120 éve született Bertolt Brecht
2018.02.11.

Bertolt Brecht német drámaíró, költő, a drámairodalom és a színjátszás egyik legnagyobb hatású megújítója, az epikus színház megteremtője. Igazi színházi emberként gyakran már színházi előadásban gondolkodva írta műveit. Emigráció évei alatt születtek legjelentősebb drámái, a tudósok felelősségét boncoló Galilei élete, a háború értelmetlenségét bizonyító Kurázsi mama, a kapitalizmus kíméletlenségét vázoló Szecsuáni jólélek, és a Hitlert nevetségessé tevő, Állítsátok meg Arturo Uit! című szatíra.

Brecht 1898. február 10-én született Augsburgban, egy jómódú polgári családból. Apja egy papírgyár főrészvényes igazgatója volt, aki igyekezett minél jobb nevelést és korlátlan tanulási lehetőséget adni fiának. Gazdag családja gondtalan ifjúságot biztosított számára. Szorgalmas és érdeklődő tanuló volt, de szűknek érezte az otthoni és az iskolai fegyelmet. Az első világháború kezdeti éveiben háborúellenes verseivel lázította iskolatársait és fordította maga ellen a tanárait, majdnem kicsapták a gimnáziumból. Csak az apai vagyon és tekintély mentette meg a rendőri eljárástól. Miután sikerült átvészelnie a reálgimnáziumot, 1917-től a müncheni orvosi egyetemen folytatta tanulmányait. Szűk irodalmi körökben már orvostanhallgatóként ismerték költői tehetségét, Franz Wedekind fedezte fel és barátságába fogadta, segítette verseinek megjelenését folyóiratokban. Orvosi tanulmányai azonban nem elégítették ki. A háború utolsó évében még besorozták katonának, és tekintettel medikus voltára, egy katonakórházban szolgált segédorvosként. Mire visszatért az egyetemre, hamarosan hátat is fordított orvosi céljainak.

Költői elindulás

Önálló költői nyelvet és világot teremtett olyan forrásokból, mint a régi népi és vágáns költészet, a képmutogató vásári énekek, és ezekből szintén merítő Villon költészete. Sikereket hozott számára Villon verseinek átköltése, melyben a reneszánsz költő témáit, háborgásait a jelenkorra vonatkoztatta. Kitűnő mandolinművész is volt, aki a müncheni és berlini kabarékban a maga által írt dalokkal gúnyolta a fennálló társadalmi rendet, és lázadásra biztatta az elkeseredetteket.

Egyre közelebb került a baloldalhoz, megismerkedett a marxizmus alapfogalmaival. és 1918-ban belépett a Független Szociáldemokrata Pártba. Háború után ismerte meg Thomas Mannt, aki nagyra becsülte Brecht művészetét. Körülményei folytán természetes volt, hogy el kellett érkeznie a drámaíráshoz. 1919-ben, huszonegy éves korában írta a Dobszó az éjszakában című, egyszerre költői és szatirikus színpadi játékát a háborúból hazatértekről. Ez színre került és sikere is volt. 1924-ben Berlinbe költözött, több verseskötete is megjelent, dramaturgiai szakcikkeket írt. A kor két legnagyobb színházi rendezője, Reinhardt és Piscator örömmel vette maga mellé, szívesen foglalkoztatták dramaturgként.

Húszas évek

A húszas években már közismert írónak-költőnek számított, a kritika azonban nagyon ellentétesen ítélte meg. Ennek nemcsak stílusváltása, ellentétekbe csapása volt az oka, hanem az, hogy filozófiai és politikai világnézete többfelé jelölte ki helyét. Brecht egyre jobban érdeklődött a szocializmus és a marxizmus eszméi iránt. .Az új drámaelmélet és a marxista, osztályharcos elkötelezettség találkozásából születtek a harmincas években tandrámái. Ez az individuum megtagadásának időszaka, a kollektívában feloldódó embert ábrázolja. Ennek a korszaknak a művei oratóriumszerű tandrámák: A rendszabály, A kivétel és a rendszabály, és Az anya. Gorkij regényét színművé dramatizálta, melyet sikeresen mutattak be Moszkvában. Meghívták, rövid időre el is ment, munkatársa lett egy német nyelvű ottani folyóiratnak, de hamarosan hazatért, hogy színpadról és újságokban harcoljon a már jól felismerhető fasiszta veszéllyel szemben. A korszak két jelentős műve a Koldusopera, és A vágóhidak Szent Johannája.

Epikus színház

Brecht drámafelfogásának központi fogalma az epikus színház, epikus dráma. Az epikus dráma azoknak az átmeneti műfajú drámáknak a megnevezése, amelyekben az epikai elemek jelentős, esetleg a drámaiságot el is nyomó szerepet kapnak. Az epikus színház a cselekmény szemlélőjévé teszi a nézőt, feléleszti aktivitását, érvekkel dolgozik, döntéseket kényszerít ki belőle, a világot úgy mutatják be, ahogyan alakul, az ember a vizsgálat tárgya.

Az epikus színház számára tehát a legfőbb ellenség a beleélés, a katarzis, mely megakadályozza a nézőt abban, hogy a tudatáig jusson el az üzenet. Brecht szerint meg kell akadályozni azt, hogy a színházban a néző érzelmileg azonosuljon a dráma hőseivel, cselekményével; ehelyett a közönség aktív, kritikusan figyelő részvételét kell előhívni. Ennek érdekében kell alkalmazni az elidegenítési effektusokat. Brecht többféle módszert alkalmaz e cél elérése érdekében. Az egyes jelenetek viszonylag önálló minidrámák, a befejezés nincs következetesen előkészítve. Gyakori a narrátor szerepeltetése, aki különösen hangsúlyosan hívja fel a figyelmet a színmű erkölcsi-társadalmi kérdéseire, közvetít a színpadi és a nézőtéri jelen idő között. Az előadásban kivetített fejezetcímeket, feliratokat alkalmaznak. A színészeknek az előadás játék voltát kell hangsúlyozniuk, kifejezve, hogy ami lejátszódik, az bármikor bárkivel, tehát a nézővel is megtörténhet.

Koldusopera

Brecht Koldusopera című darabja ennek az elidegenítési módszernek kiváló példája, ezen belül talán itt érzékelhető leginkább a songok szerepe. A Koldusopera témája szerint átköltés, egy klasszikus angol szatirikus játék elmesélése merőben más szempontok szerint. John Gay 18. századi darabja szolgáltatta hozzá a mesét és a figurákat, amint általában véve jellemző volt Brechtre, hogy témáit másoktól kölcsönözte. Koldusopera hőse. Bicska Maxi, a nagystílű, profi bűnöző és bandavezér, aki üzleti társulattá szervezi a koldusokat és a bűnözőket. Ebből az alapötletből formálta Brecht a maga komédiáját. A Villon-átköltések jelennek meg a Koldusopera versbetéteinél, kabarédalai is jórészt ebben a stílusvilágban keletkeztek. A darab zenéjét Kurt Weil szerezte, akinek ízléséhez pontosan illett Brecht költészete. A leghíresebb és legismertebb betétdala a Bicska Maxi dala (Mack the Knife), amely szinte slágerré vált, nagyon sok énekes, előadóművész repertoárjában szerepel.

Koldusopera egyszerre aratott botrányt és sikert, a polgári és a kommunista kritika szinte egybehangzóan elmarasztalta, mások remekműnek ítélték.

Brecht és Weill együttműködésének másik legsikeresebb darabja a Berlinben 1931-ben bemutatott musical, a Mahagonny városának tündöklése és bukása. A dzsessz és ragtime elemeket is magába olvasztó, változatos partitúra olyan fülbemászó melódiákban gazdag, mint a sokak által énekelt Alabama Song. 1930–1933 között Brecht Berlinben élt, és drámáinak gyűjteményén, illetve az epikus színház elméletének megalkotásán dolgozott.

Emigrációban

Amikor 1933-ban Hitler átvette a hatalmat, bizonyos volt, hogy nem lesz kegyelem Brecht számára. Menekült is, a fordulat éjszakája utáni éjjelen sikerült átszöknie a határon. Állampolgárságától megfosztották, könyveit elégették, darabjait betiltották. Élete ettől kezdve évekig vándorút, Svájc, Franciaország, Dánia, Svédország, de nem volt sehol maradása, végül az Egyesült Államokba emigrált. Közben harcos antifasiszta drámákat írt, a legnevezetesebb a Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban. Ez valójában 24 rövid egyfelvonásos, dermesztő pillanatképek a náci Németországból. Egyfolytában sohase szokták adni, kiválogatnak belőle öt-hat képet, ezt adják elő egy füzérben. Legnevezetesebb, dramaturgiailag is a legjobb, kifejezetten Hitlert vádoló műve, az Állítsátok meg Arturo Uit! című szimbolikus, szatirikus tragédia. Hitlert és náci államát chicagói gengszterekként parodizálja, hogy megfossza őket félelmetes nimbuszuktól. Később Hitler mégiscsak túltett mindazon, amire Brecht képesnek tartotta.

A dialektikus színház

Brecht munkásságának fénykora a 2. világháború éveire esett, történelmi drámák és parabolák születtek ekkor, legnagyobb művei a már feloldott elidegenítési elmélettel, a dialektikus színház jegyében születtek meg, mint a Kurázsi mama és gyermekei, a Galilei élete, és a Kaukázusi krétakör. A dialektikus színház a szórakozás és a tanulás között kölcsönhatást tételez fel, s nem a tanítást, hanem a művészi meggyőződést tekinti elsődlegesnek. A drámában már nem az elidegenedés a meghatározó, hanem az emberi gondolkodás dialektikájának megjelenítése.

Galilei élete

Ez a dialektikus jelleg hatja át a Galilei élete drámai világát is: az atomfizika friss felfedezései inspirálták a témát, a tudós felelősségének kérdését, a tudomány és a hatalom, a tudomány és az etika viszonyának vizsgálatát. A Galilei-dráma a lélekhez is szóló tandráma a tudós erkölcsi szilárdságáról, erkölcsi magatartásáról, okos titkolózásáról, ugyanakkor szimbolikus példázatnak és hiteles történelmi drámának is nevezhetjük.

Kurázsi mama

Kurázsi mama a tábor markotányosnője, aki jó üzletet lát a háborúban, ravaszkodik, csal, végül azonban mindenben csalódnia kell, s mindenét elveszti. Egymás után veszíti el három gyermekét, így alakul ki a mű hármas tagolása. Kurázsi mama a gyerekei életével is üzletel, anyai érzései és kapzsisága között kell döntenie, de egész életmenete a rossz választások sora. A drámát skandináviai emigrációja idején, közvetlenül a második világháború kitörése előtt fejezte be. A Kurázsi mama sorsa szimbolikus jelentőséget kap, Németország képe bukkan fel, amint rablóháborúkat folytat, másokat és önmagát megsemmisítve, mit sem tanulva az egymást követő katasztrófákból.”

Minden jelenetből levonható tanulság, hogy a nagy üzleteket a háborúban nem a kis emberek csinálják, hogy a háború, az üzletek folytatása más módszerekkel, mely halálossá teszi az emberi erényeket. Mindegy, hogy milyen köntösben, de a birtoklásért, a harácsolásért folyik a küzdelem: „fenn” a hódításért, leigázásért, „felszabadításért”; „lenn” élelemért, ruhaneműért, a megélhetésért. Brecht szerint ez ellen harcolni kell.

Újra Berlin

Feleségével, a leghűbb élet- és munkatársával, Helene Weigellel, a nagy hírű színésznővel az Egyesült Államokból Berlinbe költözött. Itt színházat alapítottak 1949-ben, igazgatója és rendezője is Brecht lett, ez volt a Berliner Ensemble. Írni alig volt ideje, a színházszervezés, a rendezés, az elméletek bővebb kifejtése, ideje nagy részét elvitte. Mégis ekkor, a pálya vége felé alkotta meg legjobb, legszebb, legmaradandóbbnak ítélhető drámáját, a Kaukázusi krétakört.

Brecht szobra a Berliner Ensemble előtt

A kaukázusi krétakör

A kaukázusi krétakör című darabjában Brecht az ótestamentumi salamoni ítélet és a régi kínai krétakör-mese motívumait használta fel. Az érzelmesen és hatásosan felépített dráma erkölcsi példázat, az anyaságért vetélkedő két asszony küzdelme. A történet a régi Grúziában játszódik, ahol polgárháború dúl. Gruse, a cselédlány megment egy elhagyott gyermeket és neveli, vigyáz rá. A rend helyreálltával előkerül az igazi anya, és visszaköveteli gyermekét. A fortélyos bíró, hogy eldöntse a vitát, felszólítja a két rivális nőt, hogy kétfelől húzzák maguk felé a krétakörbe állított, vitatott gyermeket. Gruse nem húzza, mert nem akar neki fájdalmat okozni, és ezért a bíró neki ítéli oda. A darab példázat, társadalom- és lélekábrázolás, egyben gyönyörködtető mesejáték.

Brecht dialektikus világképében a legfőbb kérdés: mit tehet az ember, hogyan őrizheti meg emberségét egy olyan világban, melyben az egyén csak mások rovására boldogulhat, ha pedig jó és becsületes akar lenni, akkor elpusztul. Brecht szerint a világot meg kell változtatni, de a világ mégis ugyanolyan marad. Brecht hisz az ész erejében, de kételkedik is hatalmában.

Brecht 1956. augusztus 14-én halt meg Berlinben.

Források:
Hegedüs Géza: Világirodalmi arcképcsarnok. 1. köt. Budapest: Trezor Kiadó, 1994.
Literatura.hu

Képek:
Bertolt Brecht
Brecht 100 verse
Brecht szobra