facebook youtube rss
2017. december 10. | 23.00

135 éve született Kodály Zoltán

Bartók Béla írta barátjáról, zeneszerző társáról: „Ha azt kérdezik tőlem, mely művekben ölt testet legtökéletesebben a magyar szellem, azt kell rá felelnem, hogy Kodály műveiben.”

Csodás gyermekkor

„Gyermekkorom csupa öröm és napsugár volt. Ebből élek máig. Aki akkor megtelt napfénnyel, könnyen bírja később a borús napokat” ­– így emlékezett Kodály gyermekkorára. Kecskeméten született 1882. december 16-án, szülei amatőr muzsikusok voltak, anyja énekelt és zongorázott, apja hegedült. Első zenei élményéről így számolt be: „Három vagy négy éves lehettem, s a zongora lábánál hevertem a padlón. Akkor ért az első és legmélyebb zenei benyomás. Később megtudtam, hogy Mozart F-dúr szonátája volt a kompozíció. Nem hiszem, hogy azzá a muzsikussá lehettem volna, aki vagyok, vagy hogy egyáltalán muzsikussá lettem volna, ha akkor egy népszerű slágert játszanak a szüleim.”

Kodály 3 és 10 éves kora között az Észak-Magyarországon levő Galántán élt szüleivel, innen valók a népdal emlékei. Galánta cigány muzsikusai a 18-19. század fordulóján messze földön híresek voltak, az ő dallamaikból született meg később zenekari műve, a Galántai táncok. A család 1892 tavaszán Nagyszombatra költözött, mely fontos szellemi központ volt akkoriban, iskolaváros, érseki székhely. Kodály több hangszeren játszott, de csak hegedülni tanult tanártól. Otthoni zenéléskor brácsázott is, ha a kamarazene úgy kívánta, csellózni tanult, mert a diák-vonósnégyesből hiányzott a legmélyebb hangszer, ha kellett, dobolt is. Kivételes zenei érzékét mutatja, hogy amikor az egyik kamaradarab csellószáma elveszett, azt Kodály emlékezetből leírta. Amikor Bécsből a kotta megérkezett, meglepetten látták, hogy szinte alig van különbség a fejből leírt és a nyomtatott partitúra között.

Első kompozíciók

Kodály első kompozíciói 1895-1896 tájáról valók: zongoradarabok, mise-részletek, két Ave Maria és egy férfikari Stabat mater. Első nyilvános fellépése 1898 februárjában, a gimnázium farsangi mulatságán volt, ahol az iskolai zenekar bemutatta Kodály Nyitányát, a fiatal szerző csellón játszott, a dobszólót is ő adta, mert a dobos fiú nem tudott elég ritmikusan ütni.

A fővárosban 1896-ban járt először, a milleniumi kiállításra vitték a szülei. Mély benyomást tettek rá a kiállítás falusi házai, a különböző vidékek viseletébe öltözött alakok, és a berendezési tárgyak. A kiállítás egyik házában egy falitábla keltette fel a figyelmét, egy ballada fél tucat különféle dallammal, Vikár Béla gyűjtötte őket, aki felismerte, hogy szükséges a dallamok rögzítése. A fonográfot is ő alkalmazta először a magyar népdalok gyűjtésére, később az ő módszerét követte Kodály és Bartók is.

A Zeneakadémián

Kodály már gimnazista kora óta  muzsikusnak készült, és 1895-től lakója lett a tudósképzés fellegvárának számító Eötvös Kollégiumnak. A kollégium gazdag könyvtára és nagyszerű tanári gárdája minden lehetőséget megadott hallgatóinak a legmagasabb szintű tudományos ismeretek megszerzésére, a főváros szellemi életének egyik központja volt. A diáktársainak emlékezései szerint Kodály fullánkos humora friss színt vitt a kollégium mindennapi életébe. 1902-1904 között a kollégium „házi szerzője” lett, ő írta a kísérő zenét a farsangi előadásokhoz, kabarékhoz, paródiákhoz. Kodályt a Zeneakadémián a bajor Koessler tanította a zeneszerzésre, estéit többnyire hangversenyen vagy az Operában töltötte. Budapesti hangversenyen 1905. június 20-án hangzott el Kodály-mű először, az akadémiai zeneszerző növendékek évi vizsgakoncertjén. Zenei tanulmányaival egyidejűleg nyelv- és irodalomtudományi súdiumokat is folytatott. A magyar népdal strófaszerkezete címmel nyújtotta be bölcsészdoktori disszertációját. A Nemzeti Múzeumban tanulmányozta az Edison-féle fonográffal viaszhengerre felvett népdalanyagot, s ezzel teljesen új ismeretekhez jutott. Disszertációja egy tudományos életmű első fejezete, és a magyar zene megújulásának inspirálója volt.

Koessler tanítványai a Zeneakadémián, Kodály balról a 2. az álló sorban

Vonzódás a természethez

A hegyek iránti rajongását már egyetemi diáktársai is felismerték. Tanítványa, Szabolcsi Bence zenetörténész írta Kodály természetszeretetéről: „Közte és a hegyvidék közt titkos és szoros összefüggések, mély rokonsági szálak szövődtek; Kodály és egész élete, egész műve a szabad levegőhöz, a földhöz, a tájhoz, de főleg a hegyekhez kapcsolódott. Én úgy éreztem, hogy a hegyeken keresztül fogom őt valaha megérteni, őt, a mindenkinél titokzatosabbat, kiismerhetetlenebbet és varázslószerűbbet. Úgy is neveztük néhányan, a „hegyi varázsló.”

Házasság, barátság

1905 februárjában ismerte meg Gruber Henrikné Schlesinger Emmát, a zenében jártas, roppant művelt asszonyt, aki a kor híres művészei számára szalont tartott fenn otthonában. Emma nagy hatással volt kortársaira, nála gyűltek össze a századelő legjobb magyar muzsikusai. Emmát Kodály tanította zeneszerzésre, közben a tanárból lassan szerelmes férfi lett, s öt év ismertség után Emma feleségül ment Kodályhoz. Bartók Béla nászajándéka az op. 9. Vázlatok zongorára ciklus „Emmának és Zoltánnak” ajánlott 3. darabja volt. A bölcs asszony mindig segítette Kodály zeneszerzői, tudományos és pedagógiai tevékenységét.

Kodály első felesége, Schlesinger Emma

A Gruber-Szalonban ismerkedett meg a két zeneszerző, Bartók és Kodály, kezdetben Emma asszony tartotta szóval a két zárkózott, hallgatag férfit, de szép lassan életre szóló barátság szövődött a két, merőben különböző emberi-művészi habitusú nagy muzsikus között. Közös programjuk volt a magyar zeneszerzés megújítása.

Népdalgyűjtés

Kodály 1905 nyarán indult első népdalgyűjtő útjára a Csallóközbe. Embereket énekeltetett az utcán, a kocsmában és hallgatta az arató leányok dalait. 70 éves koráig járta a falvakat, s rögzített több, mint ötezer dallamot. Jelentős részüket Magyarország peremvidékein, hegyek közé zárt, a külvilággal alig érintkező apró településeken. Kodály első publikációja az általa lejegyzett tizenöt dal volt, a Magyar Néprajzi Társaság Etnographia című folyóiratának 1905. decemberi számában jelent meg. A gyűjtés első művészi eredménye a Magyar népdalok énekhangra és zongorára 20 dala, fele Bartók, fele Kodály zongorakíséretével. Kodálynak ettől fogva életre szóló programja lett a népzene tudományos kutatása és művészi-zeneszerzői kiaknázása. Kodály a gyűjtő útjai során megismerte a századelő paraszti tömegeinek mérhetetlen nyomorát, ez a tapasztalás roppant szociális érzékenységet fejlesztett ki benne. Első nagyobb szabású kompozíciója 1906 őszén készült el, ez volt a Nyári este. A mű egy-egy drámai pillanatban felizzó gyengéd zenei képsor, vallomás Kodály természetélményeiről, kerete szabadon kezelt szonátaforma.

Bartók és Kodály

Zeneakadémiai tanár

Kodály 1906 decemberétől 1907 júliusáig Bécsben, majd Párizsban tanult ösztöndíjasként. Berlinben az egyetemi könyvtárban tanulmányozta a külföldi népdalkiadványokat, a zeneművészeti főiskolán pedig a zeneelmélet tanításának szabadabb elvű módszerét. Párizsban alaposan tanulmányozta Debussyt, zeneszerző kortársai közül ő az egyetlen, akitől Kodály ösztönzést kapott.

1907 tavaszán nyílt meg a Zeneakadémia új palotája Budapesten, Liszt Ferencről nevezték el, a szobra díszíti az épület homlokzatát, az épület előtti tér is az ő nevét viseli. Az épület a szecessziós építészet egyik igen szép példája, az aulában Róth Miksa gyönyörű mozaikjai láthatók. A Zeneakadémia új zeneelmélet tanára Kodály Zoltán lett, ekkor indult el hat évtizedes zenepedagógiai tevékenysége. Először a muzsikus-utánpótlás nevelésével foglalkozott. 1908 őszétől zeneszerzést is tanított, az osztályából került ki az új magyar zeneszerzés számos kiválósága, előadóművészek, zenetudósok, mint Doráti Antal és Szabolcsi Bence. Zeneszerzés tanáraként az volt a célja, hogy növendékei sok munkával maguk találjanak rá a legjobb megoldásokra. Az európai zene nagy évszázadai képezték a tananyagot Palestrinától Brahmsig.

Első szerzői est

1910. március 17-én Kodály első szerzői estjén az új hangszeres termése volt műsoron. A később Kilenc zongoradarab címen ismertté vált sorozatot és a Szonáta gordonkára és zongorára zongoraszólamát Bartók játszotta, aki hangversenyező pályafutása során mindvégig Kodály műveinek lelkes tolmácsolója volt.

Javarészt zeneakadémiai növendékekből álló kvartett vállalta az ifjú zeneszerző szerzői estjén a fellépést. Kodály a kvartettnek köszönhette első nemzetközi fesztiválsikerét is 1910 májusában, a Zürichben rendezett zenei ünnepen. 1911-től lassan megismerte Kodály nevét Európa. Berlinben, Párizsban, Hollandia városaiban, Londonban játszották kamaraműveit, zongoradarabjait. Az ország kiváló muzsikusai 1911-ben megalapították az Új Magyar Zene Egyesületet, látva a kortárs zene helyzetét, s azt, hogy a magyar zenei élet mennyire elmaradt Európa nagy zenei centrumaitól. Azonban a támogatás és érdeklődés hiányában az egyesület csak néhány hangversenyt tudott szervezni. A népzenegyűjtő Kodály legtermékenyebb évei ezek, 1914-ig kétezernél több dallamot jegyzett fel, jelentős részüket fonográffal is felvette. A nagy munkában részt vett a felesége is.

Magyar Népzene Tára

1913-ban Bartók és Kodály elérkezettnek érezte az időt a magyar népzenei anyag teljes, tudományos kiadására. Közös beadványuk Az új egyetemes népdalgyűjtemény tervezete címet viselte. „Tervünk: a magyar népdalok és népzeneművek lehetőségig teljes, szigorúan kritikai, pontos kiadása, egy monumentális, magyar Corpus Misicae Popularis szerkesztése.” – írta Kodály. A Magyar Népzene Tára első kötete a terv megfogalmazása után csaknem négy évtizeddel később jelent meg.

A háború idején

1914 nyarán az I. világháború kitörésének híre Svájcban érte a Kodály házaspárt, viszontagságos hazatérésük közben írta meg a Duó hegedűre és gordonkára (op. 7) című darabot, a hegedű és a gordonka zenés párbeszédét. A következő évben Szólószonátát írt gordonkára (op. 8). Századunk zeneszerzői közül Kodály fedezte fel a gordonkát, mint szólóhangszert. A Szólószonáta a mai napig is a gordonkások zenei-technikai érettségének próbaköve. Kodályt nem hívták be katonai szolgálatra, de az „Önkéntes Őrsereg tagjaként heti egy szolgálatot teljesített. Bartók és Kodály 1916-ban megbízást kapott a hadügyminisztériumtól katonadalok gyűjtésére a kaszárnyákban. Természetesen népdalokat gyűjtöttek a katonáktól. Néhány dalt kettejük feldolgozásában, 1918 januárjában, Bécsben, úgynevezett háborús hangversenyen mutattak be., bár a dalok inkább vallottak a katonák békevágyáról, mint harci szelleméről. Kodály 1917-től elkezdte zenekritikai tevékenységét, bámulatos tökéllyel sűrítette néhány mondatba egy-egy zenei esemény lényegét. 1918-ban fejezte be II. vonósnégyesét (op. 10)

Kodályt 1918 őszén kinevezték az átszervezett Zeneművészeti Főiskola aligazgatójává, Bartók Bélával és Dohnányi Ernővel együtt meghívták őket a kulturális kormányzat zenei tanácsadó testületébe. 1919. március 21-én megalakult Tanácsköztársaság idején Kodály a helyén maradt, ebben a nehéz időszakban ügyelt arra, hogy a diktatúra a Zeneművészeti Főiskolán ne okozzon kárt. 1919 őszén Bartók az emigráció gondolatával foglalkozott, Dohnányit eltávolították a főiskola éléről, Kodály ellen pedig fegyelmi vizsgálatot indítottak, hazafiatlansággal vádolták, és azzal, hogy súlyos bűnöket követett el a Tanácsköztársaság szolgálatában. A főiskola tanári karából évekre kirekesztették, csak 1921 őszén foglalhatta el újra a régi helyét.

A világsiker felé

Épp a megpróbáltatások idején írta Kodály a derűt sugárzó Vonós szerenádját két hegedűre és brácsára (op. 12), kamarazenei termésének záró darabja ez a különleges hangszer-összeállítású darab, melyről Bartók lelkes beszámolókat küldött külföldi lapoknak. Lassú tétele egy szerelmespár évődő párbeszéde hangszeres nyelvre lefordítva. 1920 tavaszán a bécsi Universal Edition képviselője felkereste Kodályt és szerződést kötött vele életmű-kiadásra. Felmérhetetlen jelentősége volt annak, hogy Kodály asztalfiókjában lapuló művei a 20-as évek kezdetétől sorozatosan megjelenhettek.

Psalmus Hungaricus

1923-ban ünnepelte 50. születésnapját a három település (Pest, Buda, Óbuda) egyesítéséből kialakított modern magyar főváros, Budapest. Hangverseny köszöntötte az eseményt, először hangzott el a Psalmus Hungaricus, szövege a bibliai Dávid király 55. zsoltárának 16. századi veretes magyar fordítása. A kantáta monumentális történelmi tabló, drámai sűrítése múltnak és jelennek, magyar és általános emberi életérzésnek. A mű a magyar történelem zenébe megformált reflexiója, de magára ismerhet benne minden elnyomott nép is. A Psalmus Hungaricusnak a budapesti bemutatón olyan sikere volt, amiben Kodály-mű addig még nem részesült. 1926 nyarán az Új Zene Nemzetközi Társaság zürichi fesztiváljának megnyitó díszhangversenye meghozta Kodálynak a világhírt. Ezt követő két évben sok zenekar adta elő a művet Európában és a tengeren túlon is. A Psalmus ritka kivételek közé tartozik, repertoárdarabbá vált, s szilárd helyét őrzi mindmáig. Kodályt 1927-től szólították a karmesteri dobogóra, alkotásait Magyarországon kívül leginkább Angliában vezényelte leggyakrabban.

Háry János és a Székely fonó

Sok színpadi mű terve fordult meg Kodály kezében, míg végül a Háry Jánost dolgozta fel daljátékká az Operaház számára. A napóleoni háborúk idején játszódó történet paraszti főszereplője ősz fejjel eleveníti fel kalandos hőstetteit. A történet II. Ferenc császár uralkodása alatt Nagyabonyban, a burkus határon, a bécsi Burgban és Majlandban (Milánóban) játszódik. Az énekszámok forrásai magyar népdalok. Kodály jellegzetes humorának és mélyről fakadó lírájának foglalata a Háry János-szvit, amely 1927-től az egész világot bejárta. A darab jelentősége elsősorban abban áll, hogy általa a magyar népdal bekerült a magyar színházakba.

Kodály zenei témáit mélyen áthatotta a magyar népzene szerkezeti sajátossága és szelleme, de közvetlen is hatással volt zeneszerzői munkájára a sok ezer népdal, melyet ő és Bartók gyűjtött. Népdalfeldolgozás-sorozata Magyar népzene címen jelent meg, a dalokból zenés daljátékot állított össze Székely fonó címmel. 22 népdal és népballada, a magyar népzene legszebb dalai adják a mű gerincét. Az egyik legszebb dala az A csitári hegyek alatt, melyet 1914-ben gyűjtött Alsócsitárban. A Székelyfonót 1932. április 24-én mutatták be az Operaházban. Kodály a húszas évek elején nem egy szerzői estjét Budapest legnagyobb mozijában rendezte, s nem volt kifogása az ellen, hogy kabaréban adták elő a zenéjét.

 

<param name= allowFullScreen value= true />
<param name= allowscriptaccess value= always />
</object>

Zene az iskolában

1924 decemberében, a Psalmus Hungaricus második budapesti előadásának idején éppen javították az orgonát a hangverseny helyszínén, ezért Kodály gyermekkarral erősítette meg a nőikar szólamait. Ennek a véletlennek köszönhetően találkozott először iskolával a saját diákévei után. Ekkor figyelt fel arra, hogy a fiatalok a maguk mulattatására silányságokat énekelnek. Ekkor látott hozzá nagyszabású pedagógiai programja kidolgozásához. Alaposan felforgatta a zeneelmélet-összhangzattan megcsontosodott tanmenetét, bevezette a Párizsban megismert szolfézst, dallamokat diktált, súlyt helyezett a hallásfejlesztésre. Első gyermekkarait 1925 áprilisában mutatták be Kodály népdalestjén. Magyarországon eddig nem ismert gyermekhangok varázslatos hangzása rabul ejtette a közönséget. Kodály ettől fogva sorozatban írta kórusműveit. Kodály virágzó kóruskultúrát kívánt létrehozni Magyarországon, ahol igen kevés volt a zeneértő, zeneszerető ember, és ahonnan a jelentős muzsikusok tömegesen vándoroltak ki. 1929-ben szövegezte meg programját, mely szerint az iskolában úgy kell tanítani az éneket és a zenét, hogy ne gyötrelem, hanem élmény legyen a tanulók számára. Sokszor egyetlen élmény egész életre megnyitja a fiatal lelket a zenének, ezt az élmény nem lehet a véletlenre bízni, ezt megszerezni az iskola kötelessége. Az eszközöket és a módszereket fokozatosan munkálták ki Kodály és tanítványai.

Kórusművészete

Kodály kórusművészetének két forrása volt: a magyar népdal és a reneszánsz énekkari hagyománya, elsősorban a Palestrina-stílusnak nevezett vokális polifónia. Új módon alkalmazta a reneszánsz madrigál-irodalom zenei képalkotását. A gyermekkórusai a falvakban megismert népi játékdalok, valamint a katolikus egyházi év jeles ünnepnapjaihoz fűződő énekek nyomán készültek. Arturo Toscanini 1930 tavaszán, első budapesti látogatásakor elbűvölve hallgatta egy középiskolai leánykar énekét, ezt követően százszámra alakultak meg a diák-kórusok városokban és falvakban, megszületett az Éneklő Ifjúság mozgalom. Nagyszabású férfi- és vegyes karainak hatására átalakult a felnőttek kórusmozgalma is. A Mátrai képek, a Molnár Anna, és a Jézus és a kufárok megmutatta, hogy milyen művészi magaslatokra érhet el egy amatőr kórus is, ha elfogadja Kodály kéznyújtását.

>

Iskolai használatra 1937-ben adta közre Bicinia Hungarica sorozatának első füzetét. A 180 apró kórustételt tartalmazó négykötetes ciklus nagyrészt magyar népdalokat dolgoz föl két szólamra, valamint az Ural hegység táján élő, a magyarsággal rokon népek dalait. Az első füzet utószavában hívta fel a tanárok figyelmét először a szolfézs fontosságára.

Táncok

A kamarazenék zárótételeiben Kodály fontos formaalkotó szerepet szánt a magyar néptánc kemény ritmusainak. Erdélyben gyűjtött népi dallamokból 1927-ben készült el, s hangzott el először a Marosszéki táncok eredeti zongoraváltozata, kiszenekarra hangszerelt formája pedig 1930-ban. Kodály 1933-ban fejezte be a Budapesti Filharmóniai Társaság megalakulásának 80. évfordulójára szánt Galántai táncokat. A 18-19. század fordulóján messze földön híres galántai cigány-muzsikusok dallamait Bécsben nyomtatták ki az 1800-as évek elején. Kodály, aki gyermekkorát Galántán töltötte, csak 1927-ben ismerte meg, s formálta zenekari alkotássá. A Galántai táncok a Psalmushoz hasonlóan a világ nagyzenekarainak repertoárdarabja lett. Gyermektáncok címmel zongorát tanuló fiataloknak készített sorozatot 1945-ben. Kodály ritkán írt zenét megrendelésre, de elvállalta az Állami Népi Együttes bemutatkozó műsorára egy mű megírását, ez volt a Kállai kettős, 1951-ben mutatták be.

Kodály-művek a templomban

1936-ban Buda töröktől való felszabadításának 250. évfordulójára Kodály ünnepi oratóriumot, Te Deumot komponált, a mű teljes címe: Budavári Te Deum. Kodály a dallamanyagába beleszőtte a magyarok szabadságvágyát kifejező Rákóczi-indulót. Misetételeket mát tizenévesen is írt Kodály, de végigkomponált misét csak 1942 táján. Csendes misét írt orgonára a kórust nélkülöző szertartásra. A II. világháború legsúlyosabb, legnehezebb időszakában énekkari szólamokat is írt hozzá, Missa brevis címen adták elő az Operaház viszonylag biztonságos alsó ruhatárában, 1945. február első napjaiban, miközben még tartott Budapest ostroma.

A tudós

Bartók Béla 1940-es emigrációja után Kodály vette át a Magyar Tudományos Akadémián folyó munkálatokat, sajtó alá rendezte a nagy magyar népdalkiadványt, rendszerezte a több tízezernyi dallamot. Ő ismerte fel az ötfokú hangsor, a kompozícióban is előszeretettel alkalmazott pentatónia jelentőségét a magyar népzenében. A zenefolklórt történelmi képződményként kutatta, észrevette, hogy a magyar zene mennyi elpusztult emlékét őrzi meg ajkán a nép. Ez a zenetörténeti szemlélet jellemzi a Magyar népzene című összefoglaló munkáját. Legendás memóriája nagy teljesítményű számítógépként működött. Kodály a népzenekutatók több generációját nevelte föl, irányításával vált a magyar népzenekutatás nemzetközileg elismert zenetudományos ágazattá. A Magyar Tudományos Akadémia 1943-ban választotta levelező tagjává, s Kodály népzenekutató csoportot hozott létre az akadémia keretein belül. A Magyar Népzene Tára gyermekjátékokat tartalmazó első kötete 1951-ben jelent meg. Életében öt hatalmas kötete készült el ennek a monumentális sorozatnak.

A Chicagói Szimfonikusok ünnepi hangversenyciklusukhoz új művek megírására kérték fel többek között Kodály Zoltán is, erre az alkalomra készült a Concerto. Az amerikai emigrációba induló Bartók vitte magával a partitúrát 1940. október 12-én. A bemutatóra 1941. február 6-án került sor. A Concerto népdalt nem tartalmaz, de a régi magyar népzene ötfokú hangsoraira épül.

„Tanár Úr”

Így szólították Kodály Zoltánt élete végéig. Hatvanadik születésnapján, 1942-ben álló esztendeig tartott az ünnepléssorozat országszerte, a háború kellős közepén a humanista értékek őrzőjét látták benne. Egy évvel később adta közre egykori kedves tanítványa – Ádám Jenő – Kodály útmutatásainak megfelelően, a Módszeres énektanítás a relatív szolmizáció alapján című könyvét. Gyakorlati alkalmazására már csak a háború után kerülhetett sor. Kodály nem szonátákat írt, hanem iskolai énektankönyveket és énekgyakorlatokat, mert a kóruskultúra fejlődése önmagában nem elegendő, az óvodának játékosan, az iskolának pedig már módszeresen kell a zene szeretetére és megértésére nevelni a gyerekeket. A zenei műalkotások befogadására szolgáló rendszer elég rugalmas, a néptáncnak helyet kell biztosítani az iskolai testnevelésben, hiszen a zene és a testmozgás ősi kapcsolatai a civilizációban erősen meglazultak. A szolmizálás a zene befogadásának az eszköze, végcélnak sosem szabad tekinteni. Kodály a zene rendszeres gyakorlását tartotta a legfontosabbnak. Nagy nehézségek közepette Kecskeméten, Kodály szülővárosában alakult meg az első ének-zenei általános iskola, melynek tantervében mindennap szerepelt az Ének óra. A Kodály-módszer kivételes eredményei hamarosan megmutatkoztak, és nemcsak a zene területén, a diákok valamennyi tantárgyban jobban teljesítettek az átlagnál. 1964 nyarán a Zenei Nevelés Nemzetközi Társasága konferenciáján az egész világ zenepedagógusai csodájára jártak a Kodály-módszer eredményeinek. Méltán választották Kodályt a Társaság díszelnökévé.

Kodály iskolások gyűrűjében

Kodály tengernyi munkát végzett el egymaga, korszerű zenekultúrát, zenetudományt, pedagógiát teremtett, s életművében – századunkban egyedülálló módon – egyesült a zenei alkotás, a kutatás és a tanítás. Többnyire ellenszélben dolgozott, hivatalos támogatás nélkül, különféle hivatalokkal perlekedve, tömérdek alattomos támadás érte a látszatra törékeny, de roppant erős embert, aki egyébként rendszeresen sportolt.

1945 után elnökévé választotta a Magyar Tudományos Akadémia, ő állt a Művészeti Tanács és a Zeneművészeti Főiskola élén is. Minden funkcióját nagyon komolyan vette. A kommunista hatalomátvétel után, 1949-től feladatai megcsappantak. A magyar függetlenség és szabadság történelmi példázatát írta meg a Zrinyi szózata című hatalmas kórusművében, 1955 decemberében volt a bemutatója, szinte jeladás volt ez az 1956-os októberi forradalomhoz.

Kodály két házassága

Kodály csaknem 48 éven át legendásan szép házasságban élt első feleségével, Emma asszonnyal, akinek szellemét, műveltségét, humanizmusát mindenki tisztelte, 1958-ban hunyt el. A gyászév letelte után, 1959-ben ismét házasságot kötött Kodály, második felesége, Péczely Sarolta ebben az időben a Zeneművészeti Főiskola másodéves növendéke volt. Kodály ötéves kora óta ismerte őt. Sárika valósággal bearanyozta Kodály utolsó éveit, szeretettel és nagy tisztelettel fogadta a sok-sok barátot a Kodály-otthonban, Brittent, Menuhint, Stokowskit és a többieket.

Kodály második feleségével, Péczely Saroltával

Nemzedékek munkáját végezte el

Kodály dolgozott élete utolsó percéig, 1967. március 6-án hunyt el. Temetése valóságos gyásznappá vált, tízezrek zarándokoltak el a Magyar Tudományos Akadémia aulájába a ravatalához. Hűséges tanítványa, a világhírű zenetudós, Szabolcsi Bence így búcsúztatta: „Szálfa dőlt ki közülünk, utolsó a nagy szálfák közt, utolsó óriása annak a nemzedéknek, amely a századforduló idején és az utána következő évtizedekben megváltoztatta Magyarország szellemi arculatát. Amit vállalt, nem kevesebb volt, mint Magyarország újjáteremtése zenében. Nemzedékek tudatát formálta újjá, nemzedékeknek adott hitet, bizalmat és távlatot, életcélt és meggyőződést. Az életnek azt a klasszikus teljességét, amelyet a magyar nép költészetében és zenéjében fedezett fel, művein és tanításain át sugározta egész környezetére, minden tanítványára és tanítvány volt minden magyar költő, művész és muzsikus, minden alkotó szellem, tanítványa volt egész Magyarország.”

1975-ben alakult meg a Nemzetközi Kodály Társaság és még ebben az évben nyílt meg szülővárosában, Kecskeméten a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet. Kétévente nyáron tartják a nemzetközi Kodály Szemináriumot, melyhez Nemzetközi Kórustábor és fesztivál csatlakozik. 1977-ben alakult meg a Magyar Kodály Társaság, amely a teljes életmű minél alaposabb megismerését szolgálja, nemzetközi tudományos konferenciáin a világ tekintélyes tudósai vesznek részt. Kodály egykori otthonában, a nevét viselő téren, 1989-ben nyílt meg a Kodály Zoltán Emlékmúzeum.

Források:
Breuer János: Kodály Zoltán. Budapest: Mágus, 1999. (A világ legnagyobb zeneszerzői)

Képek:
Kodály Zoltán
Koessler tanítványai
Schlesinger Emma
Bartók és Kodály
Bicinia Hungarica
Kodály iskolások gyűrűjében
Kodály Péczely Saroltával

Tovább a kategóriában: « ADVENT 140 éve született ADY ENDRE »

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
lib [KUKAC] ke [PONT] hu • kvtkozi [KUKAC] ke [PONT] hu (könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás