facebook youtube rss
2017. március 01. | 23.00

200 éve született Arany János

Arany János a magyar irodalom legkiemelkedőbb epikus költője, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára, 1817. március 2-án született Nagyszalontán. Végigélte az új életre ébredt Magyarország legérdekesebb, legviharosabb korszakait. Megteremtője és utolérhetetlen mestere volt a magyar műballadának, kortársai „a ballada Shakespeare-jeként” tisztelték. Melegen érző, lírai költő volt, a magyar nyelv gazdagságát senki úgy nem tudta felhasználni, mint ő. A magyar írók közül kiemelkedett páratlan szókincsével. Arany János az ember, a költői érzékenység, a finom lelkűség csodálatos példája. Műfordítói munkái közül kiemelkednek Shakespeare fordításai. A Nemzeti Múzeum bejárata előtt található Stróbl Alajos háromalakos szobra, melynek fő alakja Arany János, a talapzaton jobb oldalon Toldi Miklós, bal oldalon pedig Toldi szerelme, Rozgonyi Piros alakja látható.

 

 

 

Szalontán

Arany György csendesen, szorgalmasan élt és dolgozott feleségével, Megyeri Sárával. Kicsi házban laktak Szalontán, néhány földjük volt a határban. Tíz gyermekük közül nyolc kiskorában meghalt, csak a legidősebb, Sára, és a legkisebb, János maradt életben. Arany János apjától örökölte komolyságát, zárkózott gyermekkori élete és a gyermektársaság hiánya csak fokozta ezt. Arany György tudott írni, olvasni, református emberként jól ismerte a bibliát, és egy kicsit latinul is tudott. Már négy éves korában hamuba írt betűk segítségével tanította írni és olvasni Janikát. Azok a népies históriák, melyeket apja mesélt neki, betöltötték a lelkét, ott volt köztük a Toldi is. Apja hamar megszerettette vele a magyar népköltészetet és az irodalmat. Első olvasmányai a Biblia, a zsoltároskönyv és néhány népies füzet volt. Arany János az iskolában első volt az osztályában, és az akkori szokás szerint tanítgatta a gyengébb társait. Arany kezdettől fogva sokat tanult és tanított is egyszerre, mely egyre több munkával járt. A szalontai iskola az elemi mellett hat magasabb osztályból állt, a diákok innen mentek a nagy kollégiumokba újabb hat esztendőre, ez felelt meg a gimnázium utolsó két osztályának és a négy egyetemi évnek. A szalontai iskolát egy ember vezette, a rektor, egy korrektor volt a segítségére. Az elemi osztályokat az un. preceptorok, a felsőbb osztályok diákjai tanították. Ilyen preceptori állást kapott Arany János is tizennégy éves korában. A tanítás csekély jövedelméből pénzt gyűjtött a továbbtanulására, hogy a Debreceni Kollégiumban tanulhasson.

Arany János emlékháza Nagyszalontán

Debrecen, Kisújszállás

1833 őszén a félénk Arany János – aki jóformán nem járt Szalonta határán túl – sok könyvvel és kevés ruhával megérkezett a Debreceni Kollégiumba. A pénze a „tógára” volt elég, amelyet minden magasabb évfolyamot végző diáknak viselnie kellett, a szülei nem segíthették. Még az iskolai év vége előtt elhagyta Debrecent, hogy a kisújszállási iskola preceptora legyen. Ennek az állásnak a jövedelméből akart annyit megtakarítani, hogy tanulását folytathassa. Szorgalmával elnyerte elöljáróinak becsülését. Szerencsés véletlen, hogy a rektor, Török Pál – a későbbi református püspök – könyvtára megnyílt számára. Szabadidejét a maga művelésére fordította, olvasott német, latin költőket, s franciául is elkezdett tanulni. Ezután folytatta tanulmányait a Debreceni Kollégiumban, gyorsan emelkedett a legjobb tanulók közé. Gyakran késő éjszakáig olvasott, miután a szobatársai már elaludtak. Már debreceni diákként megmutatkozott költői rajongása, ha csak tehette, egész nap olvasott. Szerette a természetet, időnként még az erdőbe is könyvet vitt magával.

Színészi pálya

Mint néhány évvel később Petőfi, Arany János is azt gondolta, hogy színésznek született. Aranyban égett a vágy, hogy a magyar szót, a nagy írók műveinek ismeretét terjessze, legfőképpen a haza, a magyar művészet szeretete miatt. Idős, debreceni professzora adott ajánlólevelet a színész-direktornak. 1836 március elejétől májusig, a társulat felbomlásáig, Debrecenben színészkedett. Szépen szavalt ugyan, de mozdulatai ügyetlenek voltak, és rövidlátása is akadályozta. Nem játszott Shakespeare-t, csak olyan szerepeket kapott, mint „harmadik polgár”, „második fegyveres”, viszont sokat dolgozott a színfalak mögött. Sovány és bizonytalan kenyeret adott ez a pálya. Pár hónap alatt ráébredt, hogy a színészet nem való az ő számára. Arany összetévesztette a színészetet a költészettel. A Debreceni Kollégiumba azonban nem akart visszatérni, azt szégyennek tartotta volna, ezért csatlakozott a társulat nélkül maradt néhány színészhez, akik nyakukba vették az országot. A léha, lelkiismeretlen színészek azonban kétségbe ejtették Aranyt, akiknek beszéde, gondolkodása és erkölcse elfogadhatatlan volt a számára. Megundorodván tőlük, egy szál ruhában, gyalog indult el Máramarosszigetről Szalontára. Kilencnapi gyaloglás után lefogyva, kimerülve érkezett haza. Anyja még élt, de beteg volt és pár hét múlva meghalt, apja pedig teljesen megvakult. Arany az önvád rettentő kínjait élte át ekkor. A Bolond Istók című elbeszélő költeményének második énekében saját színészi pályájáról írt.

Újra Szalontán

Egy jóakarója segítségével elnyerte a szalontai iskola korrektori (segédrektori) állását. Arany György leányához, Sárához költözött, Arany János pedig az iskolában levő egyszobás lakásba. Mindennap látogatta apját és segítette is őt kis fizetéséből, aki csodálatos módon visszanyerte látását. Rozvány József, egy gazdag kereskedő állást ajánlott Arany számára, leányuk taníttatására. Arany barátságban élt a kereskedő családjával, szabadidejét tanulásra és olvasásra fordította. Egy szegény, fiatal árva leány, Ercsey Julianna járt időnként a családhoz, Arany szívesen beszélgetett vele, hamarosan szerelem szövődött köztük. Szalonta városa aljegyzői állást ajánlott Arany Jánosnak, ez nem jött váratlanul, hiszen korábban szívességből helyettesített városi hivatalnokokat és írnokként is dolgozott. 1840-ben feleségül vette Juliannát, aki derék, hozzáillő, jó asszony volt. Jegyzői munkáját pontosan, lelkiismeretesen végezte, szabadidejében a jogi könyveket tanulmányozta, nem is volt soha panasz az ítéletei ellen, nyugodt lehetett, akinek az ügye az ő kezébe került. Arany debreceni tanulótársa, Szilágyi István lett az iskola rektora, aki felébresztette benne a szunnyadni készülő költői vágyat. Sokat járt Aranyhoz, szinte családtag lett, rengeteg könyvet ajánlott számára, hiszen tudta róla, hogy írói hajlamai vannak. Szilágyi elküldött neki egy latin nyelvű angol nyelvtan, hogy Arany is mulasson az angol kifejezés furcsaságain. Miközben forgatta a nyelvtant, elkezdett érdeklődni az angol nyelv iránt, melyen Shakespeare írta műveit. Szilágyi tréfás ajándéka hatalmas ajándékot szerzett a magyar nemzetnek, három Shakespeare dráma szép fordítását Arany János tollából.

Arany Jánosnak két gyermeke született, Juliska 1841-ben, és László 1844-ben. László fia Arany hagyatékának gondozója lett, hátrahagyott iratait és levelezését négy kötetben jelentette meg. Arany György abban az évben hunyt el, amikor László unokája született. Arany 1854-ben írta Az elveszett alkotmány című gúnyos hőskölteményét, el is küldte a Kisfaludy Társaság pályázatára, melyet megnyert, de Vörösmarty bírálata a munkájában való elmélyedésre buzdította. Míg Arany János Nagyszalonta ügyes-bajos dolgaival foglalkozott, az ország maga nagy lépésekkel kezdett haladni, új eszmék jelenetek meg, a nép jogainak elismerése, a népek testvérül fogadása, színre lépett Széchenyi, és megjelent Petőfi, aki úrrá akarta tenni a népet a politikában és a költészetben is.

Toldi

A Kisfaludy Társaság újabb pályázatot írt ki, ezúttal népies, költői elbeszélésre, melynek hőse a nép emlékében élő alak, például Mátyás Király, Toldi, vagy Kádár vitéz. Arany sokszor hallotta gyermekkorában a Toldi mondát, ezért őróla írta a tizenkét énekből álló elbeszélő költeményét. Ez a mű nemes egyszerűségével, tiszta nyelvével, a nép lelkéből jövő hangjával minden bírálójának a szívét meghódította. 1847. január 27-én hirdetett eredményt a társaság, és adta tudtul az országnak, hogy milyen kincset rejteget Szalonta városa. Arany dicsőséget és húsz aranyat nyert. Petőfi azonnal elolvasta a Toldit, és versben üdvözölte az ismeretlen Aranyt, s ezzel elkezdődött a két költői lélek barátsága.

Petőfi Sándor: Arany Jánoshoz

Toldi írójához elküldöm lelkemet
Meleg kézfogásra, forró ölelésre!...
Olvastam, költőtárs, olvastam művedet,
S nagy az én szívemnek ő gyönyörűsége.
(részlet)

Arany és Petőfi hosszas levélváltás után ismerkedtek meg egymással Szalontán, a találkozás csak fokozta az egymás iránti tiszteletet és szeretetet. Ez időtől kezdve Arany folyamatosan írt az Életképekbe és a Pesti Divatlapba kisebb költeményeket. 1848 tavaszán fejezte be a hat énekből álló elbeszélő költeményét, a Toldi estéjé-t, mely az öreg Toldi utolsó diadalát, halálát meséli el. Arany Petőfinek küldte el bírálatra.

1848/1849

Petőfi költői triumvirátusnak nevezte el a közte, Arany és Tompa között fennálló baráti viszonyt. Mindhárman a népies költészet nagy tehetségű előharcosai voltak. Petőfi szerette volna, ha Arany mellette lenne, és meg is akarta szabadítani a súlyos munka nyűgétől. Arany a Népbarát szerkesztését nem vállalta el, de küldött verseket és cikkeket a lapba. Itt jelent meg néhány forradalmi verse és néhány cikke a szabadságharc alatt. A hadseregbe nem állt be, mint Petőfi, de mint nemzetőr, rövid ideig szolgálatot teljesített Aradon. A szabadságharc alatt a saját-, és Petőfi családjára is gondot kellett viselnie. 1849 januárjában született meg Petőfi kisfia, Zoltán, Aranyék keresztgyermeke. A szabadságharc idején jegyzői fizetéséből alig kapott valamit. 1849 augusztusában megkezdődött a menekülés, Vörösmarty és Bajza József Arany házánál állapodtak meg egy időre. Arany a családját Rozványékra bízta és elindult bujdosni, mert nemzetőrként, és mint a Népbarát cikkírójának volt oka, hogy a bosszúvágytól fűtött ellenséggel ne akarjon találkozni. Nagyszalontán keresztül vonultak vissza Görgey tábornok egységei is. Arany a környéken bolyongott, míg az oroszok elvonultak Szalontáról. Az osztrák megszállást otthon várta végig, útra készen, feleségével együtt virrasztva, hogy menekülhessen, ha jönnek érte. Csak akkor lett biztosabb az élete, amikor az egyik szolgabírónál írnoki állást vállalt. Rettenetes idők voltak ezek az ország és Arany számára is, elveszítette egy időre népének és önmagának a jövőjébe vetett bizalmát. Keserves csalódásai, maró iróniája, kínos tépelődései a Nagyidai cigányok című művében törtek ki. Még egy nagy veszteség sújtotta az egész országot, de legjobban Aranyt: Petőfi halála. Lelkének a felét vesztette el benne. A szabadságharc után komorrá vált költészete, felbukkan a Petőfire való fájó emlékezés, rejtelmes halálán való tűnődés.

Nagykőrős

A szolgabírói irodából sikerült megmenekülnie egy nevelői állás segítségével, Geszten tanított, így családját csak vasárnaponként látogathatta meg. 1851 őszén a nagykőrösi Református Gimnáziumba hívták tanárnak, odaköltözött a családja is. Kilenc esztendőt töltött itt, de mindig visszavágyott Szalontára. A körösi évek alatt halt meg nővére, s annak a fia is. Arany, mint tanár is kiváló volt, bár magát a tanítást nemigen szerette, mégis lelkiismeretesen foglalkozott növendékeivel. Tanítványai rajongtak érte, áhítattal hallgatták minden szavát. Az elnyomatás korának jellemző műfaja volt az allegória. Arany legnevezetesebb allegóriája az 1851-ben íródott Ráchel siralma, melyben az anya Heródes által legyilkoltatott gyermekeit siratja. Mindenki tudta, hogy ki az anya, kicsoda Heródes, és kik a legyilkolt gyermekek. A kőrősi évek alatt írt lírai költemények borongó sóhajtások, az elmúlt ifjúságot, a meghalt barátot siratták, csak ritkán írt a családi szeretetről.

Balladák

Arany János kőrösi évei alatt a legfontosabb alkotási a balladák voltak, melyek egytől egyig remekművek. A költő nem mond el mindent a balladában, szaggatottan, gyorsan adja elő a történetet, a szereplőket beszélteti, mely izgatott, szaggatott és rövid, ez teszi drámaivá a balladákat. Négy balladában foglalkozott a Hunyadiak történetével, melyből egész balladakört akart írni. A Rozgonyiné víg ballada, egy szerelmes asszonyról szól, aki páncélba követi férjét a török ellen vívott csatába, s mikor az ütközet elvész, Zsigmond királynak és férjének is ő menti meg az életét. Ezekben az években írta az Árvai fiú, a Bor vitéz és a Pázmán lovag című víg balladákat is. A többi balladája komoly tárgyú, mint a Török Bálint, a Zách Klára, és az Egri Leány. Az Ágnes asszony című balladában a lelkiismeret-furdalás őrületbe viszi a bűnöst. 1857-ben, az önkényuralom idején, amikor a Magyarországon utazgató császárt dicsőítő költemény megírására szólították fel Aranyt, a Walesi bárdok megírásával felelt, a walesi dalnokok történetével, akik ötszázan mentek a máglyára, de egyikük sem dicsőítette az angol elnyomót.

A Kisfaludy Társaság igazgatója

Arany érezte, hogy a kőrösi élet egyre elviselhetetlenné válik számára, hogy elposványosodik tehetsége, ha az irodalom világától teljesen távol tartja magát. Egy bizalmasabb költő barátja volt, Tompa Mihály, ha nem is pótolta Petőfit, de hűséges, szertő barátja maradt Aranynak. 1860 elején az önkényuralom ereje fogyóban volt, Arany megpróbált elszabadulni Nagykőrösről, nagy nehezen rászánta magát, hogy barátjához, a politikus Csengery Antalhoz forduljon segítségért. Deák Ferenc is mindenben támogatta Arany barátait, így az önkényuralom kezdete óta szünetelő, majd újrainduló Kisfaludy Társaság igazgatója lett. Ajánlatot kapott a Szépirodalmi Figyelő című szépirodalmi kritikai lap szerkesztésére is. A Figyelőre nagy feladatok vártak a költők nevelése, és a közönség ízlésének javítása tekintetében, hiszen a költészet teljesen a Petőfit utánozók hatalmában volt. 1861-ben írta a Magányban című költeményét, a kétség és a remény keveréke ez a vers, egyes részei a Szózatot juttatják eszünkbe, ugyanaz az érzés szülte mindkettőt. Arany hazaszeretete mélységes aggodalomban és a jövendő izgatott várakozásában nyilvánult meg. Csengery Antal és Kemény Zsigmond barátsága üdítően hatott Arany szomorú lelkére.

Magányban

Az óra lüktet lassú percegéssel,
Kimérve a megmérhetlen időt;
Ébren a honfigond virasztva mécsel,
Homlokra összébb gyűjti a redőt.
Vajúdni meddig tart még e világnak?
Sors! óraműved oly irtóztató:
Hallom kerekid, amint egybevágnak:
De nincs azokhoz számlap, mutató.

Jön, jön... egy istenkéz sem tartja vissza...
Mint mélybe indult sziklagörgeteg:
Élet? halál? átok, vagy áldás lesz? - Ah,
Ki mondja meg! ki élő mondja meg!
Vár tétován a nép, remegve bölcse,
Vakon előtte kétség és homály.
Idő! szakadna bár méhed gyümölcse...
Ne még, ne még - az istenért! - megállj.

A Figyelőt 1862-ben megszüntette a kiadó, ezt követően Arany maga indította útjára a Koszorú című folyóiratot, mely három éven keresztül jelent meg. 1863 tavaszán készült el a Buda halála hősköltemény a hun mondakörből. Mint a Toldi, ez is népies hősköltemény, a világverő hun királynak, Attilának Buda bátyjával való végzetes viszályáról szól. A magyarok őseinek dicsősége rossz időben vigasztaló a nemzet számára.

Az Akadémia titkára

1865-ben az Akadémia a tikárává választotta Arany Jánost. Ebben az időszakban jelent meg nevezetes prózai munkája, a Magyar nemzeti versidom, mely először állapította meg világosan és tisztán, a magyar hangsúlyos verselés törvényeit, a versformákat is felsorolva, példákkal illusztrálva. Írt néhány írói arcképet régebbi magyar költőkről, és ekkor készültek Shakespeare fordításai is. Arany a hatvanas évek elején még egy óriási szolgálatot tett a magyar irodalomnak, felfedezte Madách Imrét és az Ember tragédiáját. Madách ismeretlenül küldte el remekművét Aranynak, azzal a szándékkal, hogy ha rossznak találja, akkor tűzbe dobhatja a kéziratot. Arany átjavítgatta a drámai költeményt nyelv és verselés szempontjából, így érte el azt a roppant nagy sikert. Arany és Madách ezután barátok lettek.

Arany János családja Juliska vőlegényével, Széll Kálmánnal, 1863

Arany Juliskát Szalontán adta férjhez Széll Kálmán lelkészhez, azt remélve, hogy öregkorára ő is Szalontán fog majd élni, vett is ott egy kis birtokot. Azonban leánya, Juliska hamarosan meghalt, egy kis lánykát hagyva a szülők vigasztalására. E súlyos csapás után Arany egyedüli vágya az volt, hogy állásából megszabadulva, néhány költői alkotását befejezze még, csöndben és nyugalomban, nem szeretett érintkezni a külvilággal. 1867-ben, a koronázás alkalmával – minden tiltakozása ellenére – nem tudta elkerülni, hogy rendjellel tüntessék ki. A rendjelet egyik versében a sorstól rámért szenvedésnek nevezte. Még az akadémiai titkársága idején, a hetvenes évek elején Arisztophanész összes vígjátékát is lefordította. 1876-ban annyira megromlott az egészsége, hogy lemondott akadémiai titkárságáról.

Őszikék és a Toldi szerelme

Hátralévő életének legnagyobb részét a Margit-szigeten töltötte. József főherceg, a sziget tulajdonosa nagyra becsülte Arany tehetségét, minden kényelmet biztosított számára, hogy zavartalanul tölthesse az időt a tölgyfák alatt. Költeményei Őszikék címmel jelentek meg, egy kis kapcsos könyvbe írogatta őket, melyet Gyulai Pál ajándékozott számára. 1879 nyarán itt fejezte be a Toldi szerelmét. Arany nem fordult vele kiadóhoz, csöndben, szinte titokban nyomtatta ki a maga költségén, a példányokat az Akadémia könyvesboltjába küldte el. A Kisfaludy Társaság felolvasó ülésén Gyulai Pál olvasta fel a költemény egy részletét. Óriási volt a siker, a lapok vezércikket írtak erről az eseményről, a közönség pár nap alatt elkapkodta a Toldi szerelme példányait. A mű Toldi boldogtalan – Rozgonyi Piroska iránti – szerelméről szól. Piroska alakjában Juliska lányának állított emléket Arany János, az ő halálán érzett fájdalom jelenik meg a hősköltemény soraiban. Ebben az időben is írt gyönyörű balladákat, ezek a Tengeri hántás, a Tetemrehívás, az Éjjeli párbaj és az Ünneprontók. Arany ereje fogyott, egészsége egyre csak romlott, olvasni sem tudott már, mert hamar összefolytak szemei előtt a betűk. Felesége, László fia, és pajkos kis unokája, Piroska, szeretettel vették körül, de nem tudtak segíteni rajta. Nem járt sehova, de egyszer még szeretett volna a nyilvánosság előtt megjelenni: Petőfi szobrának leleplezésén. A sors azonban ezt az örömöt már nem adta meg neki, 1882 őszén egy meghűlés után meghalt. Az Akadémia oszlopcsarnokában ravatalozták fel, a nemzet gyászának nagyságát az a végtelenül nagy tömeg mutatta meg, mely a sírig elkísérte. A búcsúztatót és az emlékbeszédet Gyulai Pál tartotta.

Zichy Mihály illusztrációja a Tetemrehívás című vershez

Emlékkonferencián idézte meg a 200 éve született Arany János munkásságát az Anyanyelvápolók Szövetsége 2017. február 21-én, a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A konferencia keretében mutatták be Beke József: Arany János költői nyelvének szótára című, háromkötetes munkáját. Az Arany-szótár a költői művek szóanyagát dolgozta fel, 22.423 szót tartalmaz és magyaráz.

 

Források:
Benedek Elek: Arany János. In: A magyar történelem nagy alakjai: Történelmi olvasókönyv. 2. köt. Budapest: Esély Könyvklub, 1996. p. 500-553.
Riedl Frigyes: Arany János élete és művei. Budapest: Black-White, 2002.

Képek:
Barabás Miklós: Arany János, litográfia
Arany János emlékháza Nagyszalontán
Arany János családja Juliska vőlegényével, Széll Kálmánnal
Zichy Mihály illusztrációja a Tetemrehívás című vershez

 

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
(könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás