facebook youtube rss
2016. március 23. | 08.26

Örkény István

Örkény István Kossuth-díjas író, a világirodalmi rangú magyar groteszk megteremtője 1912. április 5-én született Budapesten. Írásait groteszk humor hatja át, nincs bennük egyértelműen jó vagy rossz ember – a tragédiák néhol komédiába fordulnak át. A stílusteremtő Egyperces novellákra jellemző a rendkívül rövid, tömör, filozofikus vagy groteszk írásmód. Örkény élete végéig csiszolgatta remekeit, ezért az egypercesek majd mindegyik kiadásában találni új darabot. Nevét drámaírói ösztöndíj is őrzi. Örkény művei, főként drámái áttörték az anyanyelv korlátait, utat találtak a kortárs világirodalomba, és megértetik magukat távoli nyelveken és helyeken is.

 

 

Család

Örkény jómódú zsidó polgárcsaládban született, édesanyja Pető Margit, édesapja Örkény Hugó patikus, leánytestvére, Mariann. Az elemi iskola után a Piarista Gimnáziumba íratták be, ahol a latin és a görög nyelv tanára hatott rá leginkább, akitől a logikus, kétkedő-kérdező gondolkodást tanulta. Irodalmi érdeklődésének, írói ambícióinak azonban itt még nem mutatta jelét, sőt, hetedikben megbukott magyarból. 1930-ban érettségizett, majd a Műegyetem vegyészmérnöki karára iratkozott be. A másodév végén a termodinamikai szigorlaton Strauss professzor megbuktatta, ezért gyorsan átiratkozott a gyógyszerészeti karra, ahol 1934-ben megszerezte gyógyszerész diplomáját. Huszonkét évesen döntött véglegesen az irodalom mellett. A család anyagi helyzete megengedte, hogy „éljen még egy kicsit”, élt is ezzel a lehetőséggel, udvarolt, síelt, teniszezett, sokat olvasott, és ettől kezdve sokat írt is.

Az első novellák

Barátaival 1934 decemberében megalapította a Keresztmetszet című folyóiratot, itt jelentek meg először írásai. 1935-ben önkéntes, tartalékos katonatiszt-kiképzésen vett részt, karpaszományos hadapród-őrmesteri rendfokozatot kapott. Első novelláját a Szép Szó folyóirat fogadta be. Örkény írói pályakezdését attól a naptól és jelenettől kezdve számította, amikor megismerkedett József Attilával a Mária Valéria utcai szűk szerkesztőségi szobában. A költőnek átadott, frissen írott novelláját József Attila nyomban elolvasta, Örkénnyel megvitatta, majd töviről-hegyire átjavította, és Forradalom címmel közölt a folyóirat 1937. július-augusztusi számában.

Hirtelen fellobbant szerelemben feleségül vette egy gazdag földbirtokos lányát, húga barátnőjét, Gönczi Flórát, 1937. június 23-án kötöttek házasságot Budapesten. 1938-39-ben Londonban és Párizsban élt, ahol alkalmi munkákból tartotta fenn magát, néha a felesége is vele volt, de többnyire nem. 1939. augusztus 30-án, a háború előtti utolsó vonattal tért vissza Budapestre. Ennek költőien emlékezetes írása, a Párizs, isten hozzád! című egyperces novellája. Apja kívánságára ismételten beiratkozott a Műegyetemre, és két év alatt sikeresen befejezte tanulmányait, mint vegyészmérnök. 1941-ben egészségügyi tartalékos tisztként egyre gyakrabban hívták be rövidebb-hosszabb szolgálatra. Ezek egyikén kapta meg felesége sürgönyét, amelyben postafordultával kérte a beleegyezését a válásba, mert beleszeretett az író legjobb barátjába. Nem tudott egyebet tenni, mint tudomásul venni a helyzetet. 1941 őszén saját költségén kiadatta első novelláskötetét Tengertánc címmel.

Munkaszolgálat és hadifogság

1942-ben megint behívót kapott Nagykátára és egy zsidó munkaszolgálatos századba került. Vagonban utazott Gomelig, onnan gyalogmenetben a Don-kanyarig, Voronyezsbe, ahol csatlakoztak a 2. magyar hadsereghez. Az 1943. januári orosz áttörést élve megúszta, de hamarosan orosz hadifogságba esett. 1943 tavaszán élethalálharcot vívott a sebesüléssel, tífusszal, éhezéssel. Két évet töltött Tambovban gyűjtőtáborban, egy évet pedig a Moszkva melletti krasznogorszki hadifogolytáborban. Ez utóbbi már „átnevelő”, „továbbképző”, „elit” láger volt, ahol Örkény íróasztalhoz, később írógéphez is jutott. Megjelentek itt előadóként a magyar kommunista emigráció vezetői is. Társszerkesztője és állandó szerzője volt a magyar hadifoglyok lapjának, az Igaz Szó című periodikának. Örkény hihetetlen lelkierővel már hadifogolyként is írni kezdett. Ott született a hadifogoly-szociográfia, a Lágerek népe, majd a fronton játszódó darab: a Voronyezs. Csak 1946 karácsonyára térhetett vissza Magyarországra. Hazaérkezése után bekapcsolódott a háború után nagy lendülettel induló irodalmi életbe. Lelkesen támogatta és hitte az épülő szocializmust, 1947-ben belépett az MKP-ba és a Szabad Nép munkatársa lett. Második felesége, F. Nagy Angéla szakácskönyvíró volt, 1947-ben kötöttek házasságot, két gyermekük született, Angéla 1949-ben és Antal 1954-ben.

Lágerek népe

A Lágerek népe utolsó gondolatai: „A hadifogság próba emberségből, erkölcsből, életrevalóságból. Akik megélték, megtanultak bízni a szenvedés emberformáló erejében. Hiszek abban, hogy akik elviselték a fogság próbáját, elviselik a legnehezebbet, a szabadság próbáját is…”. Az élethelyzet, a mentális és fizikai túlélésért vívott küzdelem alapvetően befolyásolta és megmagyarázza a hadifogságban írott műveinek jellegét, hangvételét, irányultságát. 1947-ben jelent meg a Lágerek népe, azt követő évben, pedig A Voronyezs című drámája, de színművének bemutatását nem engedélyezték, s később is sokszor és sokat vitatkozott egy-egy darabja bemutatása érdekében. 1949-től az Ifjúsági Színház, 1951-től a Magyar Néphadsereg Színházának dramaturgja volt. Örkény István apja 1950-ben meghalt, a húga, férjével együtt a háború végén Dél-Amerikába távozott, és édesanyjuk az első adandó alkalommal utánuk ment.

1956

1953-ban született, Írás közben című írószövetségi felszólalásában nyilvánosságra hozta emberi, írói válságát és felismerését a rendszer tarthatatlanságáról, és fogadalmat tett arra, hogy az igazság meglátásától és megírásától többé soha, semmilyen történelmi vagy morális „szempont” el nem térítheti. 1954-től a Szépirodalmi Kiadó lektoraként dolgozott, és megjelent a Hóviharban c. novelláskötete. 1955-ben József Attila-díjat kapott. 1956 októberében egyike volt a politikai felügyelet ellen fellépő írói memorandum aláíróinak. A forradalmat „tisztító viharként”, fenntartás nélkül, lelkesen üdvözölte. Az 1956-os forradalomban nem vett részt tevőlegesen, de ő írta a Szabad Kossuth Rádió Parlamentből sugárzott október 30-i szállóigévé lett beköszöntőjét: „Hazudtak éjjel, hazudtak nappal, hazudtak minden hullámhosszon.” 1956. november 2-án az Igazság című lapban jelent meg lírai vallomása, a Fohász Budapestért, a forradalmi magyar sajtó legtisztább, legemelkedettebb himnuszainak egyike.

Szilencium

1958-ban felesége kezdeményezésére elváltak. 1958-59 telén ismerkedett meg az egyetemista Radnóti Zsuzsával, először csak barátság, aztán szerelem szövődött köztük 1958 és1963 között a forradalomban való részvétele miatt publikációs tilalmat róttak ki rá. Ez idő alatt Kőbányán, az Egyesült Gyógyszergyárban dolgozott először műszaki ügyintézőként, majd a gyógyszerismertető osztály munkatársa lett. A gyógyszergyári „száműzetés” éveiben is rendszeresen írt. A szilencium alatt világfelfogása és látásmódja átalakult, ironikus, groteszk szemlélet és játékosság mellett mély érzelemmel ragaszkodott a demokratikus és humánus értékekhez. 1961-től már kap egy kis műfordítói megbízást.

Macskajáték

A régi filmes barátai, Makk Károly, Fábri Zoltán, Bacsó Péter filmnovella-, illetve forgatókönyv-szerződésekkel némi írói honoráriumhoz juttatták. Így születtek a későbbi remekművek első, filmnovella-változatai, a Macskajáték és a Tóték is. A szilencium után, 1963-ban jelenhetett meg a Macskajáték, ezúttal kisregény formájában. A Macskajátékban a groteszk az alaphelyzetben jelenik meg, abban, hogy a szenvedélyes féltékenységi konfliktus hősei hatvan éven felüliek. Az Élet és Irodalom 1963. júniusi számában jelent meg a Niagara Nagykávéház című novellája, amely a sötét elnyomás szorongásos állapotát rajzolta meg groteszk, mulatságos, már-már képtelen helyzetben, egy divatos budapesti kávéházban, mely a kultúrpolitika felháborodott haragját váltotta ki. Örkény harmadszor is megnősült, 1965-ben házasságot kötött Radnóti Zsuzsanna irodalomtörténésszel, a Vígszínház dramaturgjával. A Macskajáték kisregényből maga Örkény írt színdarabot Radnóti Zsuzsa dramaturg tanácsaira hallgatva. 1971-ben sikerrel mutatták be a Macskajátékot a Pesti Színházban Sulyok Mária és Bulla Elma főszereplésével, 1974-ben pedig Makk Károly készített belőle filmet.

Örkény István és Radnóti Zsuzsa

Tóték

Örkény 1964-ben írta, s 1967-ben már nagy sikerrel be is mutatta a Thália Színház a Tóték című drámáját. A darabot később több nyelvre lefordították, s ez meghozta Örkény számára a világsikert. A drámából 1969-ben film is készült Fábri Zoltán rendezésében, Isten hozta, őrnagy úr! címmel. Ettől kezdve viszonylag rendszeresen vitték színre darabjait Szolnokon, a Vígszínházban és a Nemzeti Színházban. 1966-ban és 1967-ben, gyors egymásutánban két elbeszéléskötete jelent meg. Az egyik, A Jeruzsálem hercegnője, benne a Macskajáték kisregény formájában. A kötetet osztatlan kritikai elismerés fogadta. A következő év tavaszán a Nászutasok a légypapíron jelenet meg harminc egyperces novellával és a Tóték prózai változatával. Időközben Kazimír Károly kérésére megírta a Tóték drámaváltozatát, melyet a Thália Színház mutatott be 1967-ben Latinovits Zoltán, Dayka Margit, Nagy Attila és Hacser Józsa főszereplésével. A siker frenetikus volt. Megszületett a modern, abszurd-groteszk magyar dráma. Kiderült, hogy a magyar közönség is tud keserűen nevetni és nevetve megrendülni. 1967-ben ismételten József Attila díjat kapott, 1971-ben Párizsban pedig elnyerte a Fekete Humor Nagydíját a Tóték színrevitele alkalmából.

Egyperces novellák

Örkény önálló, saját műfajt kísérletezett ki az Egyperces novellákban. Az 1968-as első kiadás sikere után, szinte évente újabb és újabb, bővített kiadásokban jelenhetett meg. Nemcsak Magyarországon, de a világirodalomban is újdonság volt a rendkívül rövid, tömör, filozofikus, groteszk írásmód. Örkény az Egyperceseiben azt mutatta meg, hogy a hétköznap tényeit más közegbe helyezve milyen megdöbbentő hatást kelthetnek. Örkény István maga így írt az egypercesekről, Használati utasítás című, lényegében az Egyperces novellák ciklus előszavának tekinthető írásban: „A mellékelt novellák rövidségük ellenére is teljes értékű írások. Előnyük, hogy az ember időt spórol velük, mert nem igényelnek hosszú hetekre-hónapokra terjedő figyelmet. Amíg a lágy tojás megfő, amíg a hívott szám (ha foglaltat jelez) jelentkezik, olvassunk el egy Egyperces Novellát. Rossz közérzet, zaklatott idegállapot nem akadály. Olvashatjuk őket ülve és állva, szélben és esőben, vagy túlzsúfolt autóbuszon közlekedve. A legtöbbje járás közben is élvezhető.”

Pisti a vérzivatarban

Örkény 1969-ben írta a Pisti a vérzivatarban című drámáját, melynek sem a megjelenését, sem a színrevitelét nem engedélyezték. 1969-ben született groteszk színjátékát, több elemző a 20. századi Az ember tragédiájának nevezte, mert a magyarság több évtizedes, vérzivataros történelmét idézi fel benne különleges, helyenként provokatívan kiélezett, groteszk látásmóddal. „E kor nekünk szülőnk és megölőnk”, – mondja a darab mottója. Ezt a groteszk, „kollektív önéletrajzot” legfontosabb alkotásának, legrétegzettebb, szintézisérvényű munkájának tartotta. A dráma csak 1979-ben, halála évében kerülhetett színre a Pesti Színházban, Várkonyi Zoltán rendezésében, Tordy Géza, Gobbi Hilda és Garas Dezső főszereplésével.

Hetvenes évek

1971-től a Magvető és a Szépirodalmi Kiadó közösen jelentette meg Időrendben főcímmel, műfajonként tagolt, válogatott műveinek négykötetes, reprezentatív sorozatát. 1973-ban írói munkásságának elismeréseként Kossuth-díjat kapott. Életének utolsó évtizedében több jelentős műve is megjelent, a Rózsakiállítás, az Egy négykezes regény tanulságos története című regények, a Vérrokonok című dráma és a Kulcskeresők című színmű. A holtak hallgatása Nemeskürty István: Rekviem egy hadseregért című könyvének feldolgozása. A 2. magyar hadsereg pusztulásának Örkény István és Nemeskürty István által írt, dokumentumokon alapuló tévéfilm változata is elkészült. Korabeli visszaemlékezések, levélrészletek, interjúk, versek, archív filmhíradók láthatók a 2. magyar hadseregről, amely a Don kanyarban harcolt 1943-ig, a tragikus végű összeomlásig.

Örkény betegen, kórházi ágyán fejezte be azt a drámáját, amellyel semmiképpen sem akart adós maradni, a Rajk-perről és kortársainak konstruált peréről, címe: Forgatókönyv. Örkény István 1979. június 24-én halt meg. Végakarata ezekkel a sorokkal zárul: „Most, amikor e sorokat írom, nemcsak vér szerinti rokonaimra, hanem barátaimra és ismerőseimre is szeretettel és hálával gondolok. Nincs bennem indulat vagy harag senki iránt; több jót kaptam az emberektől, mint amennyit adni tudtam. Sorsomat befejezettnek érzem. Kérem, ne maradjon utánam gyász. Isten veletek, kedveseim.” Halála óta felesége, Radnóti Zsuzsa gondozza hagyatékát és életművét.

 

Források:
Szabó B. István: Örkény. Budapest: Balassi Kiadó, 1997. (Kortársaink)
http://orkenyistvan.hu/

 

Képek:
Örkény István
Örkény István és Radnóti Zsuzsa

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
(könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás