facebook youtube rss
2018. szeptember 23. | 23.00

Caravaggio

Caravaggio a művészettörténet talán egyik legrejtélyesebb és legforradalmibb festője, korának művészeti elvárásai ellen lázadva vált a manierizmus, valamint a 17. század eleji naturalisztikus ábrázolás iskolateremtő képviselőjévé. A drámai realizmus új nyelvét teremtette meg, az utcáról válogatva modelljeit. Festészetét forradalmian új stílus jellemezte, amely a fény és árnyék kontrasztján alapult. Munkáiban az alak drámai megvilágítása és a mély árnyékok a barokk festészet ismertetőjegyévé váltak. Neve feledésbe merült, háromszáz évet kellett várnia a méltó megbecsülésre. A XIX. század második felében bukkant fel újra a neve, de csak az 1920-as években került a nagy nyilvánosság elé egy műkritikus jóvoltából. A második világháború után kiállítást rendeztek Milánóban, a Palazzo Reáléban és elsöprő sikert aratott. Michelangelo Merisi, akit a szülőfaluja nevéről ismert meg a világ, szélhámos volt, botrányos életet élt, sokszor keltett felháborodást, többször is letartóztatták és bebörtönözték, beismerte, hogy megölte egyik ellenfelét, akit csalással gyanúsított, ugyanakkor zseniális festő volt. Nagyhatalmú pártfogóinak egyre nehezebben sikerült kihozniuk őt a különféle börtöncellákból. Utolsó börtönéből, Málta szigetéről az életét kockáztatva szökött meg, mai kifejezéssel élve pedofíliáért ítélték el. Egyes források szerint gyilkosság áldozata lett a tengerparton, azonban sohasem került elő bizonyíthatóan a holtteste, így az is elképzelhető, hogy csak megrendezte halálát, hogy elkerülje a bűnvádi eljárást.

 

Az út Rómáig

Caravaggióban Michelangelo Merisi néven látta meg a napvilágot 1571. szeptember 29-én, hányatott gyermekkorát is itt töltötte. Apja Fermo Merisi, a milánói nagyherceg díszítőépítésze volt. 1576-ban pestis sújtotta a várost, és a nagyherceg az udvarával átköltözött Caravaggio őrgrófságba, Caravaggio apja és nagybátyja azonban a járvány áldozatául estek. Az anyja, Lucia Aratori szegénységben nevelte öt gyermekét. Colonna herceg támogatásával Caravaggio Simone Peterzano, a jó hírű milánói festő mellett inaskodott. Caravaggio bizonyosan megfordult Velencében és tanulmányozta Giorgione, Tiziano és Mantegna munkáit. Akkoriban Róma számított Itália és a világ kulturális és művészeti központjának, a város az átalakulás lázában égett, így Caravaggio is oda indult, valószínűsíthetően 1591-1592-ben. Rómában éppen akkor fejezték be a Szent Péter-bazilika és a Santa Maria Maggiore építését, elkészült a Via del Corso és megnyílt a kikötő is. V. Sixtus felhívást intézett a félsziget valamennyi művészéhez, építészekhez, festőkhöz, szobrászokhoz, vésnökökhöz, aranyművesekhez, hogy menjenek Rómába.

Róma

Caravaggio eleinte a római társadalom alsó régiójában töltötte az időt munkanélküli kőfaragók, festők, szobrászok és kalandorok között, végül a szicíliai festőnél, Lorenzinél kapott munkát. Caravaggio és barátai élete munkával, ivással, bordélybeli kalandokkal telt, aztán szerencsés fordulatot Pucci bíboros öccse hozta meg számára, aki kedvelte a művészetet, az új művészeti irányzatokat, elbűvölte Caravaggio tehetsége, képzettsége és állhatatossága. Vallásos tárgyú festmények másolásáért koszt és kvártélyt kínált számára. Caravaggiónak bőségesen volt szabadideje, szabadon festhetett. Megjelent képein a pillanatnyiság, ami felért egyfajta forradalommal (Gyíktól megmart fiú). Ebben az időszakban született a Lanton játszó fiú és a Muzsikáló fiúk, melyen először tűnik fel önarcképe, a hátul látható, jobb oldali énekes személyében.

Lanton játszó fiú

A Bűnbánó Magdolna volt az első festett női alak, előtte kizárólag fiatal fiúkat festett. Később elhagyta Pucci bíboros rezidenciáját és ismét az utcára került, egyik barátja fogadta be. Nem sokkal később az egész félszigeten végigvonuló járvány sújtotta Rómát, de Caravaggio életben maradt a kórház vezetőjének és egy apáca gondoskodásának köszönhetően, akik megmentették az életét. Ez az élmény számos festményen, többek között a Szűz Mária halálán is megjelenik. Caravaggio a kórházi lábadozás ideje alatt hálából több képet festett, ezek egyike volt a Beteg Bacchus, bizonyosan ez is önarckép.

Beteg Bacchus (önarckép)

Ezután D’ Arpino lovag műhelyében dolgozott, feladata a freskómunkákhoz elkészíteni a virág- és indadíszítésű kereteket. A műhely kitűnő alkalmat kínált a leggazdagabb római emberekkel, bíborosokkal, követekkel, művészekkel, műkereskedőkkel való találkozásra. A lovag műtermében készült a Fiú gyümölcskosárral című képe. Caravaggio ismét visszatért Róma csavargói és a nincstelen festők közé. Ebben az időszakban készült a Bacchus egy műkereskedő számára, ez azonban nem segített koldusszegény helyzetén, majd ígéretet tett neki első vallási téma megfestésére, ez volt a Szent Ferenc eksztázisa vagy Szent Ferenc elnyeri a stigmákat című kép. Remekművet alkotott, mely megnyitotta előtte a legjelentősebb gyűjtők kapuit és nagyhatalmú patrónusok megbecsülését vívta ki.

Szent Ferenc eksztázisa

A sötétség mestere

Del Monte bíboros felismerte Caravaggio tehetségét és a Palazzo Madamába hívta az alkotót, kosztot, kvártélyt és művészi szabadságot kínált számára, itt vált igazán kiemelkedő művésszé. Miközben nem is próbálta fékezni provokáló, meghökkentő hajlamait, sem a konvenció, az alávetettség iránt érzett gyűlöletét, remekműveket alkotott, melyek megdöbbentették, felkavarták és felvillanyozták pártfogóit. Kedvére válogatta a vallási és világi témákat, festett egy Bűnbánó Magdolnát, melyhez egy utcanő, talán a szeretője ült modellt. Később megfestette Magdolna megtérését, más néven Szent Márta és Mária Magdolnát. Az Alexandriai Szent Katalin című képen a fény és az árnyék mesteri kontrasztjai kiemelik a késsel kivert kereket, amelyet a szent megkínzására szerkesztettek. Ennek a korszaknak a másik vallási jellegű műve a Keresztelő Szent János. A vallási témákra mutatkozó igény, továbbá a bíboros ez irányú nyomása további bibliai témák festésére ösztönözte Caravaggiót. Ezeket a képeket azonban nem a korszakra jellemző negédes hangvétel jellemzi. Egy apokrif írásból választott egy hátborzongató eseményt, amikor Judit levágja az asszír parancsnok, Holofernész fejét, a festmény címe: Judit és Holofernész. Judit arca Caravaggio kedvenc modelljének Fillide Melandroninnak a vonásait viseli, aki az Alexandriai Szent Katalin és a Magdolna megtérése képekhez is modellt állt. Judit segítője, egy kegyetlen arckifejezésű öreg szolgálóasszony vásznat tart készenlétben, hogy abba fogja fel a lehulló fejet.

Judit és Holofernész

A Pihenő Szent Család langyos fogadtatásban részesült Rómában. Del Monte bíboros megbízta vidéki kastélya mennyezetének megfestésével. Nemrégiben sikerült egyértelműen azonosítani Caravaggio egyetlen falfestményét, amelyen perspektívában látható Jupiter, Neptunus és Pluto. Ékes bizonyítéka a fiatal művész elképesztő technikai virtuozitásának. Rangos megbízást kapott, a római San Luigi dei Francesi számára, ez volt a Szent Máté mártíromsága és a Szent Máté elhívatása, a mai napig ugyanott található, ahol a festő anno elhelyezte. A Szent Márton mártíromsága című képen a háttérben feltűnő szenvedő arckifejezésű, gyér szakállú szemtanú maga a festő. Lélegzetelállító a kép realizmusa és érzelmi hőfoka. Közvetlen ezután készült a Szent Máté elhívatása, a kortársi római életből merített jelenettel ábrázolta az elhivatottság misztériumát. Vakmerően választott helyszínt, egy adóhivatalnok irodáját, ezzel bebizonyította, hogy a mindennapi élet közegében is ábrázolható az isteni csoda, hogy Krisztus egy hivatalnok irodájában is megfesthető. Valószínűleg Del Monte közbenjárására kapta a következő megrendelését, San Luigi dei Francesi-templom Contarelli-kápolnája részére kellett megfestenie Szent Máté életének jeleneteit, ez lett a Szent Máté és az angyal. A képet azonban nem fogadták el, mert a szent egy mocskos lábú, kopasz, szakállas paraszt vonásait viselte és a szent kezét vezető angyal testtartása is túlzottan hányavetinek találták. Később a festmény meg is semmisült, de elkészült egy második változata is, mely máig is a San Luigi dei Francesit díszíti. Újabb rangos megrendelés Róma egyik legszebb terén, a Santa Maria del Popolo Cerasi-kápolnája részére készült.

Pihenő Szent Család

1601-ben Caravaggio megfestette Szűz Mária halálát, ez a legnagyobb oltárképe, ez a festmény is botrány forrása lett. A kép helyszíne egy vörös függönnyel megosztott, bérelt szoba, egyszerű berendezéssel, egy népből való asszony halálát siratják. Visszautasították a képet, mert istenkáromlónak tartották, a szóbeszéd szerin Mária modellje egy prostituált volt. Caravaggio ismét előszeretettel kereste alvilági barátai társaságát, ivott, verekedett, időnként eltűnt. Rövid idő alatt megfestette a Sírbatétel című képet, melyen figyelemre méltó a fény kezelése és rendkívül élénkek a színek. Caravaggiónak ez az egyetlen festménye, amit fenntartás nélkül elfogadtak a patrónusai. A Santa Maria del Popolóba szánt munkára Cerasi bíboros írta elő a témákat: Szent Péter keresztre feszítése és Szent Pál megtérése. Ezúttal is végletesen provokatív megjelenítés került ki a keze alól. A kép csaknem teljes felületét egy ló képe foglalja el. Az 1602-ben festett Diadalmas Ámor című képet szemérmetlennek minősítették. A szerelmet általában gyermek alakjában jelenítették meg, itt azonban egy kiskamasz, talán egy lovászfiú alakját ölti, amint a tudás és a hatalom szimbólumain tapos.

Szűz Mária halála

A termékeny éveket kétes kalandok és bűncselekmények sora kísérte, Caravaggio többször összetűzésbe került az igazságszolgáltatással. Elítélték volna, de pártfogói eleinte közben jártakérdekében. 1604-ben újabb érdekes megbízást kapott a Zarándokok Madonnája című képre, a San Agostino Cavaletti kápolnája részére. A modellnek választott Lena a Piazza Navona környékén bocsátotta áruba bájait és ügyfélkörébe tartozott a helyi jegyző is, és talán féltékenységből, vagy más okból, Caravaggio megölte őt, majd elmenekült Rómából. Genovába utazott, ahol Marzio Colonna hercegnél talált menedéket. Később rejtélyes módon visszavonták a vádat és Caravaggio visszatért Rómába és befejezte a Loretói Madonna című képét, egy szegény paraszthajlékban jelenítette meg Szűz Mária alakját, ahol két öreg zarándok hódol neki. Hálából a kegyelemért megfestette a Szent Ferenc meditál című képet a kapucinusok temploma számára, és a Szent Jeromos ír című képet. Az Emmausi vacsora Caravaggio római korszakának talán legértékesebb műve.

Emmausi vacsora

Colonna herceg tekintélyével a háta mögött sorra érkeztek a megrendelések és az új pártfogó védőszárnyai alatt zsenialitása kiteljesedett. Borghese bíboros meggyőzte nagybátyját, V. Pál pápát, hogy híre ellenére Caravaggiót bízzák meg a Szűz Mária-kép megfestésével a Szent Péter-székesegyházba. Minden római festő vágya az volt, hogy egyszer a keresztény világ legnagyobb temploma számára dolgozhasson. Megkapta a megbízást és eljött élete nagy lehetősége, a Loretói Madonna modelljéről, Lenáról mintázta a Kígyós Madonnát, azonban a legkihívóbb ábrázolásmódhoz fordult, Szent Anna egy öreg cigányasszony, Szűz Mária ruhája pedig úgy van felkötve, mint egy mosónőnek, Krisztus pedig anyaszült meztelen, így elkerülhetetlen volt az elutasítás. Ezzel bezárult előtte a Szent Péter kapuja, és a hivatalos elismerés útja is. Folytatta az éjszakai kicsapongásait és börtönbe is került gyilkosság vádjával, vallatták, kínpadra vonták, megkorbácsolták. Elképzelhető, hogy a Krisztus megostorozása című festményen ennek az eseménynek az élményei jelennek meg. Caravaggio hamarosan megszökött a börtönből és a Tiberis partján újra verekedésbe keveredett, ezután pedig teniszezés közben egyik társát sebesítette halálra egy tőrkéssel, ő is megsebesült. 1606-ban halálra ítélték, de már a pártfogói sem segítettek rajta, így egyik éjszaka elmenekült Rómából a pápai igazságszolgáltatás elől. Róma nem tette gazdaggá, de biztosította a lehetőséget géniuszának kiteljesedéséhez. Továbbra is festett, de Rómába sohasem tért vissza.

Kígyós Madonna

Vándorévek

Pápai kegyelem hiányában Nápolyba utazott, ahol új művészeti irányzatok és elképzelések forrongtak. Caravaggio hamarosan megrendelést kapott egy ragusai kereskedőtől, ez volt a Rózsafüzéres Madonna. A képpel a festészet új, realistább stílusa jelent meg és ez is jókora felzúdulást keltett. Érdekesség, hogy a kép jóval később, II. József osztrák-magyar uralkodó tulajdona lett. Caravaggio következő megrendelése egy nagy oltárkép volt, Az irgalom hét cselekedete. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor egyetlen festményen összegezték a Máté evangéliumában felsorolt hét cselekedetet. Első nápolyi tartózkodásakor két Megostorozás-képet festett, ahol személyes mozzanatokat örökített meg. Ezt követően, 1607 júliusában Máltára távozott, valószínű, hogy a „kegyelem lovagjaként” felvételt nyert a Máltai Lovagrendbe. Máltán rövid idő alatt egy sor különböző vallási és világi művet festett. Már érkezésekor megbízták a Szent Jeromos ír témájú kép megfestésére a vallettai Szent János-székesegyház itáliai kápolnája számára. Ezt követte a Keresztelő Szent János lefejezése című kép, ez az egyetlen festmény, amelyet Caravaggio ellátott kézjegyével. 1608-ban készült el az Alvó Ámor, ami szintén botrányt keltett, mely abszolút ellentétes a lovagrend szellemével. Letartóztatták és börtönbe zárták, eltávolították a rendből is. Caravaggiónak ismételten menekülnie kellett, sikerült ismételten megszöknie a börtönből és hajóra szállni egy Szicília felé tartó hajóra. Siracusaban szállt partra, itt festette meg a Szent Lúcia teremtése-oltárképet a Sant Lucia-templomban. Caravaggio tovább ment Messinába, ahol a Lázár feltámasztása-kép megfestésével bízták meg. 1608-ban itt festette meg az Ecce Homo című képet. Caravaggio egy évet töltött Szicíliában.

Ecce Homo

1609-ben Palermóból Nápolyba hajózott. Megpróbáltatásaitól megviselten, megöregedve és betegen sem vesztette el élni és festeni akarását. Nápolyban támadás érten, vérbe fagyva hagyták az utcán, de életben maradt. Nem tudni és talán sosem derül ki, hogy belekezdett-e újabb munkába 1610-ben. Két festménye maradt fenn ebből az időszakból, az első a Keresztelő Szent János. A szomorúság kifejezése, sovány alak, duzzadt ízületek, a testtartás betegségre, súlyos gondokra utal, és a táskás szemek önarcképpé állnak össze. A másik kép a Dávid Góliát fejével, ahol az óriás feje az utolsó szomorú önarckép. Dávid nem diadalmas, inkább csüggedt, Góliát sebhelyes, meggyötört az arca, üres a tekintete, a festő mélységes levertségéről, szomorúságáról árulkodik. Az utolsó, teljesített megbízása a Szent Orsolya mártíromsága című kép. Caravaggiónak ezen a képén a leghangsúlyosabb a halál jelenléte. 1610 nyarán hajóval elment Nápolyból a spanyol Porte Ercoléba, itt várta a kegyelem hírét. Ahogy partra tette a lábát, azonnal a város fellegvárába zárták, de hamarosan visszanyerte szabadságát, valószínűleg volt pénze az utolsó megbízásából, így letehette az óvadékot. Feltételezhetően a part mentén haladt szállást keresve, állítólag elfertőződtek sebei, belázasodott. Más elbeszélés szerint csavargókra bízta magát, akik meggyilkolták, 1610 júliusában halt meg. Néhány nap múlva V. Pál pápa megadta a régóta várt kegyelmet.

 

 

Források:
Gilles Lambert: Caravaggio: 1571-1610. Köln; Budapest: Taschen:Vince Kiadó, 2006.

 

 

Képek:

 

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
lib [KUKAC] ke [PONT] hu • kvtkozi [KUKAC] ke [PONT] hu (könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás