facebook youtube rss
2016. szeptember 19. | 23.00

Széchenyi István

Széchenyi István gróf élete, tevékenysége, művei a magyar polgári átalakulás kihívására adott egyfajta válasz, amely szervesen beépült a polgárosodás menetébe. Legfontosabb művei, a Hitel, a Világ és a Stádium, óriási szerepet játszottak az 1830-as évek nemzeti ébredésében, abban, hogy a nemesség köreiben kibontakozott a liberális reformmozgalom. Ennek elméleti alapjait és számos reformindítványát, a jobbágyfelszabadítást, a közteherviselést, a törvény előtti egyenlőséget ő fogalmazta meg elsőként. A magyar polgári átalakulás általa elindított folyamata nem ért véget a gróf halálával. Széchenyi nem egyszerűen egy történelmi kor nagysága, hanem a sikereivel, kudarcaival együtt egy állandóan felelevenített modell. Kossuth Lajos, a politikai ellenfél volt az, aki 1840. november 19-én, Pest megye közgyűlésén megadta Széchenyi István grófnak az a titulust, amelyet Magyarországon máig emlegetnek: a „legnagyobb magyar”.

 

 

A kor és kihívásai

A század eleji, elsősorban Kazinczy Ferenc nevével fémjelzett nyelvújítás a magyar nyelvet igyekezett alkalmassá tenni arra, hogy az állam nyelvévé vált, leváltotta a latint. Egyszerre több kihívás érte a magyar társadalom kulturálisan és politikailag érzékeny rétegét. Ezek a következők: Hogyan lehet modernizálni az országot, miként lehet a magyarságot nemzetté tenni? Miként lehet elkerülni, hogy a modernizáció és a nemzetté válás szembekerüljön egymással? Hogyan oldható meg, hogy a birodalom vezetése és a nemzetiségek ne ellenérdekelt félként jelenjenek meg? Hogyan lehet a feudális Magyarországot polgári Magyarországgá alakítani vér és könnyek nélkül? A kérdésekre többféle válasz született, az egyik maga Széchenyi István gróf, a tevékenysége, a gondolatai, a sorsa, mind válasz erre. Az ő esetében adott volt az anyagilag és társadalmilag megalapozott családi háttér, a grófi cím, a kulturális indíttatás, a közéleti-politikai szerepvállalás, megfelelő birtok és jövedelem.

A helyét kereső arisztokrata

Nagybirtokos arisztokrata család tagjaként, 1791. szeptember 21-én született Bécsben. Az apja, Széchényi Ferenc gróf a napóleoni háborúk gazdasági konjuktúrájának köszönhetően jelentős jövedelemre tett szert. Az anyja, Festetics Julianna grófnő, Festetics György testvére, ő alapította 1797-ben Európa egyik első mezőgazdasági főiskoláját, a Georgikont, és 1817-től Helikon néven irodalmi ünnepségeket rendezett, mellyel a kultúrát kívánta támogatni. Széchényi Ferenc is komoly adományokkal támogatta a kultúrát, 1802-ben a nemzetnek ajándékozta az un. hungarica gyűjteményét, olyan könyveket, kéziratokat, metszeteket, érméket, amelyek magyar vonatkozásúak. Széchenyi gyermekkorát Nagycenken és Bécsben töltötte. Széchényi Ferenc gondos nevelésben részesítette legkisebb fiát, Istvánt, a legjobb nevelőket rendelték mellét. 1809-ben, tizennyolc éves korában bevonult és társadalmi helyzete, családi kapcsolatai miatt egyből tiszti rangot kapott. A napóleoni háborúban az igazi próbát a lipcsei csata jelentette a fiatal Széchenyi számára, a főparancsnoknak, Schwarzenberg hercegnek volt a futára. A katonai szolgálat több hatással járt. Egyrészt arra ösztönözte, hogy élvezze az életet, ezt erősítették az európai arisztokraták életmódja, a bálok, a társasági rendezvények, a szépasszonyok forgataga. A háború azonban megindított benne egy ellenkező irányú folyamatot is, annak keresését, hogy milyen módon teheti magát hasznossá. Sokat olvasott és utazott, művelte magát, értékrendjét olvasmányai, valamint személyes tapasztalatai formálták. Tájékozódott a kor eszmei világában, Voltaire-től Adam Smith-ig bezárólag, de hatott rá Byron és a romantika is. Bejárta Európát Angliától Törökországig, kereste önmagát, kereste a legmegfelelőbb önkifejezési formát mind intellektuális, mind érzelmi, mind az emberi kapcsolatok szintjén. Külföldi utazásai keltették fel érdeklődését hazája iránt, azok hatására tudatosult benne Magyarország elmaradottsága, s kezdte el foglalkoztatni a kiútkeresés gondolata. 1821-ben ismerkedett meg a fiatal erdélyi mágnással, Wesselényi Miklós báróval, barátságuk elmélyítette a nemzeti hovatartozás tudatát, s a báró ébresztette rá főúri kötelességének tudatára is: akinek a sors vagy a haza kiemelkedően sokat adott vagyonban, rangban, kiváltságban, annak nagyobbak a hazával szembeni kötelességei is.

Gróf Széchenyi Istvánné Seilern Crescence

1824-ben elkötelezte magát gróf Zichy Károlyné Seilern Crescence grófnő iránt. Abban az időben nem lehetett elválni, ezért házasság csak a férj elhalálozása után volt lehetséges. Zichy Károly gróf halála és a gyászév letelte után, 1836-ban összeházasodtak. Két gyermekük született, Béla és Ödön. A mecénási szerep tovább folytatódott a családban. Széchenyi 1825-ben, a pozsonyi országgyűlésen fölajánlotta a Magyar Tudományos Akadémia megalapításához egyévi jövedelmét a nemzetiség és nyelv erősítése, terjesztése és pallérozása céljából. Közírói munkássága elismeréseként később az akadémia alelnökévé választották.

Az első angliai útja után három dolgot tartott figyelemreméltónak, tanulmányozásra érdemesnek, az alkotmányt, a gépeket és a ló tenyészetet, másképpen fogalmazva, a politikát, a gazdaságot és az életmódot. Az európai arisztokrácia korabeli életmódjának megkérdőjelezhetetlen eleme volt a lovaglás, nem véletlen, hogy angliai tapasztalatai nyomán, először a lóversenyeket, a lótenyésztést akarta megvalósítani. Első könyve 1828-ban jelent meg Lovakrul címmel. Az 1827-ben, az általa létrehozott Nemzeti Kaszinó a rendi, feudális kereteket fellazító polgári egyesület volt, amely a nemzeti közművelődés, a közérdekű eszmecsere és párbeszéd, valamint a magyar társadalom és az ország fejlődésének előmozdítása érdekében jött létre. Felbukkantak a polgári életre jellemző szabadidős formák is, mint az evezés, a vitorlázás és a korcsolyázás.

Johann Vincenz Reim: A Nemzeti Casino épülete

A reformer gróf

Sokirányú szerepkeresését egy egyszerű, de húsbavágó tényező segítette eldönteni. Az 1820-as évek végére minden jó szándéka ellenére közel négy évi jövedelmét felemésztő adóssággal rendelkezett, és még egy kisebb kölcsön megszerzése is jelentős gondot okozott számára. Az ok a magyar feudalizmus alapvető pillérét jelentő, a XVI. századból származó ősiség volt, hogy a birtok nem szabadon eladható, vehető és ez ellehetetleníti a gazdaság működését, a hitel megszerzését. Széchenyi elkezdett gondolkodni a hitelről. A Hitel megírása igazi fordulat volt Széchenyi pályáján és Magyarország modernkori történetében is. Dessewffy József gróf támadására válaszul írott Világ és Magyarországon már betiltott, ezért 1833-ban külföldön kinyomtatott Stádium együttesen jelzi, hogy formálódóban volt az a program, amely a magyar polgári átalakulást jelentheti. A Hitel és a Világ című munkákban még csak elvi szinten fogalmazódott meg a program. Meg kell szüntetni a hitelt béklyóba verő ősiséget, ennek következménye az a jog, hogy mindenki birtokolhasson birtokot. A Stádium lett a leggyakorlatiasabb és a legradikálisabb, ebben már cselekvési, követelési sorrá állt össze a program. Ha már nem nemesi előjog a birtok tulajdonlása, ha mindenkinek lehet tulajdona, akkor kell a törvény előtti egyenlőség is. A birtokost megilleti a politikai életben való részvétel joga, a választójog, a közteherviselés is elkerülhetetlen. Ha a mezőgazdasági birtoklás szabad, akkor az ipari termelés feudális kötöttségeit is fel kell számolni. A hitel problémájától szinte logikai úton el lehet jutni a polgári jogegyenlőség eszméjéig, ez pedig az eddigi renddel való szembekerülés. Széchenyi nemzeti programmá, erkölcsi erővé emelte a polgári átalakulás ügyét. Széchenyi az elmaradott ország modernizálásához elsősorban arisztokrata társait akarta megnyerni. Széchenyi gondolatai egy sor kérdést, problémát vetettek föl. Ki fogja mindezt végrehajtani? Milyen lesz ehhez a hatalom viszonya? Milyen lesz a magyar nemzeti eszme és a nemzetiségek viszonya? Milyen úton, módon történik meg a jobbágyfelszabadítás? Ezek nemcsak Széchenyi problémái voltak, az egész magyar polgári átalakulás jövőjét, lehetőségeit érintették.

Széchenyi példát mutatott, gazdálkodását fokozatosan átalakította, egyre inkább részvényessé, vállalkozóvá vált. Részt vett a Pesti Hengermalom Társaság alapításában, kikötőépítésben, bortermelés- és selyemhernyó tenyésztés fejlesztésében. Tevékenyen részt vett az Al-Duna szabályozásában, a dunai gőzhajózás megindításában. Felkarolta a Duna-gőzhajózási Társulat ügyét, támogatta a bécsi kormánynál, a nádornál, az országgyűlésnél, később egész cikksorozatban ismertette annak kereskedelmi fontosságát. Az első gőzhajó Pest-Buda és Zimony között, 1831. március 16-án közlekedett. Az ő buzgólkodása hozta létre a balatoni gőzhajózást is, ő indította el a mozgalmat és gyűjtött részvényeseket. Az első gőzhajó 1846. szeptember 21-én indult a Balatonon. Az állattenyésztés fejlesztésére alapította 1830-ban az Állattenyésztő Társaságot, amelynek elnöki tisztét is elvállalta. Óriási munkát fektetett a 40-es évek elején indult Lánchíd építésének előkészítésében. 1842. augusztus 24-én a nádor és az országgyűlés képviselői jelenlétében letették a Lánchíd alapkövét. A szabadságharc alatt, 1849 tavaszán egyik pillérét ágyútalálat érte, november huszadikán mégis sikerült a forgalomnak átadni. A Nemzeti Színház ügyére is gondja volt. Ereje és munkabírása lenyűgöző volt. Kortársai egybehangzóan állították, hogy Széchenyit a harmincas évek végén látták a legboldogabbnak, úgy tűnt, hogy a polgári átalakulás általa megindított útja az ő szellemében s az ő vezetésével járható.

Kossuth

Kossuth egyre következetesebben továbbgondolta a Széchenyi által már megkezdett, polgárosító szándékot. Kossuth és a liberális ellenzék politikusi gárdája megkísérelt választ találni a Széchenyi-féle koncepció tisztázatlan pontjaira. Kossuthék is reformok útján képzelték el a polgári átalakulást, de nem hittek abban, hogy a főnemességre kell bízni annak véghezvitelét. Széchenyi aggodalommal és gyanakvással fogadta saját koncepciójának továbbvitelét, és idegen volt számára a politizálás módja és hangneme. Úgy vélte, hogy a Kossuth vezette harcos ellenzéki párt az ő kezdeményezéseinek sikerét teszi kockára. Azt gondolta, hogy a nemzet gyenge, és ha a reform túl átfogó, túl gyors, akkor társadalmi megrázkódtatások és hatalmi konfliktusok sora vár a magyarságra, amely összeroppan a rá háruló ellentétek súlya alatt. Széchenyi vitairatban támadta meg Kossuthot a Kelet népe című írásában, veszélyben látta nemzetét, mert Kossuth forradalomba, konfrontációba viszi az országot, s ez katasztrófát idézhet elő. Kossuth válaszában a reformok bázisának szélesítéséről írt, mert szerinte így kerülhető el a nem kívánt forradalom. Széchenyi 1842-ben az Akadémia közgyűlésén, mint elnök beszédet tartott és túlzó nacionalizmussal, a nemzetiségi kérdés kiélezésével vádolta meg a liberális reformtábort. Álláspontjával, kritikájával fokozatosan elszigetelődött a reformerek táborától. Széchenyi 1845-ben a Helytartótanács közlekedési osztályának vezetője lett, abban bízott, hogy állami segítséggel meg tudja valósítani elképzeléseit, azonban csalódnia kellett, a megígért anyagi fedezetet nem kapta meg.

Than Mór: Széchenyi és Deák kora (a kép bal oldalán Petőfi és Kossuth áll)

Széchenyi megindította a Tisza-szabályozás munkálatait, az első magyarországi vasútépítkezéseket, kidolgozta azt a közlekedéspolitikai koncepciót, amely a kiegyezés után nagyrészt meg is valósult. Aktív szerepet játszott az óbudai hajógyár építésében is. Az elképzelései egy részét azonban nem tudta megvalósítani. 1847-ben a reformtábor vezérévé emelkedett Kossuth állást foglalt a közteherviselés és a jobbágyfelszabadítás azonnali és egyidejű bevezetése mellett. Ezt követően Széchenyi Politikai programtöredékek című röpiratában ismét lázítással vádolta Kossuthot. A Naplójában nyomon kísérhető, hogy az 1840-es évek elejétől sűrűn tett magának szemrehányást, és egyre zaklatottabban, egyre reménytelenebbül látta hazája és nemzete sorsát. Önmagát hibáztatta, mert úgy vélte, hogy akaratlanul is előidézője a bekövetkező katasztrófának, mivel ő indította el a forradalomba torkolló reformfolyamatot.

1848/1849

1848 tavaszán, amikor elérkezett hozzá az európai forradalmak híre, és látta a liberális reformerek törekvését, hogy törvényes úton szerezzék meg a hatalmat, ezt írta: „Magyarország vagy inkább a magyar faj most van fordulóponton, vagy ragyogva élni fog, vagy bukik örökre.” Széchenyi az első magyar kormányban közlekedésügyi miniszter lett, megmaradt ugyan Kossuth iránti távolságtartása, de elismerte, hogy a polgári átalakulás tekintetében gyorsabb eredményekre jutott, mint az ő, évtizedekre tervezett programja. 1848 nyarára azonban fokozatosan nyilvánvalóvá vált, hogy sem a Habsburg-hatalommal, sem a nemzetiségek egy részével nem kerülhető el a konfliktus. A fegyveres harc kirobbanásakor nem tudott szabadulni a kétségbeesés és az önvád súlyától. A polgári átalakulás fegyveres megvédésének cselekvésre szólító pillanatában idegei felmondták a szolgálatot, öngyilkosságot kísérelt meg. 1848. szeptember 7-én szállították a Bécs melletti Döbling elmegyógyintézetébe. 1849 augusztusára az orosz cár intervenciójának támogatásával a Habsburg-hatalom vérbe fojtotta a magyar forradalmat. A megtorlást az abszolutizmus berendezkedése követte, centralizált irányítás, elnémetesítés, összbirodalomba való betagolódás kísérlete.

Széchenyi István hálószobája Döblingben

Döbling

Széchenyi Döblinget önként vállalt börtönnek tekintette, három évig a családját sem fogadta. Állapota fokozatosan javult, ha lelki egészségét nem is, intellektuális képességeit 1856-ra visszanyerte, munkaképessége is helyreállt. Újból elkezdett írni és látogatókat is fogadott, szellemi kapacitását az abszolutizmus bírálatának szolgálatába állította. Önismeret címmel kezdett el könyvet írni, melyet utólag Nagy Magyar Szatíra névvel illettek. Eljutott hozzá Bach belügyminiszter abszolutizmust magasztaló röpirata, s elhatározta, hogy válaszol rá. Hozzákezdett a Blick (Pillantás) című röpiratának megírásához, melyben maró gúnnyal kritizálta a Bach-rendszert és az uralkodó I. Ferenc József személyét sem kímélte. Béla fia csempészte ki a kéziratot Londonba. 1859-re úgy tűnt, hogy megroppanhat a birodalom és vele együtt az abszolutizmus. Széchenyi cikket írt a Thimes-nak, levelet III. Napóleonhoz és Lord Palmerstonhoz a magyar kérdés rendezése tárgyában, és fogadta a Bachot leváltó politikai garnitúra prominens képviselőit is. A helyzet felemás volt, hiszen 1859 márciusától szoros rendőri megfigyelés alatt tartották Széchenyit, ugyanakkor vezető állami tisztviselők tárgyaltak vele. 1860. március 3-án házkutatást tartottak Döblingben és megtalálták a Nagy Magyar Szatíra kéziratát. Széchenyi vissza akarta kérni a rendőrminisztertől a kéziratait, de helyette azt a választ kapta, hogy Döbling a számára megszűnt menedék lenni. Széchenyi tudta, hogy ez annyit jelent: vagy tébolydába kényszerítik, vagy felségsértés címén perbe fogják. Mindegyik lehetőségtől félt, a kilátástalan helyzetében 1860 húsvétvasárnapjára virradó éjjel főbe lőtte magát. Első szobra Budapest központjában áll, összekapcsolva legmaradandóbb alkotásait, a Lánchidat és az Akadémiát.

 

Források:
Estók János (főszerk.): Nemzeti évfordulóink, 2016. Budapest: Balassi Intézet, 2016.
Gerő András: Szabadság és bátorlét: Gróf Széchenyi István 1791-1860. Budapest: MTI: Magyar Hitel Bank Rt., 1991.

 

Képek:
Széchenyi István
Gróf Széchenyi Istvánné Seilern Crescence
Johann Vincenz Reim: A Nemzeti Casino épülete
Hitel, Világ, Stádium
Than Mór: Széchenyi és Deák kora
Széchenyi István hálószobája Döblingben
Tovább a kategóriában: « Caravaggio Dvořák »

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
(könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás