facebook youtube rss
2017. október 12. | 23.00

190 éve született Zichy Mihály

Zichy Mihály festő, grafikus, az illusztrálás és a magyar romantikus festészet kiemelkedő alakja, 1827. október 14-én született a Zala nevű faluban. A cárok udvari festője volt, húszéves korától, néhány éves párizsi és rövid hazai megszakítással, évtizedeken át dolgozott Oroszországban.

Család és származás

Zichy Mihály annak az ősi Zichy-családnak a sarja, mely a 13. századig tudja visszavezetni családfáját. A család több ágának tagjai hatalmas uradalmakkal rendelkező nagybirtokosok és grófok voltak. Közülük többen diplomataként szolgálták a bécsi udvart. Zichy Mihály e nagynevű családnak a köznemesi ágából származott. Nagyapjának, Zichy Mihály táblabírónak a kor műveltségét meghaladó, hatalmas könyvtára volt Zicsen. A gazdag könyvtárban az enciklopédisták írásai, Voltaire, Rousseau művei, Schiller drámái sok boldog órát szereztek az ifjú gyermeknek. Édesapja Zichy Sándor iskolatársa és jó barátja volt Deák Ferencnek, édesanyja Eperjessy Julianna volt. Tízévesen a piaristákhoz íratták be Veszprémbe, két évvel később a budapesti Piarista Gimnáziumba került, ahol a felső három osztályt végezte el 1839-1842 között , majd jogot tanult Pesten. A rajzolás szenvedélye egyre fokozódott benne, komoly művészi ösztönzéseket gyermekkorában a Bonyhádon élő Perczel családnál kapott. Perczel Gábor felesége, édesanyjának húga volt, lányuk, Berta, maga is jól rajzolt és zongorázott. Zichy 13 éves korában megismerkedett Tikos Alberttel, többször járt műtermében, ahol megismerkedett a festés kellékeivel, az állványokkal, ecsetekkel, vásznakkal. Ekkor már nem csak kedvtelésből rajzolgatott, hanem az elhivatottság érzésével rajzolta tanárai és osztálytársai képmását, lerajzolta bátyját tanulás közben, saját önportréit vetette papírra színes akvarellben. Ezek közül a legismertebb, az 1840-ben rajzolt Önarckép, sajátos humorral ábrázolt nagy kürtőkalapos, divatos öltözetű, egész alakos kis figura, aki egy székhez támaszkodva áll, ünnepi öltözékben.

Önarckép, 1840-ből

Marastoni és Waldmüller tanítványa

Miközben 1842-ben a pesti egyetemen folytatott jogi tanulmányokat, Jacopo Marastoninál tanult festeni. A mester rendkívüli hatással volt a serdülő ifjúra. Ekkor sajátította el a lágy formák, az olasz, bársonyos meleg tónusok, színek szeretetét, alkalmazását, a sötét árnyékok és meleg vibráló fények festését. A 16 éves ifjú már konok elhatározással művésszé érlelődött, és nyíltan tört elő benne politikai hitvallása is. Jogi tanulmányait 1844-ben Bécsben fejezte be. Megkísérelt bejutni a bécsi akadémiára, de elutasító választ kapott. Jó ideig egyedül festegetett, tanulmányozta a régi mesterek művészetét. Végül sikerült mestert találnia, a bécsi akadémia legkiválóbb professzorát, Waldmüllert nyerte meg tanítójának. Elsajátította a rajztechnika virtuozitását, megtanulta a miniatűrök hajszálfinom, leheletszerű könnyedségének, a részlet finomságoknak technikáját, amit mesteri vonásokkal alkalmazott grafikáiban. Amit Zichy legkorábban elsajátított, az a portréművészet és jellemábrázolás volt. Első képe, a Meggyógyult, avagy imádkozó kislány, egy nyolcéves kislányt ábrázol, egy meggyógyult kis gyermeket festett meg, amint felépülve betegségéből, ágyában térdepelve mond hálaimát. Korai munkái romantikus életképek. Megfestette 1846-ban a Haldokló lovag és a Trubadúr festményét. Első jelentősebb sikerét a drámai érzelmeket ábrázoló és komoly vitákat kiváltó Koporsólezárással aratta 1847-ben, mellyel messze kimagaslott a kor átlagos művészi felfogása közúl. Az első bécsi kiállítása után a képet a Magyar Nemzeti Múzeum megvásárolta. Ezekben az években több vallási tárgyú kompozíciót is festett: Krisztus a keresztfán és a Keresztlevétel, melyek a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonát képezik.

Koporsólezárás (részlet)

Mesterével 1846-ban itáliai tanulmányutat tett, ahonnan egész életére kiható élményekkel tért haza. Visszatérve Bécsbe, megfestette e korszakának legkiemelkedőbb darabját, a romantikus katasztrófaképek hagyományait követő Mentőcsónakot. Bécsben nagy kavarodást váltott ki a mű, Zichy a Mentőcsónak vázlatával pályázott az akadémia Reichel-féle díjára. A pályázaton nagy sikere volt, de a Waldmüllerrel való személyes kapcsolata és az akadémiai művészettel való szembenállása miatt a pályadíjat nem nyerhette meg, bár a díjat másnak sem adták oda.

Mentőcsónak

Oroszországi évek, utazások

1847-1848 telén Waldmüller ajánlásával Szentpétervárra került, itt Ilona nagyhercegnő lányának, Katalinnak a rajztanára lett. Zichy ezt megelőzően több hónapon keresztül részt vett az orosz nagyhercegi család európai utazásán Gleichenberg, Berlin, Firenze, Nizza útvonalon. A nagyhercegnő udvarában élte át a magyar forradalom és szabadságharc sikereit és a hazája eltiprását jelentő cári intervenciót. 1849-ben festette meg Batthyány Lajos arcképét, s ekkor szüntette meg a kapcsolatot a nagyhercegnő udvarával. 1849 őszén már minden jövedelem nélkül élt az idegen nagyvárosban, a nagy karrierrel kecsegtető állást a nyomor, a nélkülözés váltotta fel. Wenninger fotográfusnál daguerrotípiák kijavításával, átfestésével és retusálásával biztosította megélhetését. Munkája mellett kis tiszteletdíjért festette meg az arisztokraták portréakvarelljeit, és miniatűröket, virtuóz technikával, leheletszerű könnyedséggel festett arcvonásokkal. Ekkor született a Táncosnő, az Öregasszony című kis akvarellje, grófok és szenátorok portréja. Zichynek már gyermekei születtek, az első időkben házasságkötés nélkül élt feleségével, később ugyan a szentpétervári katolikus templomban egyházi házasságot kötöttek, ez a házasságkötés azonban az orosz törvények szerint érvénytelen volt, így a gyermekei is törvénytelen származásúak voltak.

Népszerűsége lassan növekedett, sikerült nagyobb megrendelést kapnia vallásos tárgyú festményre: megfestette az Ecce homot, a Krisztus a keresztfán és a Feltámadás című képeket. Zichy 1853 októberében kapta első megbízatását a cári udvartól.

Őfelségének udvari festője

1856-ban megfestette II: Sándor cár koronázási ceremóniáját. A nagyméretű festmény mellett több akvarellből álló sorozatában, a II. Sándor cár koronázási emlékalbumában részletesen megrajzolta a koronázás eseményeit. Két évvel később az Orosz Művészeti Akadémia tagjává választották, és 1859-ben Őfelségének udvari festője címet kapott. Öt év szentpétervári tartózkodása alatt egészében bontakozott ki tehetsége. Zichy számos művésszel kötött ismeretséget, ő is az orosz feudális állapotokat gúnyolta szatirikus jellemrajzaival. Lermontov költészete is ösztönzően hatott grafikai művészetére.

A Zichy-tanítvány, Mary Etlinger – az orosz cári család orvosának nevelt leánya – sokáig Zichyvel tartott világot átívelő szakmai útjain. Számos adat azt támasztja alá, hogy a művész komolyan kötődött a portréját rajzoló gyönyörű, fiatal lányhoz.

Az uralkodó pár portréi: II. Sándor cár és Marija Alekszandrovna

Egyre fokozódtak a kötelezettségei az udvarban, kezdetekben a cári vadászatokat örökítette meg, később minden kiemelkedő, de minden jelentéktelen eseményt is. Hogy családja számára biztosítsa a jövőt, ötletgazdag, de számára megalázó apróságokat is festenie kellett, ugyanakkor egyre jobban elmélyedt az orosz irodalom klasszikusainak tanulmányozásában. Megnövekedett érdeklődése az egzotikus mesekörnyezet iránt. Puskin költészetében a Bahcsiszeráji szökőkút és az Anyegin romantikája ragadta meg, Lermontov költészete pedig élete végéig hatással volt művészetére. Lermontov életében a cenzúra a Démon kiadását megtiltotta, a mű első teljes kiadása a költő halála után, 1856-ban külföldön jelent meg. Az Démon orosz kiadása 1860-ban vált lehetővé. Ez az első kiadás felkeltette Zichy figyelmét és a mű illusztrációihoz számos vázlatot és több kompozíciót készített. A Orosz Irodalmi Intézet múzeuma ezek közül 12 db, a művész által aláírt, eredeti rajzot őriz.

Démon

1866-ban a cár elleni bombamerénylet hatására kialakult helyzet miatt feleségét és gyermekeit Zalára költöztette, Zichy maga is rövidebb-hosszabb időt töltött itthon. Rövid magyarországi tartózkodása után visszatért Szentpétervárra, 1868 őszére tervezett kiállítása anyagának összegyűjtésével foglalkozott. 1869-ben ez volt az első kiállítása az orosz fővárosban, mintegy száz művét állította ki, csekély erkölcsi és anyagi sikerrel, pedig a kiállítást megelőző időben számtalan romantikus művet festett, ezek között található a Két nő az erkélyen, az Orgyilkos, a Münchausen báró, az Udvarlás, a Kísértés, és a Bacchánsnő. A kiállításról megjelent kritikák kiemelték a művész utolérhetetlen technikai tudását, a kiállított képek témáit illetően azonban erős kritikákat fogalmaztak meg.

Zichy Mihály családja

Utazások

A cári udvari festő, aki nem léphetett fel nyíltan az elnyomás ellen, a fékeveszett pogromok idején festette a Zsidó mártírok, a középkori eretneküldözést ábrázoló Autodafét. Zichy 1871 nyarán végigutazta Nyugat-Európát, Németországot, körútja közben hazalátogatott Zalára, néhány napot töltött Budapesten is. 1871 őszén vendége volt az angol trónörökösnek, a skóciai vadászatokon és az angol trónörökös vendéglátása után fokozódott az érdeklődés művészete iránt. 1874-ben elbocsátását kérte a cári udvartól, majd negyvenhét éves korában elhagyta Oroszországot. Zichy, mint udvari festő több, mint 500, az udvar életét megörökítő képet alkotott. Ezeken az udvar mindennapi életét rögzítette a ceremóniáktól, a vadászatokon át, a cári család tagjainak portréjáig, sőt az udvaroncok karikatúrájáig bezárólag.

Autodafé

Párizsi évek

Zichyt vonzotta Párizs légköre, 1874-től ott élt. Deák Ferenc halála után bízták meg az Erzsébet királyné koszorút helyez Deák ravatalára című kép megfestésével. Az 1878-as Párizsi világkiállításra festette A rombolás géniuszának diadala című, háborúellenes festményét azonban kicenzúrázták a kiállításról. 1874-ben Judith Gautier írónő szalonján keresztül a francia írók, művészek, zeneszerzők, muzsikusok közelébe került, és velük szoros baráti kapcsolatot teremtett, mind a francia, mind a Párizsban élő külföldi művészekkel. Sok közös ismerőse volt Munkácsyval, kapcsolatba került Victor Hugóval, barátság fűzte ifjabb Dumas-hoz is. Zichy Párizsból levelezett régi szentpétervári barátaival is, Turgenyev baráti körével, Párizsban élő orosz emigránsokkal, kapcsolatba került a grúz hazafiakkal is.

Erzsébet királyné koszorút helyez Deák ravatalára

1874 őszén Angliába utazott az angol királyi udvar meghívására. A skóciai vadászat képei komoly kompozíciójú, lényegre törő művek voltak. Párizsba visszatérve készültek Viktor Hugo és ifjabb Dumas ihlette művei, a Claude Frollo, a Clémenceau-ügy, a Búcsúcsók és a Kleopatra éje. Párizsi tartózkodásának kezdetén jöttek felszínre európai utazásai alatt átélt benyomások. Az egyes művészi irányzatok hatására festette a Nőrablást, a Priaposz szobrának megkoszorúzását. Festészetében Caravaggio és Rubens volt példamutatója a faunok és nimfák festésekor, ez az életöröm, ez a vidámság tükröződik az Enyelgő faunok című olajfestményén is. Zichy az 1878. évi párizsi világkiállítás zsűrijének elnöke lett, ez alkalomból Paál László két nagyméretű tájképet küldött Zichynek. Ekkor kerül komoly összetűzésbe Munkácsyval a Démon fegyverei című képének elhelyezésével kapcsolatban. Betegsége miatt több hónapot töltött Nizzába, ahol forradalmi Petőfi dalokhoz készített illusztrációkat.

A rombolás géniuszának diadala

Párizsi Magyar Egylet

Zichy Mihály 1875 áprilisától állott a Párizsi Magyar Egylet élén, azon fáradozott, hogy megfelelő pénzügyi alapokat biztosítson az egylet számára, és a tagok műveltségének fokozására is sokirányú erőfeszítést tett. 1877 nyarán idehaza szervezett és mozgósított az Egylet érdekében. Magyarországon felismerték, hogy Zichy művészete erősíti a haladó eszméket, hogy ecsetjével nyíltan harcol, nevel, felvilágosít, és a Párizsi Magyar Egylet élén is Habsburg-ellenes szervező munkát végez. Őszinte nyíltsága az uralkodó osztály és a klérus elleni állásfoglalása, kiemelkedő szerepet juttatott számára a hazai haladó értelmiség körében. Miközben a Párizsi Magyar Egylet érdekében tevékenykedett, 1877 telén komoly anyagi nehézségekkel küzdött, tervezte is Párizs elhagyását.

Zala, Bécs és Velence

1880-ban hazaérkezett Zalára, az újonnan épített műtermében, itt fejezte be A kísértetek órája című művét. Rövid itthoni tartózkodása idején is fáradhatatlanul dolgozott, számos gazdag, kifejező erejű művet alkotott. Ekkor készítette a Gogol művének és Petőfi kötetének illusztrációit, és vázlatokat készített Lermontov Démonához. Zichyt a zene iránti rajongása ösztönözte arra, hogy a magyar zene nagy lángelméjéhez, Zsófi lánya mesteréhez, Liszt Ferenchez fűződő tiszteletét egy jelentős műben fejezze ki. E kompozíció eredeti vázlata - A zene végig kísér a bölcsőtől a sírig – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonába van. 1881 elején, a kaukázusi útja előtt Bécsbe készült, Courtisane és a Kísértetek órája bemutatására. Ekkor találkozott Bartalus István zenetörténésszel, akinek ígéretet tett dalgyűjteményének illusztrálására. Zichy a grúziai útja előtt több hetet töltött Velencében.

A Kaukázusban

Zichy meleg fogadtatásban részesült Grúziában, baráti kapcsolatba került a grúz haladó értelmiség számos képviselőjével. Nagy tervet kívántak megvalósítani, a Sota Rusztaveli híres eposzának díszkiadásával. Zichyt kérték fel az illusztrációk elkészítésére, aki önzetlenül, ingyen vállalta a feladatot. Zichy több alkalommal, óriási sikerrel rendezett élőképeket a Tigrisbőrös lovag-ból, a képek rendezésekor megismerkedett Grúzia nagy történelmi múltjával, nemzeti hagyományaival. Grúziai tartózkodása alatt látta át otthoni kudarcai okát, a hivatalos körök nyílt és titkos eszközei mögött húzódó mellőzés szándékát. Továbbra is vívódott elszakadni hazájától, ugyanakkor feltört benne a bizonytalanságtól való félelem a jövőt illetően.

Alaktanulmányok Rusztaveli: A tigrisbőrös lovag című eposzához

Az utazás idején felkereste azokat a helyszíneket, amelyek Lermontov műveiből voltak számára ismertek. Lermontov költeményei illusztrálásra ihlették a művészt, ezek a képek: A Terek ajándéka, A tengeri cárleány, A sellő, Az angyal. Az itt készített rajzok egy részét 1883-ban a Lermontov múzeumnak ajándékozta.

Ismét cári udvari festő

1883 májusában, III: Sándor cár udvari festőjeként a cári koronázási ünnepségeket festette meg. Hazája elhagyása után több mint két évtizedet, 23 évet töltött Oroszországban, egészen a haláláig. A cár udvari festőjének mindenhová követnie kellett az uralkodót, rész vett a cár lengyelországi útján, és rajzolója volt minden hivatalos politikai látogatásnak és megbeszélésnek. Ugyancsak a cár kíséretében részt vett Európa több nagy uralkodójának és a cár találkozásain.

Madách: Az ember tragédiája, VII. szín, Konstantinápoly

Madách- és Arany könyvillusztrációk

1885-ben Zichy Madách Imre Az ember tragédiájának illusztrációit készítette el. Zichy lelkisége Madách lelkiségével hasonlatos, ezért is volt neki könnyen megoldható feladat Az ember tragédiájának illusztrálása. Az a tény, hogy az első kiadást a következő években megannyi, egyre díszesebb kiadás követte, az olvasók telhetetlenségének műve volt, hiszen az 1880-as évek végétől minden, magára valamit is adó, tehetősebb ember a polcán szerette tudni Az ember tragédiáját. 1887-ben készült el a folytatással és a kiegészítéssel. Jókainak is elkészítette A magyar nép című kiadványához, a magyar mondavilágot és népszokásokat bemutató illusztrációit: Pörosztó bajvívás, Harcdöntő párbaj, Szentivánéji tűzünnep-tűzugrás, Gyermek-avatás. Zichy a 70. évében volt már, mikor 1897-ben elkészül a monumentális Arany-balladasorozat.

Utolsó évek Szentpéterváron

1896 májusában volt II. Miklós cár koronázása Moszkvában, ami súlyos feladatokat jelentett Zichy számára, hiszen nemegyszer évekig tartott, amíg a cári ünnepségek egyes eseményeit kidolgozta. Noha Zichy nem látogatott haza, kiállításokra nem küldött új műveket, továbbra is teljesítette az otthoni művészi megbízásokat és kapcsolatot tartott a hazai művészekkel, Zala Györggyel, Than Mórral, Lotz Károllyal, Feszty Árpáddal, Barabás Miklóssal, Csók Istvánnal és Székely Bertalannal. Szentpéterváron ez időben jelent meg a Breviarium Eroticum, az 58 erotikus rézkarcból álló albuma. A művész több erotikus rajza egy nagy díszalbumban, Lipcsében jelent meg, 1914-ben. Később Erato címen a Corvina Kiadó is megjelentette, 1989-ben. Zichy betegen, öregen, de még megérte az 1905-ös forradalmi eseményeket, ezután nem sokkal 1906. február 28-án hunyt el.

 

Források:
Bajkay Éva: Zichy Mihály. Budapest: Kossuth Kiadó: Magyar Nemzeti Galéria, 2009. (A magyar festészet mesterei; 5)
nemzetikonyvtar.blog.hu
Száz Szép Kép
Zádor Anna, Genthon István (szerk.): Művészeti lexikon. 4. köt. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1983.

Képek:
Mary Etlinger, a tanítvány Zichy illusztrációja
Önarckép, 1840
Koporsólezárás
Mentőcsónak
Uralkodó pár portréi: II. Sándor cár és Marija Alekszandrovna
Démon
Zichy Mihály családja
Autodafé
Erzsébet királyné koszorút helyez Deák ravatalára
A rombolás géniuszának diadala
Alaktanulmányok Rusztaveli: A tigrisbőrös lovag c. eposzához
Madách: Az ember tragédiája, VII. szín, Konstantinápoly
Arany János Balladái

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
lib [KUKAC] ke [PONT] hu • kvtkozi [KUKAC] ke [PONT] hu (könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás