facebook youtube rss
2016. november 07. | 23.00

Szent Márton jubileumi év

 

Szent Márton születésének 1700. évfordulóját ünnepeljük 2016-ban. Szent Márton a nagy szellemi és egyháztörténeti átalakulás idejében, Kr. u. 316. november 11-én született Pannóniában, Savariában, mai nevén, Szombathelyen. Ő volt az első az Egyház történetében, akit nem vértanúhalála miatt avattak szentté, állítottak az emberek elé példaként, hanem élete miatt. Ő a testvéri, a szolidáris szeretet példaképe, aki megosztotta köpenyét a koldussal. Ő a hitvalló, aki életének középpontjába Krisztus evangéliumát helyezte. Ő az egyházfő, aki püspökként gondosan vezette a rábízottakat. Szerte Kárpát-medencében, Európában és a nagyvilágban, sok-sok templomot szenteltek Szent Márton tiszteletére. Alakja feltűnik főoltárképeken, festményeken, üvegablakokon, domborműveken. Márton napjához számos népi megfigyelés és hiedelem kötődik, emléknapja fontos része lett a néphagyománynak is. Napjainkban pedig egyre több helyen szerveznek Márton napján a gyermekeknek játékos foglalkozásokat, a felnőtteknek kiállításokat, előadásokat, hogy így is közelebb vigyék Szent Márton alakját az emberekhez.

 

Gyermekkor

Szülei jómódban élő pogányok voltak, apja a római légió tisztjeként szolgált, majd jutalmul Itáliában földbirtokot kapott, így a család oda költözött. Márton egészen kicsi volt még, amikor szülei Savariából átköltöztek az itáliai Páviába, az ókori Ticiniumba, ahol még a zömében pogány környezetben cseperedett föl. Alig 12 éves volt, amikor azzal a gondolattal foglalkozott, hogy keresztény lesz és remeteként éli le az életét. Szülei akarata ellenére, azok beleegyezése nélkül kérte felvételét a keresztények közé. A püspök kézrátétele a 12 éves Mártont hittanulóvá, katekumenné avatta. A pogány szülők nem nézték jó szemmel, hogy gyermekük az új vallást követi, igyekeztek ettől eltéríteni. Ekkor kapta az első nevelést a keresztény életre. A keresztséget hat évvel később vette föl.

Márton a katonaságnál

Egy római rendelet értelmében a katonák fiainak be kellett lépniük a légióba és ott meghatározott ideig szolgálatot teljesítettek, vagy valamilyen hivatalt kellett vállalniuk. Márton egy gyakorló lovascsapathoz került, mivel nagyon fiatal volt. 19 éves korában lett ténylegesen katona. Szolgálatának éveiben magatartása példamutató volt, méltó egy katekumenhez. Mindig talált lehetőséget az erények gyakorlására. Katonaéveiről szóló feljegyzések megemlítik szerénységét és szolgálatkészségét. Már ebben az időben kitűnt katonatársai közül, kivívta társai megbecsülését egyszerűsége, életének tisztasága, önfeledt felebaráti szeretete miatt. Légióját Galliába, Franciaországba küldték, ahol Amiensben teljesített szolgálatot. Az Amiensben töltött évek egyik eseményéről, amely még megkeresztelkedése előtt történt, minden életrajzírója megemlékezik. 334-ben különösen kemény tél volt Galliában, sokan meghaltak a nagy hidegtől. Márton minden ruháját elajándékozta a szegényeknek, csupán a rajtalévő ruhadarabok maradtak meg. Egy napon késő este, járőrszolgálatból hazatérőben didergő koldussal találkozott. Köpenyét kardjával kettéhasította és az egyik felét a koldus vállára borította. Másnap álmában Krisztust látta abban a köpenydarabban, amelyet a fázó koldusra terített. Krisztus így szólt a fiatal katonához: „Márton, a hittanuló öltöztetett engem ebbe a köpenybe.”

 

 

Simone Martini: Szent Márton megosztja köpenyét egy koldussal, freskó

Márton 339-ben, 22 éves korában keresztelkedett meg, szolgálati helyén, Amiensben. A kereszténnyé lett fiatal katona a parancsnoka kérésére még két évig szolgált a légió kötelékében. A hadseregből való távozása előtt, 341-ben barbárok támadtak Galliára. Constans császár az ütközet előtt személyesen buzdította katonáit, név szerint szólította őket és ajándékot adott át nekik. Márton nem akarta az ajándékot elfogadni, mert eddig a császárt szolgálta, ezután Istent kívánja szolgálni. A császár a csatától való félelemmel vádolta meg Mártont, aki a méltatlan vádat visszautasította és a császárnak azt válaszolta, hogy másnap a hadi felszerelés nélkül, Isten nevével az ajkán és a kereszt jelének a védelme alatt megy majd a csatába. Az ütközetre azonban nem került sor, mert a barbár frank sereg békét kért, a békeajánlata a császárnak is meglepetést okozott. A csodának is nevezhető fordulat egy súlyos veszteséggel járó csatát akadályozott meg. 341-ben Márton a poitiers-i püspökhöz, Szent Hilariushoz csatlakozott, és felajánlotta neki szolgálatát.

Simone Martini: Szent Márton lemond a fegyverekről, freskó

Márton hazatérése Pannóniába

Szülei Itáliából már korábban visszatértek Savariába. Márton 355-ben hagyta el Poitierst. Útközben hirdette az evangéliumot, térítette a pogányokat. Pannóniába történő útja során számos viszontagság érte. Egy alkalommal rablók támadták meg, de látva bátorságát, nem bántották, sőt egyik támadóját meg is térítette. Életrajzírói másik eseményt is feljegyeztek, amely útja során történt vele. Útközben Mártonnak többször megjelent egy alak, aki újból és újból közölte vele, hogy bármerre megy, bármit cselekszik is, az ördög mindenütt ott lesz, kíséri mindenhová. Hazatérése után Savariában megkezdte térítő munkáját. Édesanyját is a keresztény hitre vezette és megkeresztelte. A hagyomány szerint az egykor a szombathelyi Domonkos templom előtt álló kút vizével keresztelte meg. A kút helyén ma Rumi Rajki István Szent Márton szobra áll.

Rumi Rajki István: Szent Márton megkereszteli édesanyját

Márton apja továbbra is a pogány hit követője maradt. Missziós munkája szülőföldjén nem volt zavartalan. A 4. században erősen fellángolt az eretnek ariánus mozgalom. Az ariánusok a keresztény hitet bátran hirdető Márton ellen támadtak. Elfogták, megvesszőzték és elkergették Savariából.

Itáliában

Útját Itália felé vette, hogy onnét Poitiersbe menjen Hilarius püspökhöz. Útközben értesült róla, hogy az ariánusok Hilariust is elűzték Galliából. Márton Milánóban maradt, ahol térítő munkáját folytatta, azonban Milánóban is az ariánusok akarata érvényesült, és kikergették a városból, mint lázítót, elűzése után magányba vonult. Megvalósította régi vágyát: először Milánó közelében, majd a Gallinaria-szigeten kezdett remetéskedni, ahol egy pap társával bűnbánó, szemlélődő életet kezdett. Élelmüket nagyrészt a szigeten található növények biztosították. Márton egy alkalommal mérges gyökeret evett és halálosan megbetegedett tőle, nagy fájdalmában Isten segítségét kérte és betegségéből csodával határos módon felépült. Szigeti magányában értesült arról, hogy Hilarius száműzetését Constantius császár megszüntette, így a püspök visszatérhetett székvárosába, Poitiersbe, így Márton 360-ban útra kelt, hogy Galliában Hilariusnak segítségére legyen térítő munkájában.

Remeteélet Galliában

Márton visszatérése után azt tapasztalta, hogy a kereszténység Galliában csak a városokban vert gyökeret, a falvakban továbbra is a pogány hit maradt az uralkodó. Az eredményes térítőmunkához segítőtársakat keresett. Poitierstől alig két kilométernyire fekvő kis település, Ligugé környékén remeteségbe vonult. Sokan csatlakoztak hozzá és követőivel hamar benépesült a domboldal. Márton összefogta, szervezte a remeték életét. Naponta közös imára gyűltek össze. Remetetársait és a keresztény hitre készülőket mindennap oktatta. Ligugében kialakult egy szerzetesi közösség, amely pontos szabályok szerint működött. Ruházatuk egyszerű volt, személyes tulajdonnal nem rendelkeztek. Imával és munkával teltek napjaik. Márton élete legfőbb céljának a keresztény hit terjesztését tartotta. Sokat utazott, térítette a pogányokat, megszervezte a hitközségeket. Egyházközségeket létesített, amelyek később vallási központokká váltak. A megtérített vidékekre elküldte tanítványait, hogy folytassák a keresztény hit megszilárdítását.

Tours-i Szent Márton

Tours városának püspöke

Hilarius püspök, akit az egyház később szentté avatott, 368-ban meghalt. Utódául – három év múlva – Mártont Tours püspökévé választották meg. A püspöki hivatalt alázatossággal viselte, bár megválasztása ellen tiltakozott. Fölszentelése napjától Márton, mint jó pásztor látogatta nyáját, prédikált, s a csodatevés ajándékát is megkapván, nagy erőt öntött a hívekbe és a papokba egyaránt. A nép atyjaként szerette őt, aki úgy élt közöttük, mint a legszegényebbek, s csak segíteni és békességet teremteni akart mindenütt. Az egész ország gyógyításairól, ördögűzéseiről és halott feltámasztásairól beszélt. Ha a hit tisztasága került veszélybe, akkor teljes elszántsággal és keményen harcolt a hitért. Az új toursi püspök székhelyén is a régi csendes életmódot kívánta folytatni, eredménytelenül, ezért elhagyta székvárosát és Marmoutierben telepedett le, ahová csakhamar több fiatal szerzetes követte.

Hittérítő tevékenysége

Márton új helyén folytatta hittérítő munkáját, járta a falvakat, lerombolta a pogány bálványokat, helyükön templomot épített. Sorra alapította a kolostorokat, amelyeknek tagjai szintén a kereszténység terjesztésén munkálkodtak. A kitartó apostoli munka eredményeként Márton püspök elérte, hogy a toursi egyházmegye területén egyetlen pogány falu sem akadt. Az egyes falvak lakóit felkeresték és megtérítették őket. A pogány szentélyek helyén emelt templomokat egy-egy keresztény szent pártfogása alá helyezte, akiknek tiszteletét meghonosította és elterjesztette. Így lett Márton püspök Gallia apostola. Lelkipásztori munkája nem szorítkozott csupán egyházmegyéje területére. Térített az angersi és lemansi egyházmegyékben is. Emlékét a mai napig őrzik, számos helység viseli nevét. Járt Normandiában, Picardiában és Flandriában is. Az írott források megtörtént tényként említik, hogy térítő útja során Chartres környékén meggyógyított egy 12 éves néma leányt. Csodák sora kísérte Márton püspök működését, betegek gyógyítása, halottak feltámasztása, ördögtől megszállottak megszabadítása volt a bizonyítéka az ő isteni kiválasztottságának. Fáradhatatlanul dolgozott a hit terjesztésén még idős korában is.

Szent Márton oltár, ismeretlen festő

Szent Márton halála és temetése

Nyolcvan éves elmúlt, de még járta a vidéket, látogatta az egyházközségeket. Munkája mellett készült a nagy útra, várta halála közeledését. Nem a számára kedves marmoutieri kolostorban érte a halál, hanem a vidéki munkája során Candesben. Visszatérése előtt gyengének érezte magát, tudta, hogy el kell hagynia szerzetestársait. Több napig magas lázzal feküdt, szép imával búcsúzott el a körülötte állóktól. Halála óráján így imádkozott Istenhez: „Uram, ha népednek még szüksége van rám, nem vonakodom a munkától.” Az Úr azonban szólította és magához hívta egy vasárnapi napon, 397. november 8-án. Halálhíre futótűzként terjedt el, Gallia-szerte hatalmas részvétet váltva ki. Néhány nap alatt nagy tömeg gyűlt össze Candesban. Holttestét több város is magának követelte. Poitiers és Tours egyaránt azon volt, hogy náluk helyezzék nyugalomra a püspököt. A holttestet vigyázva őrizték, a toursiak azonban az őröket kijátszották, és az ablakon kiemelték Márton földi maradványait. A Loire folyón csónakban vitték székvárosába, Toursba. A város előtti keresztény temetőben temették el, november 11-én. Temetésére közel kétezer szerzetes érkezett Toursba és hatalmas tömeg vett búcsút püspökétől, akit évtizedek alatt szívébe zárt. Sírja fölé tanítványa, Brictius kápolnát emeltetett.

Simone Martini: Szent Márton temetése, freskó

Mártont a nép úgy fogadta emlékezetébe, mint az irgalmas szamaritánust, aki a koldusnak utolsó ruhadarabját is odaadta, s mint a jó pásztor ragyogó példáját, aki a legszorongatóbb helyzetekben is a felebaráti és az Isten iránti szeretetet tette életének vezérlő elvévé. Halála után hamarosan szentként kezdték tisztelni, elsőként a nem vértanú szentek között. Ezrekre rúg azoknak a hegyeknek, templomoknak, váraknak és kolostoroknak száma, amelyek Márton nevét viselik. A sírja Toursban híres zarándokhely volt az egész középkor folyamán.

A libák árulása

Márton úgy került kapcsolatba a ludakkal a legenda szerint, hogy amikor hírét vette, hogy püspöknek szemelték ki, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, elárulták őt. A Márton-napi liba-lakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. Akkoriban ez inkább azzal volt kapcsolatba hozható, hogy Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, a népszokás szerint, ilyenkor zárták le az éves gazdasági munkákat, kezdetét vette a természet téli pihenő időszaka. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. E napon kóstolták meg az újbort és vágtak le először tömött libákat.

 

Források:
Tours-i Szent Márton In: Szentek élete. 2. jav. kiad. Budapest: Szent István Társulat, 1984.p. 650-654.

 

Képek:

 

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
lib [KUKAC] ke [PONT] hu • kvtkozi [KUKAC] ke [PONT] hu (könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás