facebook youtube rss
2016. máj. 11. | 11.26

Mihail Bulgakov

Mihail Bulgakov író, az orosz irodalom egyik legnagyobb szatirikus alkotója, 1891. május 15-én született Kijevben. Nem csatlakozott egyetlen irodalmi csoporthoz sem, sajátos világnézetével mindvégig útitársíró maradt, nyugtalan, kompromisszumot nem ismerő, új utakat kereső művész. Bátran védelmezte az értékeket, az egyenes emberi magatartást, az alkotó szellem szabadságát, a nemeslelkűséget, a humanizmust. Bulgakov szatirikus színdarabjai metsző iróniával szólnak a közerkölcsökről, tagadja a kispolgárság mindenféle formáját és szembeállítja vele az értelmiség alkotó személyiségét, bírálja a köpönyegforgatókat, a karrieristákat, a bürokratákat. Cervantes, Moliére, Hoffmann, Puskin, Gogol és Dosztojevszkij voltak a kedvenc írói.

 

Család

Bulgakov sokgyermekes értelmiségi családból származott, apja a kijevi hittudományi főiskola professzora, anyja tanárnő volt. Otthon egyszerre kapott vallásos nevelést és érdeklődést a felvilágosodás eszméi iránt. Már gimnazista korában szenvedélyes olvasóvá vált, nagyon szerette Gogolt, de átélte Cooper hőseinek romantikus kalandjait is. Ifjúkorától kezdve egyformán érdekelte a képzeletvilág és a természettudomány, de a színház iránt is vonzódást érzett. 1909-ben a gimnázium elvégzése után beiratkozott a kijevi egyetem orvostudományi szakára. A világháború első esztendeiben kórházi munkát végzett, mint orvostanhallgató. 1915-ben elvette feleségül Tatyjana Nyikolajevna Lappát. 1916-ban lediplomázott és egy isten háta mögötti, Nyikolszkoje nevű faluban kapott orvosi kinevezést. 1917 telén Murjevo kisváros kórházába került. Az Egy ifjú orvos feljegyzései című ciklus számos elbeszéléséhez és karcolatához az itt töltött orvosi gyakorlata során gyűjtött élményanyagot.

Polgárháború idején

Az 1918-19-es polgárháborút Bulgakov szülővárosában, Kijevben élte át, nehezen tudott eligazodni az események bonyolultságában. Kijevben a német megszállás után a monarchisták, később az ukrán nacionalisták, majd a bolsevik csapatok érkezése tetőzte a káoszt. Az ott szerzett élményeket írta meg a Fehér Gárda című regényében és annak dramatizált változatában, a Turbinék napjai-ban. A győztes bolsevik forradalom idején óriási kavargása volt a különböző eszméknek és különböző törekvéseknek. Ő maga lelkesen hitt a szocializmus emberséges eszméiben, bár kritikával szemlélte az idealista elképzeléseket és észrevette a megvalósítás embertelenségeit. Bulgakov egyre inkább az irodalom felé fordult, ezért 1920-ban otthagyta az orvosi pályát, és írói működését a Kaukázusban, Vlagyikavkazban kezdte meg. A helyi színház három egyfelvonásos darabját is bemutatta. Bulgakov színműírói tevékenységének ezt a korai korszakát idézte fel a Feljegyzések a mandzsettámon: Jegyzetek a kézelőn címmel, különös humorral megírt önéletrajzi írásában, mely Moszkvában jelent meg 1922-ben.

Bulgakov-ház, Moszkva

Moszkva

1921 őszén Bulgakov Moszkvába költözött és több újságnak (Gudok) és folyóiratnak is dolgozott, Valentyiv Katajev, Ilja Ilf és Iszak Babel munkatársa lett. Ekkoriban kezdett el egy-egy prózadarabot publikálni egy Berlinben megjelenő emigráns lap hasábjain is. A Népművelő hangja című folyóiratban egy sor karcolatot tett közzé, figyelte a szovjet hatalom első lépéseit a népművelés terén. 1923-ban Bulgakov belépett az orosz írószövetségbe, 1924-ben elvált, majd ismét megnősült, Ljubov Jevgenyjevna Belozerszkaját vette feleségül. A sorra megjelenő elbeszéléseiben groteszk-komikus szituációkat, fantasztikus történeteket teremt, melyben a humor, a szatíra és a szarkazmus erejével festi meg a tömegembert, és az ostobaságot.

A fehér gárda

A fehér gárda című regényét 1925-ben kezdte közölni folytatásokban a Rosszija című rövid életű folyóirat. A polgárháború korának családi, történelmi krónikája Ukrajnában játszódik 1918 végén, 1919 elején. Az erkölcsi jó szándék és a történelmi tévedés regénye, melyben a polgárháború eseményei során a monarchista Turbin család várakozó reményei illúziók maradnak. A múlt értékeit védő Bulgakov egyre inkább támadások össztüzébe került, a RAPP (orosz proletárírók szélsőséges szervezete) élesen támadta az írót, mert a műveiben komor színekkel festi a valóságot, és felnagyítva ábrázolja a nehézségeket. A Turbin család napjai bemutatója kirobbanó sikert aratott, a sajtó azonban nem nyilatkozott elismerően a darabról. A színdarab kitűnően feltárja és bemutatja az osztályellenesség pszichológiáját. Az 1926-os bemutatótól 1941-ig 987 előadást ért meg a moszkvai Művész Színházban és Sztanyiszlavszkij rendezésében.

Kutyaszív

A kisregénye egy tudományos kísérlet története: egy professzor a húszas évek Moszkvájában egy kóbor kutyát operál át emberré, hogy tökéletes embert alkosson. Hamarosan kiderül, hogy az új ember egyrészt magában hordja a lumpenproletároknak minden rossz tulajdonságát, másrészt igen gyorsan alkalmazkodik bolsevik barátai faragatlan életmódjához, szemtelen, követelőző, erőszakos, naplopó és élősködő. Majdnem elbukik a kísérlet, de a professzor visszaoperálja Gömbös elvtársat Gömböc kutyává, aki továbbra is hű marad a gazdájához. A professzor azt hitte, hogy beavatkozhat a természet folyamataiba, de tévedett. A Kutyaszív már 1925-ben kész volt, a Szovjetunióban azonban csak 1987-ben nyomtatták ki először.

Menekülés

A dráma modern tragikomédiai eszközökkel mutatja be a krími háború szörnyűségeit, egy menekült fiatal pár álomképeinek formájában, mint egy visszapillantó tükörben. Nem csak komédia, hanem komoly lélektani dráma is, az orosz értelmiség lelkiismeretvizsgálata, mely elkezdődött a Turbinék napjai-ban a fehérgárdista mozgalom elitéléséről, összeomlásáról, hazaszeretetről, hazáról, a kötelességről és a becsületről. A valóság átnő az irreálisba, az álomba, mint belső valóságba, az emigrációba szorult tisztek erkölcsi megroppanását groteszk, képtelen helyzetekbe sodródásuk jelzi. A mű bemutatását a RAPP főtitkára megakadályozta. Bulgakovot „belső emigrációval” vádolták, amellyel diszkreditálja a jelent és rehabilitálja a múltat. 1929-ben Sztálin is szovjetellenesnek minősítette a Menekülést, és Bulgakov ezután nem publikálhatott, művei nem kaptak nyilvánosságot, darabjai eltűntek a színházak programjáról. Segédrendezői állást kapott a Művész Színháznál, klasszikus műveket dramatizált (Holt lelkek, Don Quijote). 1932-ben vette el harmadik feleségét, Jelena Szergejevna Silovszkaját. 1936 után a Moszkvai Nagyszínházban, mint szövegkönyvíró és fordító dolgozott.

Művész és a hatalom

Életének utolsó évtizedében irodalmi munkásságának középpontjába a művész és a hatalom viszonya, összeütközésük, a gondolatnak és az írás szabadságának, a lelkiismeretnek, s az értelmiségi lét felelősségvállalásának kérdése kerül. Az Iván, a Rettentő című játékos-komoly darabja a kisszerűségtől, feljelentgetőktől fenyegetett művészsorsnak, az alkotói szabadságnak és az emberi méltóságnak az ellehetetlenülését hangsúlyozza. Egész életében mániákusan foglalkozott Moliére alakjával. A Művész Színháznál eltöltött évei alatt (1930-1936) drámát (Álszentek összeesküvése) és önéletrajzi regényt (Moliére úr élete) is írt életéről. A művészi szabadságot elnyomó hatalom leleplezése céljából fordult Moliére és XIV. Lajos konfliktusához. Az 1933-ban írt Moliére úr élete című regény úgy mutatja be a nagy írót, hogy benne maga jelenik meg a világ előtt. Bulgakovot a hatalom és az író, a művész és önkény konfliktusa izgatta. A tehetséges, de erőtlen művész nem képes az életben egyedül megvédeni magát a környezete intrikáival szemben és egy befolyásos protektor védelmétől remél nyugalmat, aki azonban az ellenséggel beszél egy nyelven és a művész vesztét okozza. XIV. Lajos önkényúri alakja és a színházi cselszövések ellenére a darab egy hónapig színen volt, majd 1935-ben betiltották.

A Puskin utolsó napjai az abszolút hatalom és a költő végsőkig kiélezett konfliktusát, az önmagát minden áron megőrizni kívánó ember és művész lelki gyötrődését mutatja be remek dialógusokban. Puskin nem jelenik meg a színpadon, de szelleme mindent áthat a színdarabban. Bulgakov csak a társadalmi környezetet mutatja be, melyben Puskin élt, feltárja I. Miklós cár és a költő közötti kibékíthetetlen ellentmondást. A Színházi regény groteszk képet nyújt a színház belső világáról, a rivalizáló színészek életéről, de legfőképpen a kisszerű zsarnok képtelen belső emberi világáról és a művészi-emberi kiszolgáltatottságról. Ebben a regényben Bulgakov saját kálváriáját írja le. Különféle műfajok vonásai fonódnak össze: önéletrajz, paródia, szatíra, karcolat a 20-as évek moszkvai irodalmi és művészeti erkölcseiről.

Mester és Margarita

Bulgakov 14 évig dolgozott a regényen, az utolsó fejezeteket már gyógyíthatatlan betegségben szenvedve feleségének diktálta, félig vakon javítgatta. A cselekmény három szálon fut, az első a Moszkvába érkezett, magát feketemágusnak nevező Woland professzornak – aki nem más, mint maga a Sátán – és kíséretének cselekedeteiről szól. A második, a Pilátus-Jézus történet egyéni értelmezésű feldolgozása, önálló betétregénynek is tekinthető. A harmadik szál egy szerelmi történet, amely a Pilátus igaz történetét megíró rejtélyes író, a Mester, és szerelme, Margarita Nyikolajevna kalandjait meséli el. A három szál három szintet kapcsol össze: a fantasztikumot, a reális világot és a filozófiai mélységet. Bulgakov hihetetlen érzékkel ötvözi a regényben a realitást és a fantasztikumot, ami tökéletesen egyedi hangulatot kölcsönöz művének. A szatíra, a groteszk és a fantasztikum eszközeivel olyan történetet hoz létre, amely időben és térben többdimenziós. Múlt és jövő, realitás és szürrealitás, mitikus színhelyek és alakok kerülnek egymással összeköttetésbe a visszatérő motívumok, variánsok segítségével.

A fantasztikus események, a groteszk kalandok szorosan összefüggenek a harmincas évek Moszkvájának ellentmondásos és kavargó világával. A Mester készülő regénye összegzi és magyarázza a másik két síkon pergő eseményeket. A regény végén Woland-Sátán, Jézus parancsára, a szerelmesek lelkét az Örök Városba, Jeruzsálembe viszi, mert a távoli célok és eszmények megvalósítására csak transzcendens síkon nyílik lehetőség. Jesua, a Mester, és a szerelme szembeszállnak a hatalommal, akár életüket is áldozzák erkölcsi normáikért. Az ellentétes póluson Júdás, Berlioz és a hozzájuk hasonlók találhatók, akik minden körülmények között kiszolgálják a hatalmat. A középúton találhatóak azok, akikben munkál a megtisztulás utáni vágy, akik kezdetben a hatalmat szolgálták, de végül erkölcsös útra léptek. Hontalan, a költő és Poncius Pilátus tartoznak ebbe a csoportba. Pilátus története a gyávaság kálváriája, azé az emberé, aki nem tud kilépni a hatalmi gépezet mechanizmusából, hiába látja a valódi értékeket, így örök büntetésre ítéltetik. Az ő története a harmincas évek orosz történelmének lélektani alapképlete. A legkidolgozottabb karakter a Bulgakov alteregójaként megjelenő Mester, aki szerelmével örökké összetartozó párost alkotnak. Mester és Woland ellentéte, Jézus és a Sátán örök ellentétét szimbolizálja.

Bulgakov műveit reményei ellenére továbbra sem hozhatta nyilvánosságra és nem is mutathatta be őket. Egészségi állapota rohamosan romlott. Az orvosok magas vérnyomásból adódó vesebetegséget diagnosztizáltak nála. 1940 februárjától barátai és rokonai őrizték betegágyát. Az író március 10-én halt meg. Egy nappal később a szovjet írószövetség épületében megemlékezést tartottak, amely előtt Szergej Merkurov szobrász mintát vett a halotti maszkról. „…egész írói életében azt kereste, mi a mégis rossz a jóban, és mi a jó a rosszban. Ez maga volt a mindent megérteni akarás, amit nem tűrhetett az, akinek csak az a jó és rossz, amit ő annak vél. Az egész szovjet rendszernek kellett összeomolnia, hogy műveinek összességét nagy életműnek tekintsék és nagy regényét – amely életében meg se jelenhetett – a Mester és Margaritát besorolják a XX. század európai szépprózájának a fő művei közé.” (Hegedűs Géza)

Bulgakov múzeum, Kijev

 

Források:
Angi Zoltán: M. A. Bulgakov írói munkássága. In: Tanítóképző Főiskolák Tudományos Közleményei XIV. Debrecen: Tanítóképző Intézet, 1979.
Hegedűs Géza: Világirodalmi arcképcsarnok. Budapest: Trezor kiadó, 1994.
Zöldhelyi Zsuzsanna (szerk.): Az orosz irodalom története a kezdetektől 1940-ig. Budapest Nemzeti Tankönyvkiadó, 1997.

Képek:
Mihail Bulgakov
Bulgakov-ház, Moszkva
Bulgakov múzeum, Kijev

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
lib [KUKAC] ke [PONT] hu • kvtkozi [KUKAC] ke [PONT] hu (könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás