150 éve született Marie Curie
2017.11.05.

Marie Skłodowska-Curie lengyel származású, Nobel-díjas fizikus és kémikus, a radioaktivitás úttörő kutatója 150 éve, 1867. november 7-én született Varsóban. Ő volt a párizsi Sorbonne első női professzora. Elsőnek kapott kétszer Nobel-díjat, a fizika, illetve a kémia területein végzett munkájáért. 1903-ban Henri Becquerellel és férjével, Pierre Curie-vel megosztva kapta meg a fizikai Nobel-díjat, majd 1911-ben – egyedüliként – a kémiai Nobel-díjat.

Lengyelországban

Maria nagyapja, Józef Skłodowski, köztiszteletben álló tanító volt Lublinban. Apja, Władysław Skłodowski matematikát és fizikát tanított, és két fiúgimnáziumnak volt az igazgatója. Anyja, Bronisława, egy tekintélyes lányinternátust vezetett Varsóban. Marie szüleinek ötödik gyermeke volt. Tizenkét éves korában anyja tuberkulózisban meghalt. Testvérének és anyjának korai halála miatt Maria elfordult a római katolikus vallástól, és azontúl szabadgondolkodónak vallotta magát. Ehhez a változáshoz ateista apja nézetei is hozzájárulhattak. Már 15 éves korában leérettségizett a varsói leánygimnáziumban, természetesen kiváló eredménnyel. Az egyetemre nem vették fel, mert egyrészt nő volt, másrészt lengyel származása miatt. Az 1863-as, oroszok elleni lengyel felkelést cári megtorlás követte. A felkelés következtében a Skłodowski család jelentős anyagi veszteségeket szenvedett. Az érettségi után sokáig magántanítóként működött, és segítette testvérét, Bronisławát, aki orvostanhallgató volt a Sorbonne-on. A két testvér megegyezett abban, hogy Maria anyagilag támogatni fogja nővérét orvosi tanulmányai befejezésében, majd viszonzásul Bronisława fogja őt segíteni. Ezt követően Maria nevelőnői állást vállalt apja rokonainál, majd a Balti-tenger mellett szerzett nevelőnői munkát, amiből egy éven át támogatta Bronisławát. 1890 elején visszatért apjához Varsóba. Házi tanítóként dolgozott, és megkezdte tudományos tréningjét a mezőgazdasági és ipari múzeum laboratóriumában unokafivére, Józef Boguski felügyelete alatt, aki korábban Mengyelejev orosz kémikus asszisztenseként dolgozott.

Párizsi tudományos munka kezdetei és családalapítás

1891-ben Párizsban ment a nővéréhez és sógorához, majd november 23-án megkezdte tanulmányait a párizsi természettudományi karon, ahol matematikát, fizikát és kémiát tanult. 1892-ben kibérelt egy egyszerű padlásszobát Párizs diáknegyedében, nappal órákra járt, esténként magánórákat adott. 1893 júliusában fizikából, majd 1894 júliusában matematikából szerzett diplomát. Munkát kapott professzora, a később fizikai Nobel-díjban részesült Gabriel Lippmann kutatólaboratóriumában. Ekkoriban találkozott össze egy társasági összejövetelen Pierre Curie-vel, aki a Párizs Városi Alkalmazott Fizikai és Kémiai Főiskola oktatója volt. Tulajdonképpen a mágnesesség iránti közös érdeklődésük hozta őket össze; ezekben az időkben Maria a különböző acélok mágneses tulajdonságait is vizsgálta.

1895 júliusában Marie és Pierre összeházasodtak, ettől kezdve a két fizikus alig hagyta el a közösen használt laboratóriumot. Kedvtelésük a kerékpározás volt, és a hosszú túrák még közelebb hozták őket egymáshoz. Maria megtalálta azt az élettársat, akire támaszkodni tudott személyes és tudományos szempontból egyaránt. 1897-ben megszületett Irène lányuk, majd 1904-ben Ève. Marie lengyel nevelőnőt hozott a háztartásba és lányait gyakran elkísérte vagy elküldte lengyelországi látogatásokra, hogy jól megtanulják a lengyel nyelvet.

Marie Curie és gyermekei, Ève és Irène

Új kémiai elemek

Madame Curie – ahogyan Franciaországban nevezték – elhatározta, hogy egy érdekes technikai eszköz segítségével vizsgálja az uránsugárzást. Az elektrométer használata közben Marie felfedezte, hogy az uránsugárzás az urán kísérleti mintadarabját körülvevő légtérben elektromos áramvezetést okoz. Felfedezésének első eredménye az volt, hogy az urán aktivitása a jelenlévő urán mennyiségétől függ. Kimutatta, hogy a sugárzás nem a molekulák egymásra hatásának eredménye, hanem magukból az atomokból erednek. Tudományos szempontból nézve, ez volt Curie legfontosabb egyéni munkája. Marie a gyors publikálási módszert követte, rövid, egyszerű leírását Gabriel Lipmann, volt professzora vitte az Akadémia elé 1898. április 12-én. Pierre Curie biztos volt abban, hogy amit felesége felfedezett, a tudomány szempontjából megállja a helyét. A jelenség annyira felkeltette érdeklődését, hogy ideiglenesen abbahagyta a kristályokon megkezdett munkáját, és csatlakozott felesége kutatásához.

1898 júliusában Pierre és Marie együtt adtak ki egy tanulmányt egy általuk újonnan felfedezett elemről, amit Marie hazája tiszteletére polóniumnak nevezett el. 1898 decemberében egy másik elem, a rádium felfedezését is publikálták, amely nevét erős radioaktivitása miatt kapta. Egyébként a radioaktivitás szót a Curie házaspár használta először. Marie Curie felfedezése továbbá az is, hogy a tórium is radioaktív anyag.

A Curie házaspár

Első Nobel-díj

 

1903-ban professzora felügyelete alatt Marie megkapta doktori címét, Franciaországban elsőként, mint nő. Ugyanebben az évben Pierre Curie, Marie Curie, és Henri Becquerel együttesen megkapták a fizikai Nobel-díjat Henri Becquerel által felfedezett radioaktív sugárzás további kutatásáért. Marie és Pierre nem tudtak Stockholmba menni, hogy személyesen átvegyék a díjat. Életük messze volt a fényűzéstől, a Nobel-díj honoráriumának egy részéből újratapétázták párizsi lakásuk falait és modernizálták fürdőszobájukat, a maradék pénzt pedig megosztották az arra rászoruló szorgalmas diákokkal és kedves ismerőseikkel. A Nobel-díj hirtelen híressé tette a Curie házaspárt. A svéd akadémia történetében Marie Curie volt az első nő, akit a díjjal megtiszteltek. A Sorbonne-on Pierre professzori beosztást kapott, azonkívül engedélyt saját laboratóriuma felállítására, a laboratórium kutatási igazgatójaként az egyetem Marie-t nevezte ki.

 

Pierre halála

1906. április 19-én Pierre egy utcai balesetben halt meg, egy esős napon az egyik utcán igyekezett átmenni, amikor egy lovas kocsi kerekei alá került és koponyatörést szenvedett. Férje halála Marie lelkivilágára pusztító hatással volt, hirtelen egy gyógyíthatatlanul és nyomorúságosan magányos ember lett belőle. 1906. május 13-án a sorbonne-i fizika tanszék Marie-re ruházta Pierre helyét, és átadta neki a laboratórium teljhatalmú vezetését is. Ezzel Marie kilépett férje árnyékából, és mint az egyetem első női professzora, fáradhatatlan munkába vetette magát, így keresve új értelmet életének.

Második Nobel-díj

A tudományos közösség is egyre jobban elismerte a munkáját és 1911-ben, a svéd királyi Tudományos Akadémia neki ítélte a kémiai Nobel-díjat, elismerésképpen a rádium és polónium felfedezésért, a rádium sikeres izolálásáért, és ennek a figyelemreméltó elemnek további tanulmányozásáért. Ekkor egy híres lengyelekből álló delegáció, köztük a világhírű regényíró Sienkiewicz is megjelent Párizsban, hogy Marie Curie-t visszacsalogassa hazájába, a terv azonban sikertelenséggel zárult. A Nobel-díj átvétele után egy hónappal Marie-t depresszióval és vesebántalmakkal kórházba kellett szállítani. Második Nobel-díja nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Curie-nek sikerült meggyőznie a francia kormányt a Rádium Intézet megalapításának szükségességéről. Miután az intézetet 1914-ben megépítették, megkezdődött a kutatás a kémia, fizika, és az orvostudomány terén. A hely még négy Nobel-díj nyertesnek lett a bölcsője; ezek között volt Marie lánya, Irène Joliot-Curie és veje, Frèdèric Joliot-Curie.

Nobel-díj

Az első világháború idején

Az 1. világháború alatt Curie szorgalmazta a mozgatható radiografikus egységek, népszerű nevükön a petites Curies („kis Curie-k”) használatát, a katonák sebesüléseinek jobb kivizsgálásáért. Ezek a szerkezetek rádiumcsövekből álltak, ezek egy színtelen, radioaktív gázt bocsátottak ki, amit később radon néven ismert meg a világ. Skłodowska-Curie személyesen szolgáltatta a csöveket, amelyeket tisztított rádiumból állított elő. Röviddel a háború kitörése után az ő és férje arany Nobel-medálját is háborús célokra adományozta. 1921-ben az Egyesült Államokba utazott, hogy előteremtse a rádiummal kapcsolatos további kutatásokhoz az anyagiakat, szívesen fogadták személyét. A nyilvános szereplés kimerítette, de célját azért elérte. Második amerikai útja 1929-ben, elég gyümölcsöző volt és sikerült felszerelnie az 1925-ben megalakult varsói Rádium Intézetet, ahol orvos nővére, Bronisława volt az igazgató.

Halála

Mivel abban az időben még nem tudtak a radioaktív sugárzás veszélyes hatásairól, a Curie házaspárnak fogalma sem volt arról, milyen árat követelt kutatói munkájuk. Marie 1934 tavaszán Lengyelországba utazott, ez volt utolsó látogatása hazájában. 1934. július 4-én aplasztikus anémiában, a kelet-franciaországi Passyban, egy szanatóriumban halt meg. Halálát majdnem biztosan a káros hatású sugárzás okozta. Marie a legkisebb elővigyázat nélkül dolgozott a radioaktív anyagokkal, kezén rádium okozta égésnyomok voltak láthatók. A férje mellé temették el, hatvan évvel később, 1995-ben maradványaikat a párizsi Panthéonban helyezték el, munkájuk iránti tiszteletből. Marie ebben a megtiszteltetésben megint első volt, mint nő, akit saját érdemei miatt helyeztek a Panthéonba. A sceaux-i temetőben a Curie-házaspár sírjánál a Geiger-Müller-számláló élénkülő lüktetése jelzi a rádium sugárzást. Az ionizáló sugárzás törvényei szerint 1580 esztendőnek kell eltelnie ahhoz, hogy a Curie-házaspár sírjából érkező jelek erőssége felére csökkenjen.

Idősebb lánya, Irène, 1935-ben kémiai Nobel-díjat kapott azért a felfedezéséért, mely szerint az aluminiumot alfa sugarakkal bombázzák, az neutronokat bocsát ki magából és radioaktívvá válik. Irène húga, Ève Curie, anyja halála után megírta Marie Curie életrajzát. Laboratóriuma a párizsi Marie Curie Múzeumban látható. Az 1890-es évekből származó írásait – még a szakácskönyvét is – egy ólommal kibélelt dobozban tartják, veszélyes radioaktív sugárzásuk miatt. Mindazok, akik az okmányokat meg akarják nézni, csak védőruhában tehetik meg azokat.

Marie Curie Múzeum

Hagyatéka

Curie-ék munkájának eredménye korszakalkotó volt. A rádium radioaktivitása annyira rendkívüli jelenség volt, hogy nem lehetett nem figyelembe venni. A rádium felfedezése új kísérletekre késztette a kutatókat, továbbá az orvostudomány sikeresen fel tudja használni a rádium radioaktivitását a rák gyógyításában is. Maria Skłodowska-Curie munkája nemcsak a fizika és kémia bevett elméleteit változtatta meg, de a társadalmi konvenciókra is hatással volt. Hogy tudományos pályafutásában, mint nő előre tudjon jutni, sok akadályt kellett legyőznie nemcsak a saját, de befogadó hazájában is. Életének ezzel a részével foglalkozik Francoise Giroud francia író, Marie Curie: Egy élet című könyve. Marie a jövő előfutára volt: felszabadultnak, függetlennek, és megvesztegethetetlennek ismerték. Albert Einstein állítólag azt mondta róla, hogy körülbelül ő volt az egyetlen, akit a hírnév nem rontott meg. Madame Curie-t kitüntették a francia Becsületrenddel, azonkívül több lengyel egyetemtől kapott tiszteletbeli doktorátust. 1936-ban leplezték le Marie Curie-nek a varsói Curie Intézet előtt álló szobrát, melyet előzőleg Rádium Intézetnek hívtak. Nyolc évvel később, 1944-ben a varsói felkelés alatt a szobrot lövedékek érték. A háború után a lengyelek azonban úgy döntöttek, meghagyják az emlékművön a golyók ütötte nyomokat.

1967-ben Skłodowska–Curie tiszteletére múzeumot rendeztek be Varsó Újvárosában, a Freta utcában, ahol született. A Curie házaspár iránti tiszteletből nevezték el a radioaktivitás egységét curie-nek, (Ci), és a kűrium nevű elemet is (atomszáma 96). Pierre és Marie Curie után három radioaktív ásványt neveztek el: curite, slkodowskite, és cuprosklodowskite. Két intézményt is neveztek el róla: Lublinban a Maria Curie-Sklodowska Egyetem, Varsóban a Maria Sklodowska-Curie Rákkutató Intézet viseli nevét.

 

Források:
Marie Curie

Képek:
Marie Curie
Curie házaspár
Marie Curie és gyermekei, Ève és Irène
Nobel-díj
Marie Curie Múzeum