facebook youtube rss
2017. július 03. | 23.00

Marc Chagall

Chagall szegény szülők gyermekeként, ínséggel küzdő, nagycsaládban nőtt fel, de az elegáns művészi szalonok világában is helyt állt. Nem sorolható be a század eleji avantgárd egyik irányzatába sem, ugyanakkor hatása kétségtelenül nagy volt mind a szürrealistákra, mind az expresszionistákra. Emlékképeket, meseszerű fantáziavilágot, és a nem látható valóságot ábrázolta. Műveiben szereplő emberek, állatok, tárgyak szimbolikus értelműek. Életműve elsősorban ifjúsága emlékeiből táplálkozik, Vityebszk zsidónegyedének rituális életéből, a szegénység vidám és szomorú költészetéből.

 

 

 

Család

Marc Chagall – születési nevén Segal Mosche – egy vityebszki ortodox zsidó családban született 1887. július 7-én, kilencen voltak testvérek, ő a legidősebb, a keleti zsidóság szűk és békés világában élt. Az ifjú Chagall anyjának köszönhette, hogy a zsidó alapfokú iskola elvégzése után hivatalos állami iskolában tanulhatott, ugyanis állami iskolába nem vettek fel zsidó gyerekeket, anyja azonban megvesztegetett egy tanárt, így kiszakadhatott a szegény és zárt világból, hegedülni, énekelni tanult, rajzolni kezdett, jiddis nyelv helyett inkább oroszul beszélt. Megismerkedett a polgári világgal, amelyben a kozmopolita és kulturális érdeklődés értékkel bírt. Vityebszkben Yehuda Pen művészeti iskolájába járt, majd 1906-1907 telén barátjával Szentpétervárra költözött. Első műveinek egyike, a Fiatal lány díványon, a húgáról készült.

A fiatal Marc Chagall

1908-ban nyerte el a híres Svanseva iskola ösztöndíját, ebben az iskolában tanított az orosz és az európai festészet közt összekötő kapocs szerepét játszó, és a szimbolista festészet befolyásos szószólójának tartott Léon Bakst. A fővárosban töltött tanulóévek alatt – távol az egyszerű vidéki emberektől és a saját gyökereitől – talált rá a műveire jellemző témákra és motívumokra: falusi jelenetekre, a paraszti lét, egy kis világ intim pillanatképeire. 1910-ben készült Születés képen legifjabb öccsének világra jöttét festette meg.

Párizs

Belső víziói teljes bonyolultságának kifejezésére alkalmas művészi nyelv után kutatott Chagall, a választ csak egy helyen kaphatta meg, a művészetek fővárosában. 1910 őszén indult el Párizsba, első műtermét Montmartre-on, egy orosz honfitársa lakásán rendezte be. Valósággal fejest ugrott a francia művészet felfedezésébe, galériáról galériára járt, hogy láthassa Gauguint, Van Goghot és Matisse-t. Felfedezte a régi mestereket is a Louvre-ban. „Párizsban nem mentem sem a művészeti akadémiára, sem a professzorokhoz. Maga a város tanított mindenre, a nap minden percében. A piaci népség, a pincérek, a szállodai portások, a földművesek, a munkások. Annak a felvilágosodott szabadságnak a megrázó légköre vette őket körül, amivel sehol másutt nem találkoztam.” – írta Chagall. A modell című képét közvetlenül megérkezése után festette, a kép megőrizte a sötét föld-színét. A korai párizsi képei azt sugallják, hogy milyen szegény volt ebben az időszakban, a régi vásznak újbóli felhasználása eleinte ezt fejezte ki, idővel azonban saját jogú kifejezőeszközzé, a kubistákra jellemző esztétikai eljárásmóddá vált. Az 1911-ben festett Enteriőr II. és a Jegyesemnek képek, a kubizmus irányába tett első próbálkozásai. Az 1912-es Tavaszi Szalon kiállításán csak hosszas vita után állíthatta ki a Jegyesemnek képét, mivel pornográfiával vádolták, a motívumok egy középpont körül, körkörösen helyezkednek el, ennek köszönheti merész szuggesztív hatását. Chagall számára a kubizmus olyan művészi nyelv, amely tiszta funkcionalitásán túl alkalmas volt a világban testet öltött varázslat, a dolgok titkos életének megjelenítésére. A mértani formák szerint rendszerezni lehetett az álmokat, tapasztalatokat, vágyakat, melyekkel mindenki számára felfoghatóan, a vizuális logika fogalmai szerint újra lehetett alkotni őket.

Én és a falu

A párizsi vágóhidak közelében levő művésztelep a központi épületéről, egy tizenkét szögű fa pavilon alakjáról, a La Ruche (méhkas) nevet kapta, ez a kolónia tette Párizst a művészetek fővárosává. A telepen 140 kezdetleges, szegényes kivitelű, olcsó műterem volt, a föld minden részéről festők és szobrászok gyűltek itt össze. Chagall is ideköltözött 1911-12 telén, nagyobb helye lett, így nagyobb vásznakat is festhetett. Az Én és a falu című program-festménye már itt készült, melyen a körkörös elrendezés alapvető kompozíciós elv. A mű négy rétegét emberi és állati archetípusok, a természet – egy ág formájában – és a civilizáció – a falu – uralják, a mértani elrendezés a témát egységes rendszerbe foglalja. A bárányfej, a fejre állított házak, a leány, és a különböző arányok asszociációs sorban helyezkednek el, s egy képzeletbeli birodalmat jelenítenek meg, amelyben az emlékek jelképek. Az Én és a falu minden részlete emlékkép, a vityebszki gyermekkori emlékek örömét fejezi ki. Itt találta meg a módját, hogy feltárja saját belső világát, boldogságérzetét, a gyermekkor kis világa utáni vágyát.

Hódolat Apollinaire-nek

Chagall gondolatiságának hívei az irodalmárok közül kerültek ki, ők osztoztak költői hajlamában és keresték hozzá hasonlóan a dolgok értelmét. Apollinaire Chagallnak nem annyira a barátja, mint inkább támogatója volt, fáradhatatlanul próbált számára kiállítási lehetőségeket szerezni, Chagall is igyekezett kifejezni háláját, megfestette a Hódolat Apollinaire-nek című képét. Chagall művészetében is váltakoznak egymással az elemző és összegző szakaszok. Egyre nagyobb figyelmet fordított a kép egészét uraló jelenetnek, a gondolatot egyetlen percbe sűrítve, amelyben mintha megállna az idő. Apollinaire javaslatára Berlinben rendezték meg Chagall első nagyobb önálló kiállítását. A hegedűs az utolsó párizsi munkáinak egyike volt.

A hegedűs

Oroszországban

Chagall már nagyon vágyódott arra, hogy szülőföldjét láthassa, 1914 tavaszán erre lehetősége is adódott, a húga esküvőjére utazott haza. Nem sokkal ezután lezárták a határokat és a tervezett néhány hét helyett nyolc évig maradt otthon. Az 1915-ben készült Orosz menyegző egy zsánerkép, Chagall életének egy boldog eseményét ábrázolja, feleségül vette Bella Rosenfeldet, egy vityebszki ékszerész, szintén Moszkvában tanuló leányát. Kapcsolatukról a neki ajánlott számos festmény különleges harmóniája beszél. Míg Párizsban élt, sok éven át, csak távolról szerethette Bellát., boldogságukról tanúskodik A születésnap című képe is. A költészet címkét gyakran ragasztották művészetére. Ekkor készült képei – A fekvő költő, A sátoros ünnep – olyan világot idéznek, ahol „kerek a világ”, ahová menekülni lehet a háborús évek kemény valósága elől.

Chagall sem tudott kitérni a katonai szolgálat elől, s hogy a fronttól megmeneküljön, sógorának fővárosi hadüzemében vállalt munkát. Ez idő tájt nem volt kedve festeni. 1918-ban a cári rendszer bukása után Chagallt Vityebszk művészeti kormánybiztosává nevezték ki. A forradalom korai szakaszában meg volt a remény arra, hogy az esztétika és a politika egymást segítve formál egy emberibb jövőt. Chagall lelkesen dolgozott, kiállításokat rendezett, múzeumokat nyitott meg, és a Vityebszki Művészeti Akadémián új kurzusokat indított. Hamar szembetalálta magát a fafejű követelményekkel, hogy művészete politikailag alkalmazható legyen. Az elvtársaknak nem tetszett a zöld tehén, és hogy ló repül fel az égbe. A Művészeti Akadémia Chagall igazgatása alatt híres tanárok egész sorával büszkélkedhetett, az orosz avantgárd krémje lassacskán vidékre költözött. Amikor Chagall Moszkvába utazott, palotaforradalommal eltávolították az iskola éléről. Mire visszatért, addigra elmélyült benne a bizalmatlanság a forradalom, s annak művészetfelfogása iránt. 1920 tavaszán elhagyta Vityebszket és családjával Moszkvába költözött, ahol a Moszkvai Zsidó Színház számára díszleteket tervezett, az előcsarnokba és a nézőtérre pedig freskókat készített. Az állam a művészeknek nyújtott politikai támogatás mértékét munkájuk politikai hasznossága szerint szabta meg, Chagall a támogatottak listájának a végén szerepelt, így szegénységben élt családjával. Chagallnak nem volt oka arra, hogy Moszkvában maradjon, ezért a család elutazott, és szinte mindent újra kellett kezdenie.

Újra Párizsban

Művei eltűntek a piac csatornáiban, ezért Chagall szeretett volna a régi franciaországi barátainak is életjelet adni magáról. Először egy kötettel, húsz rézkarcot tartalmazó mappával jelentkezett, Bella fordította le a szövegét oroszról franciára. Chagall hamarosan megbízást kapott Gogol: Holt lelkek című regényének illusztrálására, talán ez is hozzájárult az Oroszországgal kapcsolatos emlékek felidéződéséhez. A köznapi témának sajátos atmoszférát teremtett a színek érzelmi minőségének kiemelése. A következő években tökélyre vitte a színkezelést. Az időközben elveszített képeit is újra megfestette, talán nemcsak a művészetét ért veszteséget akarta pótolni, hanem mert a festményeivel együtt, önmagából is veszett el valami. Az Én és a falu festmény átirata az 1925-ben készült Paraszti élet, ugyanaz a téma, a látomásszerű környezetben archetípus jellegű ember- és állatalakok, idilli biztonságérzet. A kubizmust felváltotta a szürrealizmus és Chagall megszabadult a rend magára kényszerített sémáitól, átengedte magát annak a nyughatatlan rendezetlenségnek, mely az álmait jellemezte. Chagall művészi ars poétikája érzelmeiből táplálkozott: „Az egész belső világunk valóság, talán valóságosabb, mint a látható világ. Ha az ember mindazt, ami látszólag illogikus, fantázia-szüleménynek vagy tündérmesének tart, csak azt bizonyítja, nem értette meg a természetet.”

1924-ben rendezték meg első retrospektív tárlatát Párizsban, 1926-ban pedig New Yorkban állíthatta ki képeit, így az orosz faluról jött művész látomásai az 1920-as évek közepétől közkinccsé váltak. Chagall mindig is szerette a cirkusz álomszerű világát, elbűvölte őt a tánc, a színház, a zene varázsa, ez jelenik meg az 1930-ban festett Az akrobata című képen. A szerelmi költészet és a gyöngéd emelkedettség a Szeretők orgonacsokorban című képen éri el csúcspontját, az idilli módon elnyúló pár belemerül a szerelem időtlenségébe. Ez a Párizsban töltött évtized Chagall életének legboldogabb időszaka volt.

Harmincas évek

Chagall 1931-ben Palesztinába, az Ígéret Földjére látogatott, a környező világra érzékenyen figyelő művész a diszharmónia és a rossz közérzet hangait hallotta meg. 1933-tól, a nemzeti szocializmus barbár ideológiájának győzelme elűzte képeiből a derűt és a nyugalmat. A Magány című képén jellegzetes chagalli motívumokkal érzékeltette népét és egész Európát fenyegető veszélyeket.

Magány

Következő útja Lengyelországba vezetett 1935 tavaszán, mély hatást tett rá, amit a varsói gettóban látott. Chagall saját elkötelezettségéről tett hitet A forradalom című festménnyel. E korszak másik un. program-festménye, az 1938-as Fehér keresztrefeszítés. A keresztre feszített Krisztusban Chagall saját kora szenvedéseinek egyetemes szimbólumát jeleníti meg. Az emberi életet félti, s patetikusan fordul a vallás megmentő erejéhez. Picasso Guernica képének méltó párja a Fehér keresztrefeszítés.

Fehér keresztrefeszítés

Provance, New York

Chagall már a háború kitörése előtt megsejtette az eljövendő szörnyűségeket, s amikor bekövetkezett, valósággal pánikba esett, ezért 1940 tavaszán Provance-ba költözött a családjával, itt fejezte be A három gyertya című képét. A borongó színek, a félénk mozdulatok és a gyertyák halált idéző jelképrendszere az egész festményt memento morivá alakítja. Miután a francia kormány kiegyezett a nácikkal, már Franciaország sem tűnt többé biztonságosnak. Marseilles-ben egy razzia során elfogták Chagallt, megfenyegették, hogy átadják a németeknek. Csak egy amerikai közbelépés mentette meg az életét.

A három gyertya

Chagall a családjával 1941 májusában hajóra szállt és New Yorkban kezdett új életet. A zöld szemű ház és a Kakast hallgatva című képek 1944-ben készültek, Chagall jellegzetes motívumaival. 1944-ben vírusfertőzésben meghalt Bella, a feleség, a múzsa, egyfajta végrendeletként, utolsó segítségként hagyta férjére, az Első találkozás címmel írt könyvét. Chagall hónapokig képtelen volt dolgozni, csak halála után egy évvel kezdett el újra festeni, a Metropolitan Opera számára Sztravinszkij A tűzmadár című balett-szvítjéhez tervezett díszletet.

Chagall 1946-ban visszament Párizsba, oda, ahonnan a pályája elindult, sikerült rátalálnia egy vidámabb hangra, ezt bizonyítja a Tehén napernyővel című képe. A zuhanó angyal című művét huszonöt évvel ezelőtt kezdte el, s 1947-ben fejezte be, a mű hitvallás a világ iránti elkötelezettségről, és egyben utolsó alkotás a barbárságról szóló képei közül. Az ő kis orosz világát idéző elemek mellett keresztény motívumok – Madonna a gyermekkel és a megfeszített Krisztus – jelennek meg a képen. Zsidó látomásokból, személyes emlékekből és a keresztény megváltás jelképeiből született meg az életművét összegző műve. A mű története, a hosszú utazása a fél világon át, és a nemzedéknyi idő, mely alatt elkészült a kép, jellegzetes 20. századi alkotássá tette.

Cote d’Azur

1947-től meglazult a kapcsolata az avantgárd művészettel, végül szinte megszűnt. Chagall nemcsak a műtárgypiacról vonta ki magát, hanem a magánéletében is visszavonultan élt, lezárult a mozgalmas korszak az életében. 1950-ben Nizza közelébe költözött, a Cote d’Azur lett számára a kis Montparnasse. Két év múlva meg is nősült, új szerelme, egy orosz nő lett, akit Vavának becézett. 1952-ben megjelent La Fontaine meséi Chagall illusztrációival. Késői képei éppoly bensőségesek, naivan nem evilágiak, mint a korai képei. A virágmotívumok jó lehetőséget nyújtanak a mesterségbeli tudás csillogtatására, Chagall ízlelgette a színek által teremtett harmóniát és a színkontrasztokat, az izzó vöröst, a kéket és a telihold sárgáját. Az 1957-es A hangverseny képe is jól példázza ezt.

1967-ben egy minden igényét kielégítő házat építtetett, három műteremmel, az egyikben rajzolt, a másikban a grafikákat készítette, a harmadikban pedig festett. 1966-ban fejezte be az Exodus és a Háborúban című alkotásait. Portrét nagyon keveset festett Chagall, Oroszországból való távozása után csak két feleségéről készült arckép. A cirkuszi világ, a vidámság, a zene, a bizarr furcsaságok varázslata mindig megérintette Chagallt, a Nagycirkusz és A finálé egyfajta tisztelgés ezen világ előtt.

Katedrálisok és zsinagógák

Chagall az 1960-1970-es években számtalan megbízást kapott üveg ablakok díszítésére, faliképekre, mennyezet-festményre, csak néhány a legfontosabb alkotásai közül: Metzi Katedrális ablakai, New York-i ENSZ-palota ablakai, Párizsi Operaház mennyezet-festményei, Reimsi Katedrális ablakai, Jeruzsálemi Egyetemi Klinika zsinagógájának ablakai, Nizzai Egyetem mozaikjai. Művészi tehetség szempontjából nincs különbség katedrális és zsinagóga között, az volt a fontos, hogy a művész megtalálja az egyetemes vallás hangját, az alkalmazott motívum ehhez képest másodlagos jelentőségű. A természetből merített motívumok a legmegkapóbbak, amelyek kiváltják az imára és a bűnbánatra ösztönző misztikus hangulatot. A 20. században kizárólag Chagall tudott harmóniát teremteni az összeegyeztethetetlennek vélt ellentétek között, képes volt áthidalni az évszázadok során mind szélesedő szakadékot a különböző vallási közösségek, ideológiák és nem utolsósorban művészeti elképzeléseik között. Integráló képességének köszönhetően képei közönségének azt a vágyát fogalmazzák meg, hogy az emberiség egyetlen békés család. A Szerelmespár vörös háttérrel című kép már elég idős korában, 1983-ban készült. Chagall 98 éves korában, 1985-ben hunyt el.

ENSZ-palota ablakai

Források:
Ingo F. Walther, Rainer Metzger: Marc Chagall 1887-1985: A megfestett költészet. Köln: Taschen; Budapest: Vince Kiadó, 1996.

Képek:
A fiatal Marc Chagall
Én és a falu
Hódolat Apollinaire-nek
A hegedűs
Magány
Fehér keresztrefeszítés
A három gyertya
A zuhanó angyal
ENSZ-palota ablakai

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
lib [KUKAC] ke [PONT] hu • kvtkozi [KUKAC] ke [PONT] hu (könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás