facebook youtube rss
2017. január 29. | 23.00

Franz Schubert

Franz Schubert osztrák zeneszerző, 1797. január 31-én született Bécs külvárosában. Rövid élete alatt több, mint hatszáz romantikus dalt, több szimfóniát, szonátát, vonósnégyest, operát és egyéb darabokat írt. A dal gyakorlatilag egy nem létező műfaj volt előtte, néhányan próbálkoztak ugyan, de csak ő emelte művészi szintre. A nagy Beethoven árnyékában nehéz volt az érvényesülés komponistaként, Schubert keményen küzdött, hogy elismerjék, és gyakorlatilag csak élete utolsó évében sikerült ez. A dallamok és a líra iránti természetes érzékenységével Schubert a 19. század legtehetségesebb zeneszerzői közé tartozik, őt tartják a bécsi klasszicizmus utolsó mesterének, és az első romantikus zeneszerzőnek.

 

A tizenkettedik gyermek

Franz Schubertnek, amikor a Kis Franz megszületett, már tizenegy gyermeke volt, fiúk és lányok, vegyesen. Az apa azt szerette volna, ha a fiúk mind a tanítói pályát választották volna. A legidősebb fiú követte apja példáját, beállt segédtanítónak apja mellé, és nagy örömére részt vehetett a körülötte felnövő testvérek nevelésében is. Anyja, Elizabeth Wietz, a házasságkötése előtt szakácsként dolgozott. A szülői ház szinte mindig zengett a muzsikától, az apa hegedült, a nagyobb fiúk zongoráztak, vasárnaponként összeült a kvartett. A fogékony Franz előbb tanulta meg a kottaolvasást, mint a betűvetést. Hegedülni apja tanította, zongorázni, orgonálni és énekelni a bátyjai tanították, de hamarosan komoly mesterről kellett gondoskodnia a családnak. Hét évesen elvitték a liechtentali templom karigazgatójához, Michael Holzerhez, aki azonnal felismerte rendkívüli tehetségét. A kis Franz játszva sajátította el a zeneelmélet alapjait, otthonosan mozgott a hatalmas orgonánál, kiismerte magát a regiszterek között és hibátlanul énekelte a misék szoprán szólamát. Schubert nagy tisztelettel ragaszkodott mesteréhez, az első nagy miséjét, az 1816-ban komponált C-dúr misét hálából neki ajánlotta, mindazért, amit tőle kapott.

Városi Konviktus

Franz Schubert nehéz szívvel hagyta el a szülői házat, hiszen otthon ő volt a legkisebb, a dédelgetett csodagyerek, az intézetben, azonban csak egy volt a sok közül. Sokat voltak zárt helyen, sokat kellett dolgozniuk és csak szűkösen kaptak enni. Schubert nem szerette az intézetet, de a muzsikálást annál jobban, a bécsi udvari színház hegedűse és orgonistája tanította a növendékeket. Schubert zenei gondolatait titokban vetette papírra, apja nem tudhatott róla, hiszen ő semmiképpen sem akarta, hogy fia a zenészi pályát válassza. Első gimnáziumi évét jó eredménnyel zárta. Énekből és hegedűjátékból kitűnő lett, zenei tehetsége kiemelte őt a társai közül. 1808-ban egy sikeres felvételi után tagja lett a császári és királyi udvar kórusának. Közvetlen kapcsolatba került az egyházi zenével, de Mozart és Haydn művei közül is sokat ismert, hiszen az intézeti hangversenyeken játszották néhány művüket, a kamarazenéiket pedig még a szülői házban ismerte meg. Az igazi mester Beethoven volt számára. Schubert kissé elhanyagolta a tanulást, ezért 1810 nyarán pótolni kellett elmaradásait, latint és matekot tanult egész nyáron, hiszen ha nem tanul jól, akkor elveszíti a tandíjmentességet. Az intézeti magányában sok négykezes zongoradarabot írt. Schubertben mély nyomot hagyott édesanyja elvesztése 1813-ban, ekkor írta az Álmom című prózai költeményét.

Salieri tanítványa

A fiatal Schubert Salieri mester keze alá került. Salieri hosszú bécsi tartózkodása alatt alig tanult meg németül, Schubert pedig egy szót sem tudott olaszul, így nehéz elképzelni az oktatást. A házi feladatokat példásan megoldotta, négykezeseket, egyházi műveket, zongorára és vonósnégyesekre írt táncokat írt, de lelkétől mindez távol maradt. Schubert költő-ideálja Goethe és Schiller volt, költészetükből Salieri semmit sem értett, a nagy emberi érzésekhez, mély filozófiai gondolatokhoz nem sok köze volt, neki még Mozart sem volt elég jó. Összekülönböztek, mert Salieri nem kedvelte Beethoven-t, Schubert pedig pont ellenkezőleg, csodálta és tisztelte. Schubert már ifjúkorában is elég gyorsan dolgozott, mire kottapapírhoz jutott, vagy zongorához ült, már készen volt a fejében a mű. 1812-ben írta első, maradandó értékű dalát Schiller elégiájára, Az ifjú a pataknál címmel.

A tanitóképzőben

Schubertnél kora gyermekkora óta határozott elképzelés volt, hogy a muzsikusi hivatást választja, de a szigorú apja megkövetelte, hogy egy polgári foglalkozást válasszon magának. Schubert katonaköteles korba került és az apa jól tudta, hogy a császár csak a tanítókat mentette föl a hadiszolgálat alól, így az ifjú muzsikus beiratkozott a tanítóképzőbe, ahol az idősebb testvérei is végeztek. 1813 őszén kezdte meg tanulmányait, szorgalmasan tanult, végezte feladatait, közben sokat komponált. Hamarosan remekművet alkotott Goethe versére, Margit a rokkánál címmel. Sikerült a verssel egyenrangú zenét alkotnia, és ezzel megteremtette és tökélyre emelte a műdalt. Azonban a dalkomponálás nem elégítette ki, az operát érezte igazi területének, Salieri is erre buzdította. Schubert gyors sikert akart, megragadta az első kínálkozó szövegkönyvet, Az ördög nyaralóját. Az operát több színházhoz is benyújtotta, azonban az igazgatók nem lelkesedtek érte, végül egyik színház sem mutatta be.

A tanító

Schubert 1814-ben jó eredménnyel vizsgázott, és az új tanév kezdetétől az apja maga mellé vette a liechtentali iskolába segédtanítónak. Három éven keresztül igyekezett becsületesen ellátni feladatát, több-kevesebb sikerrel. Nehéz volt a csintalan gyerekeket tanítani, miközben gondolatai verseken és a dallamok jártak, s az ujjai az akkordokat próbálgatták a levegőben. A gyerekek eleinte csendben derültek rajta, később hangosan kinevették, olykor az apjának kellett átmennie a másik osztályból, hogy rendet teremtsen. A tanítói pálya egyáltalán nem neki való volt, szórakozottságát még az is fokozta, hogy szerelmes volt. A liechtentali templom fennállásának százéves évfordulójára misét írt, melyet ő dirigált. A mise szoprán szólistája Therese Grob volt. A mise után mindketten úgy érezték, hogy életük csak együtt lehet teljes és boldog. Schubert ígéretet tett Therese-nek, hogy három év múlva, ha rendeződnek anyagi viszonyai, akkor elveszi feleségül. Therese hat évig várt türelemmel, de Schubert ügyei nem rendeződtek, így anyja unszolására 1820-ban feleségül ment egy pékmesterhez. Scubert életének ez volt az első és egyetlen szerelmi kapcsolata.

Az első remekművek

Schubert éltető eleme a baráti köre volt, költők, zenészek és egyetemisták. A költő Mayrhofer a szobáját és kenyerét is megosztotta vele, amikor másodszor is elhagyta a szülői házat. Író, festő és zenész barátainak köre összejárt, és Schubert lett a központ, ezeket az irodalmi és zenei esteket elnevezték Schubertiádáknak, új szerzeményeit itt mutatta be először baráti körének. Az 1815-ös év rendkívül termékeny volt Schubert számára, írt négy dalművet, két szimfóniát, egyházi és világi kórusműveket, zongoradarabokat. Hihetetlenül gyorsan dolgozott, mégis van közöttük néhány remekmű, ezek a Mignonhoz, A tenger csendje, A szüntelen szerelem és a Vadrózsácska. A legnagyobb és talán első általános feltűnést keltő dala Goethe Rémkirály című balladájának megzenésítése volt, mely egyenértékű a klasszikus költeménnyel. A dal bámulatot keltett a hallgatóságban, mert egyetlen énekhanggal és zongorakísérettel bemutatta a ballada össze szereplőjét. 1816-ban már egy egész kötetre való megzenésített Goethe-vers feküdt a zongorája mellett, de kiadója nem volt. Barátai javaslatára lemásolta és füzetbe gyűjtötte a dalokat, majd elküldték Goethe számára, azonban az idősödő költő válaszra sem méltatta Schubertet, és a kottákat visszaküldette.

Támogatók

Michael Vogl, a kitűnő hanggal és színészi képességekkel megáldott énekes, ünnepelt művész volt. Felkarolta a fiatal, ismeretlen, és az érvényesülés módozataiban járatlan Schubertet. Ha Vogl valamit a műsorára tűzött, az jelzés értékű volt. Schubert örült, hogy van egy ideál, egy támogató, akiben nem kell csalódnia, gyakran kísérte zongorán énekét, ami mindig élményt jelentett mindkettőjük számára. A közös muzsikálás hamarosan ismertté tette a nevét Bécsben. Később szonátákat írt és zenekari nyitánnyal is próbálkozott.

Esterházy János gróf 1818 nyarán házi zenetanárt keresett két leánya mellé, a nagy zenebarát jószágigazgatója, Unger Károly, Schubertet ajánlotta, aki hamarosan meg is érkezett Zselízre. A környék természeti szépsége, az új környezet, a rendezett életmód nagy örömmel töltötte el, a vidéki csendben jól ment a munka. Az Esterházy-család és velük együtt Schubert is csak a tél kezdetén tértek vissza Bécsbe. Schubert nem foglalta el régi állását, miután belekóstolt a szabadágba, nem akart már többé tanító lenni, így apa és fia között ismét megromlott a kapcsolat. Hajléktalanul indult neki az 1819-es esztendőnek, agglegény barátja, Mayrhofer fogadta be magához. Vogl művészi körútra indult, és magával vitte Schubertet, az út végén született a Pisztráng-ötös

Franz Schubert emlékszoba, Zselíz

Operák

Ferdinánd bátyját a liechtentali templom karigazgatójává nevezték ki. Húsvét közeledtével a templom kottatárában nem talált olyan darabot, amit virágvasárnapon el lehetett volna énekelni, ezért testvéréhez, Franzhoz fordult, aki egy szép kórusművet írt bátyja számára. Ezután Schubertet újra a színpad kerítette hatalmába, egy régi francia bohózat adta alapját első operája szövegkönyvének. A vígopera címe Ikertestvérek lett, a közönség ellenszenve ellenére néhány alkalommal még színpadra került. A következő operáját, a Varázshárfát a gyenge szövegkönyv buktatta meg. Az operabemutatóknak annyi haszna azért volt, hogy sokan felfigyeltek Schubert zenéjére. Akik el tudtak vonatkoztatni a színpadi sallangtól és a bárgyú mesétől, azok zenei kincsekre bukkantak, ezek közé tartozott Leopold Sonnleithner. Ő volt az, aki Schubert dalait és magát Schubertet is elvitte a gazdag üzletember, Matthias Fröhlich házába, Bécsben. A szép és zeneileg művelt Fröhlich-lányok sok irodalom- és zenekedvelő ifjút vonzottak maguk mellé. Schubert is sokat időzött náluk, Therese elvesztésének fájdalmára gyógyír volt a meghitt légkör, és a muzsika. Testvéri szeretettel vonzódott hozzájuk, de Therese helyét egyik sem tudta betölteni.

1821-ben bérbe adták az Udvari Operát, Schubert lázasan igyekezett ajánlóleveleket szerezni, de nem őrá esett a választás. A csalódását némileg kárpótolta, hogy dalait lassanként a kiadók el kezdték vásárolni. Mindez a Sonnleithner család anyagi támogatásának és barátainak köszönhető, akik gondoskodtak a kiadványok megfelelő kritikájáról. Schubertnek nem szegték kedvét operáinak balsikere. Az Alfonso és Estrella című darabját szintén elutasították, itt is a csapnivaló szövegkönyv volt a kudarc fő oka. Schubert e csalósás után befejezte az A-dúr miséjét és megírta az un. Befejezetlen szimfóniáját. Azt, hogy valóban befejezetlen-e, nem tudjuk.

Szép molnárlány-dalciklus

A 26 éves zeneszerző műveit, zongoradarabjait, táncait, a Cappi és Diabelli cég adta ki sikeres reklámhadjárat kíséretben, ahol a cég jól járt, Schubert viszont elkótyavetyélte kiadási jogait. Ebben az időszakban egyre jobban kedvelte a magányt, emberkerülő lett, ezt megmagyarázza, hogy súlyos betegség tünetei jelentkeztek nála, testét kiütések borították és kihullott a haja. Néhány hónapig parókát viselt, aztán kénytelen volt kórházba menni. A kezelés javított az állapotán, így megint emberek közé mehetett. A kórházban írta az a-moll szonátáját és Rückert verseire néhány dalt. Szerencsére sem a testi, sem a lelki szenvedések nem törték meg. 1823-ban három operán is dolgozott egy időben, de ezek közül csak a Rosamunda került a színpadra. Schubert végzete, a rossz szövegkönyv, ezt az operát is megbuktatta. Ez az év, azért hozott valami szépet és fontosat is, a 20 dalból álló, Szép molnárlány-dalciklust, melyeket Wilhelm Müller német költő verseire írt.

Schubert 1824 májusában az Esterházy család hívására Zselízre utazott. Első magyarországi zenei benyomásai szerves részévé váltak alkotásainak, erre utal a Nagy Duó és a Divertissiment à la Hongroise. Ez év őszén visszatért Bécsbe, ahol felkereste régi énekesnő-eszményképe, Anna Milder, aki kapva kapott az operabemutató ígéretén, de nem találta a maga számára megfelelőnek a címszerepet, Estrella szerepét, így reményei szertefoszlottak. Schubert látszólag teljesen meggyógyult, társaságba járt, sorra írta szebbnél szebb dalait, és Anna Milder dalestjén nagy sikert aratott a két Zulejka-dala és a Rémkirály. Schubert két utolsó, gyönyörű kiállítású dalfüzetét elküldte Weimarba Goethének, azonban a költő fejedelem ezúttal is hű maradt önmagához, se a levelet, se a küldeményt nem méltatta válaszra.

Téli utazás

Schubert betegsége kiújult, gyakori fejgörcsök kínozták, barátaihoz barátságtalan lett, csak otthon, a négy fal között érezte magát biztonságban. Elkezdte írni a Téli utazás című dalciklusát. Amikor elkészült az első felével, akkor így invitálta barátait: „Gyertek el, hátborzongató dalokat fogtok hallani. Kíváncsi vagyok, hogy mit szóltok hozzá.” Schubert végigénekelte az össze dalt, a barátok döbbenten hallgatták végig a gyónásnak, vezeklésnek is beillő vallomásokat. Elkészült a Téli utazás utolsó dala, a Kintornás is, aki szüntelenül tekeri a verklit, de a tányérja örökké üres marad. A Téli utazást élete összegzésének is tekinthetjük.

Az utolsó évek

1827-ben meghalt Bécs legnagyobbja, Ludwig van Beethoven, százezrek kísérték utolsó útjára, a koporsó mellett talpig feketében fáklyavivők haladtak, köztük volt Schubert is. 1828-ban új zongoradarabokat írt, a régebbieket összegyűjtötte, ezekből lett az Impromtus és a Moments musicaux két nagyszerű füzete. Ezután német szövegű Misét rendeltek nála, Schubert eleget is tett a megbízásnak, de művét nem mutatták be azonnal, így életében nem is hallhatta sohasem. Schubert 1828 tavaszán, úgynevezett Akadémiát, nyilvános hangversenyt rendezett a műveiből. Az első és egyben utolsó hangversenye 1828. március 26-ra esett, éppen Beethoven halálának egyéves évfordulójára. A hangverseny nem hozta meg a kívánt eredményt, a sajtó nem igazán dicsérte, a barátai viszont lelkesen ünnepelték. 1828 őszén Schubert kirándulást tett Ferdinánd testvérével Kismartonba, hogy lerója kegyeletét Haydn sírjánál. Az utazás után begubózott és dolgozott, ebben az időben születtek nagy zongoraszonátái, néhány új Impromtu, a Búcsú és a Heine-dalok. Novemberben az orvosok tífuszt állapítottak meg nála, betegágyán félrebeszélt, Beethovent emlegette, 1828. november 19-én halt meg. Beethoven mellé temették, akit egész életében csodált. A két zeneszerző életükben nem tudtak közel kerülni egymáshoz, ma a bécsi központi temetőben egymás mellett nyugszanak.

 

 

Források:
Gál Zsuzsa: Franz Schubert. Budapest: Zeneműkiadó, 1968. (Az én zeneszerzőm)
Szabolcsi Bence, Tóth Aladár: Zenei lexikon. Átdolg. kiadás. 3. kötet. Budapest: Zeneműkiadó Vállalat, 1965.

 

Képek:

 

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
(könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás