facebook youtube rss
2017. augusztus 21. | 23.00

Claude Debussy

Claude Achille Debussy francia zeneszerző a Párizs melletti Saint-Germain-en-Laye városában, a Szajna partján született 1862. augusztus 22-én. Zenei tehetsége korán megmutatkozott, már tíz éves korától konzervatóriumban tanult. Debussy nem szerette, ha impresszionistának nevezték, de az biztos, hogy teljesen új komponálási formájával elindította a 20. század zenéjét. Musicien français – így nevezte önmagát –, mely utalás arra, hogy ő végre elszakadt a német zenétől, és felülemelkedett a wagneri bűvöleten, ami minden 19. századvég muzsikusát elkapta. Életműve új színt hozott a zenének csaknem valamennyi műfajába. Az irodalmi és képzőművészeti inspiráció mellett az ő zenéjében különös jelentőséget kap a pillanat futó benyomása, egy napszak, egy illat megannyi gondolattársítása. Debussy maga hozta létre sajátságos eszközeit, rendkívül finom hatásokra építő, meglepő hangzásait, keleties-modális harmóniavilágát, érzékeny és differenciált ritmikáját, dallamainak karcsún ívelő, bájos és finom vonalát.

 

 

 

Konzervatóriumi növendék

Debussy Párizs mellett született egy szegény családban, apja porcelánkereskedő volt, de időnként nyaralhatott egy gazdag ismerősnél, és már itt ráeszmélt arra, hogy ő mennyire más, mint a családja és az iskolatársai. Zenei tehetségére Paul Verlaine anyósa hívta fel a család figyelmét. Tíz éves korától a párizsi zeneakadémia, a Conservatoire növendéke lett, rá két évre pedig már Frédéric Chopin f-moll zongoraversenyét játszotta. Tizenkét évesen már komponált, és minden akadémikus szabályt megkérdőjelezett. Zeneszerzés órákon azért ült a zongorához, hogy furcsa, idegenszerű akkordokat üssön le. Barátokat képtelen volt szerezni magának, tanárai pedig nem kedvelték. Tizenegy éven át tanult a konzervatóriumban.

Debussy akadémiai növendékként

Az 1880-as évek elején kapcsolatba került az orosz arisztokrata Nagyezsda Meck asszonnyal – Csajkovszkij legendás pártfogónőjével –, aki sokszor nyaralt Franciaországban. Fiatal muzsikusokat hívott meg maga mellé egész nyárra, mert imádta a zenét. Debussy Meck asszony lányait tanította a nyári szünidőkben és többször magával vitte a zeneszerzőt Svájcba, Olaszországba és Moszkvába.

A tékozló fiú

Számos díj elnyerése után, 1884-ben elnyerte a Római-díjat a L Enfant prodigue (A tékozló fiú) című kantátájával. Két évet töltött Rómában, a Medici villában, de nem érezte jól magát, az olasz opera sem nyerte el tetszését, a régi zenében, Palestrina és Lassus zenéjében keresett menedéket. Végül egyszerűen hazaszökött 1887-ben, és Párizsban telepedett le, kizárólag a komponálásnak szentelte életét. Ekkor már több szerzeménye volt, kis zongoradarabok és dalok, de még ismeretlen volt a közönség előtt. Állást nem vállalt, karmesterként és zongoristaként is ritkán lépett fel. Ugyanebben az évben Bécsben megismerkedett Brahmsszal, és Londonban is járt, a következő években Bayreuthban Wagner műveit hallgatta.

Suite Bergamasque

Lassan kezdett kialakulni sajátos stílusa. A Sutie Bergamasque Debussy egyik leghíresebb zongoraszvitje. A zeneszerző 1890-ben, 28 éves korában kezdett hozzá a mű megírásához, de az 1905-ös kiadás előtt jelentősen átdolgozta. A szvit négy tételből áll, a legismertebb és leghíresebb, a harmadik tétel, a Clair de lune (Holdfény), a cím Paul Verlaine azonos című verséből származik.

Egy faun délutánja

1894-ben jött meg egy csapásra az ismertség. Mallarmé versére egy 3 tételes szimfónián dolgozott Debussy, a munka megakadt, és végül csak az első tétel készült el, a Prélude à l’après-midi d’un faune, azaz Egy faun délutánja, amely villámcsapásként érte a közönséget és a többi muzsikust is. A faun egy teljesen új útra tért, elvetette az addigi formákat, elszakadt az akadémikus szabályoktól, egy fura, éteri, erotikus zene volt ez, amilyet még nem hallott a világ, és sikert hozott a zeneszerzőnek. Egy faun-t hallunk, ahogy sétál az erdőben, pánsípjával vidáman muzsikál, találkozik nimfákkal és naiaszokkal, majd álomba szenderül. A naiaszok a nimfák azon csoportja, akik a források, kutak, patakok és csermelyek gondozói, mint vízi istenségek megszemélyesítik a folyókat, és eredendő ősi lelkülettel ruházzák fel a mocsarak, tavak, lagúnák csendes vizeit. Debussy impresszionista zenéjéhez kell egy bizonyos hangulat, csönd, és figyelem. Annyi kis finom részlet bújik meg itt-ott, amire érdemes odafigyelni, hatalmas öröm amikor felfedezi az ember. Debussy művében egy éteri lebegést érzünk, és csak a legvégén állapodik meg a darab. Mallarmé miután meghallgatta, ezt írta Debussy-nek: „Az Ön illusztrációja a zene finomságával, komolyságával és gazdagságával felülmúlja az én költeményem minden vágyódását és ragyogását.... .

Kevesen ismerik, de rengeteg dalt írt, főleg a századforduló előtt, több francia költő verseire. Több dalciklust egy bizonyos nő ihletett, így nem véletlen, hogy mindegyiket szoprán hangmagasságra írta. Egyedül fellépni nem szeretett Debussy, de a szalonokban szívesen kísérte a szoprán énekest. 1899-ben rövid életű házasságot kötött a szép modell lánnyal, Rosalie Texier-vel. Debussy ízlésének túl vidéki volt a lány, zeneileg analfabéta, és nem szülhetett gyereket a férfinak, ezért útjaik elváltak.

Nocturnes és az Images

A faun után jöttek az újabb művek, már megtalálta saját hangját, ahogyan ezt a Nocturnes is bizonyítja. Az első noktürn, a Nuages (Felhők) megírására egy felhős, viharos nap inspirálta; egy pillanat emlékképe a párizsi Szajna-hídon, amint a híd alatt, a folyón éppen felbúgott egy hajó szirénája, az égen pedig szürke felhők kergették egymást. A hajósziréna így került bele hangulati emlékképként, mint az angolkürt. Évekig komponálta egyetlen operáját, a Pelléas et Mélisande-ot, és mégsem lett siker, de az biztos, hogy ez a mű is teljesen elrugaszkodott a bevált operaformáktól, gyakorlatilag egy ária sincs benne, se csúcspont, se balett vagy kórus, se duettek. A szövegkönyv alapja Maurice Maeterlinck azonos című szimbolista darabja volt és 1902-ben került bemutatásra az Opéra Comique-ban.

Debussy újraértelmezte a zongorajátékot a századforduló után készült kis impresszionista darabjaival. Termékeny művészi korszakának következő darabja, az Images (Képek) című műve. Az Images sorozatból az első, a Reflets dans l’eau, azaz a Tükröződések a vízen. Ez a hárfaszerű hangzás teljesen összefonódott Debussy-vel, elfelejtjük, hogy ütőhangszer a zongora, helyette csodálatos hang áramlatokat hallunk, ismét lebegés, csillogás és megfoghatatlan mozgások.

La Mer

A La Mer (A tenger) páratlan remeke Debussy érett alkotói korszakának. A három szimfonikus vázlat alcímű nagyzenekari darab hasonlít legjobban a „régi” szimfóniákra. Három képet, három tengeri benyomást, élményt fűz egybe ez a mű. Az első: Hajnaltól délig a tengeren, a második: Hullámok játéka, a harmadik: A tenger és a szél párbeszéde. A tenger zeneköltője már nem forradalmi újító többé, hanem lehiggadt, klasszikussá nemesedett, érett alkotó. Az 1905-ös bemutatón nem keltett nagy hatást sem a közönség, sem a kritika körében, ma már azonban a faun után a legjátszottabb Debussy zenekari darab. Közben publikált, kritikákat és zenei írásokat, magánélete azonban zűrzavarossá vált, elköltözött feleségétől, és a művelt, gazdag Emma Bardachhal kezdett új életet. A hölgyet 1905-ben feleségül vette, tőle született lánya, Claude-Emma, azaz „Chouchou”.

ChouChou

Debussy imádta ChouChou-t (Claude-Emma Debussy), a kislányát, szinte kizárta a külvilágot és rengeteget volt a gyermekével, ezekből a hangulatokból és élményekből született a Children’s Corner, a hat tételből álló zongoraszvit Magyarul Gyermekkuckónak nevezett, két kézre írott szvit néhol táncszerű, néhol nem, igazi sokszínű Debussy sorozat. Az amerikai ragtime és a jazz ritmusai érezhetők a szvit egyes tételein. A darab különlegessége, hogy Wagner híres Trisztán-akkordját idézi benne a szerző, persze kifigurázva, mely jól jellemzi a kapcsolatát Wagner zenéjével. 1908-ban ismét Londonban járt, majd 1910-ben Bécsben és Budapesten játszotta műveit.

Debussy és Claude-Emma, azaz „Chouchou”

Préludes I. és II.

Ezek az igazi érett Debussy zongoradarabok, az előtte lévő sorozatokban fejlődtek, és a csúcsra a két prelűdök sorozattal értek fel. Debussy az egész eszköztárát felhasználja benne, impresszionista és szimbolista zenéket is hallunk, táncot, lassút, gyorsat, viccest, szomorút - egyszóval az egész világot. Bach-tól és Chopin-től eltérően nem hangnemi sorozatban írta a szerző természetesen, hisz ez nála teljesen mást is jelent, ezért előadni is ritkábban szokták egyben, sokkal inkább a zongoristák a saját ízlésükhöz válogatnak belőle.

 

„A zene ott kezdődik, ahol a szó hatalma véget ér”. Ez a Debussy idézet értelmet nyer, ha belehallgatunk zenéjébe. Benyomások, hangulatok és a csend – ezek alkotják műveit, a zene mozarti értelemben úgymond a háttérbe szorul, néha ott a dallam, néhol ott egy kidolgozás. Kihasználja a hangot és a csendet, amelyekkel egészen újszerű hangulatokat kelt, az időt pedig néha teljesen lelassítja, sőt megállítja. Utolsó fontos műve a Gyagilev megrendelésére 1912-re elkészült Jeux (Játékok) című balett. A század első éveitől kezdve, mint kritikus, zenei író is működött. Debussy 1918-ban halt meg rákban.

 

Források:
Brockhaus-Riemann: Zenei lexikon. Budapest: Zeneműkiadó, 1985.
http://zenetortenete.hu/debussy/

Képek:
Claude Debussy
Debussy akadémiai növendékként
Debussy és Claude Emma, azaz „Chouchou

 

Tovább a kategóriában: « RIO 2016 OLIMPIA »

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
(könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás