facebook youtube rss
2017. november 27. | 23.00

VASZARY JÁNOS

Vaszary János festőművész és grafikus, 1867. november 30-án született Kaposváron. A századforduló és a 20. század első harmadának képzőművészeti irányait behatóan ismerte, és alkalmazta festészetében, grafikáin és gobelin munkáin. Leginkább a francia posztimpresszionizmus, az art nouveau és a hazai nagybányai plein air stílust lelhetjük fel alkotásaiban.

Vaszary János: Fekete kalapos nő

Kaposvári gyermekkor

Vaszary János Kaposváron született, Vaszary Mihály és Szabó Kornélia gyermekeként. Nagybátyja, Vaszary Kolos esztergomi érsek volt. Így ír naplójában gyermekkoráról:

„A kaposi lankás vidéken, a keceli hegyen volt egy kis szőlőnk, présházzal, gyümölccsel és jókora szántófölddel. Lenyúlt az alatta elhúzódó völgybe, melyen ér futott keresztül: a túloldalt titokzatos, hűvös erdő koszorúzta, a távolban egy várszerű tornyos kastéllyal. Ez a kis, kedves tájék volt nekünk az ígéret földje. Hányszor rohantam ide, mint a versenyfutó, az iskola padjaiból és hányszor feküdtem a hegyoldalban, eltűnődve a lenyugvó nap bronzarany csudáján. Most már tudom, hogy az én ténfergéseim, ellenállhatatlan benső vonzódásom a természetnek ehhez az egyszerű és romantikus zugához, nem volt más, mint egész életemre való egyesülésem optimista hitvallásommal, ami nekem napsugarat, színt és szabadságot jelentett.”

„Hányszor néztem fájó szívvel az ablakon keresztül az iskola padjából, hogy a közeli dombok alján vagy a piactéren boldog emberek járnak-kelnek a napsütésben és nincsenek ideláncolva, mint én, a fogoly az iskola félelmes rabszolgatartó parancsára. És micsoda boldogság és izgalom volt a szombat délutáni kirándulás a ropolyi és nádasdi erdőkbe növényezni herbáriumom és bogarászni a rovargyűjteményem számára.”

„Egyet jelent nekem: a könyv és a természet. A természet csodái mellett határtalanul vonzódom és ragaszkodom a nyomtatott betűhöz; s amit tulajdonképp nekem jelent: a természet és gondolat szabadságához.”

Önarckép

Tanulmányok

A Mintarajziskolában Székely Bertalannál és Greguss Jánosnál kezdte tanulmányait. 1887 után előbb Münchenben, a Festőművészeti Akadémián tanult. Bastien-Lepage, francia festő Münchenben kiállított képeinek hatására ment Párizsba, s ott 1899-ben beiratkozott a Julian Akadémiára. A legnagyobb hatással Hollósy Simon és a körülötte csoportosuló nagybányai művésztelep festői voltak, művészete azonban, ennek ellenére francia ihletettségű maradt.

Korai művei között a szecesszióhoz közelítő gobelinek magyar népművészeti motívumokkal jelentek meg. Szecessziós jellegű festményei közül kiemelkedik a Bizánci Madonna és az Aranykor. Később visszatért a realista-naturalista megfogalmazású életképekhez, ilyenek például a Részes aratók és a Szolgalegény című képek. 1900-ban a londoni kiállításon ezüstéremmel, Párizsban a Tükör előtt című képért aranyéremmel díjazták. Az 1900-as évek első évtizedében a francia impresszionizmus hatása érződik az Álarcos bál, és a Tatai strand képein, ezt követően a fauvisták hatása alá került.

Aranykor

Beérkezett művész

Az 1905-ben már beérkezett festőművész volt, a Részes aratók című festményét Ferenc József a budai vár részére meg is vásárolta. 1905 nyarát jövendőbeli felesége, Rosenbach Mária közelében, Rétságon töltötte. Két impresszionista festménye készült ekkor: a Nógrádi parasztasszonyok és a Pihenő nógrádi búcsúsok. 1905. november 6-án, Budapesten feleségül vette Rosenbach Máriát, azaz Mimit.

Pihenő nógrádi búcsúsok

A Rosenbach-birtok eladásából vettek telket, ahol a Toroczkai Wigand Ede által tervezett, és 1911-ben megépített tóvárosi műtermi házban gyakran tartózkodott haláláig. A villa a székely lakóház épületelemeit és díszítőelemeit használta fel. Számos művét festette villájában, többek között a Tatai strand, a Tatai park, és a Lovasok a parkban című képeket.

A háború idején

A háború kitörésekor önként jelentkezett katonának, s a főhadiszálláson dolgozott a Kárpátokban, Galíciában, Szerbiában és Albániában. Szakadatlanul rajzolt, vázlatokat és festményeket készített, amelyekből több, mint száz képe látható a bécsi és a budapesti Hadtörténeti Múzeumban. Drámai hatású képeket festett a frontokról, mint például a Katonák egy kárpáti faluban, Katonák a hóban. 1916-ban, mint hadi festő állította ki képeit a sajtóhadiszálláson. Röviddel a háború után még uralkodott festészetében a drámai hangvétel, ez látható a Golgotha című képén is.

Újra Párizs

Hamarosan ismét Párizsba utazott, s visszatért a francia festészet hagyományaihoz, gyors, laza, könnyed ecsetvonású képei készültek ekkor, talán legjellemzőbb a Parkban és a Női portré című képek.

Parkban

Elmúlt a háború, elmúlt a lelkek forradalma is, s amint újra érintkezésbe léphetett a párizsi művészettel, látta, hogy a fiatalsághoz kell csatlakoznia. Azonnal szakított is a nehézkesnek látszó expresszív-víziós naturalizmusával.

A Képzőművészeti Főiskolán

1920-tól tíz éven át a Képzőművészeti Főiskola tanára volt, az 1932-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig. 1923-tól az Új Művészek Egyesülete alapító tagja és elnöke, 1924-ben pedig a Képzőművészek Új Társasága egyik alapító tagja volt. Kiváló mesterként tanított a főiskolán, oktatta az új stílusirányokat, s maga is mind kipróbálta őket. Egyéni stílusát mindvégig a lendületes, vázlatos ecsetkezelés jellemezte, ebben az időszakban készültek Birskörték és az Ébredés című képei. 1926-ban a Tihanyi Biológiai Intézettől kapott megrendelést freskók festésére.

Hazai és külföldi kiállítások

Már húszéves kora előtt kiállító művész volt a Nemzeti Szalonban és a Művészházban is. Később több kiállításával is szerepelt az Ernst Múzeumban, a Helikon Szalonban, és az UME által rendezett kiállításokon. Művészeti elveiről 1922-ben jelent meg könyve, Természetlátás és képszerűség címmel. Az Est-lapok számára grafikákat és illusztrációkat készített, majd publikálta is művészetfelfogását, amely a művész és a művészeti stílus megválasztásának szabadságáról szólt, s a századforduló festészeti irányzatairól nyújtott értékelést.

Az 1928. évi XVI. Velencei Biennálén a nemzetközi kiállítás magyar anyagának elrendezését Vaszary szervezte, munkája elismeréseképpen olasz állami dijjal tüntették ki, ugyanitt Virágcsendélet című képét megvásárolta az olasz állam. 1929-ben a magyar művészet nürnbergi bemutatkozásán vett részt, a nürnbergi múzeum Strand című képét vásárolta meg. Az UME genovai bemutatkozásán aranyéremmel jutalmazták a Tengeri fürdő című képét, a Galleria d’arte moderna vásárolta meg ezt a festményt. 1933-ban a debreceni Déri Múzeumban volt gyűjteményes kiállítása.

Virágcsendélet


Utolsó évek

1934-ben, az Új Művészet Barátainak Egyesülete meghívására Budapesten járt Oskar Kokoschka, Vaszary műtermében elragadtatással jelentette ki: „Ha ez az ember Párizsban él, ő a világ egyik legnagyobb mestere.” Vaszary nyugalomba vonulása után sem pihent, nappal festett, este a szakirodalmat tanulmányozta. Amikor szívbetegsége jelentkezett, elhatározta az 1930-as évek végén, hogy a budapesti Attila körúti lakásából végleg Tatára költözik. Váratlan halála, 1939. április 19-én ezt a tervét megakadályozta. Felesége, aki élete végéig hűséges ihletője volt, három évvel később hunyt el, a férje mellé helyezték örök nyugalomba.

Vaszary János azok közé a festőink közé tartozik, akik úgyszólván, pályájuk elején kész művészek voltak már, legalábbis mesterségbeli tudással annyira föl voltak vértezve, hogy a tanulás gondja nélkül vethették magukat művészi céljaik után. A siker is korán melléje állott. Vaszary lelkének nem egy tulajdonsága java férfikorára is megmaradt fiatalosnak, mindenekelőtt a nagy érzékenysége, mely az emberi ízlésnek, törekvéseknek, egyszóval a korok és korszakok irányának minden egyensúlyzavarára hasonló mozdulattal felel. Alkotótehetségének frissességét mindvégig megőrizte.

 

 

Források:
Vaszary János: Aranykor
Vaszary János: Régi és/vagy új reneszánsz: Vaszary János összegyűjtött írásai. Tata: Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Múzeumainak Igazgatósága, 1994. (Tudományos füzetek, 8.)
Vaszary János: Vaszary J. Budapest: Polgár Galéria és Aukciós Ház, 1988. Kiállítási Katalógus.

Képek:
Fekete kalapos nő
Önarckép
Aranykor
Nógrádi búcsúsok
Parkban
Virágcsendélet

Tovább a kategóriában: « 1956. október 23. José SARAMAGO »

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
(könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás