facebook youtube rss
2017. szeptember 25. | 23.00

200 éve született Tompa Mihály

200 éve született Tompa Mihály, a népi-nemzeti irodalmi irányzat egyik jeles képviselője, református lelkész, Petőfivel és Arannyal a költőtriász harmadik tagja.

Tompa Mihály 1817. szeptember 28-án született Rimaszombaton, apja önpusztító, részeges csizmadia volt, anyja is hamar meghalt. Az árva fiút nagyszülei tartották el, Igricire került, ahol verték, agyondolgoztatták. Itt töltötte gyermekéveit, ezen a tájon és az itt élő nép között oltódott lelkébe a természet szépségei iránti fogékonysága, a magyar néplélek szeretete és ismerete. Itt végezte el az elemi iskolát, tanítója felismerte benne a tehetséget, és a Szentimrey család pártfogásába ajánlották. Csak tizenöt éves korában tudott megszabadulni a szörnyű otthontól. Tanulni akart, de magát kellett eltartania, hogy tanulhasson. 1832 őszétől szolgadiák lett Sárospatakon, kiszolgálta a módos diákokat. A tanulóideje nagy nélkülözések közt folyt, de mindig jeles eredménnyel. Egy ízben, anyagi szükségből, és a méltatlan bánásmód miatt elhagyta Sárospatakot és elment a református kollégiumokban falusi preceptornak, segédtanítónak 1837-1838-ban, de a következő év tavaszán visszament a kollégiumba, ahol elvégezte a bölcsészeti tanfolyam után a jogi és a teológiai tanfolyamot is, hogy akár világi, akár egyházi pályára mehessen. A sárospataki diákélet egyaránt táplálta kedélyét és szellemét is. Jogász szeretett volna lenni, de ehhez nem volt elegendő anyagi alapja. Gyorsabb és biztosabb kenyeret jelentett, ha papnak ment. Huszonkilenc éves korában döntötte el, hogy pap lesz, addig megpróbálta házi tanítóskodásból tengetni az életét. Ettől kezdve haláláig különböző falvak református papja volt.

Első versek

1838-1844 között bölcsészetet, jogot és teológiát tanult. Első költeménye, a Mohos váromladékon című románc, 1841-ben jelent meg az Athenaeumban, egy évvel Petőfi megjelenése előtt, s ezután szívesen látott vendégek voltak ebben a lapban. 1845-ben befejezte kollégiumi tanulmányait és nevelői állást vállalt Eperjesen. Ott tartózkodása alatt ismerkedett meg Petőfi Sándorral , akit már előzőleg költői levéllel keresett föl. Kollégiumi évei során írt népregéket, ez a gyűjtemény Népregék, népmondák címen 1846-ban jelent meg. Nevelői állását elhagyta, hogy Pesten felügyelni tudja népregéi kinyomtatását, s hogy ismeretséget kössön írókkal és ügyvédi vizsgájára készüljön. Verseit a szerkesztők szívesen látták, s tagja lett a Tízek Társaságának. Petőfi hatására fokozott érdeklődéssel fordult a népköltészet felé. A Kisfaludy Társaság 1847 elején tagjává választotta Tompa Mihályt, és még ebben az évben adta ki vegyes költeményeinek válogatott gyűjteményét, Tompa Mihály versei címmel.

A szabadságharc idején

1847 tavaszán a Gömör vármegyei Beje község református gyülekezete meghívta lelkipásztornak, ő elfogadta a meghívást és ezzel megtalálta azt a pályát, melyen holtáig megmaradt. Hívei, valamint a község és a vidék előkelő családjai megbecsülték a derék papot és neves költőt, aki szerette hivatását. 1847-ben Arany és Tompa levelezni kezdtek egymással, azonban 1852-ig nem találkoztak személyesen. Később a falusi pap bekerült a forradalmat előkészítő költőnemzedék baráti körébe. Ha fellátogatott Pestre, helye ott van a Pilvax Kávéház asztalánál. A forradalom kitörése azonban betegen találta, külföldi üdülőhelyen, ugyanis 1848-ban orvosi tanácsra Gräfenbergbe ment gyógykezelésre, s mikor hazaért, már kitört a szabadságharc, és ő a gömöri önkéntesekkel a háborúba sietett. Tábori lelkészként dolgozott, jelen volt a híres schwechati ütközetnél. A forradalom napjainak Petőfi volt a költője, az ő hazafias költészetének csak azután érkezett el ideje. 1848 tavaszán indult Nép Barátja munkatársa lett. 1849 elején a jövedelmezőbb keleméri lelkészségre hívták meg, majd hamarosan feleségül vette Soldos Emíliát, egy nemesi ház leányát, akivel békében és szeretetben élt egészen haláláig.

Az 1850-es évek

A szabadságharcharc bukása a lelke mélyéig megrendítette a melankóliára hajló költőt, hangot adott a bánatnak, a sajgó fájdalomnak. Az önkényuralom éveiben bontakozott ki patrióta költészete a maga erejében és hatásában. Ekkor írta hazafias allegóriáit, melyekben képekben gondolkozó, szimbolizáló, szemléletes formában szólt a nemzethez, kifejezve gyászát, de mégis erőt, bizalmat, reményt csepegtetve lelkébe. Ezek a burkolt jelentésű költemények, leginkább kéziratban, országszerte elterjedtek – A gólyához, A madár, fiaihoz – s amíg a hatalom emberei kevésbé köthettek beléjük, az igaz magyar szív megérezte mondanivalójukat. A gólyához című nagy elégiáját az egész nemzet a saját bánatának kifejezéseként vette tudomásul. Tompa Mihály rövid hallgatás után nyilvánosan is fellépett a Hölgyfutárban, a Pesti Röpívekben és a Forradalmi Emlékekben, de hamarosan kerülni kezdte a lírát, s inkább menekült, egyre távolabb a valóságtól, a regék világába. A népregék sikere is indította erre, s egy újabb ösvényre lépett, a szimbolikus költészetnek ama terére, amely az általános emberi érzéseket és lelki állapotokat a növényvilág egyes példányaival jelképezi: virágregéket írt. Ebbe az irányra német példák vonzották, s felbukkant a túlzott szentimentalizmus is, írt emellett regéket is, a régi népregék folytatásaképpen.

Családi tragédiák, zaklatások

1850. március 10-én született meg első kisfia, Kálmán, akit ő maga keresztelt meg, majd 1853. január 13-án második fia, Géza. 1852-ben Kelemérről Hanvára hívták meg, s elfoglalta ezt az állást. Itt maradt aztán haláláig, hiába kínálták meg a legnépesebb és leggazdagabb alföldi református egyházközségek lelkészi állásával. A családi örömöket gyász váltotta fel, gyermekének halála, s maga is sokat szenvedett betegsége miatt. Névtelenül feljelentették A gólyához és egyéb más hazafias versei miatt, házkutatást tartottak nála, irományait lefoglalták, egy részüket sohasem kapta vissza. Ezt követően, 1852 nyarán letartóztatták és a kassai haditörvényszék elé idézték, ahol 6 hétig zaklatták és végül anélkül, hogy ügyét elintézték volna, hazabocsátották. A következő év elején, februárban ismét beidézték, ezúttal nyolc hétig tartották ott, míg végleg fölmentették. Nem volt már egyéb vigasza, mint a költészet, hangja egyre árnyaltabb lett, finom zenei hatásokat tudott elérni. Virágregéinek sajátos hangulatvilágában kell felismernünk a hazai szimbolizmus első hangütéseit. Megrendítőbb hatással volt rá második kisfiának a halála, lelkének ez a sebe sohasem gyógyult be. Költészete egyre tartalmasabbá, nemesebbé, szívhez szólóbbá vált. A hazafias és az egyéni érzés egysége, a gondolat és forma összehatása ekkor vált szellemében a legteljesebbé. Dalai, ódái, allegóriái az ember érzésvilágának a melankólia alaphangulatán belül egész gazdag változatát nyújtották; a fájdalom, a lemondás, a remény, a hazafias és a családi érzések, a természetérzés, az elmúlás tragikuma a legmélyebb hatással nyilatkoztak meg műveiben.

Tompa és Arany

Arany János 1855 augusztusában felkereste Tompát és hat hetet töltött el családjával Hanván. A két költő – mint Arany János írja – ez idő alatt folyvást együtt volt, s kölcsönösen felvidították egymást, sok kellemes órát töltöttek együtt, adomáztak, verseket faragtak. Több kisebb-nagyobb kirándulást tettek a Sajóvölgy vidékén, az Aggteleki barlangban, megfordultak Sárospatakon, ahol a tanuló ifjúság szerenáddal tisztelte meg őket. A személyes ismeretség és a sok kedves emlék csak erősítette és mélyítette a két költő és családja barátságát, egymás iránti szeretetét, amely a sírig tartott. Az MTA 1858. december 15-én levelező tagjává választotta Tompa Mihályt. Kazinczy Ferenc emlékezetére című költeményével 1859-ben elnyerte az MTA pályadíját, melyben az 1850-es évek végének a hangulatát olyan megkapóan ki tudta fejezni.

Utolsó évei

1864 vége felé úgy érezte, hogy testi ereje is megrendült. Pesten járván Tompa orvosokkal tanácskozott, Arany Jánosnál szállt meg, akivel utoljára ekkor töltött el néhány napot. Később keveset dolgozhatott és a papi teendőktől is el kellett tekintenie. Többé nem látta Tompa a fővárost. A költő ereje folyvást hanyatlott, kedélye mind jobban elkeseredett, lelki egyensúlya mind kevesebbszer tért vissza. Anyagi helyzetén Arany segített, aki az Írói Segélyegyletben kétszáz forint kamat nélküli kölcsönt eszközölt ki számára. Tompa végül 1866-ban Bécsbe ment Skoda orvostanárhoz, aki megállapította nála a szívtágulást. Kétségbeesetten tért haza, s ettől foga élete valóságos haldoklás volt. Az utolsó télen írt leveleiben sorra elbúcsúzott barátaitól. A kiegyezés közhangulatával, számtalan, sok pontján megalázó kompromisszumával szembemenő, a költő szándéka szerint szelíd tiltakozásnak is tekinthető Olajág című kötete nem megalkuvások kicsiny békéjét sugallja. Nem olyan békét, amit bármelyik félnek szégyellnie kell, hanem egyes egyedül a hívő lelkek megtisztult békességét, csendjét, nyugalmát. Verseivel elő tudta hívni olvasói szívéből-elméjéből a túlélés képességét, a lelki erőtartalékokat. Az akadémia 1868 márciusában egyhangúan az ő költeményeit koszorúzta meg nagy jutalmával. Ez volt utolsó öröme, 1868. július 30-án hunyt el Hanván.

Tompa Mihály: Olajág

Ha meghajolt már a kereszt-nyomott váll,
Az ajkon némaság a gyász pecsét;
Sok szép reményt ha szíved elfecsélt,
S az élettel, világgal meghasonlál:

Legyen nagyobb erőd a fájdalomnál!
Hajnal derűl az éjből, bár setét,
Érezd a könyv s próbáltatás becsét;
Hidd: hogy atyád , hogy szán, szeret, ki dorgál.

Költészete és hatása

A maga korában, és még sokáig azután is, Tompa Mihályt úgy tekintették, mint Petőfi és Arany mellett a nagy triász harmadik tagját, a népnemzetinek nevezett nemzeti klasszikus költészetnek Petőfivel és Arannyal egyenlő rangú főalakját. Tompa szerényebb tehetség, mint ők, akiknek személyesen jó barátja volt. Legkedvesebb motívumai az általános emberi érzések, a természet, a vallás, a család, a barátság, a haza, a sors, a múlt hatása az emberi kedélyre; mindezekben az uralkodó hang a mélabú. Képzelete tele van a természet eleven szemléletével, legszívesebben az elmúlás képei körül időzik és az emberi dolgoknál a néphagyományok körül, melyek szintén a múltról beszélnek. Vallásos érzése, mely sokszor bibliai hangon szól hozzánk, természetszeretete és hazafi-érzése tették a legerősebb hatást a közönségre, s az ezeken végigrezgő mély elégikus hang. A növényi, állati élet és a hegyi táj költészetét egy magyar költő sem magyarázta nála érzőbb lélekkel. Az általános emberi érzések sajátos kifejezésével és a magyar népszellem rajzával alapította meg kedveltségét, de legnagyobb költői hivatását az 1850-es években teljesítette, amikor az elnyomott nemzet hangulatát lírikusaink közül ő fejezte ki leghívebben.Halála után két évvel jelent meg Tompa Mihály összegyűjtött költeményei, barátai, Arany János, Gyulai Pál, Lévay József adták ki.

Tompa Mihály szobra

 

Források:
Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka. 1. köt. Budapest: Trezor Kiadó, 1992
Pintér Jenő Magyar irodalomtörténete. Reprint kiad. 1. köt. Budapest: Franklin-Társulat, 1928.
parokia.hu

Képek:
Tompa Mihály
Tompa Mihály versei
Tompa Mihály szobra

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
lib [KUKAC] ke [PONT] hu • kvtkozi [KUKAC] ke [PONT] hu (könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás