facebook youtube rss
2018. máj. 05. | 23.00

225 éve született Johannes Brahms

Johannes Brahms német zeneszerző és zongoraművész, a 19. századi német zene kimagasló alkotója, zenészcsaládba született Hamburgban, de élete legnagyobb részét Bécsben töltötte. Kortársai kiváló zongoristának ismerték el, azonban sokáig nem méltányolták eléggé alkotói munkásságát. A késői német romantika képviselője, a bécsi klasszikusok formai hagyományainak folytatója volt, tökéletesen ötvözte a romantikus kifejezést a klasszikus szerkezettel. Az operán kívül minden formának a mestere volt.

Johannes Brahms 1833. május 7-én született Hamburg bordély negyedében. Apja, Johann Jakob Brahms, több hangszeren is játszott, 1826-ban települt a városba, Johannes volt a második gyermeke. Anyja, Johanna Henrike Christiane Nissen, tizenhét évvel volt idősebb az apánál. Brahms először apjától tanult hegedülni és zongorázni, majd hét éves korától járt zongoratanárhoz, rögtön megmutatkozott alkotói tehetsége.

A fiatal Brahms

Családja elszegényedése miatt már tizenhárom éves korában a kikötői negyed kocsmáiban játszott élelemért meg némi bérért. A prostituáltak világa, a közönséges környezet egész életére nyomot hagyott benne. Tizenhét éves korában megismerkedett az emigrációba kényszerült Reményi Ede magyar hegedűművésszel, aki Görgey Artúr hegedűse volt. Brahms Reményi zongorakísérője lett, 1852 elején közös hangversenykörútra indultak. A magyar hegedűművész által került közel a magyar és a cigány zenéhez. Brahms magyaros dallamokat jegyzett fel útja során, ezeket a közismert és népszerű Magyar táncokon kívül számos más művében is feldolgozta. A huszonegy darabból álló zenei csokor 1852 és 1869 között született. Huszonegy magyar táncából a legnépszerűbb, a legközismertebb és a legtöbbet játszott az V. Magyar tánc.

A körútja során megismerkedett Joachim Józseffel, aki első hegedűsként a hannoveri királynál szolgált. Joachimnak nagyon tetszett Brahms zongorajátéka, és a zongorára írt esz-moll scherzója, ezért ajánlólevelet adott neki Liszt Ferenchez. Weimarban szívélyesen fogadta Reményit és Brahmsot Liszt Ferenc, azonban a találkozás kudarccal végződött. A legenda szerint ugyanis Brahms elaludt, amikor Liszt bemutatta neki a frissen komponált b-moll szonátáját, Reményi pedig megszakította az együttműködést vele. Joachim és Brahms viszont életre szóló barátságot kötött.

A fiatal Brahms

Joachim Düsseldorfban Robert és Clara Schumann figyelmébe is beajánlotta Brahmsot, akiket lenyűgözött a játéka, és támogatták zenei pályáját. A fiatal Brahmsot gyengéd érzelmek fűzték a nála tizennégy évvel idősebb Clarához. Később, idősebb korában is az asszony hű barátja és levelezőtársa maradt. Bahms nem térhetett vissza Hamburgba, mivel apja elvárta, hogy megálljon a saját lábán, ezért 1862-től Bécsbe költözött és itt élt élete végéig. Brahms szerette a bécsi keringő-király Johann Strauss zenéjét.

Az érett Brahms

Brahms az ötvenes években alkotta meg első nagyobb szabású művét, az I. (d-moll) zongoraversenyt. A mű az ősbemutatóján megbukott, csak később fedezték fel a zene értékeit, s így a mű is csak idővel nyerte el a neki járó elismertséget. A Német requiem című művén több mint egy évtizedig dolgozott, s 1868-ban mutatták be. A héttételes kompozícióban a főszerepet a kórus játssza, Brahms nem a hagyományos latin nyelvű gyászmise szövegét dolgozta fel, hanem zsoltárok és más vallásos szövegek német fordítását.

A Változatok egy Haydn témára 1873-ban született, nem sokkal az 1. szimfónia előtt, ily módon a Haydn-variációk a szimfóniák előtanulmányának is tekinthetők. Az 1. szimfóniáját még fiatalon, alig húszévesen kezdte el komponálni, az első vázlatokat 1854-ben vetette papírra, ezt követően azonban megakadt a munkában, mert nyomasztotta a „Beethoven után szimfóniát írni…” érzés. Félre is tette ezt a szimfóniatervet, és csak 1876-ra fejezte be. A 2. szimfónia igen rövid idő alatt készült el, a mű romantikus szellemben idézi fel a Mozart-szimfóniák szellemiségét, pasztorális nyugalma Brahms kevés napfényes alkotása közé tartozik. A 3. szimfóniáját 1883-ban már markáns, vérbeli romantikus tartalommal látta el. Az utolsó, 4. szimfóniája két évvel később készült el, az utókor szerint ez Brahms legértékesebb szimfóniája, férfias pátosz és erő lengi át az egész alkotást. A progresszív zenét játszó Yes rockegyüttes 1971-es Fragile című lemezén feldolgozta a szimfónia egy részletét, a Cans and Brahms című rövidke számban, a hangszerelés Rick Wakeman munkája. Brahms négy szimfóniáját az utókor a „Négy evangéliumként emlegeti.

A cambridgei egyetem 1876-ban felajánlotta Brahmsnak a díszdoktori címet, az avatás azonban elmaradt, mert Brahms nem vállalkozott a tengeri útra. Néhány év múlva, 1879-ben a boroszlói (ma Wrocław) egyetemnek írta az Akadémiai ünnepi nyitányt, mely díszdoktorává választotta. A nyitányba beleszőtt régi német diákdalokat is, köztük a nálunk is ismert Gaudeamus igitur kezdetűt. Később szülővárosa, Hamburg díszpolgárává választották. 1896-ban, Clara Schumann halálára írt Négy komoly ének Brahms hattyúdala volt. 1897. április 3-án hunyt el, halálát valószínűleg májrák okozta, apja is ebben halt meg. 1897. április 6-án temették el a bécsi Zentralfriedhof temetőbe, Beethoven és Schumann sírja mellé.

Művészete

Brahms művészete költőiségének alapvonásaiban éppúgy vérbelien romantikus, mint Liszté vagy Wagneré, mondanivalóját azonban klasszikus és kiegyensúlyozott formaművészetével fejezte ki, egész életművében az egyetemességet kereste. Brahms művészete a klasszikus formaideál továbbfejlesztése egy olyan korban, amelyben a tartalom és a forma közötti egyensúly ingadozik. Arra törekedett, hogy a romantikus zene dallami, harmóniai, formai újításait a régi klasszikus hagyományokkal összhangba hozza. Brahms dallamvilága gyökereiben a német népművészetre támaszkodik, műveinek súlypontján népi hangot üt meg. Brahmsot közeli kapcsolatok fűzték az akkori magyar zenei élethez. Több ízben hangversenyezett Pesten, sok magyar barátja volt. Műveit nagymértékben áthatja a verbunkos muzsika dallam- és formavilága. Az ízig-vérig magyaros műfajt egészen magáévá tette, mintegy anyanyelvi szinten művelte.

 

Források:
Brockhaus Riemann zenei lexikon. 1. köt. Budapest: Zeneműkiadó Vállalat, 1983.
Irodalmi Rádió
Schonberg, H.C.: Nagy zeneszerzők élete. Budapest: Európa Kiadó, 1998.

Képek:
Brahms
A fiatal Brahms

Közérdekű

Kapcsolat

Cím:
Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtár
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Postacím: 7401 Kaposvár Pf.: 16.

Telefon:
82/505-936 – Olvasószolgálat, információ
82/505-934 – Kiss Gábor könyvtárigazgató
82/505-800/1307 m. vagy 1308 m. könyvtárközi kölcsönzés
82/505-935 – Fax

E-mail:
(könyvtárközi kölcsönzés)

facebook youtube rss

Megközelíthetőség

Írjon nekünk!

© 2018 Kaposvári Egyetem • Egyetemi Könyvtár. Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat

0
megosztás