140 éve született Hajós Alfréd, az első magyar olimpiai bajnok
2018.01.31.

Hajós Alfréd, eredeti nevén Guttmann Arnold, az első magyar olimpiai bajnok, építészmérnök, 1878. február 1-én született Budapesten.

Budapesti szegény családba született, édesapja Guttmann Jakab, édesanyja Löwy Rozália volt. Öt testvér közül ő volt a legidősebb, és valamennyien úsztak, Arnold és öccsei a dunai matrózok között nőttek fel. Arnold az épülő új Országház közelében lévő Scholtz-féle dunai uszodában tanult meg úszni Ruzich János úszómestertől. Apja zsákhordó munkásként baleset áldozata lett, hajórakodás közben beleszédült a Dunába, s elsodorta az erős áramlás. A gyenge fizikumú kamasz ekkor döntötte el, hogy megtanul tökéletesen úszni. Édesanyja viszont úgy határozott, hogy többé egyetlen gyermekét sem engedi víz közelébe. Arnold nem hallgatott rá, és az apja halála utáni nyarat titokban úszásleckékkel töltötte, ezután is minden nyáron szorgalmasan látogatta a dunai uszodákat, majd csatlakozott a Magyar Úszó Egylet akkor alakult gárdájához 1894-ben.

Az út Athénig

Az V. kerületi Markó utcai főreáliskolába járt középiskolába. Az érettségije évében az iskola megtiltotta diákjainak a sportversenyeket, ezért Guttmann Arnold Hajós Alfréd álnéven versenyzett. Ekkor már jelentős úszóélet volt Magyarországon, de uszodák híján a folyami versenyek és a Balaton-átúszás voltak a fő számok. Az úszóversenyeket nem véletlenül hívták derbiknek, hiszen a rendezők a versenyzőket általában több távokon indították el, a versenyzők különböző stílusokban úszhattak, és a versenyprogram zárásaként a győztesek újra elindultak, hogy eldöntsék, aznap ki volt a legjobb. A bécsi úszóderbi volt Hajós Alfréd első külföldi versenye, fölényesen győzött 100 méteren, a derbit azonban elvesztette. Európa nem hivatalos úszóbajnokságát szintén Bécs rendezte meg 1895-ben, ez a verseny azonban már nem „derbi“ volt, a 100 méteres gyorsúszást Hajós fölényesen megnyerte. Még ugyanebben az évben győzelmet aratott a MUE siófoki nemzetközi versenyén is, hazai riválisain kívül valamennyi német és osztrák ellenfelét biztosan verte.

A bécsi nem hivatalos úszó EB győzteseként 1895-ben

 

Olimpiai felkészülés

Olimpiai felkészülését az edzésre és versenyzésre teljesen alkalmatlan Rudas-fürdő kismedencéjében végezte. A medence hossza 23 méter volt, ám ebből csak 17 méter volt úszásra alkalmas, a többi részen a víz mindössze fél méter mély volt. Az elsőéves építészmérnök-hallgató mindennap kora reggel 5 órakor gyalog ment a millenniumi ünnepségek alkalmából díszbe öltöztetett Lánchídon át a Rudas-fürdőig, majd az edzés után gyalog ért be reggel 8 órára a Műegyetem nagy előadó termébe.

A nevezése rendben volt, megnyerte a hazai és az európai selejtezőket is, támogatói az útiköltséget is összeadták helyette, de a legfontosabb engedély még hátravolt, el kellett kéretőznie a Műegyetem szigorú dékánjától, Ilosvay Lajos professzortól. Az elsőéves építészhallgató e pillanatig gondosan eltitkolta, hogy sportol, de most kénytelen volt bevallani, hogy ő képviseli Magyarországot az olimpián. Négy hét szabadságot kért a dékántól, a professzor felháborodásában majdnem eltanácsolta az egyetemről.

Olimpia

Athénban az úszóversenyek lebonyolításában a bajnokságok és a derbik rendszere sajátosan keveredett. A pireuszi Zea-öbölben a 11 ˚C-ra lehűlt vízben tartották meg a versenyeket április 11-én. Az úszásnem nem volt meghatározva, mindenki a saját stílusában úszhatott. A hullámzó vízben sokat segített Hajósnak a matrózoktól tanult technikája, amelyben a mai gyorsúszás kéztempóját párosította a pillangóúszáséhoz hasonló lábtempóval. A modern olimpiai játékok első úszóversenyén, a 100 méteres gyorsúszásban három méterrel verte meg osztrák amerikai vetélytársait.

Hajós a tapasztalatai alapján tisztában volt azzal, hogy a 11–13 ˚C-os vízben 1200 métert másképpen kell úszni, mint a 100 vagy az 500 métert. Ujjnyi vastag faggyúval kente be testét, s a verseny elején szép lassan úszott. A hazai úszók azonnal az élre álltak, s óriási előnyre tettek szert, a fél távnál azonban, a jéghideg vízben, a versenyzőket kísérő kis gőzhajó sorra halászta ki a versenyt feladó úszókat, és Hajós közel 100 méterrel verte meg a legtovább vízben maradt görög ellenfeleket. A célba érés után a győztes ifjú átfagyott testét görög matrózok emelték ki a vízből.

A bajnok

A győztes tiszteletére maga a görög trónörökös vonta fel a hajó árbócára a magyar zászlót, amelyet még Budapesten, egy ház homlokzatáról emeltek el a sportolók. A katonazenekar elkezdte játszani a bajnok országának himnuszát, az osztrák császári himnuszt. A jelen lévő magyarok ezt azonnal leállíttatták, és a hat sportoló a süvítő szélben, a társa tiszteletére elénekelte a magyar himnuszt. Az ünneplés közben a trónörökös felkiáltott: „Ez a magyar fiú egy valóságos delfin!” Másnap a görög újságok címlapján már a „Magyar Delfinként” szerepelt. Abban az időben még nem volt arany medál, a bajnoki címet jelentő ezüstérmét a görög királytól vehette át Hajós Alfréd.

Hajós Alfréd, az első magyar olimpiai bajnok

Hajós Alfréd is részt vett a bajnokok ünnepi fogadásán, ahol I. György görög király személyesen beszélgetett el az olimpikonokkal. Az anekdota szerint a király német nyelven szólította meg a rendkívül izgatott magyar fiatalembert: – Hol tanult meg ilyen remekül úszni? – A vízben, felség!

Hazaindulása előtt felment az Akropoliszra, ahol megcsodálta a romjaikban is impozáns templomokat. Ünnepélyesen megfogadta magának, hogy a sport mellett az építészet területén is maradandót fog alkotni. "Ott álltam a Parthenon romjainál, a szerte heverő oszlopcsonkok előtt, s gondolatban rekonstruáltam a tökéletes arányokat és az utolérhetetlen szépséget, amelyet az alkotóművész szelleme és a szobrász finom vésője megteremtett. Olimpiai bajnokságom értékét mérlegelve, tudatára ébredtem, hogy milyen kicsi az az eredmény, amit én elértem, a romokban is csodálatos építmények alkotóihoz viszonyítva. Mint elsőéves építészmérnök, az inasévek kezdetén állva, igaz meggyőződéssel és akarással tettem komoly fogadalmat, hogy sportsikereimhez hasonlóan, hivatásomban, szellemi téren is igyekszem majd maradandó eredményekért küzdeni." – írta önéletírásában.

Az építészmérnök

Az olimpia után néhány napja volt csak az egyik szigorlatáig, éjjel-nappal tanult, hogy behozza a lemaradását. A vizsgán a professzor alaposan kikérdezte, ő pedig minden kérdésre jól válaszolt. Végül a tanár felállt és két kézzel rázta meg Hajós kezét, ott, a jelenlévők előtt gratulált először az olimpiai bajnoki címhez: „Szívből kívánom, hogy a hivatása területén is olyan sikereket könyveljen el, mint amilyenek athéni győzelmei voltak.”

Építészmérnöki oklevelét 1899-ben szerezte meg a Műegyetemen. Friss diplomásként Alpár Ignác irodájában, majd Lechner Ödönnél dolgozott tervezőmérnökként. 1907-től nyitott önálló irodát, Villányi János volt a társa, sikerrel vettek részt pályázatokon. Kezdetben szecessziós, majd eklektikus, később konstruktív, modern stílusban alkottak. 1909-ben megnyerték a Takarékpénztár miskolci banképületére és a budapesti XIV. kerületi Magyar Református Egyház székházára kiírt pályázatot. A két épület szecessziós díszei és merész műszaki megoldásai meghozták a sikert, és az első igazán nagy megbízást is, a debreceni Arany Bika Szálló áttervezését és kivitelezését. 1911-ben megbízást kaptak a szombathelyi Magyar Általános Hitelbank és a budapesti Magyar Mezőgazdák Székháza épületeire, majd a Vakokat Gyámolító Országos Egyesület székházának megépítésére, 1912-ben. Ezek a munkák a helyi építészeti tradíciót és a megbízó intézmények társadalmi arculatát hangsúlyozó eklektika szellemét tükrözték.

Aranybika Hotel Debrecenben

Sportújságíró és labdarúgó

Újságíróként a Pesti Napló munkatársa, rovatvezetője, és a Sportvilág szerkesztője volt 1903-1908 között. Hajós Alfréd 1908. tavaszán megnősült, feleségül vette Blockner Vilmát.

Nemcsak úszott, atletizált, tornászott, de a labdarúgást is kiemelkedő szinten végezte. Fizikai felkészültségének köszönhetően balösszekötőként kamatoztatta képességeit. 1901-ben és 1902-ben tagja volt a bajnokcsapatnak, 1903-tól néhány évig NB I-es bíróként vezette a mérkőzéseket, 1906-tól rövid ideig pedig szövetségi kapitányként dolgozott.

Uszodaépítések

Hajós Alfréd legfőbb missziójának a sportcélú középületek építését tartotta Az egész világon ez az időszak volt a stadionok és uszodák építésének első nagy korszaka, ennek oka a sportegyesületek megszaporodása, a látványsportok növekvő népszerűsége, és nem utolsósorban a vasbeton szerkezetek technológiájának általánossá válása volt. Hajós építészként ez utóbbit vitte tökélyre.

A Tanácsköztársaság idején, a Testnevelési Ügyek Direktóriuma felhívására készítette el először egy fedett sportuszoda tevét, majd az Újpesti Torna Egylet labdarúgó stadionját. Az 1924. évi nyári olimpiai játékok művészeti versenyében "Ideális Stadion" tervével ezüstérmet szerzett Lauber Dezsővel közösen, úgy, hogy az első díjat nem adták ki.

Az 1920-as évektől több vidéki uszodát tervezett, és az első budapesti úszó Európa-bajnokságot 1926 augusztusában már az általa tervezett, 50 méteres Császár uszodai medencében rendezték meg. 1931-ben adták át Margitszigeten a Nemzeti Sportuszodát, melynek modern, vasbetonból készült térlefedő szerkezetei, barátságos belső terei, kulturált homlokzati megjelenése, valamint a természeti környezetbe való illeszkedése okán méltán szerzett számára európai hírnevet az építőművészet területén is. Ennek a sikernek köszönhetően Hajós Alfrédot 1933-ban meghívták a párizsi építészeti kiállításra.

Harmincas-negyvenes évek

Ötszintes bérházat, modern szállodát és pasaréti Bauhaus-villát egyaránt tervezett, s közben az Úszószövetség elnökeként dolgozott. Az 1930-as években még tervezhetett néhány középületet, köztük a győri uszodát és a pünkösdfürdői strandot, de később zsidó származása miatt állami megbízásokat egyre ritkábban kapott. Magánélete is eseménydúsan alakult. Endre fia megnősült, ám házassága hamar zátonyra futott. 1936-ban feleségét és egyéves kisfiát magára hagyva elhagyta az országot. Az unokát, a kis Hajós Imrét innentől részben a nagyszülők nevelték, egyre nehezebb anyagi körülmények között. Hajós tervei alapján a második világháború kitörése előtt egy évvel még megépült budapesti „Boarding House” szálloda-bérháza, de a zsidótörvények bevezetése után Hajós már nem kapott megbízásokat. 1944-ben neki is bujkálnia kellett, a sport- és építészeti sikereinek köszönhette, hogy a zsidóüldözéseket megúszta. Túl ismert és túl sikeres volt ahhoz, hogy elhurcolhassák. Mégsem elsősorban önmagán, hanem a többi zsidó származású sportolón próbált segíteni.

 

Hajós Alfréd feleségével és unokájával

Háború után

Egy darabig még dolgozhatott magántervezőként, Weichinger Károllyal közösen tervezte a hajdúszoboszlói gyógyfürdőt, ám végül be kellett zárnia irodáját. Ezt is emelt fővel vette tudomásul. Bár nyugdíjba mehetett volna, építészként élete végéig aktívan dolgozott. Előbb a Magasépítő Irodához került, ahol a háborúban megsérült épületek helyreállításában vett részt. Jól jártak vele, hiszen a Vajdahunyad vár és a Tőzsdepalota újjáépítési terveit így az az építész készíthette el, aki fél évszázaddal korábban gyakornokként Alpár Ignác irodájában a tervezésükben is részt vett. 1950-től a Mezőgazdasági Tervező Iroda beosztott munkatársa lett, itt is ugyanolyan lelkiismeretesen készítette a terveket, mint amikor saját irodája élén állt. Még ebben az évben, a fél évszázados építésztervezői pályafutását Műegyetemi aranydiplomával jutalmazták.

Utolsó épülete a kelenföldi művelődési ház volt, 1955-ben. Ekkor írta meg az Így lettem olimpiai bajnok című könyvét is. Memoárja megjelenését éppúgy nem érte meg, mint rajongásig szeretett unokája, Hajós Imre halálát, aki az 1956-os forradalom idején műegyetemistaként lett a karhatalom egyik első áldozata.

Hajós Alfréd, az első magyar olimpiai bajnok 77 éves korában úgy halt meg, hogy maradéktalanul megvalósította, amit 18 évesen Athénban, az Akropolisz tetején megfogadott. 2010-ben posztumusz Ybl Miklós-díjat kapott, 2013-ban pedig bekerült a magyar úszósport halhatatlanjai közé.

 

Források:

Halálfélelmében nyerte meg az olimpiát
Kozák Péter: Névpontkönyv: Ötvenhét portré a magyar művelődéstörténetből. Budapest: Nemzeti Örökség Intézet, 2016.
Nyári Krisztián: Merész magyarok: 30 emberi történet. Budapest: Corvina, 2015.

Képek:

Hajós Alfréd
A bécsi nem hivatalos úszó EB győzteseként 1895-ben
Hajós Alfréd , az első magyar olimpiai bajnok
Aranybika Hotel Debrecenben
Hajós Alfréd feleségével és unokájával