facebook youtube rss
2017. június 07. | 23.00

Frank Lloyd Wright

Frank Lloyd Wright a modern építészet organikus irányzatának kiemelkedő mestere, belsőépítész, író és pedagógus, a 20. század első felének egyik legkiemelkedőbb építésze. Wright művészete a szerves építészet nevet kapta, amely az épületek és az azt körülvevő természetes környezet messzemenő harmonizációjára való törekvést jelenti. Építészeti stílusának kialakításában erősen hatott rá Gustav Stickley, amerikai bútorgyártó és építész. Karrierje hetven évet ölelt át, minden idők legegyedibb, legradikálisabb és legemlékezetesebb épületei fűződnek nevéhez. Leginkább a chicagói Oak Parkban épített kertvárosi házairól, a Vízesés házáról és a New York-i Guggenheim Múzeumról ismerhetjük. Wright magánélete színes volt, sokszor került az újságok címlapjára, háromszor nősült. Fia, ifj. Frank Lloyd Wright, Lloyd Wrightként szintén ismert építész. Önéletrajza bestseller lett, életéről Ayn Rand írt regényt, az ő forgatókönyve alapján készült a The Fountainhead című film.

Család

Anyai ágon walesi ősöktől származó Wright egy kisvárosban, Richland Centerben, Wisconsin államban született, 1867. június 8-án. Hithű és erős unitárius elvek szerint nevelték a szülei. Már óvodás korában, sok időt töltött az édesanyjától kapott, Friedrch Wilhelm August Fröbel után elnevezett építőkockákkal játszva. A különböző geometriai tömbökből álló gyerekjátékban változatos kombinációkban lehetett összerakni háromdimenziós építményeket. Wright önéletrajzában írta, hogy ezeknek a korai gyakorlatoknak köszönheti tervezői készségének kialakulását, számos épülete éppen ezen geometriai tisztaság kisugárzásáról nevezetes.

Frank Lloyd Wright gyermekkorában

Chicagói iskola

Wright felsőfokú iskoláit 1885-ben kezdte meg a wisconsini egyetem műszaki szakán, ahol a „Phi Delta Theta” diákegyesület tagja is volt. Két évig esti tanfolyamra járt, emellett Allen Conovernél, egy helyi építész és kultúrmérnök professzornál inaskodott. Az egyetemet 1887-ben diploma nélkül otthagyta, de munkássága elismeréseként 1955-ben képzőművészeti díszdoktori címet kapott az egyetemtől. 1888-ban Chicagóba költözött, ott Joseph Lyman Silsbee építész alkalmazta, de egy éven belül felmondott, hogy átigazolhasson az Adler és Sullivan tervezőintézethez. Itt sajátította el a chicagói iskolára jellemző, szecesszióban gyökerező, funkcionális gondolkodásmódot. 1890-től már ő kapta a cég összes lakóépületének tervezési feladatát. 1893-ban, valószínűleg a munkáival kapcsolatos összetűzések miatt, önállósította magát és saját irodát nyitott Chicago külvárosában, az Illinois állambeli Oak Parkban, itt 1889-ben magának épített egy házat, ami azután a chicagói újgazdagok házainak prototípusává vált. 1901-ig körülbelül ötven épületet tervezett. Ő találta ki az osztatlan belső teret, ez volt az a motívum, mely az általa tervezett tömérdek épületen végigvonult hosszú munkássága alatt.

Unity Temple

Az unitárius egyház eredetileg hagyományos templomot szeretett volna Oak Park-i gyülekezete számára, Wright azonban ragaszkodott az istentisztelet helye és a gyülekezeti tér újradefiniálásához. „Fennkölt belső térben kell gondolkodni, amely meghatározza az épület küllemét” – vélekedett Wright. A templom monolitformája világos, szellős belső teret rejt, ugyanakkor az ég felé nyitott. Az ülőhelyek a szószék körül úgy vannak elhelyezve, hogy a gyülekezet tagjai egyidejűleg egymást is látják. A négyzetes alaprajz a szimmetriát, harmóniát és egységet hangsúlyozza, a bazilikás megvilágításnak köszöngetően a tető lebegni látszik, s a borostyán sárga színű felülvilágítók – Wright szerint – „egy boldog, felhőtlen nap” érzetét keltik.

Prairie House

Az 1901-1911 között tervezett lakóépületei az úgynevezett Prairie House-ok voltak, ezek közül az egyik legvadregényesebb a chicagói Robie House. Elrendezés a farmok, a vidéki otthonok jellegzetes típusát követi, az eltérő funkcióhoz, a városi környezethez igazodó módosításokkal. A századfordulón Wright ilyen „préri-házak” egész sorát tervezte Chicagóban. Az ilyen típusú lakóépületeket a chicagói tájba illeszkedése miatt nevezték így, ugyanis a hosszú, alacsony épületeket kis lejtésű tetővel, világos kontúrokkal, zömök kéményekkel, túlnyúló tetőrészekkel és teraszokkal, közönséges, illetve természetes anyagok felhasználásával tervezte. Wright a tervezés folyamán fontos szerepet szánt a lakások belső tereinek kialakításának. Hitt abban, hogy minden tervének középpontjában az emberi(es)ségnek kell állnia. A Robie-ház központja a családi tűzhely, a kandalló, ahhoz kapcsolódik a tágas nappalai. Az alaprajz áttekinthető, világos rendje, a kényelmet szolgáló szabad térfűzés, a japán építészetben megismert tanulságokat tükrözi. A Robie House szobái olyanok, mintha óceánjárón lennénk, a falakon osztatlan ablakok sora, fölöttük lendületes rajzolatú lapos tetők. A ház tele van a Wright által szívesen alkalmazott, kacskaringós Arts and Crafts dekorációkkal.

Japán – Imparial Hotel

Wright első Japán útjára 1905-ben kerül sor, majd 1909-ben Európába látogatott. A japán történeti építészetben azt fedezte fel, amire maga is törekedett: az őszinte anyaghasználatból, a szerkezet műves egyszerűségéből és a funkció természetességéből fakadó közvetlen emberséget. A japán építészetben a szerkezetek kizárólagos anyaga a festetlen, natúr fa volt, díszítést nem használtak, a formában az évszázadok során letisztult szerkezet jelent meg. Wright 1915-ben nyitott tervezőirodát Tokióban, híres munkája az Imperial Hotel, a szálloda építése volt. 1916-ban indultak meg a munkálatok és 1922-ben készült el teljes pompájában. 1923. szeptember 1-jén modern idők egyik legnagyobb földrengése rázta meg Tokiót és környékét. A nagy földrengés, az azt követő cunami és tűzvész rendkívül nagy károkat okozott. A szerencsétlenség során egy legenda is született, miszerint Wright Imperial Hotelje volt az egyetlen nagy épület, amely túlélte a földrengést, ám ez messze esik a valóságtól. Később árvizek és újabb földrengések, bombatámadások és a környezetszennyezés miatt már maradandó károsodást szenvedett, ezért 1968-ban a lebontása mellett döntöttek. A szállodát 1970-ben Nagojában, a Meidzsi Mura Építészeti Múzeum számára részben rekonstruálták. Az épület azóta zarándokhelynek számít a Wright építészetét tanulmányozók számára.

Imperial Hotel

Taliesin

Maga tervezte Taliesin nevű stúdiólakását, az épület 1911-ben épült meg Spring Greenben, Wisconsin államban. A lakás nevét a 6. századi walesi költő után adta, kinek neve szó szerint „fénylő homlokot” jelent. Az épületegyüttes elegáns, egyemeletes, „U” alaprajzú, az egyik homlokzata egy tóra néz, a másik oldalon Wright stúdiója kapott helyet. A sikeres pálya azonban az 1920-as évek vége felé megtört. Taliesien-i nagy műteremháza leégésekor hét ember halt meg, köztük két gyermek, mindez válságos anyagi helyzettel párosult, melyet depresszió követett.. A Taliesin eddig kétszer égett le, jelenleg a Taliesin III jelű épület áll.

Usonian Houses

Az 1930-as években egyszerű geometriájú, mégis elegáns lakóházakat tervezett. Ezek az úgynevezett Usonian-házak jelentették a képzeletbeli város, Broadacre City néven ismertté vált külvárosi koncepciót alapegységeit. Elképzeléseit 1932-ben a The Disappearing City (Az eltűnő város) című könyvében fejtette ki, valamint a következő években az általa elképzelt jövőbeli városról egy igen nagyméretű (kb. 4×4 méteres) makettet mutatott be számos helyszínen. Az előremutató koncepciót élete végéig fejlesztgette. Közepes jövedelmű családok számára tervezett házakat, egyszerű geometriára alapozva, mégis elegánsan és praktikusan kialakítva. A házak könnyen összeszerelhető, előre gyártott fapanelekből álltak, melyek az építkezés helyszínén egyszerű betonlapra kellett felhúzni.

A praktikum, a gazdaságosság és kényelem jegyében meleg, nyitott alaprajzú kis lakóházakat tervezett. Ezek lelke a racionalizált konyha és a lakótérhez szabadon kapcsolódó, fülkeszerű dolgozósarkot tervezett. A modern belsők szempontjából hasonlóan fontosak volt a falak mentén kialakított ülőpadok megjelenése. Úgy gondolta, hogy ebben az Usoniában nem lesz zsúfoltság, hanem ötezer fős települések strukturális hálózatából fog állni a terület, ahol minden család a saját telkén, saját házában fog élni. Az elképzelt városban sok zöld terület mellett újszerű praktikusság érvényesülne. A város közepén kapna ugyanis helyet az átmenő forgalomtól mentes lakóterület, ahol csak kerékpárral és gyalogosan lehetne közlekedni, a hivatalok és gazdasági intézmények pedig a perifériára kerülnek, és a motorikus közlekedés is itt kapna csak szerepet. A kereskedelmi negyedet a két terület határára tervezte. A képzeletbeli város mellé autópályát és két kisebb repülőteret is felvázolt. Utópisztikus gondolatai élete végéig foglalkoztatták, fő célja egy decentralizált város megalkotása lett volna. Wright ideális városának legfontosabb épülettípusát az 1932-es Walter Davidson mintafarm jelentette, mely az otthon és a föld egyaránt gazdaságos működtetését tűzte ki célul.

Walter Davidson House

Taliesin West

Wright szerette a technikai újdonságokat, a gyors kocsikat, és már 1930-ban az egyik legkorszerűbbnek számító Corddal járt, épületeinél mégis a természethez próbált közel kerülni, briliáns mestere volt a természetes fénynek és a belső terek kialakításának is. 1937-ben Wright megépítette téli „szállását” az arizonai Phoenix melletti sivatagban. Az építész többi épületéhez hasonlóan, a környező tájba szervesen beolvadó épületet tervezett, Taliesin Westnek nevezte el. Ez az elnyújtott, alacsony épület kristálytiszta természetességgel emelkedik ki a kiszáradt, végtelen tájból, melynek egyben integráns részét is képezi. Wright nyaralója műhelyként szolgált, ahol a fiatal építészek több generációját oktatta saját tudományára. Itt töltötte a téli hónapokat. A Taliesin West helyválasztásával, formáival, légkörével elmélkedésre, őszinteségre késztet. A helyszínen talált kövekből épült, lazán, egymáshoz fűződő, levegős terekkel. A sárgától a rőt vörösön át a barnáig a meleg színskála összes árnyalata látható, a nyersen hagyott terméskő falakra nemes anyagú szantálfa tető támaszkodik. A fal fölötti sávban, s a szegélyén hagyott nyílásokat vitorlavászon fedi, azon szűrődik át letompítva a fény. Az egyszerűség itt a természet áhítatos tiszteletére nevel, az alkotómunkához szükséges őszinteséget segíti. Jelképes erejű alkotás, az építész anyagba formált ars poétikája.

Fallingwater

A leghíresebb terve a Fallingwater-ház, E.J. Kaufmann, gazdag kereskedő számára készült a nyugat-pennsylvaniai hegyekben, 1935-1939 között épült fel. Az épület alatt patak folyik, hogy a ház lakói még közelebb kerülhessenek a természetes környezethez. A Kauffmann család rajongott az erdős telekért, ahol a Bear Run patak vízesése található. A ház költői módon hozza össze a modern építészetet a természettel. Szabad természeti környezetben sziklapadra, kis vízesés fölé épített nyaraló anyaga terméskő és vasbeton. A ház több, egymást keresztező és a központi pillérből a víz fölé kinyúló betonteraszból áll. A szobák szellemes elrendezése ezeken a betonteraszokon varázslatos hatást kelt. Wright alkotása azt sugallja, hogy a modern ember harmóniában tud élni a természettel és nem uralkodik fölötte. Munkamódszerének egyik fő vonása, hogy mindig belülről, a funkcióból kiindulva fejleszti ki az épületet, s az így adódó organikus formát illeszti be harmonikus környezetbe. Minden részlete a természet adta környezettel harmonizál, a terméskő fal a szikla folytatása, a vízesés fölött szélesen kiugró terasz a sziklapad formáját ismétli, a sudáran felnyúló függőleges tömb a körülötte álló fák rokona. Az épület ideálisan alkalmazkodik környezete nyugalmához és derűjéhez. A szerkezet több konzolos erkélyből és teraszból áll, a függőleges tartók kőből, a vízszintesek betonból készültek. A Vízesés-ház úgy simul be a környezetbe, mintha a természet szerves része lenne. Az épületet a Kaufmann család utolsó tagja az államnak adományozta, így ma az múzeumként üzemel.

Johnson Wax irodaépülete

A Vízesés házával egy időben tervezett egy szokatlan, különös iparvállalati központot is, ez volt a Johnson Wax Administration Building, a viaszgyár irodaépülete, a wisconsini Racine-ban. Két ütemben épült, 1936-tól kezdve az irodaépület, 1944-1950 között a laboratórium tornya. Az épület magja egy kilenc méter magas, nyitott légterű, hatalmas iroda. A formavilága majdnem a természetutánzásig organikus. Az üvegezett tetőt egy sereg karcsú, de nagyon erős körpillérek tartják, melyek felfelé egyre inkább szétnyílnak, akár a fák, vagy a gombák. A pillérek korong alakú lemezekké szélesednek, ezek a körlemezek a megvilágításban játszanak szerepet. Az egyes oszlopok a tető síkján hatalmas vízililiomként terülnek szét., ezeket fonja egybe az ablaksávok pyrex üvegcsíkja. Ha a marslakók építkeztek volna, valószínűleg hasonló oszlopokat használtak volna.

Johnson Wax Administration Building

Guggenheim Múzeum

Wright jelentős számú híres épülete közül talán a legismertebb a Guggenheim Múzeum. Wright nem rajongott New Yorkért, mert túlzsúfoltnak és túlfejlesztettnek találta a várost, ezért olyan épülettervvel állt elő, amely markáns ellentéte volt a környező, egyenes vonalakkal határolt architektúrának. Az épületen 1943-1959 között, 16 éven át dolgozott, a művész 90 évesen maga vezette az építkezést. A végtelen mozgás benyomását kelti az íves elemekből összeállított alkotás. A múzeum főtömbje felfelé szintenként táguló, kör alaprajzú, hatalmas fehér tölcsérre emlékeztet. Wright szakított a hagyományos múzeum formáival, több, különálló bemutatóterem helyett egybefüggő, lebegő teret alkotott. a múzeum alig tart kapcsolatot a környezetével. Wright célja az volt, hogy önmagába záruló, befelé élő teret hozzon létre, hogy az üzlet profán világától elszigetelje a művészet templomát. Középen üvegkupolával fedett csarnok emelkedik. A belső, elkeskenyedő falak mentén egy csigavonalban emelkedő rámpa vezet felfelé a hatalmas, befelé néző és felülről megvilágított betonszerkezetben. Egyedi centrális geometriája lehetővé teszi, hogy a látogatók ideiglenes kiállításokat nézhessenek meg egy lassan emelkedő spirális feljáró két oldalán. A látogatókat lift viszi fel a rámpa tetejére, onnan lesétálva kényelmesen nézelődhetnek, s közben a tér, az átrium más-más nézőpontból, vonzó látványként tárul eléjük. Az épület fehér spirálként emelkedik a levegőbe a New York-i 5. sugárúti telken. Bizonyos értelemben ez a Pantheon 20. századi reinkarnációja, az organikus építészet emlékműve.

Monona Terrace

Egyik utolsó nagy munkája a wisconsini Madisonba tervezett Monona Terrace volt. Az eredetileg javasolt helyszínen megépült konferenciaterem – Wright eredeti külső tervének felhasználásával – csak 1997-ben készült el, a belső terveket tanítványa, Tony Puttnam készítette. A Monona Terrace tetőjéről Madison belvárosára nyílik kilátás, beleértve a törvényhozás házát (State Capitol) és a Monona-tó panorámáját.

1959. április 9-én, 92 éves korában Taliesin West-ben érte a halál. Első saját tervezésű épületében, a Unity Templ kápolnájának sírkertjében temették el.

Monona Terrace

Wright 10 épülete a Világörökség része

Frank Lloyd Wright 10 épülete került az Unesco Világörökség listájára. A huszadik század egyik legmeghatározóbb amerikai építészének több mint 400 megépült terve közül beválogatták az illinois-i Oak Parkban álló Unity Temple épületet, melyet Wright 1905-1908 között tervezett, nem maradhatott le természetesen egyik leghíresebbje, az 1936-ban épült Vízesés Ház sem, de helyet kapott még a Frederick C. Robie-nak tervezett, 1910-es chicagói ház is, ami a tervező egyik legjobb Prairie stílusú munkája.

„Wright a modern építészet apja volt. Innovatív módszereivel, anyaghasználataival, szerkezeti formáival és technológiáival az európai modellekre keresett alternatívákat, amiket aztán tökéletesen illesztett bele a környezetbe” – mondta Richard Longstreth, a George Washington Egyetem igazgatója.

Források:
Frank Lloyd Wright és az eltűnő város 1929-1963. In: Kenneth Frampton: A modern építészet kritikai története. Budapest: Terc, 2002.
Jonathan Glancey: Az építészet története. Budapest: Magyar Könyvklub, 2002.
Mark Irvin (szerk.): 1001 épület, amit látnod kell, mielőtt meghalsz. Budapest: Gabo Kiadó, 2008.
Szentkirályi Zoltán, Détshy Mihály: Az építészet rövid története. Budapest: TERC, 2013.
Szentkirályi Zoltán: Az építészet világtörténete. Budapest: TERC, 2004.

Képek:
Fallingwater
Frank Lloyd Wright gyermekkorában
Imparial Hotel
Walter Davidson House
Johnson Wax Administration Building
Monona Terrace

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
lib [KUKAC] ke [PONT] hu • kvtkozi [KUKAC] ke [PONT] hu (könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás