90 éve született SZÁSZ ENDRE
Montag, den 04. Januar 2016 um 00:00 Uhr
There are no translations available.

Mesterségbeli tudását, sajátos, csak rá jellemző festői technikáját a boszorkányos jelzővel illették. Öntörvényű, szuverén, szabad ember és alkotó volt. Életművét tekintve joggal állíthatjuk, hogy varázsló volt a mesterség megújításában, a művészet társadalmi hivatásának értelmezésében. A gondolatok és érzelmek képi megfogalmazásában maradandót alkotott. Művészi rangra emelte a könyvillusztrációt, stílust teremtett. Birtokában volt mindazoknak az eszközöknek, amelyek a képi kifejezés szolgálatába állíthatók, a briliáns rajztudás, a játékos színhasználat és a grafikai eszköztár. Akkor és úgy teremtett képi világot, ahogy éppen pillanatnyi lelkiállapota meghatározta, ugyanakkor tudatos művész is volt, sok mindent megélt, és mindig megőrizte a tanulságokat, életének próbatételei és sikerei hasznára váltak. Szeretett élni, szertelenül, bohémen, örömökben és élvezetekben dúskálva, és ezt sohasem titkolta.

 

Gyermekkor

1926. január 7-én született Csíkszeredán, Erdélyben, gyermekkorát is ott töltötte, a családi legendárium szerint már négyéves korában elkezdett rajzolni. Apja, Szász Béla, művelt, európai gondolkodású, sebészorvosként végzett, de hivatását nem tudta gyakorolni egy kézsérülés miatt. Anyja, Susenka Erzsébet Csallóközből származott, később a családja Kaposvárra került. Szász Endre így mesél gyermekkori élményeiről a Tejút című könyvében: „Erdőjáró gyerek voltam, négyéves koromban órákig el tudtam üldögélni egy gyökér előtt, amely kilátszott a földből. Fél naphosszat bámultam egy tölgyfát, amelynek izgalmas formái voltak. Lassan megfogalmazódott bennem keresőösztönöm iránya – egy kifejezéskészlet elemeit gyűjtögettem, a szókincsemet alapoztam meg, a raktáramat, amelynek birtokában már „fejből” meg tudok festeni bármit, nem föltétlenül szükségletem a modell.”

Szász Endre kisgyermekként

„Gyereknek is olyan fúró-faragó voltam, katonásdit sem játszottam együtt a többiekkel, inkább megfaragtam hársból a hadi repülőgépek minden létező típusát, a hátratolható üvegablak is fából készült rajtuk, mozgott valamennyi alkatrészük, tökéletes apró másolatok voltak.” Szász Endre spártai nevelést kapott, mivel a szülei féltek, hogy mint egykét, el fogják kényeztetni. A harmincas években többször is átköltöztek Magyarországra, Kaposvárra. Apja alkoholista lett és fiatalon meghalt. Szász Endre így emlékszik vissza kamaszkorára: „Apám azt kérdezte: megőrültél, levesért akarsz dolgozni? Azt mondta: ha festő leszel, leveszem a kezem rólad. Megkérdeztem: el is költözhetek akkor? Azt felelete: el is költözhetsz akár. Gondolta: a tékozló fiú megéhezik egyszer s hazajön. Én megértettem apám érveit, de csak azért sem lettem éhes. Tizennégy éves koromtól önállóan éltem és megéltem. Tizenöt esztendősen már kiállításom volt Marosvásárhelyen, s minden dolgomat eladtam. Kénytelenül, mivel nekem, szüleimet elhagyónak, ösztöndíjat nem szavaztak, s valamiből járnom kellett gimnáziumba. Albérletet kellett vennem, bebútoroznom úgy-ahogy, és még fizetnem az iskolát. Szerencsére kitűnő mestereim voltak a tanáraim közt, mint Molter Károly. Támogatott Kós Károly és László Gyula.” (Szász Endre: Tejút)

Szász Endre szüleivel

A gimnáziumot jó esze ellenére nehezen végezte el. A kolozsváriból eltanácsolták, majd Gyergyószentmiklósra került, végül a tanulmányait Marosvásárhelyen fejezte be. A 2. világháborút Csíkszeredán, a nagybátyjánál, Szász Gergő polgármesternél töltötte. A háború után visszatért Magyarországra, és 1946-ban felvették a Képzőművészeti Főiskolára, Szőnyi István, Bernáth Aurél és Barcsay Jenő voltak a tanárai. A merev politikai légkört azonban nem tudta sokáig elviselni, ezért 1949-ben otthagyta a főiskolát.

Könyvillusztrációk

Közvetlenül a háború után pályára került képzőművészek között hamar kitűnt Szász Endre. 1950-ben koholt vádak alapján, fegyverrejtegetésért tíz évre ítélték, de egy év múlva kiszabadult. A Dekorációs Nemzeti Vállalatnál helyezkedett el. 1951-ben egy magas rangú kínai vezető látogatásakor feladatba kapta, hogy a Puskin mozi különtermének falát freskószerűen körbe kell festenie. A téma: Petőfi és Puskin barátsága, ami abszurd, hiszen nem is egy korban éltek. Hat nap megfeszített munka után el is készült egy-két barátjának segítségével. A freskón Petőfi és Puskin koccint egymás egészségére egy szüreti mulatságon. A termet 1956-ban szétlőtték, így ez a freskó nem maradt fenn az utókor számára.
A legenda szerint a Hungária Kávéházban behozták az asztalához a kiadóból a készülő könyveket és néhány óra múlva már vitték is vissza a kész illusztrációkkal együtt. Tollrajzok és rézkarcok után rátalált a saját stílusához legjobban illő hidegtű-technikára. Tíz év alatt közel 600 kötetet illusztrált. Mindig Villon- és Omar Khajjam illusztrációkra emlékezett vissza a legszívesebben.

Soha olyan jó illusztrátorok nem dolgoztak a magyar könyvkiadásnak, mint Ferenczy Béni, Reich Károly, Würtz Ádám, Kass János és Szász Endre.

Villon

Omár Khajjam: Rubáiját

A legnagyobb sikerét a X. századi perzsa költő könyvének a magyarra fordított kiadásához készített rajzokkal érte el. A British Museum 1964-ben nagyszabású kiállítást rendezett, Öt évszázad könyvművészete címmel. A XX. századot összesen harminc kötet képviselte, közülük az egyik a Szász Endre 135 rézkarcával illusztrált Omár Khajjam-könyv volt. A hatvanas évek alkotó és vezető értelmisége felfigyelt rá, méltányolta, elfogadta és befogadta őt.
Az 1960-as években több külföldi ajánlatot is kapott, az egyiket egy kuvaiti emírtől, aki a palotáját szerette volna kifestetni Szász Endrével, a másikat egy olasz gépgyárostól, aki a tengerparti szállodáiba szeretett volna falfestményeket festetni, de nem engedték ki.

könyvillusztráció

Festmények, naptárak

A hatvanas években a Filmgyárban dolgozott díszlettervező-dekoratőrként, ekkor kezdett el festeni. 1965-ben Munkácsy-díjat kapott. A Lipcsei Nemzetközi Könyvillusztrátori Kiállításon Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év című kötetéhez készített illusztrációiért aranyéremmel tüntették ki. Itthoni közismertséget az 1968-ban készült MEDICOR-naptár és az 1969-es első televíziós szereplése hozta meg számára. A nagy példányszámban kiadott naptárainak a lapját olyan becsben tartották az emberek, hogy az adott hónap eltelte után kivágták és reprodukcióként bekeretezve, üveg alá téve a falra akasztották, akiknek nem volt elég pénzük, hogy az eredetit megvegyék. A címlappal együtt tizenhárom, külön-külön jelentéssel bíró mű, olyan, mint egy regény, egymásra épülnek a fejezetei. Az 1975-ös naptár ugyanannak a női arcnak a változatai, egyetlen női arc metamorfózisai, az egyes hónapok képviselői jellegzetes tulajdonsággal (gőg, mértéktelenség, harag, bátorság) vannak felruházva. Művész- és értelmiségi körökből baráti bizalom övezte, kiállításait például Darvas Iván, Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán nyitották meg.

Szász Endre-naptár egyik lapja

Egri csillagok látványtervei

A tervek elkészítésére a film rendezője, Várkonyi Zoltán kérte fel Szász Endrét. Egy három mondatos szerepet is kapott, ő volt Tiziano, aki a pápa portréját festi, miközben a magyarok küldöttsége megérkezik. Szász kulturált, intelligens, felkészült, lelkiismeretes embernek ismerte meg a rendezőt, aki szeretett üvöltözni, de közben gondoskodott munkatársairól. Szász lassacskán afféle ötletműhelyt állított föl maga körül fiatal munkatársakkal, akik a pitykegombtól a szultáni sátorig mindennel foglalkoztak Szász Endre kifogyhatatlan ötletei nyomán. Általában éjszakánként dolgozott, megfestett négy-öt cinemascope méretű képet. „Szász ontotta a képeket, „beporoztuk” egymás fantáziáját és ő szülte a virágokat.” – írja Várkonyi Zoltán az Egri Csillagok könyv bevezetőjében. Szász Endre kénytelen-kelletlen megtanult lovagolni a film készítésének idején, hogy bejárhassa a hatalmas területet az építés kánikulai heteiben. A forgatás alatt mindketten beleszerettek az Egri csillagokba. A díszlettervező különös képalkotó fantáziája is inspirálta a rendező képzeletét, így jött létre ez a nagyformátumú, látványos produkció.Egyébként Szász Endre legnagyobb filmélménye a Patyomkin páncélos és a Szállnak a darvak című filmek voltak.

 

Az Egri csillagok egyik látványterve

Éjszakai országúton

Az Egyetemi Színpad a hatvanas években szellemi műhelyként működött, írók, költők, zenészek, képzőművészek jártak oda. Kiállítások, koncertek, színházi előadások, filmvetítések várták az érdeklődőket. Az Omega együttes és Szász Endre itt találkoztak először. Beszélgetéseik során kiderült, hogy hasonlóképpen gondolkodnak a művészetről, a művek és közönség kapcsolatáról. Egyetértettek abban, hogy érdemes ötvözni a társművészeteket, mert így teljesebb lehet a befogadó élménye. Az Omega harmadik lemezének, az Éjszakai országúton (1970) borítóját Szász Endre tervezte. A Kép egy fekete-arany látomás volt, egy különleges, sárkányos jármű. A lemez nagy siker lett, kétszázezer példányt adtak el belőle.

Omega: Éjszakai országúton című lemezének borítója

Toronto és Los Angeles

Szász Endre 1970-ben egy három évre szóló meghívást kapott egy multimilliomostól, aki egyben Salvador Dali menedzsere is volt. 1970-től 20 éven keresztül Torontóban és Los Angelesben élt és dolgozott. Gyönyörű fekvésű nagy házban lakott harmadik feleségével, kis parkkal, medencével, kilátással Los Angelesre, egyik szomszédjuk Sammy Davis volt. A házban egyiptomi és görög művészet remekei és a világ legnagyobb festőiek alkotásai voltak, akár egy múzeumban. Picassotól Chagallig ott tündököltek a képek az óriási szobák falán. Időnként haza látogatott Magyarországra. Már végleges hazatérésének tervezésekor megjelent a Hollóházi Porcelángyár tervező stúdiójának gondolata, ami, ha nehezen is, de megvalósult és jól működött. A Los Angelesben megjelenő Napnyugat című folyóirat 1978. januári számában Fényes Mária írja a művészről: „Szász Endre a magyar lélek tipikus képviselője. Portréi jellemzően vázolják az ősi magyar beállítottságot. Felfogása bár szürrealista, de finoman lírai, majdnem azt lehetne mondani, reneszánsz mesterekre emlékeztető árnyalatokkal gazdag. Festési módja eszünkbe juttatja Van Dyck korai olajmunkáit. Aprólékos, finom kidolgozásai Dürer művészetével hasonlítható össze, aki szintén Erdélyből származik. Ezt írta róla a Washington D. C.-ben levő National Gallery kutatója és a Wesley Theological Semminary professzora.”
Szász Endre képeit időnként hamisítják, a legjobb képek Olaszországban készültek. Az olaszok kiváló hamisítók, már a klasszicista iskolán megtanulták a hamisítást, drágábban adják a képeket, mint maga a művész, ezzel hitelt szereznek a hamisításhoz. „Legalább nem rontják az áraimat” – nyilatkozta egyik interjújában Szász Endre.

 

Haleteto

Nagy elődök, kedvencek

Gyermekkorában kapott egy Holbein albumot, ez volt az első igazi rácsodálkozás. Raffaellot elegánsnak, kicsit hidegnek, de fantasztikusan nagy tehetségnek tartotta. Michelangelot imádta, Rembrandtot zseninek nevezte és Van Gogh-gal együtt a képzőművészet csúcsának tartotta művészetüket. Manet szerinte a modern Raffaello, de melegebb és közvetlenebb. Kokoschka expresszivitása közel állt hozzá. Chagall színeit nagyon szépnek tartotta. Picassot nagyon szerette és csodálta szellemességét. Legkedvesebb színésze Henry Fonda, kedvenc írója Mikszáth Kálmán, legjobbnak tartott filmrendezője Eizenstein volt.

Búcsú

Korunk nagy kérdéseiről

„Mindig meg akartam váltani a világot. Fantasztikusan hiszek a festészet megváltó erejében. Hiszek abban, hogy amit csinálok, társadalmilag hasznos. Arról szólok, ami a lényeghez tartozik, a humánumról, mint korunk központi kérdéséről. Minden művésznek óriási a felelőssége. Korszakváltásban élünk. A keresztény kultúra és erkölcs haldoklik és az új még alig született meg. A világ olyan anarchisztikus, mint a középkorban, Villon korában.” „A festőnek most az a feladata, hogy képein az elpusztult régi helyett az új morált, az új értékrendet fogalmazza meg.” „Nagyon fontos, hogy kinek festünk. Én hiszek a tömegekben. Dali saját egocentrikus álmait festi, én társadalmi problémákat akarok festeni.” (Koltay Gábor, Riskó Géza: Szász Endre)

Álmodozó

Egy újrafestett kiállítás képei

Ammanban, Jordánia fővárosában magyar napokat rendeztek, ahol Szász Endre-kiállítást is terveztek, 1982-t írtunk. A művész és felesége is megérkezett már, amikor mindenkinek a legnagyobb megdöbbenésére a kiállítás képei nem érkeztek meg. A tárlat megnyitásáig már csak néhány nap volt hátra. Hihetetlen energiával és tettvággyal Szász Endre újra megfestette a képeket. A szállodában egy alkotóműhelyt rendeztek be számára. A művész Chrudinák Alajost, az esemény sajtófőnökét kérte meg a vásznak és a festékek beszerzésére. A művész nagy szenvedéllyel és odaadással, humorral és jó kedvvel dolgozott. A rendezvényre kilátogatott cigányzenekar húzta a talp alá valót, amíg Szász festett. Pár nap alatt összeállt a tárlat anyaga. Olyan könnyedén és gyorsan dolgozott, hogy mindenkit lenyűgözött. Az elveszett képek újrafestését, mint mindent az életben, szellemi és művészeti játéknak, kihívásnak tekintette.

Szakállas férfi bagolydíszes kalapban

Hollóháza

Hollóházi Porcelángyár étkészletei részére terveket készített és stúdiót alakított ki a gyárban, ő lett a gyár meghatározó tervezője. Porcelántervek mellet ékszer-, bútor-, divattervezői faladatokat is elvállalt. A porcelánfestés megjelent a Győri Színház, a Hilton Szálloda és a Petőfi Irodalmi Múzeum freskóján is. Természetesen mindeközben a festést nem hagyta abba. A Szász Endréről készült portréfilmek egyik különlegessége, hogy forgatás elején nekikezdett egy festménynek és mire befejeződött az interjú, egy valódi, új Szász Endre-kép állt a festőállványon. Ez a performansz sajátos fajtájának tekinthető. Hazaköltözése után Sopronba, majd Kaposvár melletti Várdára költözött, itt találta meg alkotói és magánéleti nyugalmát. 1992-ben a Magyar Köztársasági Érdemérem tiszti keresztjével tüntették ki. Egyéni tárlatainak számtalan város adott otthon: Amman, Berlin, Bécs, Helsinki, Johannesburg, Krakkó, Los Angeles, Mexikóváros, Montreál, New Orleans, Oslo, Ottawa, Párizs, San Francisco, Szófia, Tokió, Toronto és Vancouver.

 

Hollóházi Szász Endre dísztál

Gondolatai a művészetről

„A művészetben amúgy sem az a fontos, ami új. Ellenkezőleg: az a fontos, ami állandó, aminek az érvénye időtlen. Ha nem így volna, Rembrandt sem volna aktuális és nem lenne élvezetes számunkra Rubens. Ha megnézek egy Rubens-képet, semmivel sem kevesebb a kapott közvetlen élményem, az emocionális azonosulás kínálata, mint ha Picassót nézegetném, mert mindkettő ugyanazt az állandóságot ragadta meg és fogalmazta meg nekem. Csak épp ki-ki a kora nyelvén.” „Én azokat az utakat kedvelem, amelyek egyenesei vagy ívei alatt ott tudom a hajdani, egészséges emberlábak kitaposta ösvényt.” „Az én szürrealizmusom a népdalokból ered.” „Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek, / hosszú út porából köpönyeget veszek…” Ennél szürrealistább kép aligha van a világon.”
„A tollrajz olyan, mint a hegedűhang. A krétarajz akár egy zongoraszóló. Az olajfestmény szimfonikus zenekar:”

 

 

Afféle kései reneszánsz művész volt, tele érzésekkel, szenvedéllyel és humorral, vagabund bohémsággal. Amit átélt, azt formálta, emelte művészetté, ezért amit teremt, olyan gazdag és sokszínű, mint maga az élet. Mindig az ember érdekelte, aki éli az életét, akinek élményei vannak, akit meggyötör az élet, aki felkel és újrakezdi életét, ami kiül az arcra. Jó humora, életkedve, alkotóereje élete utolsó pillanatáig megmaradt. Több, átvészelt infarktus után, 2003. augusztus 17-én hunyt el.

 

Források:
Bóta Gábor (szerk.): Szász Endre. Budapest: Budapest-Print, 2003.
Koltay Gábor, Riskó Géza: Szász Endre. Budapest: Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, 1983.
Szász Endre: Tejút. Budapest: Littoria, 1992.

Képek:
Szász Endre
Szász Endre kisgyermekként
Szász Endre szüleivel
Villon
Khajjam: Rubáiját-illusztráció
Szász Endre naptár
Egri csillagok látványterv
Omega: Éjszakai országúton
Haleteto
Búcsú
Álmodozó
Szakállas férfi bagolydíszes kalapban
Hollóházi Szász Endre dísztál