facebook youtube rss
2016. február 17. | 07.09

RENOIR

Pierre-Auguste Renoir francia impresszionista festőművész 1841. február 25-én született Limoges-ban, Léonard Renoir és Marguerite Merlet hatodik gyermekeként. Renoir derűs egyéniségéről legendák szólnak, veleszületett életörömét, derűjét, kiegyensúlyozottságát tükrözi valamennyi festménye, ezért is kedvelik a műveit a világ minden táján. Képei elénk varázsolják korának szépségeit, melyben mi is örömünket lelhetjük. Renoir ars poétikája: „A föld az istenek paradicsoma: ezt akarom megfesteni.” Életvidámságát betegsége idején is megőrizte, és haláláig szinte mindennap festett, közel négyezer képet hagyott hátra.

 

A Louvre negyedben

A Renoir család 1844-ben Párizsba, a Louvre negyedbe költözött. A kis Renoir a Louvre udvarán játszott a hasonló korú környékbeli gyerekekkel. Teljesen természetes volt, hogy beszaladgáltak a palotába, könnyen be lehetett jutni a termekbe, órákig lehetett álmodozni a régi szobrok termeiben. 1848-ban kezdte el tanulmányait a Keresztény Iskolatestvérek rendjének iskolájában. Zenetanára Charles Gounod, a későbbi híres zeneszerző volt. 1854-ben a szülők kivették fiúkat az iskolából és beadták a Lévy testvérek porcelángyárába, hogy kitanulja a porcelánfestést.

„Monsieur Rubens”

A kis inas komolyan vette a tanulást, a munka végeztével elindult rajzórára. Az inaskodásának pár hónapja után már olyan darabok festését bízták rá, amilyeneket általában szakképzett mesterekre osztottak. Elnevezték „Monsieur Rubens”-nek. A Lévy-gyár egyik munkása – Émile Laporte – szabad idejében olajképeket festett és megengedte a kis inasnak, hogy használjon a vásznaiból és festékeiből. Ennek a nagylelkűségnek köszönhetően született meg első festménye. Renoir hálás volt családjának, hogy támogatták a jövője kialakulásában. A mesterségbeli tudás tiszteletét a szüleitől örökölte és ez egész életén át elkísérte. Az ifjú Renoir meglátta és befogadta a régi Párizs szűk, középkori utcáinak szépségét, a gótikus építészet elemeit, a piac jellegzetes figuráit. Renoir gyermek- és ifjúkora tanúja volt a város legnagyobb arányú átépítésének, modernizálásának, szenvedést okozott számára a régi Párizs lerombolása.

Képzőművészeti tanulmányok

A Louvre archívumában őrzik azt az Auguste Renoir nevére, 1861-ben kiállított engedélyt, amelynek birtokában másolhatta a múzeum festményeit. A Louvre gyermekkorától fogva kimeríthetetlen kincsesbánya volt számára, a legtöbb inspirációt az itt látott képekből merítette. 1862-ben egy sikeres felvételi vizsga után elkezdte képzőművészeti tanulmányait, mellette magánórákat vett Charles Gleyre professzortól, a művészeti iskola tanárától. Ebben a műteremben ismerkedett meg azokkal a festőkkel, akik később a barátai lettek, és akikkel hasonlóan gondolkodtak a művészetről, Monet-val, Sisleyvel és Bazille-jal. Nehéz időszak következett a fiatal Renoir életében, mert a professzor bezárta iskoláját és munkát kellett keresnie Gleyre műterme után.

La Grenouillere

1860-as évek közepén Renoire és barátai is gyakran ellátogattak a Café Guebois-ba, ahol az új művészet körül bábáskodó képzőművészekkel, írókkal és kritikusokkal találkoztak. Ebben az időszakban sajátította el a szabadban festés stílusát. Anyagi nehézségekkel küzdött, nem volt még lakása, néha Manet-nál, néha pedig Sisleynél lakott, és Bazille fizette a műterem bérét, ahol mindannyian dolgoztak. Párizs környékén is bőven talált vonzó motívumokat, a fontainebleau-i erdő a témák kimeríthetetlen forrását biztosította. Renoir és barátai is megtalálták benne a kedvenc helyeiket. Párizsban is lehetett plein-air témákat találni, például a Szajna partján, ahol a sok kis sziget egyikén nyitotta meg vendéglőjét Alphonse Fournaise, amely az impresszionisták kedvenc helyévé vált. A szabadtéri festészetben szerzett tapasztalatai jó hatással voltak a műtermi munkáira is.

A portréfestő

Számos portrét festett, többször is megörökítette Monet-t, Sisleyt és Sisley feleségét is. Le Coeur építész ajánlására kezdtek portrékat rendelni Renoirtól, ez lett a fő bevételi forrása. Első múzsája és modellje Lise Tréhot volt, aki Renoir szemében a női szépség etalonja volt. 1860-as évek végén a Szalon több képét is befogadta. Első nagy sikerét a Lise napernyővel című festményével aratta, melyen az átszűrődő nap fénye bársonyos hatást keltve burkolja be az elegáns fiatal nőt. A párizsi Szalon a kortárs festőművészek munkáit bemutató kiállítás, mely a Francia Akadémia hivatalos kiállító intézményeként jött létre. A közvélemény nyomására, III. Napóleon javaslatára azon festők számára, akiknek műveit visszautasította a Szalon zsűrije, azok számára 1863-ban megrendezték a „Visszautasítottak Szalonját” is. 1870-ben véget ért a békés élet, kitört a francia-porosz háború és Renoirt besorozták a lovassághoz. Kapitányának leányát a festészet érdekelte, leckéket adott neki és meg is festette arcképét. Betegsége után a következő évben leszerelték. Barátja, Bazille elesett a háborúban, ami mélyen megviselte Renoirt.

Lise napernyővel

Impresszionisták első kiállítása

Mivel a Szalon nem igazán fogadta be Renoire és művész barátai alkotásait, s a képkereskedők sem kedvelték őket, ezért megalakították a Független művészek egyesületét. A neves fotográfus, Nadar ajánlott fel számukra kiállító helyet, a saját műtermét. A szervezőknek sikerült 28 művészt meghívni és 165 művet állítottak ki. A kiállítás nagy visszhangot keltett, a látogatók megjegyezték a kiállító művészek nevét, de a vállalkozás nem hozott pénzügyi sikert. Renoir számára az impresszionisták első kiállítása jelentette azt a pillanatot, amikor igazolást nyert művészi látásmódja, a Páholy c. festményét küldte be.

Páholy

Bál a Moulin de la Galette-ben

1873-ban a Montmartre-ra költözött, itt lelt rá modelljeire és témáira. Ebben az időszakban ismerte meg azokat a barátait, akik egész életében kitartottak mellette, ezek egyike volt ”Durand apó”, Paul Durand-Ruel, aki el kezdte vásárolni a képeit és anyagilag támogatta őt. Az 1870-es évek voltak Renoir alkotó életének talán legboldogabb időszaka. A Rue Cortot-n lévő bérelt műterme elhanyagolt kis kertecskéje volt az ihlető forrása e korszak legszebb kompozícióinak (Kert a monmartre-i Rue Cortot-n, A hinta), itt készült az egyik legfontosabb képe a Bál a Moulin de la Galette-ben. Ez az étterem Renoir lakása mellett működött. Mint mindig, most is a barátaival népesítette be a festményt, az előtérben pedig egy testvérpár látható, Estelle és Jeanne, akikre Renoir véletlenül talált rá a Montmarte-on. Ugyancsak ott fedezete föl Anne-t, Angéle-t és Margo-t. Az Impressionisme című folyóiratban Georges Riviére így ír a festményről: „Renoir úr méltán lehet büszke a Báljára. Még sosem festett ilyen ihletetten. A párizsi életnek ez a találó megjelenítése a történelem lapjaira kívánkozik. Még sosem jutott eszébe senkinek, hogy egy hétköznapi jelenetet ilyen nagyméretű vásznon örökítsen meg… A kép a történeti festészet körébe tartozik.”

Bál a Moulin de la Galette-ben

Impresszionista korszak

1876-ban több olyan képet is festett, amelyek impresszionista korszakának legjobb alkotásai közé tartoztak, melyek derűs érzékiségről, az élet örömeiről szólnak, mint például az Olvasó lány, A hinta, a Moulin de la Galette és a Női akt napsütésben. Az impresszionisták második kiállításán, 1876-ban Renoir főleg portrékat állított ki, ez volt az a műfaj, amellyel a megélhetését igyekezett biztosítani. A barátai olyan embereknek mutatták be, akiktől megbízást remélhetett. A Boulevard Voltaire egyik éttermének tulajdonosa fölkérte Renoirt és Pissarót, hogy fessék ki az ebédlőtermét. Amíg tartottak a munkálatok, addig minden szerdán ingyen ebédelhettek művész barátaikkal együtt, végül pedig a tulajdonos megrendelte a maga és nővére arcképét Renoirtól. Később egy diplomata is a barátja és pártfogója lett. Az impresszionisták 3. kiállításán már több, mint húsz festményét mutatta be, többek között A hinta és a Bál a Moulin de la Galette-ben című képeket. Renoir életében, sorsának alakulásában fontos szerepet játszott a Charpentier család barátsága. Madame Charpentier szalonját írók, színészek, képzőművészek és politikusok látogatták. Maupassant, Zola és a Goncourt testvérek mellett Victor Hugo és Ivan Turgenyev is megfordult a házban, ahol Renoir állandó vendég lett.

A hinta

Aline Charigo

1880 körül egyre gyakrabban tűnt föl a művész festményein és rajzain egy kerek arcú, enyhén pisze orrú fiatal lány, aki az Evezősök reggelije című kép bal alsó sarkában látható, virágdíszes kalapot visel és a pincsijével játszik. Aline Charigot-nak hívják és 21 éves volt, Renoir már betöltötte a negyvenet, de a jelek szerint visszatért hozzá az ifjúság, kölcsönösen vonzódtak egymáshoz. 1881-82-ben élményekben gazdag, hosszabb utazást tett Algériába, Olaszországba és Spanyolországba, ahol különösen Velázquez női arcképei keltettek benne csodálatot.

Az evezősök reggelije

Első önálló kiállítás

Visszatérését követően Dél-Franciaországban Cézanne-nal dolgozott együtt, majd 1882 májusában ismételten Párizsban alkotott, tulajdonképpen ekkor kezdődött új élete. Kitartó munkája meghozta a gyümölcsét, sorozatban kapta a felkéréseket. Pártfogója és barátja 1883-ban megrendezte Renoir első önálló kiállítását 70 festménnyel a Boulevard de la Madeleine-on. Ezután megbízást kapott két gazdag embertől, a Louvre Nagyáruház tulajdonosától és egy képviselőtől. Képeit kiállították Londonban és Brüsszelben, majd 1886-ban Párizsban. Ebben az időben készült képein az erős kontúrozás, precíz formák, vonalak, konkrét színhasználat a jellemző, mindezek felfedezhetőek az Esernyők c. képen. Ez a mű két menetben készült, 1881-ben kezdte, 1885-ben fejezte be, és érdekes módon megmutatja, hogyan változott Renoir festői stílusa. A kép jobb oldala kifejezetten lágy, impresszionista, a bal oldala ezzel szemben erősen kontúrozott, élénkebb színű.

Esernyők

Pierre és Jean

Renoir sokat festett a normandiai városokban és partokon, beutazta a Riviérát is. 1885-ben megszületett első fia, Pierre. A szülésnél segédkező orvost azzal honorálta, hogy telefestette a lakása falait virágokkal. 1890-ben Renoir bejegyeztette házasságát Aline Charigot-val, majd megszületett második fiúk is, Jean, a majdani filmrendező. Aline unokahúga, Gabrielle sokat segített a háztartásban, egyben Jean nevelőnője is volt, később, az idősödő Renoir kedvenc modellje lett.

Betegségek

Renoir egészsége mindig gyenge lábon állt, a gyakran előforduló hörghurutok és tüdőgyulladások időnként hosszabb időre ágynak döntötték. 1888-ban Aline szülőfalujában, Essoyes-ban, egy idegzsábaroham megbénította a fél arcát. Alig tíz évvel később, 1897-ben egy esős nyári napon leesett a kerékpárról és eltörte jobb karját. Egy korábbi ujjtörése miatt már megtanult bal kézzel festeni, így nem kellett abbahagynia a munkát. Aline tisztogatta a palettáját, kimosta az ecsetjeit. Az esés szomorú következményekkel járt, Renoirt ettől fogva állandó fájdalom kínozta, a sokízületi gyulladás végigkísérte életének utolsó húsz évét. Törékeny testében azonban fantasztikus erő és élni akarás lakozott és életének utolsó napjáig mindennap dolgozott.

Az utolsó húsz év

Az utolsó húsz év is tartogatott sok örömöt Renoir számára, 1900-ban a Becsületrend lovagjává avatták, 1901-ben pedig megszületett harmadik fia, Claude. Sorozatosan voltak kiállításai Párizsban, New Yorkban, Londonban, és valamennyi sikert hozott számára. Az 1904-es Őszi Szalon alkalmával rendezett retrospektív kiállításon egy egész terem falait foglalták el képei, fiatal művészekkel szerepelt együtt, akik nemcsak a festészetben vallották magukat követőinek, hanem életének utolsó éveiben is mellette álltak. A család fölváltva tartózkodott Párizsban, a Földközi-tenger partján, illetve különböző, kisebb dél-franciaországi falvakban, megfelelő helyet keresve a beteg festő számára. Renoir utolsó éveit egy aktokkal benépesített, nagyméretű festmény elkészítése kötötte le. 1914-ben kitört az első világháború és Renoir két nagyobbik fia a frontra ment. A következő évben meghalt szeretett felesége, Aline. Pierre és Jean sebesülten érkeztek haza a frontról. A reuma teljesen megnyomorította Renoirt, mégsem hagyta abba a festést, óriási erőfeszítéssel dolgozott tovább. Amikor az ujjai már nem engedelmeskedtek, az ecsetet a kezéhez kötözve dolgozott tovább. 1919. december 2-án halt meg tüdőgyulladásban.

 

 

Források:
Hajnal Gabriella (szerk.): Auguste Renoir. Budapest: Kossuth Kiadó, 2010. (Világhíres festők)
Aradi Nóra (főszerk.): Művészet története. 8. köt. A rokokótól 1900-ig. Budapest: Corvina Kiadó, 1989. p. 247-251.

Képek:

Pierre-August Renoir
La Grenouillere
Lise napernyővel
Páholy
Bál a Moulin de la Galette-ben
A hinta
Az evezősök reggelije
Esernyők

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
(könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás