facebook youtube rss
2018. február 17. | 23.00

80 éves Szabó István filmrendező

Szabó István a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Oscar- és Kossuth-díjas filmrendező, 1938. február 18-án született Budapesten. A magyar filmművészet európai hatású és rangú alkotója, a Mephisto című filmje 1982-ben Oscar-díjat kapott.

Szabó István Budapesten született, de hat éves koráig Tatabányán élt. Apja, id. Szabó István orvos volt, anyja, Vita Mária Edit kórházban dolgozott. 1944-ben az apát egy budai kórházba helyezték át, és betegség következtében 1945 áprilisában meghalt. Szabó István középiskolai tanulmányait az budai Toldy Ferenc Gimnáziumban végezte. Gyermekkorában sokáig orvos akart lenni, de 16 évesen már filmrendezői álmai voltak. 1956-ban érettségizett, és első próbálkozására felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, filmrendezői szakra.

Máriássy Félix osztályába járt, Makk Károly volt a tanársegéd, több osztálytársa is később elismert rendező lett, Elek Judit, Gábor Pál, Huszárik Zoltán. A főiskolán 1961-ben végzett, a Koncert című vizsgafilmje egy nemzetközi filmfesztiválon díjat is nyert. Ugyanebben az évben megnősült, felesége Gyürey Vera.

Hatvanas évek

Szabó István a Híradó és Dokumentumfilmgyárban asszisztensként dolgozott Nemeskürty István mellett. A Balázs Béla Filmstúdióban készültek első filmjei. A Variációk egy témára a háború témáját dolgozta fel három különböző stílusú és hangvételű etűdben, Tárgyilagosan, Döbbenten, Sikoltásként címen. Már rövidfilmjeivel is feltűnést keltett. Ezt követte a franciásan könnyed, érzelmes Te című rövidfilm, Esztergályos Cecília főszereplésével. Az alkotás a IV. Magyar Rövidfilmszemle I. díját és a Tours-i Filmfesztivál nagydíját nyerte el.

Már pályájának elindulásakor a lengyel és a francia filmművészet új hullámának hatására kibontakozó magyar „új hullám” egyik vezéregyénisége lett. Művészi fejlődését döntően befolyásolták François Truffaut és Jean-Luc Godard filmjei, majd később Ingmar Bergman alkotásai. Kezdetben saját nemzedéke, később Kelet-Közép-Európa közelmúltjának és jelenének politikai és morális problémái kerültek művei középpontjába.

Az első játékfilmek

1962-től a Hunnia Filmgyárban dolgozott. Szabó István rendkívül fiatalon és saját forgatókönyv alapján elkészíthette első nagyjátékfilmjét, az Álmodozások korát, majd ennek sikere után az Apa és a Szerelmesfilm című műveit. Ezekben az alkotásokban a saját ifjúsága és nemzedéke meghatározó élményeit dolgozta fel, mindhárom önéletrajzú ihletettségű film. A főhős – Bálint András – a háborút gyermekként, az 1956-os forradalmat kamaszként élte át.

Az Álmodozások kora a 60-as évek elején indult nemzedék útkereséséről szól. A beilleszkedés, az emberi kapcsolatok, az önmeghatározás nehézségeit ábrázolja egyéni látásmóddal, lírai, helyenként önirónikus stílusban. Az epizódok, híradórészletek sorából, motívumszerű ismétlődéséből bontakozik ki a történet, a megértését a főhős hangján előadott kommentárok segítik, narrátor vagy belső monológ formájában.

Az Apa című film az apa nélkül felnőtt nemzedék eszmélését, orientációs zavarát helyezi az ábrázolás középpontjába. Az apa helyét kitöltő képzelt fantáziaképek változásai Jancsi felnőtté válását és a kor változását egyaránt jelzik. A történet végén, egyetemistaként, János már szembe tud nézni helyzetével és megérti, hogy az idealizált apa-kép helyett saját erejére kell támaszkodnia.

A Szerelmesfilm Szabó István első színes játékfilmje, az előzőknél érzelmesebb, erősebben emlékképekre épülő történet. A főhős, Jancsi első külföldi útja, néhány hetes látogatása az 1956-ban Franciaországba kivándorolt Katánál, akivel együtt töltötte gyermek- és kamaszkorát. A film egy gyerekkori szerelem késői lezárulásáról, egy illúziókból táplálkozó szerelemről, és az ideológiák által megosztott világban az emberi kapcsolatok elszakadásának lírai elmeséléséről szól. Ez a film zárja Szabó István a saját nemzedékét középpontba állító alkotások sorát, mintegy trilógiát alkotva.

Hetvenes évek

1971-ben kisfilmsorozatot készített, melynek első darabja, az Álom a házról, az oberhauseni rövidfilm-fesztivál egyik díját is elhozta. Ez a „tizenkét perces lírai, szürrealista látomás egy kis önálló remekmű volt, egy előtanulmány a következő játékfilmjéhez.

A Tűzoltó utca 25. szürrealista stílusban előadott, nemzedékeket átfogó családtörténet. A film helyszíne egy áporodott levegőjű, kopottas pesti bérház, hősei a ház lakói. „Házunk a múlt egy darabja – írja Szabó István a film mottójában –, az emberek, akik itt laknak, a múlt emlékeinek szövevényében élnek, életük legnagyobb döntéseit a háborús évek követelték tőlük, s emberségük, magatartásuk döntő próbái elé is akkor álltak.” A film képi világa a hősök érzelmi, tudati vagy tudatalatti világát jeleníti meg. A történések az álmok, víziók, képzettársítások mentén, időn és téren átlépve kapcsolódnak egymáshoz, egységes látomást alkotnak.

A Budapesti mesék 1976-ban készült el. A film története szerint a háború után néhány ember egy messzi városba akar eljutni. Találnak egy villamost, nagy nehezen sínre állítják, húzva-tolva elindulnak vele. Mind többen csatlakoznak hozzájuk, különböző természeti és lelki akadályokat kell leküzdeniük, és egy hajnalon meglátják távolról a várost, s a többi villamost is, ahogy haladnak minden irányból a város felé. Ez a parabola, példázat, jelképes elbeszélés többféle értelmezési lehetőséget kínál. A történetet értelmezték az 1945 utáni magyar történelemről vagy az emberi lélek történetéről szóló példázatnak, illetve egy sajátos Mózes-történetként is.

Az 1979-ben készült Bizalom című film fordulópont a rendező pályáján. A stílusváltást az operatőr személye is jelzi, ekkor kezdődött a hosszú távú együttműködés Koltai Lajos operatőrrel. Ez az első olyan játékfilm, melynek filmnovelláját Szabó István nem egymaga írta, a másik szerző Szántó Erika. A film egy asszonyról és egy férfiról szól, akiket a háború összehoz és a háború vége elválaszt. Budapest ostroma idején családjukat elhagyva, rövid időre kénytelenek összeköltözni. A film kettejük kapcsolatát, szerelmük kibontakozását, érzelmi világuk változását, a kitárulkozás és a gyanakvó bezárkózás hullámzásait mutatja be. A történet egy külvárosi kislakás szűk szobájában, 1944. november és 1945. február közötti időszakban zajlik. A két-szereplős kamaradrámában a korábbi filmeknél jóval hangsúlyosabb szerepet kap a színészi játék.

1980-as évek

A Mephisto magyar–német–osztrák koprodukcióban készült nagyjátékfilm, de lényegében az Objektív Stúdió kivitelezésében, Szabó István megszokott stábjával és Koltai Lajos operatőri munkájával. A film jeleneteit Budapesten, – az akkor még – Kelet- és Nyugat-Berlinben, Hamburgban és Párizsban vették fel. Klaus Mann azonos című regénye nyomán a forgatókönyvet Dobai Péterrel közösen írta a rendező. Szabó István a címszerepre Klaus Maria Brandauer osztrák színészt kérte fel, akinek alakítása nagyban hozzájárult a mű sikeréhez. A történet Németországban játszódik, az 1920-as évektől kezdődik és a nemzetiszocializmus uralomra jutásának idején folytatódik. Központi alakja Hendrik Höfgen, a színész, aki kiteljesíteni, érvényesíteni akarja tehetségét, ezért hajlandó megalkudni a hatalommal, de végül kénytelen ráébredni, hogy megalázták, tehetségét kihasználták. Ez az első magyar nagyjátékfilm, mely Oscar-díjat kapott 1982-ben.

A Redl ezredes szintén koprodukció, és az előző történelmi filmhez hasonlóan, nagy lélegzetvételű, gazdag kiállítású vállalkozás. Egy egyszerű vasutas család gyermekéből az Osztrák-Magyar Monarchia kémelhárítási főnökévé emelkedett katonatiszt életútját és tragédiáját mutatja be az I. világháború előtti időkben. Redl a császár odaadó híve, olyan ember, akit egyetlen vágy hajt, megfelelni minden szempontból a legmagasabb elvárások szerint, ezért útja a mindennapi árulásokon át vezet felfelé, a film az azonosságtudat zavarát ábrázolja.

Szabó István trilógiává szélesítette a hatalom és a hozzá kényszeresen alkalmazkodó egyén drámáit. A Hanussen története az első világháború végén kezdődik, Klaus Schneider szakaszvezető fejsérülést szenved, s a frontkórházban felfigyelnek különleges hipnotizáló képességére, és szeretnék ezt a gyógyításban felhasználni. Nowotny kapitány azonban a varieték csillogó világát kínálja számára, előbb Bécsben tűnnek fel, ahol Hanussen néven lép fel, majd Berlinbe megy. Itt már nemcsak hipnotizőri fellépéseivel arat sikereket, hanem látnokként is viselkedik. Nem tudni pontosan, hogy ebből mennyi a szerencse, vagy a szélhámosság. A náci propagandafőnök kihasználja Hanussent, egy ideig mintha sikerülne kézben tartania sorsát, kibúvókat találnia, de közben állandó bizonytalanságban él, mert érzi a veszélyt, és elkerülhetetlen a tragikus vég.

1983 nyarán Szabó István a párizsi operában megrendezte Richard Wagner Tannhäuser című operáját. Ebből az élményből született későbbi filmje, a Találkozás Vénusszal alapötlete.

Az 1990-es évek

1993-ban Lipcsében az operaház megnyitásának 300. évfordulója alkalmából színpadra állította a Borisz Godunovot, majd Bécsben Verdi Trubadúr című operáját. Itthon A vámpír árnyéka című drámát rendezte a Madách Színházban, valamint Eötvös Péter Három nővér című operáját az Operaházban.

A Találkozás Vénusszal szintén koprodukcióban készült, a forgatókönyvet a rendező Michael Hirst-tel közösen írta. Témája a párizsi Opera Európában tartandó operaelőadás, illetve annak előkészítése. A különböző országokból érkezett huszonöt művész, szakember mindegyike önálló egyéniség. Az egyéni konfliktusokról és más akadályozó tényezőkről a magyar vendégkarmester igyekszik nem tudomást venni. Közben beleszeret az ünnepelt énekesnőbe, és végül felvállalja a helyzetet. Irányításával létrejön egy felszabadult és sikeres művészeti alkotás, a Tannhäuser bemutatója. A film természetesen nem csak egy operaelőadás létrejöttének története, a közös alkotás modelljeként is értelmezhető. Az 1980-as évek történelmi filmtrilógiájához képest a film oldottabb hangvételével tűnik ki Szabó István filmjei közül. A Mephisto világsikerével megnyílt az út, hogy – mint itt a Karint alakító Glenn Close – a Szabó István-filmek főszerepét is világhírű sztárok alakítsák.

Az Édes Emma, drága Böbe a rendszerváltás idején, annak hatása alatt és arra adott első reakcióként született alkotás. Több szempontból ellentétes az előző filmmel és a korábbi alkotásaival. A változások kárvallottjainak talajvesztését, útkeresését vázolja fel. Itt a korabeli hétköznapok hőseiről, a vidékről érkezett, fővárosi pedagógusszálláson lakó, fölöslegessé vált két orosz szakos tanárnőről, kilátástalan helyzetükről, a kisszerű és félelmekkel terhelt tantestületről szól a történet. A korabeli magyar valóság egy szeletéről adott képet Szabó István.

Hét év szünet után következett a Napfény íze, magyar-osztrák-kanadai-német koprodukcióban. Forgatókönyvét a rendező Israel Horovitz-cal közösen írta. A történelmi témájú film száz évet fog át, és egy magyar zsidó család (Sonnenschein) három nemzedékének történetét mutatja be a filmes családregény. Középpontjában a drámai, történelmi eseményeket átélő zsidó család sorsának alakulása áll, a felemelkedés, a bukás, a kudarc, a szerelem és a küzdelem. A főszereplő Ralph Finnes. A film nem az asszimilációról, hanem az azonosságválságról szól. Az alkotást Szabó István pályájának összegzéseként is emlegették.

Filmek 2000-től

A Szembesítés német–brit-osztrák-francia koprodukcióban készült filmdráma, mely Ronald Harwood Taking sides című színdarabjának filmváltozata. A darabot magyarul A karmester címmel játszották. Középpontban ismét a művész alakja, az embertelen hatalommal való együttműködés felelősségének kérdése áll. A Csodálatos Júlia egy vígjáték, magyar-kanadai-angol koprodukció. Somerset Maugham műve alapján készült a forgatókönyv. Főszerepeket Jeremy Irons és Anette Bening játszotta, aki ezért az alakításért Golden Globe legjobb színésznői díjat kapott. A Rokonok teljes egészében magyar produkció, Móricz regényének a jelen társadalmi folyamataira is utalásokat rejtő feldolgozása. Főszerepekben: Csányi Sándor, Tóth Ildikó és Eperjes Károly.

Az ajtó magyar-német koprodukció, Szabó Magda önéletrajzi ihletésű regénye alapján a forgatókönyvet Vészits Andrea és Szabó István írta. Főszerepekben Helen Mirren, Oscar-díjas és kétszeres Golden Globe-díjas brit színésznő és Martina Gedeck német színésznő látható. Magda, az írónő bejárónőt keres, megismeri Emerencet, a meglehetősen öntörvényű, nyers asszonyt. A házvezetőnő és a ház asszonyának apránként kibontakozó és sokszor viharos kapcsolatának megrendítően szép története. A kezdetben egymás iránt érzett gyanakvás és közöny helyét, lassanként átveszi az elfogadás és a bizalom. Ahogy Emerencről leválik a ridegség máza, úgy tárul ki egyre jobban a közöttük lévő ajtó. A film két, szigorú elvek szerint élő asszony portréja. Különös szépségű film az emberi tartásról, a titkokról, az egymás iránti megbecsülésről és szeretetről.

Szabó István 2014 óta a Nemzet Művésze.

 

Források:
Karcsai Kulcsár István: Szabó István. Budapest: Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum: NPI, 1977. (Filmbarátok kiskönyvtára)
Zalán Vince (szerk.): Magyar filmrendező portrék. Budapest: Osiris Kiadó, 2004. (Osiris könyvtár)

Képek:
Szabó István

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
(könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás