nagy hatással van rá, aki azért került a pszichiáterhez, mert elvesztette házasságába és az életbe vetett hitét. A nő vallomásai Mariont is számadásra késztetik. Cesare Musatti pszichoanalitikus szerint Woody Allen magánéletében a művészi aktivitásnak szerepe van a neurózisának csökkentésében.

Woody és a nők

Első szerelme és felesége Harlene Rosen volt, majd 1966-ban elvette Louise Lasser színésznőt, aki számos korai filmjében is feltűnt.1969-ben elváltak, majd Allen évekig élt együtt Diane Keatonnal, később pedig Mia Farrow-val, akitől fia is született, Satchel néven. Mia Farrow megvádolta azzal, hogy örökbefogadott gyermekei közül a még középiskolás Soon-Yi Allennel, sőt, másik örökbefogadott kislányával, Dylannel is szexuális kapcsolatba került. A botrány 1992-ben robbant ki, majd éveken át tartó pereskedés következett. 1993. június 7-én a legfelsőbb bírósági határozat szerint Mr. Allen „önteltsége, ítélőképességének hiánya, elszánt támadása és ezzel minden eddig okozott seb elmélyítése okot ad rá, hogy további kapcsolatot a gyermekekkel csak szigorú felügyelet mellett tarthasson”. Végül Woody 1997-ben feleségül vette Soon-Yit, két gyermeket nevelnek, most boldogan élnek. Allen hétfőnként Eddie Davis New Orleans Jazz Bandjével klarinéton játszik a New York-i Carlyle kávéházban. Vele és zenekarával a magyar rajongók is találkozhattak, amikor 2008-ban Budapestre látogatott, hogy koncertet adjon a Papp László Sportarénában.

Woody Allen szobra a spanyol Oviedo városában

Woody Allen idézetek

„Nem mintha félnék meghalni. Csak nem akarok ott lenni, amikor bekövetkezik.
Évekig nem szóltam a feleségemhez. Nem akartam félbeszakítani.
Még emlékszem azokra az időkre, amikor elraboltak, és az elrablóim az ujjam egy darabját küldték az apámnak. Az apám erre azt mondta, hogy több bizonyítékot akar.
Egyik karácsonyra egy légpuskát vettem a fiamnak. Ő meg egy pólót vett nekem, céltáblával a hátán.
Az egyetlen bajom az életemmel, hogy nem valaki más vagyok.
Az élet dolgait két részre osztom: rettenetesre és kibírhatatlanra.
Az arca olyan volt, mint Louis Armstrong hangja.
Gyerekkoromban egyszer eltűntem pár napra otthonról. A szüleim azonnal reagáltak, kiadták a szobám.
A feleségem alapjában véve gyerekes. A múltkor is bejött a fürdőszobába és elsüllyesztette a papír hajócskáimat.
Vajon miért mondja minden nő, hogy csapnivaló szerető vagyok? Hogy tudnak ilyen végleges álláspontra helyezkedni 3 perc alatt?”


Források:
Giannalberto Bendazzi: Woody Allen. Budapest: Alexandra Kiadó, 1994.
Woody Allen

Képek:
Woody Allen
Woody Allen kisiskolás korában
Woody Allen szobra

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
(könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás