facebook youtube rss
2016. november 15. | 23.00

230 éve született Carl Maria von Weber

Carl Maria von Weber, német zeneszerző, karmester, 1786. november 18-án született Eutin városában. Művei nagymértékben befolyásolták a romantikus zene kialakulását, a német romantikus opera atyjaként említik. Műveiben felelevenítette a német népi hagyományokat, fölfedezte a hangszín szuggesztív vonásait, a hatáskeltés és a zenei jellemzés eszközét látta meg bennük. Bizonyos hangszerekhez és hanghatásokhoz szimbolikus jelentést társított, amivel a korábbiaktól eltérően, merőben más opera dramaturgiát és zenei gondolkodást tett lehetővé. Ő alkalmazta először következetesen a vezérmotívumoknak nevezett dallamelemeket. Írt hangversenykritikákat és zeneelméleti tanulmányokat, sőt, regényírással is próbálkozott, életrajzi regénye azonban befejezetlen maradt. Boroszlóban karmesterként dolgozott, később udvari komponistaként tevékenykedett Karlsruhéban, Stuttgartban, Prágában és Drezdában. A drezdai operaház vezető karmestereként a szász fővárost az új német zene virágzó fellegvárává tette. Drezdai tevékenysége idején teljesedett ki karmesteri és operaszervezői munkássága, őt tartják az első modern – a zene, a szöveg és a színpadi cselekmény egységére különös hangsúlyt fektető – karmesternek. Weber nagy csodálói közé tartozott Wagner és Berlioz. Leghíresebb műve A bűvös vadász, 1823-ban mutatták be a berlini Királyi Operaházban. Londonban érte a halál, röviddel utolsó operája, az Oberon bemutatója után. Testét Richard Wagner kezdeményezésére 1844-ben szállították haza. Búcsúztatójában Wagner a legnémetebb zeneszerzőnek nevezte.

 

Gyermekévek

Apja, Franz Anton Weber kalandos életet élt, volt jogász, gárdista, zenész, községi elöljáró, színész, litográfus. Első feleségétől nyolc gyermeke született, akikből mind csodagyereket akart faragni, de a pedagógiához nem volt érzéke. Mivel nyugtalan természete nem engedte meg, hogy családjával hosszabb időre letelepedjen, egy vándorszínész társulathoz szegődött. Az ötvenéves Anton Weber beleszeretett Genovéva Brenner kisasszonyba, a fiainak szállást adó család szép leányába, aki viszonozta a gyengéd érzelmeket. 1785-ben Bécsben feleségül is vette. A szép és tehetséges feleség 1796. november 18-án egy fiúgyermekkel, Carl Mariával ajándékozta meg férjét. Genoveva támogatta Franz Anton színészi ambícióit, hogy a családtagokkal együtt egy vándorszínész társulatot alapítson. 1787-től kisebb megszakításokkal, csaknem tíz évig gördült családi szekerük a német utakon. A kis Carl Maria csenevész, fejletlen kisfiú volt. Jobb csípőjében gyakran erős fájdalmat érzett, és csak négyéves korában tanult meg rendesen járni. Jobb lábára élete végéig bicegett. A gyermek Carl Maria a türingiai Hildburghausenben jutott először rendszeres tanításhoz, zongorázni egy udvari kamarazenész tanította. 1797-ben megszületett leánytestvére. Carl Maria bekerült a salzburgi hercegérsek énekes gyerekei közé, és megtanulta az éneklés azon mesterfogásait, amelyeket később operakomponistaként kitűnően hasznosított. Zongorára és zeneelméletre Joseph Haydn fivére, Michael tanította. A vándorévek nélkülözései megviselték Genoveva asszony ellenálló-képességét és tüdővész végzett vele. Halála nagyon megviselte a fiatal Carl Mariát, szerencsére nagynénje ellensúlyozta apjának szigorú nevelési módszereit.

Weber szülőháza, Eutin

München, Salzburg

Az apjával közösen született meg a fiatal Weber első kompozíciója, a Hat fughetta. Az első sikeren felbuzdult apa a fejébe vette, hogy operát írat fiával, ezért 1799-ben Münchenbe vitte, ami akkor a német muzsika egyik fellegvára volt. Az ide áttelepített híres mannheimi zenekar és az operaház messzi földről vonzotta a zenekedvelőket. Az operaház az előadások színvonalával, igényes és gazdag repertoárjával kivívta a közönség lelkesedését. Die Macht der Leben und des Weins (A szerelem és a bor hatalma) címmel írta meg első önálló művét, melynek zenéje elveszett, a kották valószínűleg elégtek egy lakástűzben. Franz Anton kiadót keresett fia művei számára, de nem talált olyan műhelyt, amely befogadta volna a kottákat, ezért úgy döntött, hogy saját litográfus műhelyt nyit. Az első opera A néma erdei lány volt, partitúrája és szövegkönyve ugyancsak elveszett, az előadásokról kevés dokumentum maradt fenn. A művet Chemnitzben, Bécsben is színre vitték, később csehül játszották Prágában, és Szentpétervárott is sikert aratott. A Weber család Salzburgba utazott. Itt az ifjú Carl Maria visszatért régi mesteréhez, Michael Haydnhoz, és irányítása mellett egy új operába kezdett (Peter Schmoll und seine Nachbaren), az ennek szövegkönyve is elveszett, utalások és részletek maradtak csak fenn belőle. Műfaja az ebben az időben már jelentékeny múltra visszatekintő singspiel volt, az olasz opera buffa és a francia vígoperák német változata. Michael Haydn elismerően nyilatkozott tanítványának művéről és a salzburgi koncertmester is fényes jövőt jósolt a fiatal Webernek, akiben Mozart utódát vélte felfedezni. Az opera 1802 áprilisában készült el és Augsburgban mutatták be. A darab minden erénye ellenére megbukott, aminek oka a szövegkönyv lehetett, hiszen zenéjére mindenki felfigyelt, és többen is elismerően nyilatkoztak róla.

Bécs

Weberék 1803 júniusában érkeztek Bécsbe, ahol kitűnő modora, kellemes egyénisége megnyitott előtte minden ajtót. Franz Anton fiát új mestere, Vogler abbé gondjaira bízta, ő korának egyik legnépszerűbb zeneszerzője volt. Az abbé szigorú tanítási módszereiről volt híres: eleinte nem engedte tanítványát komponálni, csak a nagy mesterek zenéjét elemezhette, boncolgathatta naphosszat, és ezek alapján kellett megszerkesztenie a mester által előírt feladatokat. Az ifjú Carl Maria sokat szenvedett ettől, sérelmezte, hogy a mester nem engedi kibontakozni zeneszerzői képességeit. Vogler abbé Weber látókörét jelentősen tágította azzal, hogy rendelkezésére bocsátotta terjedelmes, sok európai nép dalkincséből összeállított gyűjteményét. Weber zenefilozófiai nézeteinek első elemeit is Voglernek köszönhette: az abbé a muzsikát nem önálló műfajként kezelte, hanem igyekezett megkeresni annak helyét a többi művészet között. Vogler bevonta Webert a bécsi zenei élet vérkeringésébe is, megismerkedett Salierivel is, és több ízben meglátogatta Haydnt is.

Boroszló

Amikor Boroszlóban megüresedett a színház karmesteri állása, Vogler összeköttetéseivel elérte, hogy fiatal tanítványa 1804-ben megkapja ezt az állást. Boroszló gazdag kereskedőváros volt, pezsgő zenei élettel, Weber először Mozart: Titus kegyelme című operáját vitte színre, sok újszerű módszerrel tanította be a zenedarabot. Először egyenként foglalkozott énekeseivel, azután külön a zenekarral, és az együttest csak akkor hozta össze a színpadon, amikor már mindenki tudta a maga dolgát. Ő alkalmazta először ezt, a napjainkban minden operaházban természetes módszert. A bemutatott művekről zenetörténeti és esztétikai eszmefuttatásokat közölt lapokban, mert úgy vélte, hogy csak a felkészült közönség képes értékelni az élményt. A darabot hatalmas sikerrel mutatták be. Történt azonban egy majdnem végzetessé váló szerencsétlenség, ami Webert operai munkájától hosszú időre visszatartotta és szabaddá tette az utat ellenségei számára. A kitűnő zongorista Berner egy este meglátogatta Webert, aki borral akarta megkínálni vendégét, de szerencsétlenségére a salétromsavas üvegből töltött. Roncsolásos, sav marta sérülései olyan súlyosak voltak, hogy csak a gyors orvosi beavatkozásnak köszönhetően maradt életben. Egy időre elvesztette beszédhangját, szép énekhangja pedig mindörökre fátyolos maradt. Két hónap is eltelt, mire felépült annyira, hogy folytatni tudja munkáját. Ellenségei ezalatt átszabták az általa bevezetett színházi rendet, ezért Weber kérte szerződésének a felbontását. Egyik tanítványa segítségével elnyerte a württembergi herceg zeneintendánsa címet, majd meghívást kapott a karlsruhei udvarba. Carl Maria itt találkozott első ízben a német erdő szépségével, ami később A bűvös vadász komponálásakor vált döntően fontossá számára.

Stuttgarti udvarban

Weber 1807-ben érkezett meg Stuttgartba, ahol a württembergi herceg magántitkára lett, életében először olyan állást foglalt el, amelynek semmi köze nem volt a zenéhez. Egy kellemetlen esemény miatt azonban hamarosan távoznia kellett Stuttgartból. A városba érkezett ugyanis Weber apja, és pénz kért fiától adósságainak törlesztésére. Egy napon Carl Mariának el kellett juttatnia hercege megbízásából nyolcszáz tallért testvérének, Jenő hercegnek, és mivel éppen nem ért rá, felkérte apját, hogy tegye meg helyette az utat. Franz Anton azonban az összeget saját adósságainak törlesztésére fordította. Weber egy vendéglőstől kért kölcsönt, hogy a hibát jóvátegye, cserébe megígérte, hogy a vendéglős fiának szerez egy névleges udvari pozíciót, hogy ezzel meneküljön meg a kötelező katonai szolgálat alól. Amikor az eset kitudódott, Webert elítélték és börtönbe vetették, tizenhat napig ült ott, majd átkerült az adósok börtönébe, később száműzték az országból. 1810-ben apjával együtt átköltöztek Mannheimbe.

Silvana és az Abu Hasszán

Weber új librettót kapott, az Abu Hasszán című egyfelvonásos operáét, Frankfurtban pedig elfogadták a Silvana című operáját, és elkezdték a próbákat. A bemutató napján azonban egy bosszantó, nem várt akadály jelentkezett, a városba érkezett Sophie Blanchard, a híres léghajósnő, és látványos felszállását éppen a bemutató napjára tette. A zeneszerző kétségbeesetten rohant a hölgy házához, de ott csak egy dajkát és egy síró kisbabát talált. A gyermeknek altatódalt improvizált,azonban ez nem hatotta meg a léghajósnőt, hogy lemondjon eredeti szándékáról. A bemutató közönsége megcsappant, az előadást csak nagy késéssel tudták kezdeni, de a siker mégis jelentős volt. Ezen felbuzdulva Weber előszedte az újonnan kapott szövegkönyvet, és nekilátott az Abu Hasszán komponálásához. Ismét koncertkörútra indult, elsősorban pénzkeresés miatt.

Koncertkörúton

Először Bambergbe, majd Münchenbe, a német zene fellegvárába érkezett, ahol az ifjú Weber hamar a zenei élet érdeklődésének középpontjába került. Már a bajor királynak is muzsikált és sikeresen bemutatta az Abu Hasszán című operáját is. Tovább indult Svájcba, Schaffhausenbe, a helyi zenei ünnepségre. Münchenbe a királyi pár megrendelésére hozzálátott új zenekari művek megírásához. Következő útja Prágába vezetett, első hangversenyüket hatalmas hóvihar idején tartották, mégis jelen volt mindenki, aki csak számított a város zenei életében. A turné következő állomása Drezda, Lipcse és Weimar volt. 1812-ben érkezett Berlinbe, ahol sikerült műsorra tűzni a Silvanát. A gondosan előkészített bemutatón Weber maga vezényelte az operát. A kritikák kedvezőtlenül nyilatkoztak a műről, olcsó muzsikának, ötletszegénynek és agyonhangszereltnek bélyegezték. Weber válságos helyzetét súlyosbította apja, Franz Anton halálhíre is. Gondoskodott apja temetéséről, kifizette adósságait, és úgy döntött, hogy felhagy vándorló életmódjával, családot alapít.

Prága

A prágai opera igazgatója zenei vezetői állást ajánlott Webernek. 1813-ban érkezett meg Prágába és azonnal megkezdte az új társulat szervezését. Semmit sem bízott a véletlenre, mindent precízen megszervezett. Az elhanyagolt kottatárat rendbe hozta és katalogizáltatta, még csehül is megtanult, hogy anyanyelvükön beszélhessen a cseh nemzetiségű tagokkal. A zeneirodalom legjelesebb alkotásait állította színpadra. Prágában ismerkedett meg Caroline Brandt híres szopránnal, akit alkalmazott is társulatában, majd hamarosan megkérte a kezét. A berlini operaház vezetősége Webert szerette volna megnyerni karmesternek, de ő udvariasan elhárította a meghívást. A prágai társulat irányítása azonban kicsúszott a kezéből, amikor hosszabb időt töltött Münchenben, egyre élesebben bírálták tevékenységét. Elsősorban azt rótták fel a színházat európai rangra emelő Webernek, hogy műsorpolitikájával elűzte a közönséget. Weber rövidesen benyújtotta a felmondását. Prágában sikerült összes adósságát törlesztenie, így szabad emberként távozhatott.

Királyi karmester Drezdában

Weber 1817 elején érkezett Drezdába, ahol karmesteri állást ajánlottak számára. A tőle megszokott zseniális szervezéssel rendkívül rövid idő alatt színvonalas bemutatkozó előadást produkált, így megkapta a „királyi karmester” titulust. A munkában könyörtelen volt, énekeseitől, zenészeitől maximális teljesítményt követelt, megpróbálta az előadások minden szálát kezében tartani. A sok munkának hamar meglett az eredménye, híveinek tábora előadásról előadásra nőtt. Drezdában sem csak a zenének élt, hanem az irodalmi köröket is látogatta, így ismerkedett meg Friedrich Kinddel, aki vállalta A bűvös vadász librettójának megírását. Az operát szokatlanul lassan írta, 1820-ra lett kész, mivel színházi munkássága lefoglalta, ráadásul sokat betegeskedett. 1817 novemberében kötött házasságot Caroline-nel, aki végleg felhagyott a színpadi játékkal. Weber számára az újév nehezen indult, mert akusztikai okok miatt feltétlenül meg kellett változtatnia a zenekar ülésrendjét, ami akkoriban nem volt megszokott, és kellemetlenségek özönét zúdította a fejére. 1818 decemberében Caroline leánygyermeknek adott életet, de a gyermek 1819 áprilisában meghalt. A csapás súlya alatt összeroppant a házaspár, Weber szakmailag is csalódott, amikor nem őt bízták meg, hogy komponáljon operát Frigyes Ágost és Mária Amália Auguszta esküvőjére. Újabb tragédia érte a Weber házaspárt, 1820 elején Caroline halott gyermeket szült.

A Magyar Posta 1967-es bélyegsorozatából

A bűvös vadász

1820-ban Weber befejezte A bűvös vadászt, és ismét dolgozott A zeneszerző élete című biográfiáján. A bűvös vadász próbái a tőle megszokott intenzitással, pontossággal és szigorral kezdődtek meg. A bemutató előadás a zenetörténet egyik legjelentősebb eseménye volt. A színház már órákkal az előadás kezdete előtt zsúfolásig megtelt, a nézőtéren ült többek közt E. T. A. Hoffmann, Mendelssohn és Heinrich Heine is. Az udvar tüntetően távol maradt, és a jelenlevő olaszbarát arisztokrácia igyekezett közömbösen viselkedni, az előadás mégis hatalmas siker volt. A kritikák is kedvezően fogadták, Mozart óta nem írtak jelentősebb német operát, mint amilyen Beethoven Fideliója és A bűvös vadász. Az opera hihetetlenül gyorsan hódított Európában, 1821-ben már Lipcsében és Karlsruhében is bemutatták, Drezdában viszont csak 1822-ben sikerült megtörni az udvar ellenállását. 1822-ben szinte valamennyi jelentős német város operatársulata műsorra tűzte, majd Prágában, Pesten, Amszterdamban, Zürichben, Bernben, Szentpétervárott, Párizsban, Brüsszelben, Londonban. New Yorkban és San Franciscóban is sikerrel vitték színre. A bűvös vadász volt Weber első olyan operája, amely magyarul is megszólalt. Az 1825. évi kolozsvári előadást Szegeden, Szabadkán, Pécsen, Székesfehérváron és Pesten is bemutatták. A bűvös vadász a német zenekultúra egyik mérföldköve, a zenei népiesség teljes kibontakozása a nemzeti szellemű drámai cselekmény során. Weber ebben a műben alkotta meg a vezértémák (vezérmotívumok) segítségével legelső mestermintáját a dráma és zene programszerűen kialakított egységének, vagyis a romantikus operaforma új ideáljának, amely aztán Wagner munkásságában teljesedett ki.

Euryanthe

Weber 1822-ben indult Bécsbe, ahol a Középkori romantikus költemények gyűjteménye című munkából választotta ki az erényes Euryanthe történetét, ez lett Weber új operájának tárgya és egyben címe is. Weber csakhamar Bécs művészéletének minden jelentős képviselőjével találkozott. 1822 tavaszán megszületett fia, Max Maria. 1823-ban színpadra állította Abu Hasszán című operáját is. A nyarat Weber az Euryanthe komponálásával töltötte, és nyár végén elindult vele Bécsbe. Az előadás nagy sikert aratott. A kritikusok, különösképpen Schubert szerint, a mű – összehasonlítva A bűvös vadásszal – terjengős és dallamszegény. A negatív kritika miatt korábbi barátságuk megromlott. A bécsi sajtó véleménye is megoszlott a műről. Weber az Euryanthéval új alkotói korszakába lépett, már tudatosan használta a vezérmotívumokat. A nagy finálékban, a drámai forrópontokban előrevetítette Richard Wagner munkásságát. Az operát 1824-ben Berlinben is bemutatták, a siker azonban meg sem közelítette A bűvös vadászét. Weber egészségi állapotát alaposan megviselték az utazások és a hajszolt életmód. Az orvosok igen későn ismerték fel tüdőbaját. Weber rendületlenül hitt orvosainak, és mindenféle kúrának alávetette magát gyógyulása érdekében. Pihenése idején kapott ajánlatot Londonból, a Covent Garden igazgatójától, egy német opera megírására.

Oberon

A mű megírásához 1824 decemberében kezdett hozzá. Először az Euryanthéhoz hasonló művet szeretett volna alkotni, de a Covent Garden igazgatója kifejezetten kérte, hogy az Oberon A bűvös vadász „testvére” legyen. Weber azonban hamarosan kényszerpihenőre szorult, ereje elhagyta, gyakran kiverte a láz, erősödtek gégetáji fájdalmai. Az orvosai Emsbe küldték gyógykúrára, de nem sokat használt, azonban a pihenés és a vidám társaság legalább életkedvét visszaadta, így hazatérhetett és folytathatta operájának komponálását. Az 1825-ös esztendő első jelentős eseménye, Weber második fiának születése volt. Alexander Victor Maria később jeles festővé vált. Fiatalon halt meg, 1844-ben, amikor apja hamvait Londonból Drezdába szállították. Weber egészségi állapota 1826 elejére jelentősen romlott. Március 5-én érkezett Londonba, ahol ünnepi díszvacsorával várták a Covent Gardenben. Feszített tempóval és a tőle megszokott szigorral és pontossággal történt felkészülés után 1826 áprilisában elhangzott az Oberon első előadása. Ez a darab a maga tündérzenéjével a romantika új kapuját nyitotta meg a zenében. A londoni előadás nagy sikere után Weber egészségi állapota szemmel láthatóan megromlott. 1826. június 5-én hunyt el tuberkulózisban. Június 21-én helyezték örök nyugalomra Londonban. Hamvait 1844-ben Richard Wagner kezdeményezésére szállították haza Drezdába.

 

Források:
Németh Adamé: Weber. Budapest: Gondolat Kiadó, 1983.
Szabolcsi Bence, Tóth Aladár: Zenei lexikon. 3. köt. Budapest: Zeneműkiadó, 1965.
Winkler Gábor: Barangolás az operák világában kezdőknek, haladóknak és megszállottaknak. Budapest: Tudomány Kiadó, 2006.

Képek:
Carl Maria von Weber
Weber szülőháza, Eutin
A Magyar Posta 1967-es bélyegsorozatából

 

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
lib [KUKAC] ke [PONT] hu • kvtkozi [KUKAC] ke [PONT] hu (könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás