facebook youtube rss
2016. máj. 19. | 06.48

Bob Dylan 75 éves

Bob Dylan (születési nevén: Robert Allen Zimmerman) amerikai énekes, dalszerző, zenész és költő Duluth városában, Minnesotában született 1941. május 24-én. 12 éves korában kezdett el gitározni. Legismertebb dalai az 1960-as években születtek, melyek közül a Blowin in the Wind és a The Times They Are A-Changin’ a háborúellenes és polgárjogi mozgalmak himnuszává vált. A Like a Rolling Stone dalával radikálisan megváltoztatta a popzenét. Dalszövegeire hatással volt a politika, a filozófia és az irodalom, a zenei stílusára pedig a country, a blues, a rock and roll, a kelta ballada és a jazz. Dylan gitáron, billentyűs hangszereken és szájharmonikán játszik, személyiségének alapvető eleme a humor. A rock Rimbaud-jának nevezték Dylant, ő az, aki a rockkultúrába költészetet vitt. A többszörös Grammy-díjas Dylan pályájának középpontjában előadói munkássága és albumai állnak, általában mégis dalszerzői tehetségéért rajonganak leginkább.

 

Család

Bob Dylan hétéves koráig Duluthban élt, de gyerekkorának nagyobb részét a Felső-tótól északnyugatra fekvő Hibbingben töltötte. Nagyszülei Litvániából, Oroszországból és Ukrajnából kivándorolt zsidók voltak, szülei, Abraham Zimmerman és Beatrice Stone (Beatty) a helyi zsidó közösség tagjai voltak. Dylan fiatalkora jelentős részét rádióhallgatással töltötte; először a New Orleans-i blues- és country-adókat hallgatta, később a korai rock and roll keltette fel érdeklődését. Legkorábbi ismert felvételét 1956 karácsonyán készítette két barátjával. A középiskolában több zenekart alapított, és a középiskolai tehetségkutató versenyen is fellépett társaival.

Dylan gyermekkori otthona, Hibbing

Középiskolában tehetséges tanuló volt, majd 1959-ben beiratkozott a Minnesotai Egyetemre és Minneapolisba költözött. Érdeklődése a rock and roll iránt alábbhagyott, helyét az amerikai folk vette át, amit általában csak gitárkísérettel játszanak. Gyorsan bekapcsolódott a folkzenei vérkeringésbe, művésznevet vett fel, így lett Bob Dylan. A névválasztás érdekessége, hogy az amerikai énekes, gitáros szerző, állítólag az angol költőtől, Thomas Dylantől kölcsönzött nevet. Az első év után Dylan abbahagyta a tanulást, de Minneapolisban maradt és a helyi folkos körökben mozgott. New Yorkban is fellépett kis klubokban, és a New York Times-ban már elismerő kritikát is kapott. Ezt követően hamarosan leszerződtette a Columbia Records. 1961-től előadásmódjára a talking blues, a beszélő blues a jellemző, amely a folk zene és a country egyik formája, ritmikus beszéd, szabad dallam, és feszes ritmus jellemzi.

Dylan a gimnáziumi évkönyvben

Greenwich Village

Dylan New York egyik zenei szempontból is híres bohém negyedében, a Greenwich Village-ben dolgozott, ahonnan főleg a blues és a folkzene nagyjai kerültek ki, ahol a fiatal radikális értelmiségiek találkoztak, akik részt vettek polgárjogi mozgalmakban és háborúellenes tüntetéseken. Dylan is innen indult a világhír felé. Az akkor alig húszesztendős zenész döntő szerepet játszott a hatvanas évek eleji amerikai folk újjáéledésében, kibontakozásában. Greenwich Village egész folkkultúráját, a szokásokat, az öltözködést, a beszédmódot, a szófordulatokat és a gesztusokat is ügyesen hasznosította, zseniálisan tudta dalba önteni mindazt, ami korosztályát akkoriban foglalkoztatta. Jó költői képességekkel rendelkező művész gyakran zenésítette meg saját verseit is. Tudta, hogy a hatvanas évek már a szellem szabadságáról szólnak, megérezte, hogy konkrét és társadalomkritikus dalszövegekre van szükség. Dylan afféle modern bárd volt, énekmondó, aki költőként és zeneszerzőként is kiemelkedett a társai közül. Fellépései – csakúgy, mint első nagylemeze – nagyrészt ismert folkdalokból, bluesokból és gospelekből, valamint néhány saját dalból álltak.

Blowin’ in the Wind

1963-ban megjelent második albuma, a The Freewheelin’ Bob Dylan, ekkor kezdte megalapozni dalszerzői és énekesi hírnevét. Leghíresebb dala ebből az időből a Blowin’ in the Wind, melynek dallama a No More Auction Block című régi rabszolgadalból eredt, szövegét viszont Dylan írta. A hírnevét az aktuális történésekkel foglalkozó dalai alapozták meg. 1963-ra Dylan egyre jobban belesodródott a polgárjogi mozgalomba, s olyan eseményeken lépett fel, mint a washingtoni szabadtéri tüntetés, ahol Martin Luther King tartotta, az „I Have a Dream” kezdetű, híres beszédét. Dylan Joan Baezzel énekelte a Chimes of Freedom című dalt. 1963 és 1965 között gyakran lépett fel Baez társaságában. Nagy sikerei ebben az időben: A Hard Rain s Gonna Fall, Masters Of War, Like A Rolling Stone, és a Blowin in the Wind című dalok.

Blowin’ in the Wind

Hány utat járjon végig valaki,
Hogy a neve ember legyen?
És hány tenger hosszat szálljon a galamb,
Míg partot ér és megpihen?
És hány bomba kell még, hogy az ágyúszót
Már ne tűrje senki sem?
Ha válasz kell, hallgasd, hogy mit fúj a szél
Csak hallgasd, hogy mit fúj a szél.
(részlet, ford. Barna Imre)

Dylan 1963-ra úgy érezte, hogy a folkzenei ellenállás mozgalma megkötötte alkotói szabadságát. Talán egyenes következménye volt ennek, hogy következő albuma, melynek stílusosan az Another Side of Bob Dylan (Bob Dylan egy másik oldala) címet választotta, és amelyet egyetlen este alatt vett fel 1964-ben, sokkal könnyedebb hangulatú dalokat tartalmazott. A szürrealista Dylan újra megmutatta jó humorát, mely egész karrierje során jellemezte. Ezen idő alatt Dylan művészi átalakulása gyors ütemben változott, 1965 márciusában megjelent albuma, a Bringing It All Back Home újabb stílusbeli váltás hozott. A Beatles és a rock and roll hatására az album első oldalán valódi, gyors rock dalok szerepeltek. Szövegei azonban igazi Dylan-szövegek voltak, benépesítve groteszk, metaforikus szereplőkkel, megszórva jellegzetes, száraz humorával. A dalokat társadalmi és személyes érdekeltség, gazdag, költői képek jellemzik, ami Dylan névjegyévé vált. A Mr. Tambourine Man, egyik legidőtállóbb dala lett. 1965. július 25-én Dylan rocktörténeti jelentőségű koncertet adott a newporti folkfesztiválon: ő volt az első művész, aki elektromos erősítésű zenekarral lépett a közönség elé, ehhez különleges engedély kellett a szervezőktől.

Like a Rolling Stone

1965-ben kísérőzenekarának szerződtette a Band együttest. A politikus tartalmú, közérdekű mondanivalót hordozó dalszövegek helyett egy probléma mentesebb világot kínált fel a hallgatóknak. Bár dalai kevésbé voltak politikusak, a haladó elvű ifjúság mellett ezután is kiállt 1965-ben azonban már más szelek fújtak, és ezt Dylan is megérezte. Amikor az évi angliai turnéján először hallotta az Animals The House Of the Rising Sun című dalt, tudta, hogy váltani kell, rockot kell játszani. Amerikában ekkor már javában zajlott a brit zenei invázió. 1966-ban a Like a Rolling Stone Amerikában és az Egyesült Királyságban is óriási siker és sláger lett, megerősítve ezzel szövegírói hírnevét is. 2004-ben a Rolling Stone Magazin a Minden idők 500 legjobb dalának listáján az első helyen szerepelt.

1965. november 22-én Dylan titokban elvette a korábbi playboy nyuszit, Sara Lownds-t. Négy gyermekük született: Jesse, Anna, Samuel és Jakob, 1977-ben azonban elváltak, de jó viszonyban maradtak egymással. 1966 tavaszán Dylan vállalkozott egy ausztrál és egy európai turnéra, majd 1966. július 29-én, motoros balesetet szenvedett a Triumph 500-asával. Hosszú gyógyulási időszaka után elkezdett dolgozni, és 1967 decemberében kiadta a balesete utáni első albumát, (John Wesley Harding) mely csendes, hátradőlős, rövidebb számokat tartalmaz. Az albumon szereplő All Along the Watchtower számot később Jimi Hendrix tette halhatatlanná. Dylan következő, 1969-es albuma (Nashville Skyline) igazi country lemez lett, melyen nashville-i zenészek játszottak. A nyugodt, érett hangon éneklő Dylan Johnny Cash-sel is énekelt egy duettet, és a Lay Lady Lay című sláger is erről az albumról való. Felejthetetlen fellépése volt az angliai Isle of Wight rock fesztiválon is, miután visszautasította a hozzá sokkal közelebbi, Woodstocki fesztiválon való szereplést.

Filmzenék, díjak, elismerések

1973-ban Pat Garrett és Billy, a kölyök című film zenéjét Bob Dylan írta, nagy sláger lett az egyik betétdala, a Knockin on Heaven Door. 1979-ben fellépett a Band búcsúkoncertjén és szerepelt az erről készült Last waltz című filmben is. Ezután néhány évre visszavonult a nyilvános szerepléstől. 1981. augusztus 1-jén lépett újra színpadra a Bangladesh megsegítésére szervezett koncert 10 éves jubileumán. 1985-ben sok híresség mellett ő is részt vett a Live Aiden. Dylan 1989-ben bekerült a Rock & Roll Hall of Fame tagjai közé.

1989 után rendszeresen elzarándokolt Angliába, ahol telt házas koncerteket adott. 1996-ban a torontói filmfesztiválon mutatták be Pennebaker Bob Dylanről készült dokumentumfilmjét (Don t Look Back). Hét évnyi szünet után jelent meg újabb stúdió albuma, a Time Out Of Mind, Grammy díjat kapott érte. 1997-ben Dylan lett az első rocksztár, aki megkapta a Kennedy Center kitüntetését, az ország művészi kiválóságainak legmagasabb elismerését. 2000-ben a Wonder Boys című film Things Have Changed betétdala Golden Globe-díjat és Oscar-díjat kapott a legjobb eredeti dal kategóriában. A 2004-ben megjelent Krónikák első kötetében Dylan életének és pályájának fordulópontjairól mesél, őszintén, szellemesen, szenvedélyesen, bensőségesen idézi fel életének rendkívüli korszakát. A történet érinti többek között Minnesotát, New Yorkot, New Orleanst és Woodstockot. 2005-ben No Direction Home: Bob Dylan címmel dokumentumfilmet készített Martin Scorsese Dylan életéről és a 20. századi amerikai populáris zenére és kultúrára tett hatásáról.

2006-ban, 2009-ben és 2012-ben is új stúdió albummal és egy koncert lemezzel jelentkezett. Dylan 2012-ben megkapta a Szabadság Érmet az Egyesült Államok elnökétől. Dylan napjainkban is koncertezik, a leggrandiózusabb fellépése ebben az évben Kaliforniában lesz. Egy egyszeri és megismételhetetlen koncert sorozatra kerül sor 2016. október 7-8-9-én és az azt követő hétvégén, ahol hat, a világ talán legismertebb és legbefolyásosabb rock and roll művészei lépnek fel: Rolling Stones, Bob Dylan, Paul McCartney, Neil Young, Roger Waters és a The WHO. A koncertek a Coachella völgyben, naplemente után kezdődnek.

Egyéniségének nyoma örökre bevésődött a hatvanas évek nemzedékének életébe. Amerikában a hatvanas években senki sem akadt, akinek akkora szava lett volna, mint Dylannak. Költészetet Byrontól, Blake-től, T. S. Eliottól tanult. Zeneszerzői nagyságát leginkább talán az bizonyítja, hogy szerzeményeiből az elmúlt két évtized alatt seregnyi nagyszerű feldolgozás készült.

 

Források:
Barna Imre (szerk.): Bob Dylan: Mit fúj a szél?: Blowin’ in the Wind. Budapest: Árkádia Kiadó, 1989.
Bob Dylan

Képek:
Bob Dylan
Dylan gyermekkori otthona, Hibbing
Dylan a gimnáziumi évkönyvben
Kaliforniai koncert plakátja

Tovább a kategóriában: « Karinthy Ferenc Mihail Bulgakov »

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
(könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás