facebook youtube rss
2017. március 21. | 23.00

Hamvas Béla

Hamvas Béla író, filozófus, esztéta és könyvtáros, 1897. március 23-án született Eperjesen. Szerteágazó munkássága során foglalkozott irodalommal, művelődés- és tudománytörténettel, pszichológiával, filozófiával, keleti nyelvekkel. Az „esszéíró nemzedék” széles körű műveltségét és gondolati igényességét képviselte, személyes kifejezési formáját az irodalom és a bölcselet határterületén találta meg. Autonóm személyiség volt, minden írása – a regényeket is beleértve – esszészerű. Az esszé jelentőségét a személyessége adja, az írás hátterében láthatjuk a személyt, a gondolatok közlőjét, és ez hitelesebbé teszi az előadottakat. A műfaj megengedi a konzekvens gondolkodás és a költői előadásmód vegyítését, és Hamvas Béla élt is ezzel a lehetőséggel.

 

Család

Hamvas Béla evangélikus lelkészi családba született, Hamvas József és Sedivy Jolán gyermekeként. Apja papi hivatásától megválva, magyar–német szakos tanári állást vállalt Pozsonyban, az Evangélikus Líceumban, ezért a család odaköltözött. Hamvas Béla tízéves korától zongorázott, később komponált is, szülei sokáig úgy vélték, zenei pályára lép majd. Középiskolás éveiben már írogatott, és e korai próbálkozásai között akadt olyan, amelyik meg is jelent folyóiratban. 1914-ben érettségizett, majd a következő évben önkéntesként jelentkezett katonai szolgálatra. A kadétiskolai kiképzés után, 1916-ban az orosz frontra került, ahol megsebesült. Lábadozása során nagynénje ótátrafüredi családi panziójában sok könyv akadt a kezébe: Kant, Rimbaud, Dosztojevszkij, Schopenhauer és Nietzsche műveit kezdte el olvasni. 1919-ben a Hamvas családot kitelepítették, mert Hamvas apja nem volt hajlandó letenni a szlovák hűségesküt. Ez év novemberében a család Budapestre költözött, és Hamvas Béla beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakára. 1923-ban diplomát szerzett, majd a Budapesti Hírlapnál dolgozott, itt ismerkedett meg Angyal Ilonával, akit néhány év múlva feleségül vett. 1927-től, huszonegy éven át volt könyvtáros a Fővárosi Könyvtárban. Közben tanulmányokat, esszéket, kritikákat és recenziókat publikált, összesen közel háromszáz írása jelent meg mintegy huszonöt folyóiratban.

Hamvas Béla: A könyvtáros

„A könyvtáros pedig az az ember, akinek a könyv olyan táplálék, szenvedély, sors, szerelem, gyönyör, mámor, kaland és végzet, mint tengerésznek a tenger, a parasztnak a föld, a kertésznek a növény. A tudós a könyvet csak anyagnak veszi: megnézi, olvassa, idézi és félreteszi; a költőnek a könyv csak mű: teremti és elfelejti; a tanítónak csak eszköz: merít belőle és továbbadja; a közönséges embernek csak iparcikk: olvassa és élvezi. Senki nem nyúl úgy a könyvhöz, mint a könyvtáros, oly csendesen és lassan, ahogy az ember csak örök dolgokhoz nyúl: tengerhez, asszonyhoz, földhöz. Senki sem tudja, mit jelent egy szerző mellé leülni, felütni csak úgy találomra és belemerülni. Széljegyzeteket készíteni, kivonatolni, zsebre dugni egyet, kimenni a hegyoldalba, leülni, hangosan olvasni belőle, s a fontos szavakat aláhúzni.” „A könyvtárosság, az az édes szemlélődő béke, amit az ember csak a könyvek között és a könyvektől tanul meg, sehol másutt. A könyv a világ leghallgatagabb, legmagányosabb, legbékésebb valósága, – s a könyvtáros, ha vele él, olyan lesz, mint a könyv, hallgatag, magányos és békés:” (részlet)

Harmincas évek

1929-ben készült el az Ördöngösök című regénye, melyet egy novellagyűjtemény követett, Nehéz nem szatírát írni címmel. 1935-ben elvált első feleségétől, 1937-ben újra nősült, második felesége Kemény Katalin, író, művészettörténész volt. Hérakleitosz műveit 1936-ban fordította le. 1936-1945 között az Esztétikai Társaság tagja volt. 1938-ban A világválság címmel jelentetett meg nagyobb tanulmányt és bibliográfiát. Magyarázata szerint az ember elveszítette a létezés teljességének ismeretét, elhomályosult előtte a lét eredeti értelme, melynek a történelem hajnalán még birtokában volt. A kor romboló szellemi válságával szemben az ősi kultúrákban és mítoszokban kereste az emberi lét magyarázatát, ezért fordult érdeklődése a keleti filozófiához, a misztikához. Ezekről írt a Száz könyv című tanulmányában és az Anthologia humana – Ötezer év bölcsessége című szöveggyűjteményében.

Háború idején

A háború idején, 1940-1944 között a Magyar Társadalomtudományi Társulat tagja volt. Először 1940. június elejétől október végéig teljesített katonai szolgálatot. 1942. áprilisában ismét megkapta a behívót, ezúttal Oroszországban volt frontszolgálatos katona. Különböző folyóiratokban megjelent tanulmányaiból A láthatatlan történet címmel adott közre válogatást. 1943-ban kezdte el írni a Scientia Sacra (A Szent Tudás) című könyvét, mely az emberiség hagyományait térképezte fel. Ennek az összefoglaló műnek írása közben fordított le több, eddig magyarul hozzáférhetetlen alapművet, mint pl. Kung-Fu-ce műveit. 1944 tavaszán harmadszor is behívták katonai szolgálatra, majd amikor csapatát novemberben Németországba vezényelték, megszökött, és az ostrom alatt katonaszökevényként rejtőzködött. 1945-ben lakásukat bombatalálat érte, könyvtára és kéziratai megsemmisültek.

Párttagságtól a B-listáig

A háború után belépett a Kommunista Pártba, és közel három éven át tagja maradt. Az Egyetemi Nyomda kis tanulmányai címmel könyvsorozatot indított 1945-ben. Ennek a sorozatnak a keretében jelent meg a Száz könyv – melyben Hamvas számba vette az emberi kultúrtörténetből a számára legfontosabb könyveket, melyeket megmentene az utókor számára – és az Anthologia Humana című aforizma-gyűjteményt. Kezdetben bizalmatlanságot érzett a kubizmus és a művészi avantgárd iránt, később mégis vállalta a magyar avantgárd művészetteoretikusának feladatát. Feleségével, Kemény Katalinnal együtt írták a Forradalom a művészetben: Absztrakció és szürrealizmus Magyarországon című könyvet. A modern képzőművészet elméletét élesen támadta Lukács György és a marxista ideológiai kritika. Ennek a támadásnak következtében Hamvas kiszorult a szellemi életből, s 1948-ban B-listára került, kényszernyugdíjazták, könyvtárosi állása megszűnt, publikálási és szerkesztési jogát elvesztette.

Kertész és segédmunkás

Hamvas kiváltotta földműves igazolványát, és 1948-1951 között sógora kertjét művelte Szentendrén, ekkor írta egyik fő művét, a Karnevál című regényét, amely csak jóval később, 1985-ben jelenhetett meg. Szentendrén születtek az Unicornis, a Silentium és a Mágia szutrá kötetei is. 1951-1954 között Inotán volt raktáros, majd Tiszapalkonyán és Bokodon segédmunkás, egészen 1964-ig. Amikor csak lehetett, olvasott, fordított és írt. Szanszkritül és héberül tanult, a raktárosi munka mellett éjszaka és hajnalban Az ősök nagy csarnoka című munkájához a fordításait készítette. Esszégyűjteményei, tanulmányai, fordításai folyamatosan készültek, mint a Gyémántnál keményebb, A bor filozófiája, a Titkos jegyzőkönyv, és a Tíz meg nem tartott előadás.

Számos tanulmánya és szépirodalmi munkásságának szinte teljes egésze kéziratban maradt, és csak a nyolcvanas évek közepétől került a nyilvánosság elé. 1957-ben írta következő regényét, Szilveszter címmel, melynek színpadi adaptációját 2007-ben mutatták be a Nemzeti Színházban. A Patmosz című háromkötetes esszégyűjteménye 1959 és 1966 között jelent meg, ebben foglalta össze világszemléletét, gondolkodói eredményeit. 1961-ben Bizonyos tekintetben címmel írt regényt, 1963-ban pedig Muraszaki: Gendzsi regénye című könyvét fordította le. A hatvanas évek elején írta a Scientia Sacra második kötetét, amelyben a kereszténység és a hagyomány összevetését végezte el. Halála előtt nem sokkal, 1967-ben írta az Ugyanis című regényét. Utolsó műve az Öt meg nem tartott előadás a művészetről című tanulmánygyűjtemény volt. 1968. november 7-én agyvérzést kapott és meghalt.

Műveinek utóélete

A nyolcvanas évektől indulhatott meg Hamvas Béla nyilvános újrafelfedezése, művei 1985-től jelentek meg folyamatosan. Döntő lökést adott Hamvas széles körű befogadásának a szombathelyi Életünk folyóirat 1987-es, Hamvas Béla emlékszáma, amelyben az első átfogó, illetve személyes értékelések is megjelentek. A kilencvenes évek elején kezdődött el az életmű szerkesztett kiadása. Hamvas Béla munkásságát 1990-ben posztumusz Kossuth-díjjal, 1996-ban Magyar Örökség díjjal ismerték el.

 

Források:
Béládi Miklós (szerk.): A magyar irodalom története 1945-1975. 3/1. köt. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1990. p. 472-474.
HamvasBéla.org: A láthatatlan történet
Szirmay Ágnes: Hamvas Béla. In: 7 x 7 híres mai magyar regény. Budapest: Móra Könyvkiadó, 1997. p. 5-7.
Tüskés Tibor: Hamvas Béla. In: A város és írója. Pécs: Pro Pannónia Kiadói Alapítvány, 2015. p. 92-98.

Képek:
Hamvas Béla

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
(könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás