facebook youtube rss
2018. április 17. | 23.00

190 éve született Zsolnay Vilmos

Zsolnay Vilmos, a magyar kerámiaipar és a hazai iparművészet zseniális személyisége, 1828. április 19-én született Pécsen. Életpályáját sok küzdelem, számtalan jelentős eredmény, fáradhatatlan kísérletek, hazai és nemzetközi sikerek jellemezték. Pécs főterének sarkán ma is áll egykori áruházának épülete. Zsolnay Vilmos szellemiséget és kultúrát hozott létre, mely a mai napig formát ölt termékeiben.

Család

Zsolnay Vilmos édesapja Zsolnay Miklós kereskedő, édesanyja Ballay Teréz volt, házasságukból hét gyermek született, Vilmos volt a második. A fiatal Zsolnay Vilmos festőművész szeretett volna lenni, de már tizennégy éves korában beállt tanoncnak apja üzletébe. Bécsben végezte a politechnikumot, majd néhány évig itt dolgozott egy kereskedőcégnél, ezután nagyobb körutat tett Csehországban és Németországban, ahol kereskedőházaknál folytatta a tapasztalatszerzést.

Zsolnay Vilmos 1853 nyarán kötött házasságot Bell Terézzel, három gyermekük született, Teréz, Júlia és Miklós. 1858-ban házat vásárolt a Király utcában, az alsó szinten üzletet alakított ki, mely széles választékkal szolgált a vásárlóközönségnek. Ezen az épületen ma is olvasható a Bazár felirat.1957-től, a grazi kereskedelmi iskola elvégzése után apjának állandó segítőtársa lett.

Zsolnay Vilmos

Első Pécsi Cement, Chamott és Tűzálló-agyagárúk Gyára

Bátyjától, Zsolnay Ignáctól, 1864-ben vette át a tönk szélén álló Kőedény és Terracotta gyárat, amelyet évtizedek munkájával világhírűvé tett. 1868-tól indult el hódító útjára az „Első Pécsi Cement, Chamott és Tűzálló-agyagárúk Gyára”. Zsolnay Vilmos nemcsak edényeket, építészeti díszeket gyártott, hanem a kerámiaipar valamennyi ágával foglalkozott, igazodva a kereslethez. Az 1868. évi angliai útjának tapasztalatai és az 1873. évi bécsi világkiállításon elért sikerek erősítették meg abban, hogy a díszmű és luxusáru-gyártás irányába forduljon, versenyre keljen korának vezető cégeivel. A bécsi elismerést követően az uralkodó Ferenc József-renddel tüntette ki Zsolnay Vilmost.

Épületkerámiák és porcelánfajanszok

Az 1870-es évek végére indult be az épületkerámia termékek gyártása. Zsolnay alkotótehetségének újabb bizonyítékaként az új pirogránit – mely fagyálló, színesen is díszíthető építészeti kerámiaanyag – tartósabbnak és időállóbbnak bizonyult a terrakottánál. Saját kísérleteivel olyan alapanyagokat, mázakat kísérletezett ki, amelyekhez hasonlót csak az élenjáró angol, francia és német porcelángyárak voltak képesek előállítani. 1874-78 között a magas tüzű zománctechnikát dolgozta ki, mely a „porcelánfajansz néven vált ismertté és az 1878. évi párizsi világkiállításon elnyerte a nagydíjat, és Zsolnay Vilmost a francia Becsületrenddel tüntették ki. Ezt követően világszerte megnövekedett a kereslet a Zsolnay termékek iránt.

Zsolnay porcelánfajansz

1872-től az igazgatói munkát is maga Zsolnay Vilmos látta el. A gyár alkalmazottjai mellett két leánya, Teréz és Júlia végezte a tervezői feladatokat, fia Miklós pedig a kereskedelmi feladatokat látta el, később az építész, iparművész tervező és geológus vejei is a gyárban dolgoztak.

1880-as évek

Zsolnay Vilmos a Bazár vezetését, műkertészetét, bányaművelési és egyéb ipari vállalkozásait is fenntartotta 1880-as évek kezdetéig, hogy tőkét teremtsen a folyamatos fejlesztéshez. 1880-tól továbbfejlesztette színes lágyporcelán máztechnikáját, 1885-1891 között pedig az olajfestmény és a freskó hatású kerámia festmények technikáját dolgozta ki. 1885 után önálló egység lett a csőgyár, majd a kályhagyár, az építészeti kerámiagyár, 1895-től pedig az elektrotechnikai cikkeket, szigetelőket gyártó porcelángyár.

Pirogránit

1890-1900 években elkezdték azoknak az időtálló pirogránit építészeti kerámiáknak az előállítását, amelyeket a legkiválóbb építészekkel együttműködve szállítottak több jelentős magyarországi beruházásokhoz – többek között a Mátyás–templom, az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Állami Földtani Intézet, a Nagyvásárcsarnok, a kecskeméti Városháza, az Országház és a Műcsarnok építkezéseihez.

Mátyás-templom kerámiái

Zsolnay Vilmos időszakában a gyári technológia a kor kerámiaművészetét meghatározó tendenciákat követte, ugyanakkor egyéni és jellegzetes módon, rendkívüli formagazdagsággal, színességgel, fantáziával. A kora legjelesebb bécsi és magyar építészeivel való személyes együttműködéssel Zsolnay Vilmos az építészeti kerámia területén is különleges teljesítményt tudott nyújtani. Az 1880-as évektől jelentős magán- és középületek egész sorának teljes, egyedi kerámia öltözékét készítette el.

Eosin

Zsolnay Vilmos alkotómunkásságának legjelentősebb eredménye az eosin feltalálása volt 1885-1886 körül amelynek kísérleteit 1891-től folytatta, kezdetben Petrik Lajos és dr. Wartha Vince kémikusokkal együttműködve. 1893-ban üzemszerűen kezdik használni a fémesen fénylő eosin-technikát a szecessziós stílusú kerámiák bevonataként. Zsolnay Vilmos

1900. március 23-án halt meg tüdőgyulladásban. Hamvai a gyára szomszédságában épített mauzóleumban nyugszanak, amelyet a gyár termékei díszítenek. Halála után fia, Zsolnay Miklós lett a tulajdonos. A század első évtizedében a gyár kiteljesedett, nemzetközi művészeti és gazdasági sikerei csúcsára ért. A legjelentősebb díjakkal ismerték el a szecesszió és a korai art deco stílusában készült alkotásokat, melyeket hivatásos tervezők és meghívott vendégművészek terveztek és képzett kézműves gárda kivitelezett. Ezt az időszakot a Zsolnay Vilmos által kidolgozott máztechnika, az eosin fantázianéven ismert színváltó fém-lüszter mázak jellemzik, melyek a luxus enteriőrök díszítő elemeivé váltak.

Zsolnay eosin

Zsolnay gyár a 20. században

A magyarországi építkezések általános fellendülése következtében a 20. század elején a Zsolnay gyár termelésében az építészeti kerámia meghatározó ágazat lett, az egyedileg tervezett, luxus kivitelezésű megbízatások mellett Budapesten csempe- és szaniterárú gyárat is létesítettek. 1919-1948 közötti időszakban a gyárat közös családi vállalkozásban Zsolnay Vilmos leszármazottai, a harmadik, negyedik, sőt ötödik generáció tagjai vezették, és gyökeresen megváltozott körülmények között kellett dolgozniuk. 1910-1914 környékén háttérbe szorult a művészi díszmű gyártása. A korabeli infrastruktúra fejlesztési igényeinek megfelelően az építészeti kerámia, a kályha, a cső- és szigetelőgyártás játszotta a főszerepet. 1914-1918-as években a háború, az elszegényedés és a nyersanyag források elvesztése miatt a mindennapi használatra alkalmas porcelángyártást alkalmazták. Az I. világháború következményeként az Osztrák-Magyar Monarchia megszűnt, a történelmi Magyarország területeinek kétharmada új államalakulatokhoz került, így a Zsolnay gyár is elvesztette nemzetközi kapcsolatait, piacait, saját nyersanyagforrásait. Szembe kellett nézni az iparművészet világszerte bekövetkező feladatváltozásával, az ipari porcelángyártás mellett az asztali edénygyártás lett meghatározó tevékenysége. Porcelángyárrá alakult át, és porcelánból készítette a dísztárgyait is. Áttértek a sorozatgyártásra, de a porcelánra adaptált eosin technikával és mázalatti festéssel változatlanul készültek exkluzív modellek is.1923-tól elkezdték az étkezési porcelánedények gyártását, és tíz év múlva újra versenyképessé vált a gyár.

Államosítás után

Az 1948-ban bekövetkezett államosítás után létrejött a Pécsi Zsolnay Nemzeti Vállalat. Öt évig teljesen szünetelt a művészi tervező munka, míg az üzemen kívül helyezett épületeket felújították, az áramellátást és más ipari fejlesztéseket elvégeztek. A vállalat egy ideig csak ipari porcelánokat gyártott. 1953-ban újra megindult a használati edény és díszmű porcelán gyártása, majd 1955-ben újraindult a kályha- és épület kerámia-gyártás. A hagyomány és az egykor magasra tett mérce azonban a diktatúra enyhülése után ösztönzően hatott a gyár éltére, a korszerű művészeti szemlélet viszonylagos szabadságot élvezett, így megjelent a Zsolnay gyár műhelyeiben is.

Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt.

A rendszerváltás után Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zárt Részvénytársasággá szerveződött, széles választékban állít elő kerámia termékeket. A gyár jelenleg is Pécsett működik; területén a 2010-es Európa kulturális fővárosa évad részeként új városrészt alakítottak ki Zsolnay Kulturális Negyed néven.

Zsolnay Kulturális Negyed


Források:
Katona Imre: Zsolnay Vilmos. Budapest: Gondolat, 1977. (Szemtől szembe)
http://www.zsolnay.hu/

Képek:
Zsolnay váza
Zsolnay Vilmos
Zsolnay porcelánfajansz
Mátyás-templom kerámiái
Zsolnay eosin
Zsolnay Kulturális Negyed

 

 

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
lib [KUKAC] ke [PONT] hu • kvtkozi [KUKAC] ke [PONT] hu (könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás