facebook youtube rss
2016. máj. 30. | 07.23

Karinthy Ferenc

Karinthy Ferenc Kossuth- és József Attila-díjas író, drámaíró, kitűnő nyelvész, utazó és életművész, 1921. június 2-án született Budapesten. Írói tehetségét, humorát, a csínytevést, a játék szeretetét édesapjától, túláradó életkedvét pedig édesanyjától örökölte. Cinit – ahogy az egész magyar irodalom nevezte – édesapja mutatta be karcolataiban bumfordi, nem éppen zseniális kisgyerekként. Az Irodalmi történetek című novelláskötetében már ő maga vallott arról, mit jelentett egy szellemi tűzhányó közelében élni és nevelkedni. A Nyugat legnagyobb alakjainak közelében nőtt fel, mindennapos vendég volt náluk Kosztolányi Dezsőtől Móricz Zsigmondig szinte mindenki. Irodalmi nevelését elsősorban nem az édesapja, Karinthy Frigyes, hanem a baráti kör segítette, Devecseri Gábor, Szendrő József, Szilágyi János György és Szerb Antal voltak a mentorai. Életművére mindvégig jellemző a groteszk elemeket is alkalmazó realizmus. Karinthy Lágymányos szülötte, Leányfalu patriótája, a Ferencváros drukkere, szenvedélyes világjáró, nyelvész, vízipólós és író volt.

Család, iskolák

Karinthy Ferenc Karinthy Frigyes második házasságából született, anyja Böhm Aranka volt. Féltestvére – Karinthy Gábor költő – apja előző házasságából született. 1927-1935 között a Damjanich utcai német birodalmi iskolában tanult. Gyermekéveinek nyarait Siófokon és Nógrádverőcén töltötte. 1935-től a Reáltanoda utcai Eötvös reálgimnáziumban tanult, ott is érettségizett le 1939-ben. Már 1937-ben országos ifjúsági válogatott vízilabdázó volt. Édesapja, Karinthy Frigyes 1938-ban halt meg. 22 évesen jelent meg első regénye, a Don Juan éjszakája, melynek sikere végül az írói pályára terelte.

Karinthy édesanyjával, Böhm Arankával

Az érettségit követően 1941-ben a pesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-angol-olasz szakára iratkozott be. A háború idején Ferencnek kellett a családfenntartóvá válnia, kis zsinegüzletet működtetett az egyetem mellett, amelynek jövedelme elegendő volt a létfenntartáshoz. Katonának nem vonult be, hamis papírokkal bujkált az ostromlott fővárosban, édesanyja 1944-ben meghalt Auschwitzban. Eközben írta a Szellemidézés című regényét. 1945-ben házasságot kötött Boros Ágnessel és megszerezte diplomáját is. Nyelvészetből doktorált „summa cum laude” minősítéssel. Disszertációját Olasz jövevényszavaink címmel írta, 1946-ban jelent meg a Nyelvtudományi Társaság füzetsorozatában.

Karinthy Frigyes és Ferenc a Verpeléti (ma Karinthy Frigyes) úton 1930 körül

1947-ben ösztöndíjas volt Franciaországban, Svájcban és Olaszországban. 1948-ban Baumgarten-díjat kapott, a következő évben pedig megszületett a fia, Karinthy Márton. Az ötvenes években a Szabad Nép és a Nemzet munkatársa volt, valamint dramaturgként dolgozott a Nemzeti Színházban és a Madách Színházban. 1951-ben és 1954-ben is József Attila-díjat kapott. 1960-1970-ig az FTC úszó- és vízilabda-szakosztályának elnökeként tevékenykedett. 1965-től tíz éven át a Miskolc, Szeged és a Debrecen város színházaiban, mint dramaturg dolgozott, alkotott.

Cini és felesége 1955-ben

Stafétabot

Karinthy Frigyes fiaként stafétabotot kapott a kezébe, pedig ahogy egy interjújában mondta: „Nagyon nem akartam író lenni. Nem akartam Karinthy Frigyes fia lenni. Nyelvész voltam, vízipólózó, sportoló, edző, tisztviselő, dramaturg, lektor, minden, csak író nem.” (…) Én mindig kihívom az összehasonlítást azzal, hogy a világon vagyok, ha leírom a nevem, leírok egy sort, akár egy rövid karcolatot, kihívom az összehasonlítást: van-e olyan jó, eléri-e, megüti-e vagy messzi marad az apától?” (…) „Van azért valami nagyon eleven Karinthy-hagyaték, amit, ha akarom, ha nem akarom, nem tudok kilúgozni az idegeimből. A humor iránti rendkívüli érzék.”

Szellemidézés

A háború utolsó hónapjaiban, zömmel a budapesti ostrom idején született a regény, írója a szorongás és a bizalom egymást váltó érzései között idézte fel ifjúságának történetét, az apák és fiúk örök konfliktusát. Fiatalos szerelmek és barátságok, egy valamikor közös nyelvet beszélő és időközben szétszóródott kamaszközösség élete, polgárpukkasztó ugratásai és furcsa szertartásai váltak legendákká, a nosztalgikus emlékezés tárgyaivá. Az ifjú Karinthy Ferenc is menedéket keresett: a kiábrándító háborús tapasztalatok elől vonult vissza az ifjúság varázslatos emlékeihez. Nemcsak emlékezni akart, magyarázatra is törekedett, számot akart vetni kalandos kamaszkorával, mérlegelni akarta személyes és nemzedéki tapasztalatait. Karinthy Ferenc humora különösen a család körül gyülekező bohém figurák ábrázolásában érvényesült.

Budapesti tavasz

A regény először a Magyar Nemzetben jelent meg folytatásokban, majd 1953-ban könyv alakban is kiadták. A pesti ostrom színes történelmi forgatagának középpontjában egy érzékeny és gazdag emberi lélek átalakulásának története áll. Zoltán, a nyelvészeti könyvtár csendjéből kerül az ellenállás kalandjai közé, katonaszökevényként, egy üldözött zsidó leány szerelmeseként sodródik egy partizáncsoport soraiba. A Budapesti tavasz hőse, Zoltán, nem tervez előre, csak életben akar maradni, s ezt kívánja szerelmének, Jutkának is. A két főhős hirtelen fellobbanó szerelme ugyan tragikus véget ér a világháború viharában, de a romok eltakarításakor a gyász mellett megjelenik az új élet lehetősége is. A regény több, mint húsz külföldi kiadásban jelent meg. Máriássy Félix készített belőle nagysikerű filmet 1955-ben. A főváros megszállását hitelesen ábrázoló film Duna-parti képsorai – az áldozatok hátrahagyott cipőivel – a holokauszt borzalmait is felidézik.

Hazai tudósítások

Szenvedélyes riporterként ismerkedett az akkori magyar társadalom valódi viszonyaival, politikai és erkölcsi konfliktusaival. Déry Tibor, Veres Péter, Sarkadi Imre mellett ő is szerepet vállalt abban a munkában, amely az elmaradottságot, az újabb keletű szociális gondokat, politikai torzulásokat térképezte fel. Munkájának eredményét a Hazai tudósítások című riportkötetében adta közre. A következetes valóságismeretben és a bátrabb társadalomkritikában látta irodalmunk sürgető feladatait. Szociografikus és oknyomozó riportjaival iskolát teremtett, a kritika is pozitívan fogadta. 1955-ben Kossuth-díjat kapott, ezt követően, 1957–1960 között nem jelent meg saját műve, Machiavelli és Moliére műveket, illetve görög, angol, olasz és német darabokat fordított.

Irodalmi történetek és a Ferencvárosi szív

Az Irodalmi történetek és a Ferencvárosi szív című köteteinek elbeszéléseiben a személyes emlékek kaptak ismét hangot. Karinthy-család emlékezetében élő komikus anekdotákat, intim legendákat idézett fel és sportpályafutásának mulatságos élményeire tekintett vissza. E kötetei tovább építették az önéletrajzi jellegű történeteket, és a pesti irodalmi élet eseményeiről is meséltek. Az ábrázolás fő erénye a részletek hiteles rajzában, az emberi környezet atmoszférájának mesteri megteremtésében rejlik. Az Irodalmi történetek bensőséges közvetlensége a riportnovellák felfedező szenvedélyével, társadalomkritikával egészül ki. 1961-ben baráti meghívásra ellátogatott Párizsba, Londonba és Olaszországba. A hatvanas évek elején felépült Leányfalun a kis hétvégi ház, ettől fogva szinte minden nyarát itt töltötte. Így ír erről felesége, Karinthy Ferencné Boros Ágnes: „1962-től új színteret kapott életünk, a leányfalui kis házat a Duna parton. Ekkor egészen átformálódott életritmusa. Kora reggel, a gyönyörű napkeltekor dolgozott, így az egész nap megmaradt a csupa örömre: tenisz, ping-pong, lábtenisz, evezés, úszás, kedves fiatal sporttársak és barátok. És számára a megunhatatlan boldogságforrás: az ablakunk alatt folyó Duna.”

Elbeszéléskötetek

Elbeszélő művészetének újabb kibontakozását jelezték a Kék-zöld Florida, a Téli fürdő és Hátország című kötetei, illetve elbeszéléseinek első gyűjteménye, a Víz fölött, víz alatt . Ezek a kötetek is önéletrajzi jellegűek és a pesti művészvilág életét ábrázolják. A Komédiások, a Tetovált nő és a Gervay Pesten című novellák ironikus és szatirikus képet rajzoltak ennek a művészeti életnek a jellegzetes alakjairól. Karinthy Ferenc karcolatait és tárcáit Ez-az, avagy a bicikliző tigris című kötetében gyűjtötte össze, ehhez csatlakoznak még Nyelvelés című kötetének tárcaformában írott nyelvhelyességi jegyzetei. Írói apróságokat, köznapi megfigyeléseket rögzítenek ezek a karcolatok, s miközben a mindennapi élet apró fonákságait bírálják, az író élvezetes humorát is fel tudják villantani.

Színművek, egyfelvonásosok

Elbeszéléseinek összegyűjtése után bontakozott ki igazán Karinthy Ferenc drámaírói kedve és tehetsége, mintha a műfajváltásban is azt juttatta volna kifejezésre, hogy munkásságának egy korszaka lezárult. Az író arányérzéke, kompozíciós tehetsége, humora és lírája az egyfelvonásosokban érvényesül igazán. Színműveit, egyfelvonásosait (Dunakanyar, Bösendorfer, Gellérthegyi álmok, Gőz) gyakran műsorra tűzték a hetvenes években a hazai színházak, s legtöbbjüket több nyelvre le is fordították. Stílusának meghatározó jegye az iróniával, humorral fűszerezett realizmus volt, jól kidolgozott karakterekkel, érdekes cselekménnyel, alapos háttérrajzzal. Több írásából tévé-, illetve mozifilm is készült, így az Ősbemutatóból, a Dunakanyarból, a Házszentelőből, ez utóbbiból Fábri Zoltán Gyertek el a névnapomra címmel rendezett filmet. Színműveit sikerrel mutatta be a Madách- és a Katona József Színház. A tapasztalatszerzés vágya vitte Karinthy Ferencet a miskolci, a szegedi, végül a debreceni színházhoz is. Az Ősbemutató című kisregénye is a szegedi élmények nyomán született, a vidéki életet, a drámaíró mesterség műhelygondjait és tapasztalatait mutatja be.

Epepe

Az Epepe a modern kor szorongásait megjelenítő abszurd dráma, lélektani regény. A modern államregények között is elhelyezhető, mint például Huxley Szép új világ, Orwell 1984, Déry Tibor G.A.úr X-ben című művek között, amelyek a klasszikus államregények idealizált társadalmi utópiájával szemben a hatalmas világvárosok kialakulása, a társadalmi méretekben terjedő elidegenedés okozta veszélyekre mutatnak rá. Karinthy Ferenc műve az emberek közötti kommunikáció elsorvadásának, kiüresedésének veszélyére figyelmeztet, nemcsak ábrázolni akarja ezeket a veszedelmeket, hanem meg is kíván küzdeni velük. Az Epepe hangot ad annak a reménynek is, hogy az értékek megvédhetők. Fenntartásuk legfontosabb záloga az emberi öntudat és az állandó küzdelem, amely következetesen szembefordul a sötétség erőivel.

Az utazó

Karinthy szenvedélyes és tudatos utazó volt, hihetetlenül érdekelte a jövő, elutazott Amerikába és Japánba, a technika országaiba. Megtapasztalta a nagyvárosok kollektív neurózisát, a túlnépesedést és az ezzel együtt járó elmagányosodást, az uniformizálódást. Ettől félt, ennek volt ádáz ellensége. 1968-1969-ben amerikai meghívásnak tett eleget, New Yorkban, Los Angelesben tartott vendégprofesszori előadásokat. 1971-ben Japánban és Egyiptomban járt. 1972-ben ismét az Egyesült Államokba utazott feleségével, fél évet töltött ott az iowai íróprogram vendégeként, ekkor volt a Bösendorfer és a Gőz első amerikai bemutatója. 1973-ban a szovjet írószövetség meghívására Szibériába látogatott, ahol találkozott osztyákokkal és vogulokkal. 1974-ben magkapta a harmadik József Attila-díjat, ezt követően újra Amerikába utazott, Oklahomába, a Books Abroad nemzetközi irodalmi díj zsűrijébe, majd egy ausztráliai meghívásnak is tett eleget, néhány egyetemi előadás erejéig. 1976-ban írószövetségi meghívásra Kubába is ellátogatott. Írói világa sokat gazdagodott ezeknek az utazásoknak a nyomán. Külföldi, elsősorban amerikai tapasztalataival vet számot a Hosszú weekend – a szinte hibátlan alkotás, melyen tanítani lehetne a novellaírás nehéz művészetét –, valamint a Betty, a Szegény Magyarország és a Korallzátony című elbeszéléseiben. 1978-ban szerepelt a saját életét, utazásait és élményeit feldolgozó, apró jelenetekből készült Földünk és vidéke című tévéfilmben. 1979-ben indult el Karinthy Ferenc műveinek gyűjteményes sorozata. Fontos kortörténeti dokumentum az 1967 és 1991 között írott naplója, amelyet 1994-ben három kötetben adtak ki.

Harminchárom

A Harminchárom című kötetének összeállításával próbálta az adósság egy részét törleszteni: ennek az elbeszélésciklusnak a darabjai a háború kezdete óta eltelt harminchárom esztendő értelmiségi történetét fogják át. A közelmúlt és a jelen erősen kritikai ábrázolása révén ad képet a magyar társadalom vétkeiről és mulasztásairól. A kötetben a különböző korszakaiban született novelláit szerkesztette regénnyé, melyben az 1942-1975 közötti időszakot dolgozza fel. A nyolcvanas években egyre többet utazott Olaszországba, itthon pedig ideje nagy részét Leányfalun töltötte, ott alkotott. Életének utolsó évtizedét beárnyékolta betegsége, erősen depressziós volt. 1992. február 29-én halt meg Budapesten.

 

Források:
Béládi Miklós (szerk.): A magyar irodalom története 1945-1975. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1986.
Karinthy Ferencné Boros Ágnes: Hogyan éltem egy Karinthyval? In: Czeizel Endre, Erős Erika: Számadás a tálentomról: A Karinthy család genetikai elemzése. Budapest: Corvina Kiadó, 1995. p. 13-16.
Péter László (főszerk.): Új magyar irodalmi lexikon. 2. jav. bőv. kiad. Budapest: Akadémiai Kiadó, 2000.
Széchenyi Ágnes: Karinthy Ferenc. In: 7x7 híres mai magyar regény. Budapest: Móra Kiadó, 1977. p.74-79.

 

Képek:
Karinthy Ferenc
Karinthy édesanyjával, Böhm Arankával
Két Karinthy a Verpeléti úton
Cini és felesége

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
lib [KUKAC] ke [PONT] hu • kvtkozi [KUKAC] ke [PONT] hu (könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás