facebook youtube rss
2015. december 10. | 23.00

PAUL ÉLUARD

Paul Éluard, születési nevén Eugéne Émile Paul Grindel, 1895. december 15-én született Franciaországban, Saint-Denisben. Kevés költő tudott olyan áttetszően tiszta és teljes hangon szólni a szerelemről, mint Éluard; sohasem egyik vagy másik nőről szólt, mindig magát a nőt, magát a szerelmet formálta meg. Éluard a szerelem költője volt, négy asszonyhoz írta verseit, nála a szerelem, mint osztatlan egész jelenik meg. Költészetére általában igen jellemző az, hogy bizonyos elemek szokatlanul gyakran térnek vissza verseiben, s így belőlük egész motívumhálózatok alakulnak ki, testrészek, mint a kéz vagy a szem, természeti elemek, mint pl. a víz és ember alkotta tárgyak, mint az ablak vagy az ajtó, egyaránt alkothatnak ilyen motívumláncokat. Költészete szakadatlan küzdelem a falak, a bezártság, a magány, a félelem, a pusztulás és hazugság ellen, segítőtársai a szó és a szerelem voltak.

 

Család

Apja, normann parasztszülőktől származó Clément Grindel tisztviselő, anyja, Jean-Marie Cousin pedig varrónő volt. Anyai nagyanyját hívták Éluardnak, az első kötetei még Grindel néven jelentek meg. Élete során egyébként több nevet is használt. A család 1908-ban Párizsba költözött, Éluard 1912-től a párizsi Colbert gimnázium ösztöndíjas tanulója lett, de tüdőbaja miatt az év végére a svájci Cladavelbe, egy Davos melletti szanatóriumba kellett befeküdnie, amit Thomas Mann regényéből A varázshegyből ismerünk.

A cladaveli szanatóriumban

Éluard érzékenysége és fogékonysága emlékeztet a német fiatalemberre, Hans Castorpra, aki a regény szerint itt kezeltette magát. Az itt töltött időszakról mesélte, hogy ott tanult meg emlékezni az álmaira. „… a közönséges életben az ébredés magával ragad, egyetlen mozdulattal kitép az alvásból. A nappal egyetlen mozdulattal letörli az álmokat,… .A szanatóriumban viszont észrevétlenül ébredünk, fokozatosan… az álom képei nem törlődnek el durván.” A 20-as évek elejétől kamatoztatja az álom megjegyzésének tudományát, költészetében és dadaista-szürrealista barátai körében. Éluard cladaveli tartózkodása alatt ismerte meg az orosz származású Galát (Helena Dmitrievna Delouvina Diakonova), első nagy szerelmét és majdani első feleségét. Két füzetet írt tele versekkel, melyek 1913-14-ben kiadásra kerültek. Később e két füzet valamennyi fellelhető példányát megsemmisítette.

Gala és Éluard

Az 1. világháborúban

 

1914 februárjában gyógyultan hagyhatta el a szanatóriumot, de az útja hamarosan a háborúba vezetett, besorozták segédszolgálatra. A nagy harcok idején ápoló volt egy kórházban. 1917 februárjában három napos kimenőt kapott, hogy házasságot köthessen Galával. Ez év júliusában jelent meg a Kötelesség és nyugtalanság című kötet, melyben erősödik a háborúellenessége.Versek a békéért címmel jelent meg következő kötetet 1918 nyarán.
Éluard szenvedélyes olvasó, mindig sürgette levélben az anyját és a könyvkiadóját, hogy a könyvújdonságokat küldjék el neki. 1918-ban megszületett kislánya, Cécile.

 

Hét háborús szerelmes vers

Rácsukta szárnyait az est
Kétségbeesett Párizsunkra
Csak lámpánk tartja még az éjt
Akár a rab a szabadságot.
(részlet)

Littérature és az első kötetek

 

1919 márciusában indított dadaista irányzatú Littérature folyóiratban már megjelentek versei. Egész sor, korábban ismeretlen fiatal művész indult itt el, költő, festő, szobrász és kritikus. Az 1920-as években csatlakozott a dadaistákhoz, majd a szürrealistákhoz, csoportjuktól az 1930-as évek végén távolodott el politikai okokból. A folyóirat azonban 1924-ben megszűnt, amikor már befejezte küldetését, egy új művésznemzedék megszervezését és elkülönítését, valamint elvégezte a francia irodalom átértékelését.
1920-ban jelent meg Az állatok és embereik, az emberek és állataik című kötete, melyről Illyés Gyula azt írta: „Éluard olyanféleképpen szólal meg, mint a mesebeli gyermek, aki rámondta a királyra, hogy meztelen.” Az életszükségletei és az álmok következményei című kötetét 1921-ben adják ki. Újabb kötettel jelentkezett a következő évben, Ismétlések címmel, a könyv illusztrációját Max Ernst készítette és a soron következő három kötetét (A halhatatlanok szerencsétlensége, A csönd, és A látás belsejében) is ő illusztrálta. Érdekesség, hogy 1917 februárjában együtt voltak a fronton, alig egy kilométerre egymástól. A német tüzér Max Ernst, szürrealista festő bombázta a lövészárkokat, ahol Éluard, a francia gyalogos, költő őrt állt. Három évvel később a legjobb barátok lettek.
1922-ben verset írt Picassóhoz, és ezt követően életre szóló művészi és politikai együttműködés bontakozott ki közöttük, közös könyveket adtak ki és a II. világháború után együtt jártak békekongresszusokra.

 

Éluard lakása erkélyén, a Boulevard de la Chapelle-n

Meghalni, hogy éljünk

1924-ben jelent meg Éluard egyik legfontosabb kötete, lezárta a háborút követő kísérleteit, nyitánya lett későbbi nagy korszakainak. A költő végérvényesen és egyértelműen a szerelem énekesévé vált. Néhány nappal a kötet megjelenése előtt héthónapos világkörüli útra indult. Az utazást magánéletének problémái indokolták, konfliktusai az apjával és Galával. Az út tapasztalata: nincs más választás, mint a szerelem.

A szerelmes

Ott áll lezárt szememben is,
s a haja hajamba fonódik,
keze akár az én kezem,
szine az én szemem szine,
s árnyékomban úgy elmerül,
mint fölhajított kő az égben.

A szeme mindig nyitva van
és sohase enged aludni.
A verőfényes déli napnál
tündökletesebb álmain
sírok-nevetek, mint a részeg,
s beszélek, bár nincs mit beszéljek.

Nemcsak Éluard, hanem az egész szürrealista művészcsoport figyelme a szerelemre összpontosult az 1920-as évek közepén. 1927-ben más szürrealistákkal, Aragonnal és Bretonnal belépett a Francia Kommunista Pártba, ahonnan 1933-ban kizárták, részben Le Surréalisme au service de la révolution címmel megjelent cikke miatt. Éluard 1929-es kiadású kötetének Szerelem Költészet a címe.

Éluard, Gala és Cécile

A Szabadság verséről

A vers a Költészet és igazság című kötetben jelent meg, eredetileg Az egyetlen gondolat címen. A vers négysoros strófákból áll, szám szerint huszonegyből. Az Éluardi-líra egyik sajátos értéke, az intim, természetes valóságként beszélni a meglepetésről, a csodáról, a véletlenről, a képtelenről. A költő alkalmi, politikai költeménynek szánta, de a vers egyetemessége révén el is szakad a pillanatnyi időszerűségtől.

Szabadság

Kis irkalapjaimra,
padomra és a fákra,
a porra és a hóra
felírlak én.

Minden beírt papírra,
s minden üres papírra,
hamura, kőre, vérre
felírlak én.

Ó képek aranyára,
harcosok fegyverére,
királyi koronákra
felírlak én.

Erdőre, pusztaságra
fészekre, rekettyésre,
zengő gyermekkoromra
felírlak én.

Az éj csudáira,
fehér cipó napokra,
szerelmes évszakokra
felírlak én.
(részlet)

Minden szakasz refrénje a „felírlak én”, mely egy ütemnyi szünetre megszakítja a képek sodrását. Képeit a meglepetés, – mely Apollinaire szerint a modern költészet lényege, Éluard lírájának egyik alapelve – teszi ellenállhatatlan erejűvé, a képzeletet szabadítja fel. A szerelemnek az életben betöltött funkciójáról ír, a szerelem szerepét variálja fáradhatatlanul a világgal való kapcsolatában, etikai és szociológiai okát magyarázza, hogy miért kell a szerelem a világban, mit ad a szerelem a világ ellen, hogyan segít megismerni és átformálni a világot. A szerelem a múlt-jelen-jövő egysége, pontosabban örökkévaló jelen, minden hiányok betöltője és összegzője.

Szabadság című versének kézirata

Nusch

Éluard 1929-ben ismerte meg Maria Benzt, aki hamarosan a költő elválaszthatatlan társa lett. 1930 őszén vált el egymástól Éluard és Gala útja, de továbbra is szoros barátság fűzte őket össze. Gala második férje Salvador Dali lett. Éluard korábban egyébként versben ünnepelte a neves festőt. Dali számos versét illusztrálta Éluardnak és a leghíresebb Éluard-portrét is ő készítette el, de Picasso is megörökítette arcvonásait.

Picasso rajza Éluardról

 

Több művész is illusztrálta verseit: Chagall, Chirico, Ernst, Magritte és Miró. Éluard és Dali kapcsolata a spanyol polgárháború után megszakadt a politikai nézetkülönbség miatt. Éluard és Maria Benz 1934-ben összeházasodtak és felesége Nusch, illetve Nush néven vonult be Éluard költészetébe és Picasso által a festészetbe is.
A közvetlen élet Éluard egyik legfontosabb gyűjteménye. A kötet emlékezés, újrakezdés, gyilkos irónia, kétségbeesés és remény, magány és szerelem kötete. Csaknem minden oldalán a bezártság, a pusztulás képei. Ebben a kötetben jelenik meg először Nusch.

 

Nusch

A szerelem tehát folytatódott és a következő kötetekben (Nyilvános rózsa, Termékeny szemek, Természetes folyam) érezhető kiteljesedései.Éluard közéleti tevékenysége a harmincas évek közepétől ölt egyre nagyobb méreteket, s a legnagyobb élmény, ami ebben az időszakban éri, kétségkívül spanyolországi utazása, egy gyűjteményes Picasso-kiállítás alkalmával. 1936 januárjában teszi meg ezt az utat, s egy fél évvel később, augusztus 19-én meggyilkolják Federico Garcia Lorcát. S noha a versek csak bizonyos fáziseltolódással fejezik ki a költő szemléletében végbemenő változást, a költészetről való felfogása már 1937-ben új vonásokat mutat.

Picasso: Nusch

II. világháborúban

1939. szeptember elsején a költőt is mozgósították és a fegyverszünet napjaiban, 1940 júniusában tért vissza Párizsba, sikerült elkerülnie a fogságot. Októberben jelent meg a Nyitott könyv című kötete, amely még a németek Párizsba vonulása előtt írott verseit tartalmazta, 1941-ben pedig első ízben jelentette meg válogatott verseit.

Az órák megállása

Halkan mint egy földbe ásott
És fejében már csak ólom
Árnyát őrző hulla csöndje

Egyhangúan süketen
Mint az ősz a tócsa tompa
szégyen lepte tükörén

Ugy köpi virága és bronz
Dongók özvegye a méreg
Gyász éjét az emberekre

Párizs 1944 augusztusában felszabadult, néhány héttel később Nusch elhunyt agyvérzésben. Eddig is a szerelem és az életigenlés költője volt, de most, a magányos férfi a szerelem és az életigenlés tanítójává vált.

Vers a szerelem erejéről

Ó ki husom-velőm érző tudata voltál
Örök szerelmesem te aki kitaláltál
Te gyalázatot és elnyomást sosem tűrtél
S a földre boldogságot álmodott életed

1947-ben írta meg Éluard az Egy ember látkörétől mindenki látköréig című nagy művét, próza és vers e csodálatos egyvelegét, amelyben egész addigi fejlődését összegzi. Ez azonban már a fejlődés végpontja, annak a több mint másfél évtizedes átalakulásnak eredménye, ami nemcsak a költői formákban, de szinte minden területen változást hozott Éluard életében.

Utazások

Éluard mindig is sokat utazott, de 1945-től kezdve, mint a kultúra, a szabadság és a béke „nagykövete” utazott, járt Prágában, Rómában, Jugoszláviában, Görögországban. Versei és fordításai őrzik görög kapcsolatainak emlékét. 1948-ban járt Varsóban egy békekongresszuson Picasso társaságában, ahol a Varsó fantasztikus városában című versét írta. Budapestre is ellátogatott 1948-ban a Petőfi-centenárium alkalmából, ennek élményét írta meg az Emlékbeszéd Petőfi halálának századik évfordulójára című versét. Az ötvenes évek elején ellátogatott Bulgáriába és a Szovjetunióba is. Ezt követően Mexikóba utazott, ahol megismerkedett Dominique Lemorral, akit 1951-ben feleségül vett. Végrendeletszerűen foglalta össze hitvallását a Halál Szerelem Élet című költeményében, az újjászületés, az elpusztíthatatlanság biztonságát sugalló kulcsversében:

Halál Szerelem Élet

Te jöttél és megint felparázslott a tűz
Hátrált az árny kigyúlt a lenti szürke fagy
S az egész földet a te tested
Fénye ragyogta be s egyszerre könnyű lettem
Te jöttél és a magány megverten elvonult
Lett vezetőm a földön tudtam merre tereljem
Lépteimet úgy éreztem órjás vagyok
Mentem előre s enyém lett tér s idő
(részlet)

Írások a művészetről című képzőművészeti antológia első kötetét 1952-ben adták ki, a további kettő posztumusz kiadványként jelent meg. Általános, örökérvényű gondolatokat fogalmaz meg benne: „Az a társadalom, amely megrontja az örömre vágyó képességet, amely lépten-nyomon megaláz, nem csupán a távlatot rabolja el, hanem mindennapjaiban is ronccsá, bénává, tehetetlenné fokozza le az embert.” 1952. november 18-án reggel 9 órakor halt meg, ötvenhét éves volt. Sírja a párizsi Pére-Lachaise temetőben található.

 

 

Források:
Ferenczi László: Éluard. Budapest: Gondolat Kiadó, 1970. (Irodalomtörténeti kiskönyvtár)
Paul Éluard

Képek:
Paul Éluard
Gala és Éluard
Éluard lakása erkélyén
Éluard, Gala és Cécile
Szabadság című versének kézirata
Picasso rajza Éluardról
Nusch
Picasso: Nusch

 

 

 

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
lib [KUKAC] ke [PONT] hu • kvtkozi [KUKAC] ke [PONT] hu (könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás