facebook youtube rss
2016. január 20. | 07.48

Mozart

 

Mozart rövid élete alatt több mint hatszáz zeneművet írt, korának szinte minden zenei műfajában jelentőset alkotott. Tekintélyes számú egyházi zenét szerzett, gazdagította az operaformákat, az opera seriát, az opera buffát és a daljátékokat. Mozart az első zeneszerző, aki világosan felismerte, hogy milyen óriási lehetőségek rejlenek az opera-formában az egyéni, sokrétű jellemek teremtésére, akik úgy mozognak, gondolkodnak és lélegeznek a zenében, mint emberi lények. Ebben az értelemben valóban Mozarttal támad igazi életre, a színpadi figurák nála tesznek szert először határozott zenei személyiségre. Tisztán hangszeres alkotásai, a versenyművek, a szonáták, a divertimentók, a táncok és a szimfóniák mind egyéni, hasonlíthatatlan alkotóerőről tanúskodnak. Mindet áthatja a kifinomult dramatika, a kiegyensúlyozott formanyelv, a kifejezés gazdagsága. Életének harmincöt éve alatt több mint tíz évet töltött úton, ezek többnyire az apja által szervezett tanulmány- és koncert utak voltak.

 

Zseni született

Wolfgang Amadeus Mozart 1756. január 27-én született Salzburgban. Apja Leopold Mozart európai rangú hegedűtanár volt. Anyja Anna Maria Pertl hét gyermeket szült, de csak két gyermek maradt életben, Maria Anna, akit Nannerlnek neveztek és Wolfgang Amadeus. Leopold Mozart már egészen korán elkezdte zongorázni tanítani a lányát, és Wolfgang még az ötödik életévét sem töltötte be, amikor már több kisebb darabot hibátlanul el tudott játszani. Előzetes hegedűoktatás nélkül eljátszotta a második hegedűt egy egész sor vonóstrióban. Ezt követő hónapok során az apja segítségével a komponálással is próbálkozni kezdett. Villámgyors volt a felfogása, példátlan az emlékezőtehetsége, abszolút a hallása, játék- és képzelőtehetsége pedig túláradó, ami a zenei rögtönzésekben nyilatkozott meg.

A gyermek Mozart Jean-Baptiste Greuze festményén

Leopold Mozart nemcsak pedagógus volt, hanem józan üzletember, az udvari viszonyokat jól ismerő taktikus, így gyermekei hírnévre voltak rendelve és ezt nagy odaadással igyekezett segíteni. Wolfgang és Nannerl sem iskolába nem járt, sem házitanítótól nem kaptak oktatást. Az apjuk elültette bennük azt, ami fontos: szorgalmat, fegyelmet, érintkezési formákat, az olvasást, írást és számolást. Wolfgangot később latinra, angolra, franciára és természetesen olaszra is tanította, mely utóbbit tizennégy évesen már folyékonyan beszélte.
Egy ifjúkori gyöngyszem a tizenhat évesen két hegedűre, egy gordonkára és egy bőgőre írt D-dúr divertimento, ami itt megszólal, az maga a tiszta öröm.

 

Utazások Európában

Leopold Mozart azt tervezte, hogy tehetséges gyermekeit megmutatja a világnak és így híressé teszi őket. Az utazások a hatéves Mozart számára Münchenben a választófejedelemnél és Bécsben a császárnőnél tett látogatással kezdődtek, majd a családdal együtt beutazták Svájcot, Franciaországot, Belgiumot, Hollandiát, Londont. Tizenhárom és tizenhat éves kora között háromszor jártak Itáliában, felkeresték Veronát, Cremonát, Milánót, Velencét, Bolognát, Firenzét, Rómát, Nápolyt. A bontakozó operaszerző számára különösen az itáliai utazások, élmények adtak forrásanyagot és nemcsak zenei értelemben. Itt találkozott szolgálókkal és fejedelmekkel, koldusokkal és polgárokkal, kerítőkkel és csalókkal, mindannyian gazdagították élményvilágát, melyből később Figaro és Don Juan alakjai elevenedtek meg.

A Mozart család: Leopold Mozart, Wolfgang és Nannerl, Louis Carrogis Carmontelle vízfestménye

Salzburg

Zeneszerzésre szóló megbízásokat Mozart elsősorban vagyonos polgároktól kapott, például Haffneréktől, egy salzburgi kereskedőcsaládtól, de hivatalos zeneszerzési felkérések is érkeztek évi rendszerességgel az egyetemről, ahol Mozart az egyes karok évzáró ünnepségeire komponált úgynevezett finálé-zenedarabokat. A rendkívül gazdag és nemes lelkű ifjabb Sigmund Haffner éppen egyidős volt Mozarttal. A legkedvesebb nővére ”leánybúcsú”- estjére zenedarabot rendelt, ez volt a pompás Haffner-szerenád, olyan, mint egy hangzó esküvői csokor.

Egyházi zenék

Mozart egyházi zenéi mennyiségileg is tiszteletet parancsolnak, a Requiem-et is beleszámolva tizenkilenc misét írt, valamint litániát, vecsernyét, templomi szonátákat és kantátákat. Valójában nem is tett éles különbséget egyházi és világi zene között, hanem számos pompás hangzást vitt át az egyik fajtából a másikba és alkalmazott ott.
Az egyházi kórusirodalom gyöngyszeme, a C-dúr mise, a „Koronázási mise” ragadványnevet ősbemutatója után 100 évvel kapta. Napjainkban azt feltételezik, hogy a misét 1779 húsvétján a salzburgi Dómban játszották először, majd 1791-ben II. Lipót prágai koronázásakor, és a név erről az eseményről származna.

 

München

Mozart először ötévesen a „csodagyerek-úton” járt a bajor udvarban, és nővérével együtt III. Maximilian választófejedelem előtt zenéltek. Második alkalommal tizennyolc éves korában járt ott, ugyanis azt a megtisztelő feladatot kapta, hogy az 1775-ös karneválra vígoperát írjon. Az álruhás kertészlány című operája, a tévedésekben és izgalmakban bővelkedő, ravaszul megszerkesztett komédia premierje pompásan sikerült. Ezt követően, egyetlen év leforgása alatt öt hegedűversenyt komponált. Ezek sorában talán a legnépszerűbb az ötödik, az A-dúr hegedűverseny, amely - rondótétele egyik, a kortársak által keletiesnek érzett epizódjáról - a török melléknevet kapta. Alfred Einstein Mozart-kutató szerint: „Ez a versenymű ragyogásban, bensőségben és szellemességben felülmúlhatatlan.

Harmadik alkalommal, ifjúi erőinek teljében, huszonnégy évesen utazott Münchenben. Az úti csomagjában vitte magával az Idomeneo című operájának nagyobb, már Salzburgban megkomponált részleteit. A többit a helyszínen írta meg, hogy minél inkább tudjon igazodni az énekesek hangjához. Ez az opera Mozart első, valódi színpadi remekműve, tele szélsőséges érzelmekkel, szerelemmel, szenvedéllyel, az őrjöngésig menő düh és az önfeláldozás bátorságának megjelenítésével. Mozart a megbízást a pfalzi választófejedelemtől kapta és az opera siker aratott. Mozart egész életében különösen szerette az Idomeneo-t és ezeket a müncheni időket később élete legboldogabb heteinek nevezte.

 

Mozart és az opera

Mozart koráig az olasz opera egyeduralkodó volt Európában. Itáliai útjain tanulmányozta az opera seria és az opera buffa műfaji hagyományait. Az opera seria az arisztokratikus közönség reprezentációját szolgálta, első művei a milánói operaház megrendelésére készültek. Ebben a műfajban az Idomeneo a legkiemelkedőbb darab. Az opera buffa, a vígopera a hétköznapi életből merítette témáit. A legismertebb Mozart-vígoperák a Figaro házassága, a Cosi fan tutte és a műfaji határokat átlépő Don Giovanni. A daljáték (singspiel) volt az első jellegzetesen német műfaj, melyet a francia és az olasz vígopera ihletett, valamint a zenei betétekkel megtűzdelt színpadi komédia. Mozart ezen a téren is áttörte a szigorú műfaji határokat, és az operáinak népszerűvé válásával az olasz opera elvesztette korlátlan egyeduralmát. A Szöktetés a szerájból című darabja is ezt a célt szolgálta, követve II. József császár kívánságát, hogy a német daljátékokat Bécsben keltsék új életre. Az utolsó, talán a leghíresebb operája, a Varázsfuvola, jóval túlmegy a hagyományos daljáték keretein. Zenéje nagy ívű kirándulás stílusokon és korokon keresztül, alapvető emberi témákat érintő szintézis. Mozart a csodálatos muzsikájával emberi jellemeket mélyen és egyénien tudott hangokban kifejezésre juttatni. Mozart a librettókat gyakran saját kívánsága szerint íratta, hogy a költészet a zene szolgálóleánya legyen.

Párizs

1763-ban, első utazása során a Mozart család eljutott a nemesi szalonokba, a legelőkelőbb körökben adtak koncerteket. 1763 karácsonyát Versaille-ben töltötték, és 1764 újév napján pedig egy asztalnál ülhettek XV. Lajos királlyal, és Madame Pompadour is fogadta a kis Mozartot.
Második alkalommal, 1778-ban édesanyjával utazott Párizsba, azonban akkor Mozart nem kapott akkora figyelmet és támogatást, mint gyermekkorában. Egy nagynevű, párizsi zenei vállalkozás, a „Concert spirituel” direktora egy nagy, reprezentatív szimfóniát rendelt Mozart-tól, így a francia ízléshez igazította a művet. A Párizsi szimfónia 1778 júniusi ősbemutatója hatalmas tetszésnyilvánítást aratott és ehhez a sajtó is csatlakozott, azonban sem a nemesség, sem a polgárság körében nem akadt pártfogóra, mecénásra. A kortársai többször is megemlítették Mozart csípős nyelvét, mely kimondottan a hátrányára vált. Anyja mélyen átérezte fia problémáját, azonban nem tudott neki segíteni. A szimfónia bemutatója után egy hónappal meghalt az édesanyja, ami nagyon megviselte.
Mozart sokkal szívesebben komponált volna nagy operát Párizsnak, de erre nem kapott lehetőséget, el kellett fogadnia a kisebb felkéréseket. Jean Georges Noverre francia koreográfus adott megbízást a „Les petits riens” (Kis semmiségek) című balett zenéjének megírására, akit még Bécsből ismert.

 

London

A Mozart család több, mint egy évig maradt Londonban, 1764 áprilisától 1765 júniusáig, a királyi udvarban több audiencián is részt vehettek. Wolfgang több koncertet is adott III. György és felesége tiszteletére, akik igazi zeneértők voltak. Mozart több zongora-, hegedű- illetve fuvola szonátát ajánlott a királynénak. Londonban a gazdag zenei életet mutatta az is, hogy több operaház is versengett a nézők kegyeiért. A királyi udvar zenemestere, a friss, fiatalos, Johann Christian Bach – Johann Sebastian Bach tizenegyedik gyermeke – mozgékony szelleme, olaszos muzikalitása nagy hatást gyakorolt a kilencéves Mozart-ra. A zongoránál ölébe vette a kisfiút és együtt játszott vele, néhány ütemet ő játszott, aztán Mozart folytatta, aztán megint Bach, váltakozva, folyékonyan. A kis Mozart érezte Bach iránta való jóindulatát, megbecsülését, aki mint egy idősebb játszótárs együtt játszott vele és egészen más volt, mint az apja, fiatalos, lendületes és jó kedélyű. Leopold Mozart a British Museumnak ajánlotta kilencéves fia szerzeményeit, amelyek ma egy világszerte ismert Mozart-kéziratgyűjtemény alapanyagát alkotják. Londonban a társasági világ nagyjai barátsággal és szimpátiával fordultak a Mozart család felé. Londoni tartózkodása idején, kilencévesen írta első, Esz-dúr szimfóniáját, melyek elragadtatták és bámulatba ejtették a hallgatóságot.

Itália

1769 és 1772 között három alkalommal járt Mozart Itáliában, hogy magánál, a forrásnál tanulmányozhassa az opera művészetét. Számos alkalommal játszott arisztokratikus körökben és adott nyilvános koncerteket Roveretóban, Veronában, Mantuában, Milánóban és Rómában. 1770 márciusában megbízást kapott egy opera megírására az 1770-1771-es karneváli szezonra, a milánói Teatro Regio Ducaléba. Az apának és fiának hat hónapja volt arra, hogy az országot beutazzák, műveltségüket bővítsék és újabb kapcsolatokat szerezzenek. Bolognában Pallavicini gróf vendégei voltak. Mozart hamarosan sikerrel vette az Accademia Filharmonica di Bologna, egy művelt zenei társaság felvételi vizsgáját. 1770 áprilisában Rómába érkeztek és ajánlóleveleik ismét megnyitották előttük a nemesi ajtókat. XIV. Kelemen pápa Aranysarkantyú-rendet adományozott Mozartnak zenei szolgálataiért és személyes audiencián is fogadta őt. 1770 nyarán a vígopera szülőföldjén, Nápolyban is jártak, koncertek és operalátogatások mellett nevezetességeket is meglátogattak. Egy kisebb Földközi-tengeri hajóút keretében megtekintették a Vezúvot, Pompejit és Herculaneumot.
Milánó számára írt első opera, aMitridátész, Pontosz királya bemutatója december 26-ra esett. Szinte minden ária után tapsolás és „viva il Maestro” kiáltások hangzottak el. 1771 őszén Milánóban tartandó házasságkötési ceremóniára, Mária Terézia fiának, Ferdinánd Károlynak és Beatricének esküvője alkalmából írta Mozart az Ascanio Albában című operáját. A megbízatás alkalmat adott változatos kórus- és balett-tételekkel, és számos áriával, gratuláló, tiszteletadó játékot komponálni. A siker átütő volt.

 

Mannheim

Mozart többször is járt Mannheimben, a város a nyelvi határokon messze túl is egyet jelentett a nagyszabású zenei és kulturális élettel, mindenekelőtt zenekara és Nemzeti Színháza révén. Huszonegy évesen, apja nélkül utazott Mannheimbe, csak az édesanyja kísérte el. Kezdetben tiszteletlenül viselkedtek vele szemben, néhány hét után azonban mind személyét, mind tehetségét elkezdték tisztelni. Fridolin Weber személyében nagy segítőre talált, aki jól ismerte a helyi viszonyokat, értékelte a zenét és a fellépési lehetőségeket. A mannheimiek műveltebbek voltak a salzburgiaknál, a polgárság és a nemesség közötti érintkezés kevésbé volt kényszeredett. A mannheimi zenei életben összefonódott az olasz opera seria, a francia színjáték és balett, a német énekes és zenei hagyományok, valamint a német nyelvű operai hagyomány megalapítására irányuló törekvések. Karl Theodor választófejedelem választékos ízlésű mecénás volt, aki támogatta a művészetet és a tudományt. Mozart 1777-ben, Mannheimben írta C-dúr oboaversenyét, mely nagy sikert aratott.
Mozart reménytelenül szerelmes volt Aloysia Weber kisasszonyba, később azonban húgával, Constanzével kötött házasságot, de továbbra is bensőséges érzelmekkel viseltetett sógornője iránt.

 

Prága

Egyetlen más városban sem ünnepelték oly lelkesen, fogadták el annyira fenntartás nélkül, szerették és ünnepelték, mint ebben a városban. Amikor Mozart Bécsből Prágába utazott, egy kincs is volt a poggyászában, a Prágai szimfónia, melyet maga vezényelt a prágai Nemzeti Színházban nagy sikerrel. Ez, a költői mondanivalójában oly gazdag alkotás, a klasszikus zene legbecsesebb ékszerei közé tartozik. 1787 elején a Figaro bemutatójára, majd ez év őszén a Don Giovanni premierjére érkezett a cseh fővárosba. A Figaro sikerének legfőbb oka az volt, hogy a csehek a nemesi hatalom túlkapásaival szembeni indulatot láttak megtestesülni a színpadon, a bécsi hatalommal szembeni csipkelődésnek értették. Újításnak számított az alattvalók lázadása a hatalommal való nemesi visszaélésekkel szemben. A népszerű Figaro dalai felhangzottak kis utcácskákban, kertekben, sörözőkben. Míg Prágában ünnepelték Mozart igényes muzsikáját, a bécsiek inkább hűvösen fogadták, a cselekményt erkölcstelennek tartották, Münchenben egyenesen be is tiltották. A Don Giovanni még a Figaro sikerét is felülmúlta, több, mint tíz éven keresztül játszották. 1791-ben II. Lipót császár cseh királlyá koronázása alkalmából ismét járt a városban. Maga Mozart vezényelte a prágai Nemzeti Színházban Titus címmel a „koronázási operát”.

Utolsó tíz év Bécsben

Mozart életének utolsó tíz évét Bécsben töltötte, ebben az időszakban születtek a legjelentősebb alkotásai, szimfóniák, zongoraversenyek, az öt nagyopera, a Szöktetés a szerájból, a Figaro házassága, a Don Giovanni, a Cosi fan tutte, A varázsfuvola, egy klarinétverseny és a befejezetlenül maradt Requiem. Sorra kapta a meghívásokat a hercegi és grófi paloták zenei estélyeire és nyilvános koncerteket adott. A császár által rendelt német daljáték, a Szöktetés a szerájból jelentős sikert aratott, a bécsi arisztokrácia azonnal fölismerte a fiatal, zongorajátékban is virtuóz művész tehetségét. Az opera premierje után pár héttel Mozart és Constanze Weber, 1782 augusztusában összeházasodtak a Stephansdom-ban. Felesége hat gyermeket szült, akik közül négy nem élte meg az első életévét. Mozart tizenöt zongoraversenyt írt Bécsben, az F-dúr zongoraverseny az egyik legérettebb darab. Mozart a fúga, a rondó és az opera buffa stílus jegyeit szövi egybe. A mű a „Finálé-concerto” ragadványnevet kapta.

 

Életének utolsó néhány esztendejében szenvedélyes biliárdjátékosként állandóan anyagi gondokkal küzdött.
A legismertebb darabjai közé tartozik az 1787-ben írt Egy kiséji zene. Azt nem tudni, hogy milyen alkalomból íródott ez a pezsgő, lendületes, könnyen érhető mű, mely maga a hangzó szépség.
Mozart életének legfontosabb zenei találkozását Joseph Haydn zenéjével, majd később, magával a szerzővel való megismerkedés jelentette. Haydn op. 33-as vonósnégyes sorozata mélyen megérintette Mozartot. 1786-ban közösen játszottak néhány kvartettet, amelyet Haydn számára ajánlott. A következő évben Beethovent is megismerte, aki tizenhat évesen Bécsbe utazott, hogy Mozartnál tanuljon, azonban csak rövid ideig maradhatott ott, mert vissza kellett utaznia Bonnba, az édesanyja betegsége miatt.
Mozart operáiban, bizonyos szimfóniákban és egyes kamarazenei műveiben érdekes feladatokat kapott a kürt, de a négy kürtverseny mutatta meg a hangszerben rejlő nagyszerű lehetőségeket, amely még a billentyű nélküli vadászkürt volt. Az Esz-dúr kürtverseny, egy igényes zene egyszerű hangszerre komponálva.

 

Mozart a táncművészetben

Mozart rendszeresen írt táncokat megrendelésre – többnyire német táncokat, kontratáncokat, páros táncokat és menüetteket –, és a lépések kivitelezésére vonatkozó előírásokkal látta el olykor őket. Mozart zenéje „tánczeneként” is tovább él, mivel számos koreográfus merült el műveiben és koreografált darabot Mozart zenéjére a társulata számára. Erre azonban csak a XX. század végén került sor. A közelmúlt legkülönlegesebb koreográfiáját minden bizonnyal Jirí Kylián alkotta meg. A Hat német tánc ősbemutatója 1986-ban volt a Holland Táncszínházban, Amszterdamban. A kritikusok szerint ezt a boszorkányos humorú, fergeteges, ötletekkel teli, néhol elgondolkodtató művet maga Mozart is élvezte volna. A Magyar Nemzeti Balett nagy sikerű, modern balett-estjén készült a következő rövid felvétel.

 

Salieri, a vetélytárs

Antonio Salieri, a sikeres operaszerző Mozart legbefolyásosabb versenytársa volt Bécsben, kiváló ismerője a kulisszák mögötti folyamatoknak. Hatalmas befolyása volt arra, hogy melyik énekest alkalmazzák, melyik operát adják elő, azt is elérte, hogy Mozartot az operaszínpadokról is visszaszorítsák. 1786-ban II. József versenyt rendezett a német és az olasz opera egymással vetélkedő műfajai, s azok képviselői, Mozart és Salieri között. Mindkét zeneszerzővel intermezzót íratott és az opera buffa győzött a német daljáték fölött. A két zeneszerző konkurenciája ellenségességbe fordult, ez a Cosi fan tutté-vel vette kezdetét. A librettót eredetileg Salierinek írták, ő hozzá is látott a munkához, de abbahagyta, mert megzenésítésre értelmetlennek tartotta a szerelmi történetet. Ezután a császár Mozartot bízta meg az opera megírására. Nagyszerű zene született és Salieri nem akadályozhatta meg, hogy nagy sikere legyen.

Jupiter szimfónia

1788 nyarán írta Bécsben az utolsó, 41. szimfóniáját, a Jupiter szimfóniát, szinte felfoghatatlan, de mindössze tizenhat nap alatt. A mű Mozart halála után kapta a Jupiter nevet Johann Peter Salomon londoni zenei kiadótól. Mozart sohasem vezényelhette és így soha nem is hallotta utolsó szimfóniáját. A finálé (molto allegro) egész életművének egyik legrendkívülibb tétele, olyan tiszta, olyan kiegyensúlyozott, hogy a hallgatóság több nemzedéke érezte úgy, hogy boldoggá teszi ennek a zenének a hallgatása.

Remekművek az utolsó évben

Mozart 1791-ben is alkotott remekműveket. A varázsfuvola a daljáték jegyeit mutatja, a műbe bevont zenei stílusok sokfélesége azonban igazolja a „nagyopera” jelzőt. A bécsi Emanuel Schikaneder színháza a csőd szélén állt, kellett egy darab, ami nagy sikerével kimozdíthatta ebből az állapotból az intézményt. Az igazgatónak a közönség körében végzett puhatolózása szerint a publikum szívesen látogatná színházát, ha varázsoperát láthatna. Ezek a meseoperák igen népszerűek voltak akkoriban. Schikaneder igyekezett gyorsan megírni a szövegkönyvet, és felkérte Mozartot a zenemű megkomponálására. Egy perzsa mesét dolgozott át Schikaneder, és Mozartnak tetszett a librettó, ezért szívesen vállalta a komponálást, és 1791 márciusában hozzá kezdett a munkához. A varázsfuvola singspiel-szerkezetű, dallamvilága pedig az osztrák és délnémet népdalokon alapszik.
Mozart különösen kedvelte a klarinétot, a hangja minden más hangszernél jobban hasonlít az emberi énekhangra, és Mozart értett ahhoz, hogy kiaknázza ezt a tulajdonságát. Operákban és versenyművekben is írt hatásos klarinét- részeket, mint a Don Giovanni-ban, a Szabadkőműves gyászzené-ben, a Titus-ban, A varázsfuvolában és a Requiem-ben. Az A-dúr klarinétverseny a virtuóz eleganciát egyesíti a túláradó dallamossággal, a hangszínek játékával és a zenészi humorral. A klarinétverseny életművének egyik legnagyszerűbb és legszebb darabja lett, hamarosan a hangszer bravúrdarabjává vált, és ma minden klarinétos állandó repertoárjának a részét képezi.

 

Requiem

Egy névtelen követ 1791 júliusában jó fizetség ellenében requiemet rendelt Mozartnál. A megbízás Walsegg gróftól, egy dilettáns zeneszerzőtől származott, akinek állítólagos szokása volt zeneszerzőktől műveket rendelni, amelyeket aztán a sajátjaként mutatott be. A Requiem az önmagát a halál közelségében tudó zeneszerző utolsó, mély értelmű üzenetét rejti magában. Mozart halála előtt megbeszélte tanítványával, hogy hogyan kell befejezni a darabot. Mozart ezzel a művével búcsúzott az élettől. A Requiem mindmáig bűvkörében tudja vonni az embereket. Mozart 1791. december 5-én hunyt el, és a temetése már december 6-án megtörtént a St. Marx Friedhofban, végtisztesség és gyászkíséret nélkül, ismeretlen helyen. Az első síremlékmű csak 1859-ben készült el, és Mozart sírjának feltételezett helyére került. Halála előtt egy bizonyos idővel Mozart annak a gyanújának adott kifejezést, hogy meg fogják mérgezni. Az, hogy állítólag Salieri mérgezte meg, legenda. Földi útjának vége valószínűleg mindig feltáratlan marad. Milos Forman Amadeus című filmjéből láthatunk egy részletet Mozart haláláról és temetéséről, a Requiem Lacrimosa tételével.

 

 

Források:
Max Becker, Stefan Schickhaus: Wolfgang Amadeus Mozart élete és műve. Budapest: Kossuth Kiadó, 2006.
Hughes Spike: Mozart és az opera. In: Mozart operakalauz. Budapest: Zeneműkiadó, 1976. 11-14. p.
Brockhaus Riemann Zenei Lexikon. 2. köt. Budapest: Zeneműkiadó Vállalat, 1984.

Képek:
Mozart
A gyermek Mozart Jean-Baptiste Greuze festményén
A Mozart család: Leopold Mozart, Wolfgang és Nannerl, Louis Carrogis Carmontelle vízfestménye

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
(könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás