facebook youtube rss
2016. október 23. | 23.00

Orosz István

Orosz István: Könyvtár

Orosz István Kossuth-díjas grafikusművész, animációsfilm-rendező, 1951. október 24-én született Kecskeméten. Sok munkáján megjelenik a természettudományos téma, főképp a geometria és az optika köréből. Szívesen kísérletezik a téri illúziókeltés megjelenítésére kifejlesztett perspektivikus ábrázolás túlzásaival, melynek során úgy torzít el képeket, hogy csak bizonyos nézőpontokból, illetve tükröződő felületek közbeiktatása révén kap értelmet a kép. A kettős jelentésű munkák, optikai illúziók, geometriai paradoxonok és anamorfózisok elméletével, történetével és filozófiájával is foglalkozik. Grafikai stílusára jellemző a múlt századi metszeteket idéző míves, vonalhálós rajz, amit szürrealista csavarokkal párosít. Minden műfajában olyan aprólékos gonddal dolgozik, mint egy középkori miniátor. Megőrző típusú művész, aki régi korok művészetének, filozófiájának őt érdeklő darabjait avantgárd látásmóddal – és eszközökkel – emeli át a mába. A 80-as években születtek tükörhengeres anamorfózisai: különös rézmetszetei, amelyeknek egy bizonyos pontjára krómozott hengert téve a henger falán újabb kép jelenik meg. Alkalmazott grafikával pályája kezdete óta foglalkozik. Munkáival rendszeresen részt vesz nemzetközi képzőművészeti tárlatokon, filmfesztiválokon és szimpóziumokon. Tagjai közé választotta az Alliance Graphique Internationale, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, valamint a Magyar Művészeti Akadémia. 2002-ben az Iparművészeti Egyetemen habilitált mesteri diplomát kapott. 2004 és 2014 között a Nyugat-magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetének tanára volt, nevéhez fűződik a Tervezőgrafikai Tanszék megalapítása. Szépirodalommal is foglalkozik, több verses-, novellás- és esszékötete mellett regénye is megjelent. „Ha tudok valamit, az korántsem izgat annyira, mintha csak gyanítom. A kétségek érdekelnek, a félreértés lehetősége, ami tudvalevő, minden művészetek legfőbb éltetője. Meg persze a bizonytalanságból fakadó kérdések és a feltételezések nyomán születő válaszok. Bogarak a fülbe. Gyakran éreztem, hogy kész egy kép, de a képkészítés valahogy mégsem akar véget érni (na jó, a fordítottja is elő szokott fordulni), a legtöbb szöveg ilyenkor készült. Egymás margináliái, de már magam sem tudom, melyik melyiké: azért írtam-e valamit, hogy egy képet megokoljak, vagy azért rajzoltam-e, hogy egy szöveget értelmezzek? De vajon kell-e dönteni? Hisz voltaképp mindegy.” (Orosz István)

 

Deszkametria sorozatának egyik darabja

Apja Orosz László irodalomtörténész, felesége Keresztes Dóra szintén grafikusművész és animációsfilm-rendező. Fiatal korától rajongott az irodalomért, a képzőművészet emellett sokáig háttérbe is szorult. A művészettörténet tizenévesen kezdte érdekelni, a hatvanas években két nyarat töltött a Képzőművészeti Főiskola zebegényi nyári szabadegyetemén. Az 1956-os eseményeket követően édesapját börtönbüntetésre ítélték a forradalom „szellemi előkészítésének” vádjával. Két helyre jelentkezett, Kecskemétre nyomdász szakmunkás tanulónak, valamint az Iparművészeti Főiskolára, ide első körben fel is vették.

Iparművészeti Főiskolán

Az alkalmazott grafika a hetvenes években nem volt a hatalom érdeklődésének fókuszában, így a főiskola egyfajta béke szigete lehetett a fiatal művészek számára. Plakát szakra vették fel, ahol a magyar grafika egyik legendás alakja, a diákok körében csak „Páternek” becézett Balogh István volt a mestere, ő ismertette meg a nemzetközi és a magyar plakátművészettel. Tehetségét korán elismerték: az amerikai Print dizájnmagazin diákpályázatát Orosz ABC című rajza nyerte, melyen hőscincértől skorpióig a legkülönbözőbb rovarok és bogarak alkotják az ábécé betűit. A rajz a címlapra került, és ezt követően három évig ingyen kapta a magazint. A főiskolán Szoboszlay Péter rajzfilmrendező óráin hallott először animációról, dramaturgiáról és különböző filmes technikákról. A hallgatók akkoriban rendszeresen átjárhattak a fénykorát élő Pannóniába, amely ebben az időszakban a világ egyik legnagyobb rajzfilmstúdiójának számított. 1975-ben szerezte meg diplomáját grafika szakon. A hetvenes évek második felében díszleteket tervezett, majd animációs filmeket is el kezdett készíteni a Pannónia Filmstúdióban, illetve a Kecskemét-film műtermeiben.

A Medeia és a West side story plakátja

A plakátművész

A hetvenes-nyolcvanas években a plakáttervezés volt a grafikusok egyik fő megélhetési forrása, így Orosz István is elsősorban plakátművészként ismert. Diplomamunkája a Kecskeméti Katona József Színház arculattervének elkészítése volt, a jegyektől a plakátokig. E sikeres munkának köszönhetően rögtön a főiskola után kapott felkéréseket. Rendszeresen beküldte a terveit különböző plakátbiennálékra, így ezek nemzetközi albumokba és gyűjteményekbe is bekerültek, innen a plakáttervezői hírnév. Később is inkább az alkalmazott grafikával kapcsolatos meghívásoknak tett eleget, workshop-vezetéstől előadásokon át egészen a zsűritagságokig. A kilencvenes évek elejétől sokat dolgozott amerikai megrendelésre, miután leszerződött az „Artist Representative” irodával. A cég folyóiratoknak, könyvkiadóknak és különböző intézményeknek dolgozott, Orosz pedig illusztrációkat készített, borítókat, sőt olykor plakátokat is tervezett a kinti megrendelőknek. 1986-ban három rokon lélek grafikussal, Krzysztof Duckival, Pinczehelyi Sándorral és Pócs Péterrel megalapították a DOPP csoportot, amely az egyik legfontosabb magyar plakáttársulat ebből az időszakból. 2003-ban tagjává választotta az Alliance Graphique International, a legjelentősebb nemzetközi tervezőgrafikai szervezet. A legnyomósabb ok, amiért a köztudat plakáttervezőként tartja számon, a jól ismert tányérsapkás, 1989-es Tovarisi konyec, amely a rendszerváltás kori Magyarország legikonikusabb politikai plakátjának számított. Orosz nem sorolja legjobb munkái közé; véleménye szerint műve karrierje ékes bizonyíték arra, mennyire túlpolitizált társadalomban élünk.

A rajzfilmes

Orosz István másik „szakterületére”, a rajzfilm világába a főiskola végén, Gyulai Líviusz grafikus révén csöppent. A Pannónia Filmstúdióban Gyulai volt megbízva a Ludas Matyi című film grafikai világának kitalálásával. Tudta, hogy egyedül képtelen megbirkózni a feladattal, és az Iparművészeti Főiskola épp megnyílt diploma kiállításán felfigyelt Orosz István műveire. Ezt követően Gyulai és Orosz egy évig dolgoztak a film hátterein hármasban egy Amaya nevű chilei emigráns lánnyal, munkáikat azonban végül nem használták fel. A későbbiekben olyan rajzfilmsorozatokkal foglalkozott, mint a Dr. Bubó vagy a Gusztáv, háttereket, főcímeket rajzolt kollégák filmjeihez, majd fázisrajzokat készített Rófusz Ferenc A légy című rajzfilmjéhez.

A nyolcvanas években már nemzetközi produkciókban is részt vett; ezek egyike a francia-magyar együttműködésben készült 1982-es rajzfilm, Az idő urai volt. Angers városában magyar részről Bányai István grafikussal ketten dolgoztak a produkción. A rajzfilm háttereit a francia képregény-legenda, Jean Giraud, alias Moebius tervei alapján kivitelezték. Saját, önálló rajzfilmmel először a hetvenes évek végén jelentkezett. A Pannóniában mindig is biztatták a fiatalokat, hogy írjanak saját forgatókönyvet; abban az időszakban a stúdió művészeti tanácsa döntött ezek sorsáról. Több forgatókönyve elutasítása után végül 1977-ben készíthette el Csönd című filmjét, mely az Ady-centenáriumra született és a 19-20. század fordulójáról szólt. Legkiemelkedőbb filmjei egyike a Dániel Ferenccel közösen tervezett, részben animált, 1982-es dokumentumfilm, az Ah, Amerika!. A film a huszadik század elején Amerikába vándorolt magyarok viszontagságait mutatja be. Az ötvenes években emigránsokkal készített interjúk alkotják a film alapját, korabeli felvételek, fényképek és az animáció kollázsából kapunk képet sorsukról.

Manierizmus és illúziók

Orosz István életművének gerincét autonóm művészi munkái képezik. Metszeteket idéző rajzstílusa már a főiskolán kialakult, és egész munkásságát végigkísérte. A fényképszerűen részletes rajzok a Monarchia korabeli természettudományos könyvek, lexikonok és útleírások ábráira, a századforduló illusztrációira emlékeztetnek. A manierisztikus formanyelv a könyvek iránti régi rajongáshoz vezethető vissza; Orosz a főiskola ideje alatt is rendszeresen járta az antikváriumokat ritka, század eleji könyvek után kutatva. A hetvenes évek elején ismerte meg M. C. Escher munkásságát, amely nagy hatást gyakorolt rá. A két művészt gyakran hasonlítják is egymáshoz. Orosz mentorai között emlegeti a rokon lélek holland grafikus egy máig élő munkatársát és barátját, Bruno Ernst matematikust is.

Anamorfózis

A hetvenes évek közepén sajátította el az anamorfózis technikáját. A kifejezés olyan felismerhetetlen, amorf képeket takar, melyek egy torzítás folytán csak akkor nyernek értelmet, ha bizonyos szemszögből nézzük őket, vagy egy rájuk helyezett tükörtárgyban (pl. fémhengerben) jelennek meg. Orosz Istvánt a főiskola óta foglalkoztatta a geometria és a perspektíva. Az anamorfózis ezekkel való játék, melynek a rejtjelezés is része lehet. A hetvenes-nyolcvanas évek furcsa társadalmi légkörében a rejtjelezés különleges dolognak számított, amely mögött az emberek automatikusan valamiféle politikai tartalmat sejtettek, így ez érdekesebbé tette a hasonló műveket Kelet-Európában, mint egy akkori átlag nyugati országban. Az anamorfózis módszeréhez franciaországi útja alatt is talált technikai segítséget, ott szerezte meg a matematikus és illuzionista szerzetes Jean-François Niceron 1638-ban kiadott La Perspective Curieuse, ou magie artificielle des effets merveilleux című könyvét, mely az anamorfózis különböző módszereit részletezi. A könyv alapján a Niceron-féle szerkesztést úgy fejlesztette tovább, hogy értelmet kapjon az eredetileg torz ábra is, vagyis két, egymástól független vagy egymásra reflektáló jelentése legyen a műnek.

Tükrös anamorfózis

A 80-as évek végén Anamorfikus testtájak című sorozatában a nagyméretű ceruzarajz-testek hiányzó végtagjai tükörhengerekben jelennek meg. Rajzai az európai kultúra metafizikus misztériumát próbálják közvetíteni. Míg legtöbb kortársára a pop- és az op-art hatott a hetvenes években, ő az aktuális trendektől függetlenül, saját elvei szerint dolgozott. 1984-ben Török András javaslatára felvette az Odüsszeiából kölcsönzött Utisz (magyarul: „senki”) művésznevet, hogy megkülönböztesse magát a magyar kulturális életben tevékenykedő többi Orosz Istvántól. A görög mitológia szemfényvesztő története (amelyben Odüsszeusz találékonyságát Polüphémosz küklopsz szeme világa bánja) a művész szerint jól rímel képei illuzionisztikus, szemet becsapó világára.

Grafikák, animációs filmek

A 90-es években született különös Lépcső-sorozata: plasztikus lépcsőfokokra festett életnagyságú testrészletek, amelyek egy bizonyos szögből nézve a lépcsőn fel- vagy lemenő teljes alak illuzionista képét adják. A 90-es években készíti bravúros látszatarchitektúráit: leheletfinom rézkarcokon egyszerre kifelé és befelé nyíló ablakokat, megcsavart perspektívájú, abszurd épületsarkokat. Animációs filmjeiben is vezérmotívum marad az átváltozás. A sótartó felé című filmben (1979) egy vendégség résztvevője az asztal mellől az asztalra kerül, ahol kietlen táj lesz a gyűrt abrosz s távoli világítótorony az elérni vágyott sótartó.

A Vigyázat, lépcső! című filmben (1989) egy városi bérház lepusztult lépcsőháza tágul abszurd történelmi helyszínné. A Kert című, monokróm, metszethatású grafikákból fölépülő filmben (1993) egy titokzatos kert asszonya fedi föl sellőlétét. Autonóm grafikáival párhuzamosan szürreális hangvételű, főleg színházi, film- és könyvplakátokat is készített. Hatásuk egyik titka a monokróm, archaikus ízű rajz és a harsány színhatások frappáns ötvözete.

 

 

 

Források:
Fitz Péter (főszerk.): Kortárs magyar művészeti lexikon. 2. köt. Budapest: Enciklopédia Kiadó, 2000.
Kováts Gergely: Egy polihisztor perspektívái: Orosz István. In: Artmagazin, 2011. 5. sz. p. 16-21.
Orosz István: Válogatott sejtések: (a tojás volt előbb). Budapest: Typotex, 2013. (Képfilozófiák)

 

Képek:

 

 

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
lib [KUKAC] ke [PONT] hu • kvtkozi [KUKAC] ke [PONT] hu (könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás