facebook youtube rss
2018. március 14. | 23.00

Egry József

 

Egry József Kossuth-díjas festő és grafikus, 1883. március 15-én született Zalaújlakon. A magyar modern festészet egyik legeredetibb hangvételű, drámai erejű képviselője.

Szegény napszámos szülők gyermekeként született Egry József. Az 1890-es évek elején Budapestre költözött a család, ahol megtapasztalták a nyomorúságos életet. A fiatal Egry rajzkészsége és a festészet iránti vonzódása már ekkor megmutatkozott. Az 1897-98-as tanévben kimaradt a polgári iskola negyedik osztályából, mert mindenféle alkalmi munkával ő is hozzájárult a család megélhetéséhez.

Festészeti tanulmányait Korcsek Jánosnál kezdte 1902-ben, majd Münchenben folytatta. 1905-ben Lyka Károly segítségével Párizsba utazott, a Julian Akadémia esti rajztanfolyamát látogatta, és a modern festői törekvéseket tanulmányozta. 1906-1908 között a Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly és Szinyei Merse Pál tanítványa volt. 1907-ben a Menhely előtt című képével állami ösztöndíjat nyert. Egy alkalommal a főiskola engedélye nélkül küldte be képeit a Könyves Kálmán Szalon Ifjúsági kiállítására, ezért az ösztöndíját megvonták, így ezután kimaradt a főiskoláról. 1909-ben több művész gyűjteményes kiállításán vett részt a Művészházban. Korai művei naturalisztikus plein air tanulmányok, de hatott rá a szecesszió is. 1912-ben egy műpártoló barát segítségével tanulmányúton járt Belgiumban.

A fiatal Egry József

Az első világháború idején

1915-ben segédszolgálatosként behívták katonának Nagykanizsára. Súlyosan megbetegedett és hónapokra a badacsonyi hadikórházba került. Lábadozóként a Balaton-élmény mellett magánéletében is sorsdöntő találkozást hozott a badacsonyi tartózkodás, megismerkedett Vízkeletyné Pauler Juliskával, aki önkéntes ápolónőként tevékenykedett a kórházban. Hamarosan elvált a férjétől, és 1918-ban összeházasodott Egry Józseffel. Betegszabadsága alatt a Képzőművészeti Szabadiskolában tanított Kernstokkal, Rippl-Rónaival, Vedres Márkkal együtt. Derkovitscsal való ismeretsége is erre az időre tehető. 1918-tól feleségével Keszthelyen éltek, a nyarakat a badacsonytomaji présházban töltötték. Egész életére a Balaton lett az állandó lakhelye. Számtalan változatban és napszakban festette a Balatont Keszthelyen, Badacsonyban, majd Badacsonytomajban.

 

 

A Balaton

Az 1920-as évektől kezdve Egrynek csaknem kizárólagos témája a Balaton lett, ekkor kezdett a fény átalakító erejével foglalkozni. Először az expresszionizmus formanyelvén fejezte ki magát, expresszionista szimbolikával közeledett a napkultuszhoz. Olaj-pasztell vegyes technikát fejlesztett ki, hogy a fényköri jelenségekhez alkalmas testtelen felületekkel dolgozhasson. Egyéni stílust teremtett. Sohasem a puszta tájélmény vagy impresszionista plein air volt az ihletője, hanem mindvégig a kozmikussá fokozódó szabadságvágy, a végtelen tér élménye motiválta. A háborút járt, tragédiát látó művész a balatoni viharokba, naplementékbe vetítette belső drámáját. (Fények a Balatonon, Lemenő nap, Tűz). A természet és az ember örök viszonya, együvé tartozása, egymással szemben állása – ez vált művészetének fő problémájává.

Fények a Balatonon

A Balaton világa, a tó víztükre párás fényeivel, a part, a nádas és a környező dombok élményt és motívumot jelentettek a számára. A delelő nap és a szivárvány fénye, a víztükröt felforraló nyár és a viharfelhőket elhessegető feszes égbolt fénye jelent meg képein, melyek átalakították festészetét, egyéni hangjának stílusalakító tényezőjévé váltak. A föld, a fa, a ház, a víz és a nap nemcsak mint motívum, nemcsak mint jelenség szerepelnek a képein, hanem egy kozmikus világérzés vetületeként is. A balatoni térben megjelenő alakok eggyé válnak a tájjal, de otthon vannak benne az Egry által megfestett bibliai alakok, például Keresztelő Szent János és Szent Kristóf is. A balatoni táj lágy színű dombjai, az öböl karéjos ívei tiszta szerkezetű képeinek alapelemeivé váltak, de mindenekfölött a fény az, ami a képek formateremtő erejét adja.

Visszhang

Egry új stílusú balatoni képeit először a Nemzeti Szalon 1922-es kiállításán, majd a következő évben a bécsi Belvederében mutathatta be. Néhány jelentős műkritikus – Kállai Ernő, Fülep Lajos, Elek Artúr – figyelt csak fel új hangvételű műveire. Az 1924-ben alakult Képzőművészek Új Társasága kiállításain rendszeresen szerepelt, és még abban az évben Ernst-díjat kapott. 1926-ban Berlinben és Drezdában rendezett kiállításainak elismerő visszhangja után Magyarországon rendezett tárlatai felkeltették iránta az érdeklődést, és Szinyei-tájképdíjat kapott. 1927-ben a Képzőművészek Új Társasága (KUT) elnökség tagjává választották.

Harmincas évek

Egryék 1930-tól a teleket Budapesten, egy bérelt lakásban töltötték. Egry tüdőbajának a súlyosbodása miatt gyógykezelés céljából először Tátrafüredre, 1930-ban és 1938-ban pedig Itáliába utaztak, részben baráti segítséggel, részben az eladott badacsonyi szőlő árából. A Taormina, a Nervi, az Isola Bella, és a Taorminai hegyek között című alkotásai ezekről az utakról származtak. Az ott látott erős fények megszilárdították elképzeléseit. Az 1930-as évektől kezdve egyre több szerző – Genthon István, Keresztury Dezső, és Lyka Károly – méltatta tanulmányban, illetve könyvben Egrynek, a „Balaton festőjének” művészetét. 1938-ban a Képzőművészek Új Társasága (KUT) elnökévé választották. Sikeres kiállításai a Fränkel Szalonban 1936-ban, a bécsi Neumann und Salzer Galerie-ben, majd 1939-ben az Ernst Múzeumban növelték tisztelőinek és gyűjtőinek a táborát.

Formanyelve

Egry formanyelve teljesen egyéni, nem köthető egyik irányzathoz sem. Művészetében megőrizte az impresszionisták fényimádatát, a plein air frissességét és az expresszív drámaiságot. Sajátos mondanivalója tolmácsolására sajátos technikát teremtett, művészetében a grafikus és a festői elemek együtt élnek. E sajátos technikájú (olajpasztell festésű) képei szuggesztív látomásban egyesítik az embert és a természetet (Szegény halászok, Visszhang, Vitorlaigazító). Számos képe található a Magyar Nemzeti Galériában, a pécsi és keszthelyi múzeumban, valamint magángyűjteményekben. E művek között több önarckép is található.

Utolsó festménye az Aranykapu

1944-ben Egryék pesti lakást bombatalálat érte, mintegy hetven képe és rajza pusztult el. A felszabadulás után állami nagydíjat nyert, 1948-ban pedig az elsők között kapta meg a Kossuth-díjat. 1951-ben halt meg a Badacsonyban, a badacsonytomaji temetőben nyugszik. Sírját a Borsos Miklós Vízrenéző című domborműve díszíti.

Források:
Farkas Zoltán: Egry. 2. bőv. kiad. Budapest: Corvina Kiadó, 1969. (A művészet kiskönyvtára)
Zádor Anna, Genthon István (főszerk.): Művészeti lexikon 1. köt. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1975.
Száz szép kép

Képek:
Balatoni naplemente
A fiatal Egry József
Fények a Balatonon
Visszhang
Aranykapu

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
lib [KUKAC] ke [PONT] hu • kvtkozi [KUKAC] ke [PONT] hu (könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás