facebook youtube rss
2017. február 17. | 23.00

Miloš Forman 85 éves

Miloš Forman azon kevésszámú rendező-színészek közé tartozik, akiknek élete és munkái asszimilálták és egyesítették az európai és az amerikai filmgyártás legjavát. A cseh újhullám meghatározó alakja Csehszlovákiában, Časlav városában született 1932. február 18-án. Bár kamaszkori vágya, hogy színész legyen, nem vált elsődlegesen valóra, rendezői rátermettségét azonban rövid idő alatt sikerült bizonyítania. A kétszeres Oscar-díjas Milos Forman a Hair, a Száll a kakukk fészkére, az Amadeus rendezője, és a csehszlovák újhullám fanyar „prolivígjátékainak” utánozhatatlan nagymestere.

 

A fiatal árva

Miloš a Forman házaspár legkisebb gyermekeként született, tíz évvel volt fiatalabb bátyjainál. 1940-ig, nyolcéves koráig élt szülővárosában. Az apja az antifasiszta ellenállás tagja volt, ezért a Gestapo a buchenwaldi koncentrációs táborba vitette, az anyját pedig Auschwitzba. Egyikük sem élte túl a koncentrációs táborok poklát, így Milošt az anyai nagybácsi – Boleslav bácsi – nevelte fel. 1945-ben szerzett biztos tudomást arról, hogy, a nácik elpusztították a szüleit. Miloš egy újságból értesült arról, hogy a szép fürdővárosban, Poděbrádyban bentlakásos fiúiskolát létesítenek hadiárvák számára, angol mintára. Az intézmény széleskörű támogatást kapott, kitűnő szakemberekből állt a tanári kar. Miloš jelentkezett ebbe az iskolába és fel is vették. Sokat tanult, sok barátra tett szert, jól érezte ott magát.

Meghatárózó élmények

Milost Forman egyetlen filmélményt említ meg visszaemlékezéseiben a gyermekkorából: Smetana Az eladott menyasszony című operája, némafilmen. Formannak ugyanis nem a film, hanem a színház volt a meghatározó élménye. Bátyja díszletfestéssel foglalkozott és a kelet-cseh Premier Színháznál állást szerzett számára. Miloš több időt töltött a színházban, mint otthon, elbűvölték a kosztümök, a zene, a díszletek, a dalok, a színészek és persze maguk az előadások. Álom és valóság volt ez egyszerre Miloš számára. Élete egyik meghatározó élményéről így ír Miloš Forman: „1944-ben a németek minden színházat bezártak Csehszlovákiában. A Premier Színház utolsó előadása egy vidám, pajkos operett volt. A színészek majdnem elsírták magukat; de nekem fogalmam sem volt, mi történik, noha éreztem, hogy valami van a levegőben. A harmadik felvonásban szerepelt egy nagyon mulatságos jelenet – és itt robbant le mindenki. Mint a néma az Eladott menyasszonyban, tátogtak, de nem jött ki hang a torkukon. Nem tudták folytatni. A karmester megragadta a pálcáját és újra megpróbálták. De csak a könny ömlött szemükből. És ez így ment majdnem tizenöt percig. A színészek aznap este nem fejezték be a darabot... Életemben talán először, rettenetesen meghatódtam. Ettől a perctől kezdve tudtam, hogy a világon semmi mást nem akarok jobban, mint színházban dolgozni. Ez az este meghatározó volt számomra.” Gimnáziumi éveiben színjátszó kört alapított egyik barátjával, a Francois Villonról szóló, Rongyos Ballada című darab bemutatója nagy sikert aratott, még vendégszereplésre is meghívták az előadást. Modern táncokat illesztettek a darabba, dzsessz zenekar kísérte a gimnáziumi társulatot. A színház szeretete, a „színházcsinálás” nemcsak kamaszkori szerelem Forman életében, annál sokkal több, maghatározó jellemvonása lett alkotói személyiségének.

A fiatal Miloš Forman

Főiskolán

Miloš Formant nem vették fel a Színházművészeti Főiskolára, ezért kénytelen volt beadni pótjelentkezését az Előadóművészek Akadémiájára (FAMU), a dramaturgia szakra, ahova felvették. Egyesek szerint ez nagy szerencse volt Forman számára, mivel a FAMU kiváló főiskola volt a maga korában, amely nemcsak filmiskola volt, hanem egy kulturális alkotóműhely, egy laboratórium, amely úgy gondolkodott, hogy a filmkészítés az alkotó szintézis művészete. Milan Kundera is tanította Miloš Formant. Az iskola önbizalmat adott számára, tanulmányai alatt leginkább az írást gyakorolta, első forgatókönyvét Comeniusról, a humanistáról, a nagyszerű pedagógusról írta, majd Majakovszkij Hideg zuhanyát dolgozta át filmre. Martin Frič rendező mellett megismerkedett a forgatókönyvírás praktikáival, a megírástól a hivatalos szervekkel való elfogadtatásig, musztereket nézett, és részt vett a Művészeti Tanács ülésein. Forman forgatókönyve alapján készült Lányok és fiúk egyik szerepét a cseh film elsőszámú színésznője, Jana Brejchová alakította, Formannal hamarosan egymásra találtak és összeházasodtak. Forman több film segédrendezőjeként dolgozott tanulmányai során.

Első rövidfilmek

A hatvanas évek elején gyakran megfordult a híres Semafor Színház környékén, majd a Činocherni Klubban, ahol Jiři Menzel is dolgozott. A prágai „kiszínházak” (Semafor, Rokoko, Zábradli) megújulása, elsősorban a világfelfogásuk és humoruk, termékenyen hatott Forman alkotói szemléletére. Ezeknek a színházaknak az arculatát egyfajta intellektuális humor határozta meg, leginkább az abszurd humor. Színházi eszközök nyelvén ez a karikatúra, a geg, a kifinomult színpadi jelkép, sziporkázó nyelvi humor és a tömör poétikusság. Az utcán, a tereken, és a klubokban megjelent a rock zene, cseh dalok angol szöveggel. A tehetetlenség és a várakozás időszaka ez Forman számára. Vásárolt magának egy 16 mm-es vállon hordozható Pentiflex filmfelvevőt, a technikával azonban hadilábon állt, így egy fiatal rendezővel és egy operatőrrel indultak el forgatni, csak úgy, szórakozásból. Az első útjuk természetesen a Semafor színház környékére vezetett, ahol a fiatalokat fényképezték. Forman a függetlenséget kereste, hogy arról készíthessen filmet, ami közel állt hozzá, ami érdekelte, ami szemben állt a „szocialista” gyakorlattal. A kis csapat lehetőséget kapott először egy 15 perces játékfilm elkészítésére, ez volt a Meghallgatás, majd elkészült a Ha nem volnának zenészek című rövidfilm is. A két filmet ezután együtt mutatták be, közös címűk a Verseny lett. A film társadalomkritika és a generációk közötti konfliktus, a felnövekvő nemzedék káoszos jelenének dokumentuma. Forman célja a karakterek, az arcjátékok, a gesztusok, a hanglejtés hitelességének ábrázolása. A filmek forgatása nyomán jó szemmel, jó érzékkel fedezte fel „játszótársait”, későbbi filmjeinek vezető színészeit, így fedezte fel Vera Kresadlovát, a második feleségét, akitől ikerfiai születtek.

Fekete Péter

Fekete Péter az első nagyjétékfilmje, amatőr remekműnek nevezik, 1964-1965-ben több európai fesztiválon, filmszemlén nyert különböző díjakat, majd a Csehszlovák Filmkritikusok Díját is elnyerte. Formant meghívták New Yorkba a filmfesztiválra, ez volt az első amerikai útja. A filmben egy olyan kamasz fiút ismerünk meg, aki csak a nagyképűen idomítani akaró apa, a rezesbanda szerény képességű karmestere, és a képmutató társadalom szemszögéből válik feketepéterré , valójában tisztán és értetlenül vergődik a hétköznapok világában. Fekete Péter egy önkiszolgáló bolt felülvigyázója, akit a társadalom azért állított erre a felelősségteljes helyre, hogy megakadályozza az ötdekás kávéscsomagok, fogkrémes-tubusok és táblacsokoládék illetéktelen eltűnését a szatyrokban. A kamaszkor szexuális zűrzavara és a szerelem tiszta illúziói, a társadalom morális, csak nehezen teljesíthető követelményei, s az ezekkel szembenálló tapasztalatok keverik Fekete Pétert könnyed válságba.

Egy szöszi szerelme

A cseh új hullámot épp az emeli fiatalos szellemi mozgalommá, hogy mindannyiuknak kitágul a művészi, eszmei horizontja. A film hőse a naiv, tiszta lelkű Szöszi, egy cipőgyári munkáslány. A cselekménye aktuális tényeken, valós helyzeteken alapszik, a kis cseh iparvárosban felbillent a demográfiai egyensúly: lánytömegek nyomorognak elegendő fiú és férfi nélkül. A nők munkásszálláson élnek, a vidéki helyőrségekben még katonák sincsenek. Nem csoda, ha egy vidéki munkáslány könnyű prédaként elcsábítható, átejthető, és a lány vágya egy dörzsölt prágai zenész lesz. Azonban kiderül, hogy Prágában már nincs realitása a szerelmi idillnek, az idilli álmokban minden másként van, mint a valóságban. A film díjakat nyert Párizsban és Velencében.

Tűz van Babám!

A Tűz van babám! Oscar-díj jelölést kapott a legjobb külföldi film kategóriában, hatalmas sikerrel robban be a filmvilágba. Az ötletet maga a valóság adta, Forman barátaival részt vett az egy tűzoltóbálon, s úgy gondolta, ezt meg kell örökíteni filmvásznon. Forman egy szépen induló, majd abszurd őrületbe csapó kisvárosi tűzoltóbált mutat be, vetkőző szépségkirálynőkkel és a diktatúra tipikus, egymást is átverő alattvalóival. Figurái, karakterei autentikusak, amatőr szereplőkkel és profi színészekkel játszatta el ezt az egyszerű emberi falutörténetet. A tűzoltóegylet derék tagjai elhatározzák, bált rendeznek, ahol kitűntetést adnak át nyugalmazott parancsnokuknak, szépségkirálynőt választanak, tombolát szerveznek. A bál burleszkbe illő összeomlásba fullad: a szépségkirálynői címet tukmálni kell, az ünnepeltről elfeledkeznek, és amíg a tűzoltók bált adnak, a faluban egy ház lángra gyullad. Amikor pedig tombolaszelvényekkel próbálnák megsegíteni a károsultat, kiderül, hogy a bálozók ellopták a nyereménytárgyakat. A bál utáni reggel „macskajajos”hangulatú, a teremben romok, odakint szanaszét heverő bútorok, tűzből mentett tárgyak, az ágyon részeg tűzoltó alszik. A csehszlovák kultúrpolitika őrjöngve tiltotta be a filmet, mert szerintük Forman gúnyt űzött a kisemberekből, így a filmtekercsek évekig dobozban hevertek.

1968 és az Elszakadás

Forman a 68-as prágai tavaszt letörő szovjet tankok bevonulása után végleg disszidált és az Egyesült Államokban kezdett dolgozni. Forman egy francia forgatókönyvíróval New Yorkba repült, hogy új filmjének forgatókönyvét közösen elkészítsék, de az élet közbe szólt, meggyilkolták Martin Luther Kinget, faji- és diáklázadások robbantak ki, a televízió mindent egyenes adásban közvetített, élőben és lassított visszajátszással. Formanék képtelenek voltak a munkára koncentrálni, így visszautaztak Franciaországba befejezni a forgatókönyvet, de megérkezésük után ott is diákzavargások robbantak ki, meggyilkolt és sebesült diákok, általános sztrájk, mindez élő adásban, a tévében. 1968 nyarán úgy döntöttek, hogy Csehszlovákiában fejezik be a könyvet, de az élet valósága ott is felülmúlta képzeletet, a Varsó Szerződés csapatai megszállták az országot a prágai tavasz leverésére. A forgatókönyvet végül Párizsban fejezték be 1968 végén. Forman első amerikai filmje, az Elszakadás (Taking Off) 1971-ben készült el. A film igaz történeten alapult. Jeannie, a tizenöt éves kamaszlány elszökik otthonról. Szülei East-Village-ben keresik, ahol egy este ellátogatnak a Szökött Gyermekek Szüleinek Társaságába, ahol pszichiáter magyarázza el nekik gyermekük lélektanát, különös tekintettel arra, hogy a kamaszok élnek-halnak a kábítószerekért. Az előadó javaslatára a szülők marihuánát szívnak, hogy megtudják, miért szereti annyira ezt az ifjabb korosztály, majd a kellemes összejövetel után Jeannie szülei meghívnak magukhoz egy másik házaspárt, s az estét sztrip-pókerrel ütik agyon. Ezt – a szolidnak cseppet sem mondható játékot – azonban végignézi az időközben hazaérkezett kamaszlányuk is. A film Európában nagy sikert aratott, Cannes-ben elnyerte a zsűri különdíját, Belgrádban. Az Egyesült Államokban nem jelentett a film áttörést, talán mert túlságosan húsbavágó volt a történet.

Dokumentumfilm az 1972-es müncheni nyári olimpiáról

Dokumentumfilm nyolc tételben, nyolc rendezőtől, eredeti címe: Vision of Eight (Nyolcak látomása), nálunk Így látták ők címen mutatták be. A rendezők más dolgokra voltak kíváncsiak, más dinamikai élménnyel, más képi következtetésekkel, de tételeik jól kiegészítették egymást. Forman a tízpróbáról (dekatlon) készült rövid filmje a heroikus küzdelmek sorozatára felkészített atlétákat mutatja be, akik életre-halálra küzdenek. Aztán a háttérben felgyullad a gyűlölet rendezte igazi véres dráma, amikor a palesztin terroristák izraeli olimpikonokat gyilkolnak meg. Forman az olimpia-film után, 1972 és 1974 között sok időt töltött Európában, hontalannak érezte magát, a helyét kereste. Formant vonzotta a lehetőség, hogy európai filmrendezőként folytassa munkáját, sok minden szólt mellette, de a legnagyobb tanítómester persze a kényszer. Európai kísértések és amerikai puhatolózások közepette világossá vált számára, hogy Hollywood nyílt alkut köt vele: könyvpiaci bestselleren alapuló forgatókönyvet akarnak, legalább egy sztárt a főszerepben, a finanszírozók és a filmgyártók ellenőrizni akarnak, a vitás kérdéseket jogi képviselők útján tisztázzák majd egymás között.

Száll a kakukk fészkére

Ken Kesey regényéből készül az új forgatókönyv 1974-ben, a film világsikert aratott, Oscar-díjakat gyűjtött be. A regény a lázadás dokumentuma, a megvertek és vesztesek tébolydába végződő vallomástétele. A film kulcsfigurái: McMurphy, a Főnéni és Bromden, az indián. McMurphy az ordenáré ír, tetovált, életteli férfi, Bromden indián törzsének elkallódott tagja, jegenyetermetű törzsfőnöki sarj. A két méter húsz centiméter magas, robusztus férfi seprűjére támaszkodva a szenvedés különböző tereiben, kívül az időn, megváltásra vár. Ebben segít a nagypofájú, bárdolatlan, nyerészkedő, gyermeki, gyöngéd, igazságszerető, áldozatkész McMurphy. Ő a szimuláns börtöntöltelék, ismerkedik az átmenetinek vélt otthonával, az elmegyógyintézettel, s úgy gondolja, hogy könnyen kibekkel néhány hónapot, poénkodik, erejét fitogtatva provokál ki a betegekből több szabadságot. A szabadságvágy ragadós, egy egész csapatnyi beteg gyerek-felnőtt kezd csimpaszkodni rá, mintha az apjuk volna. Amikor McMurphy beindítja a lázadás gépezetét, megtörténik a csoda: Bromden, az Indián kizökken katatón merevségéből, lomhán futni kezd, kosarat dob a pályán és elvigyorodik. A zárt osztályon hivatalosan telepített megfigyelőállomások vannak a főnővér üvegkalickájától a főbb útvonalakig. A kiscsoport-gyűlések kollektív bűnvallomások, a lelki kínzatások korszerű szertartása, szenvedések a Főnéni vezetésével. Freud és Jung méltatlan tanítványainak kezében a mélylélektan rendszerint megszégyenítő eljárás, tartósítja és fokozza a betegek bűntudatát, az eljárás arra ösztökéli őket, hogy egymás sebeiben vájkáljanak. McMurphy öt perc alatt átlát a mechanizmuson. A Főnéni tekintetében megátalkodott hit rejtőzik, a hatalomé, melynek edzésre van szüksége, s McMurphy jó alanynak látszik. A kiscsoportos önkínzás, a lappangó feszültség végül akcióban robban ki, McMurphy erős keze a Főnéni torkára szorul, a hőst homloklebeny műtéttel élőholttá operálják. Az intézet, a kórház börtön, lehet ingerelni, de nem büntetlenül, a megtorlás műtéti úton kiiktatja a fékezhetetlen egyedek személyiségét.

Hair

A film az 1960-as évek végén játszódik, ez volt az önfeledt szabadság, a tánc, a dal és az LSD kora, de ez volt a vietnámi háború kora is, a felesleges katonásdié és az értelmetlen, kegyetlen halálé is. Claude Bukowski, egy vidéki fiatalember megkapja behívóját a hadseregbe, ezért New Yorkba utazik. Itt ismerkedik meg a hippiként élő Bergerrel és annak barátaival, akik bevezetik Claude-ot a saját világukba: megmutatják számára a szabadságot, a társadalmon kívüli, kötetlen életet, de a barátságot és a felelősségvállalást is. Aztán Bukowski meglát egy gyönyörű lányt lóháton, Sheila-t, akibe talán beleszeretne, ha a legkisebb esélye is volna rá, hogy még egyszer találkozzanak. Új barátai erről egészen másképpen vélekednek. A hippiknek semmi sem lehetetlen: az ő életüket más törvények irányítják, kizárólag olyanok, melyeket saját maguk hoztak. Berger, Claude, Sheila és a többiek története nem csak egy korszakról és egy generációnak szól: örök klasszikussá vált. A virág-korszaknak vége, de ez a film újra és újra képes meggyőzni nézőit, hogy volt benne valami, ami remélhetőleg nem múlik el. A film a fordulatos történeten, humoron és a magával ragadó zenén kívül komoly társadalomkritikát is tartalmaz. Bemutatja a faji előítélet és az arisztokrácia megnyilvánulásait, valamint a társadalmi képmutatást és az értelmetlen konvenciókat.

Ragtime

E. L. Doctorow világhírű regényét Milos Forman varázsolta hasonlóan remekmívű filmmé. A múlt század elején Amerikát meghódító szaggatott, improvizatív muzsika, a ragtime ütemére kavarognak a korszak jellegzetes figurái. Coalhouse Walker, a szépreményű fekete bőrű zongorista elszánt küzdelmet folytat az őt megalázó tűzoltóparancsnok ellen. Coalhouse Walker békeszerető, türelmes ember, tiszteli a törvényt, de beletipornak az ő, törvény adta jogaiba, makacs, büszke ember lévén nem hagyja annyiban, jogorvoslatot keres, de nem talál. Lassan, kitartóan, megfontoltan lázadóvá válik a jogaiért, lázadóvá és öldöklő pusztítóvá, melynek eredményeként ropognak a fegyverek New York utcáin. Forman filmje igazság-és emberpárti.

Amadeus

Peter Shaffer színműve végigjárta a világ színpadait, a színműbeli Amadeust gyermekdalt gügyögő poronttyá alacsonyította. Forman filmje is fölébe kerekedik a tényeknek, a történelemnek, és a zenetörténetnek. A zenetudomány álláspontja szerint Shaffer és Forman a Mozart-irodalom perifériáján keletkezett félponyva művek számát szaporítják. Mozart show-figura lett a filmben, a bemutató ünnep volt, aztán záporoztak az Oscar-díjak. Dániel Ferenc dramaturg és esszéista gondolatai az Amadeus kapcsán: „A filmtörténet tanúsága szerint, de általában a megjelenítő művészet és a dramaturgia tanúsága szerint még soha senkinek nem sikerült egy másik művészeti ágban kiteljesedő nagyság természetét kibontani. Azon egyszerű oknál fogva, hogy más nyelven beszélnek. Egy hétköznapi konzervatóriumi gyakorlóórán, ahol történetesen Mozart K. 526. számú szonátája a „munkadarab”, közelebb lehet férkőzni a géniusz szellemiségéhez, mint egy monstre filmben.”

Kilencvenes évektől napjainkig

Milos Forman 1989-ben a Veszedelmes viszonyokat dolgozta fel Valmont címmel. Choderlos de Laclos regénye 1782-ben jelent meg, a maga korában inkább a botrány, mint az irodalmi értékek következtében vált híressé. Forman a csábítás rafinált módozatait jelenítette meg gyönyörűen rajzolt képekben. Azok a bizonyos viszonyok – fájdalmasságuk mellett – életörömmel teltek, szenvedélyesek és játékosak.

1996-ban mutatták be a Larry Flynt, a provokátor című filmet, mely egy Playboy-konkurens Hustler magazin alapítójáról szól. A film Berlinben Arany Medve-díjat, Prágában pedig Arany Oroszlán-díjat kapott. A hetvenes évek elején a vállalkozó kedvű Larry Flynt, aki addig a szesz- és sztriptíz iparban próbálgatta oroszlánkörmeit, úgy dönt, elérkezett az idő, hogy megtörje a Playboy egyeduralmát. Az általa kitalált szexújság nem kendőzi a valóságot: mindent megmutat, amit a többi lap eddig szemérmesen eltakart. A pornómagazin hamarosan közfeltűnést és botrányt okoz. Flynt elszántan küzd a totális sajtószabadságért. Százezrek istenítik, milliók gyűlölik, ellenfelei brutális eszközökhöz folyamodnak, és egy orvlövész golyója által tolószékre ítélik. A film egy örök lázadó portréja, aki egy vitatható és sokat vitatott ügy képviseletében feszegette a szabadság határait. Hosszú kálváriája a Legfelsőbb Bíróságon teljes sikerrel ért véget. Forman 1999-ben jelentkezett új filmjével, az Ember a Holdonnal, ezúttal Ezüst Medve-díjat kapott alkotásáért. A filmje Andy Kaufman, az amerikai komikus, botrányhős, kísérletező showman életét mutatja be gyermekkorától egészen a tüdőrák egy ritka fajtája okozta haláláig.

2006-ban mutatták be a Goya kísérteteti című filmet. Forman már évtizedekkel ezelőtt eldöntötte, hogy filmet forgat majd a spanyol inkvizícióról. Az inkvizíció utolsó éveiben játszódó film olyan korba enged betekintést, mely történelmi fordulópontnak bizonyult, ugyanakkor politikai ellentmondásoktól és igazságtalanságoktól volt terhes. A kor leghíresebb portréfestőjének gyönyörű modelljét, Inest is utoléri az inkvizíció. A lányt eretneknek bélyegzik és börtönbe vetik, Goya minden befolyását bevetve próbál segíteni múzsáján. Az inkvizítorok belső köréhez tartozik egy titokzatos pap, aki mindezek ellenére beleszeret Goya múzsájába. Az egyik legnagyobb spanyol festőként nyilvántartott Goya nem csak színpompás képeiről volt híres, hanem arról is, hogy igen szemléletesen vitte vászonra a háború és a spanyol hétköznapok kegyetlenségét.

A Walk Worthwhile egy jelenete

 

Milos Formannak öt-hat filmterve nem valósulhatott meg, köztük Márai A gyertyák csonkig égnek című regényének filmváltozata sem, amit Forman annyira tervezett. A Jól fizetett séta (A Walk Worthwhile) című 85 perces film egy színpadi előadás mozgóképes átirata. A prágai Nemzeti Színház kérte fel Formant, hogy rendezze meg azt az egykori legendás előadást, amely óriási siker volt annak idején, mikor eredetileg –a pimaszságáról ismert – Szemafor Színház bemutatta. A Jól fizetett séta egy vidám zenés komédia. Egy házaspár válni akar, de Liverpoolból megérkezik a gazdag nagynéni levele a rengeteg pénz ígéretével, ami a nem létező gyereküknek szól, így hát megpróbálják újra egyenesbe hozni a házasságot. Ez a morális mese azt meséli el, hogy hogyan rontja meg a pénz az embereket. A film érdekessége, hogy Forman első házasságából, Csehszlovákiában született iker fiai, Petr és Matěj is részesei voltak a darabnak, mint díszlet- és jelmeztervezők. Milos Forman harmadik házasságából is ikerfiúk születtek, Jimmy és Andy. A két ikerpár jó kapcsolatban van egymással, gyakran találkoznak.

Források:
Dániel Ferenc: Miloš Forman. Budapest: Múzsák Közművelődési Kiadó, 1988. (Filmbarátok kiskönyvtára)
Zalán Vince: Sem hazugság, sem utópia: Miloš Forman cseh tetralógiája I. In: Filmvilág, 2009. 9. sz. p. 44-49.

Képek:
Miloš Forman
Fiatal Miloš Forman
Jó fizetett séta

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
(könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás