facebook youtube rss
2016. április 05. | 06.41

TÓTH ÁRPÁD

Tóth Árpád költő, műfordító, 1886. április 14-én született Aradon. A Nyugat nagy nemzedékének tagjai közül az ő életműve a legegységesebb. A súlyos tüdőbetegsége és a szegénység rányomta bélyegét lírájára. A világképének megfelelően a meghatározó műfaja az elégia volt A szomorúság emelkedett hangú kifejezése pompás, zeneien csengő, gondosan csiszolt formában jelent meg költészetében. Stílusára a szecesszióval rokonított impresszionizmus a jellemző, a világ hangulati és érzéki felfogása. Az elégikus forma hatásos módon közvetíti kora emberképének egyik vonását, a személyiség izoláltságát, magára maradottságát. Szomorú életéből fakasztotta a másokat vigasztaló művészi szépséget. Tóth Árpád az egyedüli és örökkévaló szépet kereste, hogy az élet sivárságát elűzze magától, a költészet álomvilágába menekült. Karinthy Frigyes szellemes paradoxona: „Tóth Árpád hasonlatai olyan tökéletesek, hogy sántít mellettük a valóság.”

 

Család

A költő apja, Tóth András szobrász volt, édesanyja Molnár Eszter, egy aradi ács-segéd lánya. Tóth Árpád hároméves volt, amikor családja Debrecenbe költözött. Az apa lakatos- és asztalos inasból küzdötte fel magát kitartó szorgalommal a szobrászmesterségig, megszállottja volt Kossuth Lajos és a szabadságharc emlékének. Élete folyamán több különböző város főterei számára készített Kossuth szobrokat, ennek köszönhetően a család eleinte jólétben élt. 1896 és 1904 között a reáliskolában végezte középfokú tanulmányait, szorgalmas és jó tanuló volt. Eleinte a rajzolásban mutatott tehetséget, apja ezért rajztanárnak szánta. Később azonban Kardos Albert tanár úr hatására az irodalom felé fordult. Tóth Árpád gyenge testalkatú fiú volt, már korán jelentkeztek nála a tüdőbaj jelei, könyvek és ábrándok közé vonult, inkább élt az irodalomban, mint az életben. 1900 augusztusában Párizsba látogattak édesapjával. 1903-ban az iskola önképzőkörének elnökévé választották, majd 1904 júniusában színjeles eredménnyel érettségizett. Ezután egy évig otthon időzött, és 1905 nyarán latin-görög kiegészítő érettségi vizsgát tett.

Egyetemi évek

1905-1909 között a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen magyar-francia szakos bölcsészhallgatója volt. Négyesy professzor úr híres-nevezetes stílusgyakorlatain azonban még magázva sem merte megszólítani a felsőbb évfolyamok jeleseit, Babitsot, Kosztolányit, és Juhász Gyulát. Ekkor ismerte meg az új irodalmi törekvéseket. 1907-től, tizenkilenc éves korától A Hét, a Vasárnapi Újság, és néhány debreceni napilap közölte verseit. 1908-tól a Nyugat indulásától kedve odatartozik Adyék munkatársai közé. Már egész korán feltűnt verseinek szinte iparművészi csiszoltsága. A Meddő órán című versével mutatkozott be a Nyugatban, mindössze huszonkét évesen. A vers kilenc sor, egy fényképszerű pillanatfelvétel, röpke önarckép a költő magányáról, szegénységéről, betegségéről. A verssorok, a rímek a fáradtságot, az élet színtelenségét, a tehetetlenséget érzékeltetik. Költészetének ebben a periódusában csak önmaga szomorúságára, lelki közérzetére figyelt.

Meddő órán

Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.

Az egyetemet még nem végezte el, midőn a családját megaláztatás érte, amely anyagi romlást is hozott. Édesapja debreceni Szabadság-szobrát a szakmai kritika és ennek hatására a helyi publicisztika is olyan hevesen és élesen bírálta, aminek következtében a hatóság leromboltatta a kontármunkának minősített emlékművet. Az apa ettől fogva magával meghasonlott, komor emberré lett, s mindez a család életére is nyomasztóan hatott, ugyanis a hivatalosan is kontárrá minősített művésznek újabb megrendelésekre nem volt lehetősége. Ezt követően Tóth Árpádnak kellett eltartania családját, így felhagyott tanári ambícióival, és 1909 nyarán, diploma nélkül tért haza Debrecenbe újságírónak. Először a Debreceni Független Újság színkritikusa, 1911-től pedig a Debreceni Nagy Újság munkatársa lett, azonban a lap két év múlva megszűnt.

Hajnali szerenád

Tóth Árpád 1913-ban került vissza Budapestre, közben nemcsak sokat tapasztalt emberré, hanem sokat tanult költővé érett. Ismét anyagi nehézségei adódtak, ezért házitanítói állást vállalt, Bródy Sándornak, a Magyar-Osztrák Szénkartell elnökének két gimnazista fiát, Andort és Pált tanította havi 80 koronáért. Hamarosan Hatvany Lajos vette pártfogásba, mint Adytól József Attiláig oly sok nagy magyar költőt. Az első verseskötete Hajnali szerenád címmel, 1913 tavaszán jelent meg a Nyugat kiadásában. Az abszolút individualista, magányos ember kötete, kinek egyedüli szórakozása, időtöltése a költészet, nincs más témája, mondanivalója, mint a saját nagy magányossága.

Hajnali szerenád

Virrad. Szürkűl a város renyhe piszka,
De túl, az enyhe, tiszta messzeségben
Új rajzlapját kifeszíti az égen
A hajnal, a nagy impresszionista.
Ezüst ónnal szeszélyes felhőt rajzol
És álmodozva pingál enyhekéket
S ragyogva tűzi az isteni képet
Az űrbe a hold, nagy rajzszög, aranyból.
(részlet)

Elégia egy rekettyebokorhoz

A háborús események megviselték lelkét és egészségét is, rontottak az állapotán. Szembefordult az I. világháború embertelen pusztításával, erősödött békevágya (Elégia egy elesett ifjú emlékére; Katonasír, Óda az ifjú Caesarhoz), olykor végletesen tragikus hangokat is megütött. 1915-1916-ban többször felkereste a tátrai hegyvidéket a tüdőbaját gyógyítani, a költségeket Hatvany Lajos állta. A háborús izgalmak miatt kimerült, lefogyott, 1916 nyarán mindössze 57 kg volt a súlya. Barátok és orvosok javaslatára és közbenjárására fegyveres szolgálatra alkalmatlannak minősítették. A háború élménye ihlette az Elégia egy rekettyebokorhoz című versét is, mely a magyar líra leghíresebb elégiája. Teljes kiábrándulás halálvíziójával, reménytelenség érzésével tiltakozik a háború vérontása ellen. Kivételes ebben a versben az a magasság, amit a rekettyevirágtól az emberiség sorsának víziójáig bejár a költő, a látványtól a látomásig.

Lomha gályán

Második kötete 1917 tavaszán jelent meg, Lomha gályán címmel. Mondanivalóját igyekezett tömören kifejezni a szonett-forma követelményeinek megfelelően, a zeneiség is már megjelent a verseiben, olykor a klasszikus retorikus hangvétel is (Invokáció Csokonai Vitéz Mihályhoz; Arany János ünnepére; Szent nyomorék, riadj!). Fájdalmas nemzetféltése is megszólal verseiben (Aquincumi kocsmában, Fénylő búzaföldek között). Költészete egyre hangosabban pacifista, elutasít minden vérontást. 1917-tól Hatvany Lajos újságának, az Esztendőnek lett segédszerkesztője, 1918-ban pedig a Vörösmarty Akadémia titkárává választották.

Svedlér

Tóth Árpád már gimnazista korától kezdve a nyarait gyógyulás céljából a Szepességben, Svedléren, az egyik osztálytársa szüleinek nyaralójában töltötte. Ez volt a vidéki „alkotóháza”. A svedléri napok egyszerre voltak az olvasás, a vitatkozás, a szellemi töltekezés, valamint az udvarlás, az üdülés, a kikapcsolódás alkalmai. Itt ismerkedett meg 1911-ben élete egyetlen nagy szerelmével, későbbi feleségével, Lichtmann Annával, akit 1917. május 10-én Debrecenben feleségül vett. Nászútra is Svedlérre mentek, a szepességi mézeshetek májustól decemberig tartottak Hatvany Lajos mecénási támogatásával.

Babits Mihály, Lichtmann Anna, Tóth Árpád és Karinthy Frigyes

 

A háború után

1919-ben két vers jelezte kedélyállapotának, világlátásának hirtelen változását, aMárcius és Az új Isten, mely a proletárdiktatúra köszöntésére írt óda. Miután a Tanácsköztársaság megbukott, költészetén is a szomorúság lett úrrá. Jó ideig nehéz körülmények közt kellett élnie, az öngyilkosság gondolata is felmerült benne. 1920-ban született meg lánya, Eszter, aki oldani tudta apja pesszimista hangulatát. Később Tóth Eszter költő és műfordító lett, és értékes emlékezéseket írt apjáról. A házassága boldog éveiben szerelmes versei elmélyültek. Annuska nyugalmat és harmóniát biztosító, ideális költőfeleség volt.A háború után az Esztendő már nem jelent meg, egy ideig állás nélkül maradt Tóth Árpád.

Húszas évek

1921 őszétől az Est című napilap munkatársa lett, vezércikkeket, „színes” híreket és politikai glosszákat írt a lapban. Költeményei leginkább a Pesti Naplóban és a Nyugatban jelentek meg, a versek egyszerűsödtek, kevesebb lett a díszítőanyag, tömörebb a megfogalmazás. Tóth Árpád az élet és halál lényegének megértése közben, már pályája utolsó szakaszában találkozott Istennel Elsősorban filozofikus érdeklődéssel és kevésbé vallásos lélekkel fordult hozzá. De azIsten törött csellója, hallgatokcímű költeményben, mint Isten teremtménye kíván jelen lenni, megszólalni, és kell, hogy Isten szeresse őt, mert csak a kiválasztottak sorsa lehet szenvedés. Utolsó, befejezett verse az Isten oltó-kése Az oltókés a gyümölcsfában sebet ejt, ám vágása nyomán új élet sarjad, s az esetleg hasznavehetetlen növény értékes terményt képes hozni. Az Isten által a költőre mért gyötrelmek is egyszerre okoznak fájdalmat és teremtik meg az alkotáshoz szükséges optimális állapotot.

 

 

Öröm illan

Harmadik verseskötete 1922-ben jelent meg, Öröm illan címmel. A kötet érdekessége, hogy 50 számozott példányt a költő saját kezűleg írt alá. Tóth Árpád költészete itt érte el igazi magaslatát, mély humanizmus, reménytelen szeretet és békevágy jelent meg verseiben. A háború és az utána következő szenvedések felébresztették a költőben a magyarsághoz tartozásának érzését (Őszi szántás, A tejút alatt). Kifejezi, hogy az irodalomnak szociális célja is van: az emberiség vigasztalása, boldogítása, az élet igenlése. A történelmi katasztrófasorozat után a magyar költészet Petőfi centenáriumának évében, 1923-ban kezdett igazán magához térni. Tóth Árpád munkásságában is kivételes ez az esztendő, egymás után jöttek a nagy veresek: Nézz ránk, Ady Endre, Lélektől, lélekig, Az ősök ritmusa, Ez már nem nyári alkonyat, Esti sugárkoszorú és a Körúti Hajnal.

 

 

Körúti Hajnal

A kiteljesedett költői pálya jellegzetes darabja, az impresszionista költészet egyik minta darabja a Körúti hajnal. Csupa kép, hang és szín a vers. A francia impresszionista festőket is vonzották a hajnal benyomásai, hangulatai, amikor elmosódnak az éles kontúrok, új színeket, árnyalatokat kapnak a tárgyak, minden súlytalannak, lebegőbbnek tűnik. Egy átvirrasztott kávéházi éjszaka után, ez a hajnali darvadozás a hírlapírók megszokott rendje volt. A vers harmonikus egységet teremt a külső világ és az ember legbensőségesebb érzéseinek kifejezése között, az ábrázolás középpontjában az ember áll, aki átéli a nagyváros ébredésének élményét.

 

 

Esti sugárkoszorú

Az Esti sugárkoszorú a Nyugat első nemzedéke által újra népszerűvé tett hitvesi költészet szép példája. Életörömöt, melegséget, szépséget – e korszak lírájában – csak a szerelmes versek képviselik. A vers egy alkonyati futó pillanat impresszionista megragadásával indul, majd a kezdeti látvány látomássá alakul. A földöntúli rajongás kiegészül a legszebb földi érzéssel, a szerelmi boldogsággal. A vers a férfikor beteljesült szerelmének apoteózisa. A költemény egy utolérhetetlenül finom szerelmi pillanat megörökítése.

 

 

Lélektől lélekig

A költő tekintete és hasonlatanyaga a földről az ég felé fordult, ennek pregnáns példája a Lélektől lélekig című vers. Tóth Árpád érzelmeit kivetítve, a csillagok árvaságáról tűnődik. Ebből a meditációs helyzetből kiindulva szól az emberek közötti elidegenedésről, izoláltságról, kommunikációképtelenségről. Különös a vers hangneme, a költő szinte előad, magyaráz, bemutatja, hogyan magányosodik el a XX. század embere. Az empátia hiánya, az atomjaira hullott társadalom problémája máig ható érzés. A magány, a reménytelenség kozmikus méreteket ölt.

 

 

A Jó éjszakát! című versben a költőnek a költészettel kapcsolatos kötelező kérdését teszi fel Tóth Árpád: van-e haszna, értelme a lírának, a művészetnek? A haszonelvű világ tülekedésében megítélhető és elfogadható-e „a lélek balga fényűzése”? A költői kérdésre nem a jelen, hanem a jövő adja meg a választ. A Jó éjszakát! egy búcsúvers, halál előtti számadás, a megnyugvás utáni óhaj megfogalmazása, a posztumusz verseskötetében is az utolsó helyen áll.

Álarcosan

Szokatlanul indul a vers, a komor, keserű kérdéssora – mely egyben önjellemzés is –úgy hat, mintha válasz volna egy korábban elhangzott szemrehányásra. Egy visszájára fordult értékrendű, bántóan nyers világban próbálja meg álarc mögé rejtőzve megőrizni magát. A szeretett asszonyhoz szól ez a fájdalmas vallomás, elsősorban anyai gyöngédséget vár tőle. A befejező kifejezés, a „mindhalálig” nem költői túlzás, hanem a közeli halál tudata. Fáradt, elégikus feloldással zárul a vers.

 

 

Műfordítások

Tóth Árpád műfordítói munkássága kiemelkedő. 1923-ban, Örök virágok címmel gyűjtötte össze műfordításainak nagy részét. Babits sokra becsülte a fiatalabb költőtársát, nagy lelkesedéssel és elismeréssel fogadta új kötetét. Babits Mihály szerint az egyik legszebb vers Shelley: Óda a nyugati szélhez című költeménye Tóth Árpád fordításában. Babits Mihállyal és Szabó Lőrinccel együtt megalkották a magyar Baudelaire-kötetet, A romlás virágait. Tóth Árpád Milton- és Keats-fordításai is kiválóak. Nagyobb műfordítása Oscar Wilde-tól A readingi fegyház balladája, mely költőtársát, Kosztolányi Dezsőt is megihlette. Méltán népszerűek Poe- és Goethe verseinek tolmácsolása is. Regényeket és drámákat is fordított, Flaubert, Maupassant és Csehov műveit is. Komoly munka volt az Est 1923. évi Hármaskönyvében megjelent írói lexikon is a költő szerkesztésében.

Posztumusz kötete

A húszas évek végén lassanként súlyosbodott tüdőbetegsége, több alkalommal időzött Újtátrafüreden gyógykezelés céljából. A költő hangulata a remény és kilátástalanság között ingadozott. 1928-ban már Budapesten, a Tamás utcai szanatóriumban kezelték. 1928. november 7-én, mindössze 42 évesen hunyt el. Halála után, 1928 végén jelent meg posztumusz kötete, a Lélektől lélekig. Ezt a könyvét még saját maga rendezte sajtó alá. A kötetben a gondolatiság elmélyültebb, a forma fegyelmezettebb és zártabb, mértéktartóbb a rímek és a jelzők használata, a képanyag természetesebb és egyszerűbb. Emberi, mély mondanivalói, üzenetei születtek, ahogy az Egy lány a villamosban című versében is kifejezi. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra, búcsúztatóján Babits Mihály mondott beszédet.

Babits és Ady gondolatai

A Nyugat emlékszámmal adózott az elhunyt Tóth Árpád emlékének. Babits Mihály így idézte meg emlékét: „Életében talán én voltam az első és egyetlen, aki egyszer a nyilvánosság előtt, kinyomtatott cikkben, nagy költőnek neveztem őt. Szomorú szerénységgel reagált erre: úgy érezte, nem fontos már nagy költőnek lenni. Amit csinált, magának csinálta, s kissé gúnyos önvigasztalással, a távoli szellemibb századoknak.” Ady Endre gondolatai: „Halvány, szomorú, kedves öcsémnek, Tóth Árpádnak a verseiről akartam írni sokat és szeretőt, de nem írok. Írjanak önzetlenebb mások. Magam vagyok. Nagyon. Kicsordul a könnyem. Hagyom. S én a fájdalomnak e finom, ifjú lantosát nem tudnám elszakítani fájdalmaimtól kritikás szavakkal. Kötetének egyik példányán beírom a margókat, össze akarom sírni öreg könnyeimet az ő fiatal, forró könnyeivel s ezt a kötetet majd elküldöm egy Asszonynak.”

 

 

Források:
Borbély Sándor: Lélektől lélekig: Vázlat Tóth Árpád portréjához. In: Olasz Sándor (szerk.): Orpheusz panasza: Pályaképek Balassitól Nagy Lászlóig. Budapest: Helikon; Szeged: Tiszatáj, 1977. 135-150 p.
Hegedűs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka. 2. köt. Budapest: Trezor Kiadó, 1992.
Péter László (főszerk.): Új magyar irodalmi lexikon. 2. jav. bőv. kiad. Budapest: Akadémiai Kiadó, 2000.

Képek:
Tóth Árpád
Babits Mihály, Lichtmann Anna, Tóth Árpád és Karinthy Frigyes

 

 

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
(könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás