GROPIUS
2018.05.17.

Walter Adolph Gropius német építész, a Bauhaus alapítója, 1883. május 18-án született Berlinben, neve és működése elválaszthatatlan az általa alapított és irányított iskolától.

 

Építészi pálya indulása

Grophius a kormányzat építésügyi tanácsosának harmadik gyermekeként született. Az apjához hasonlóan ő is az építészi pályát választotta, és olyan épületeket tervezett, amelyeket méltán hasonlítottak az absztrakt festményekhez. Tanulmányait 1903-1907 között végezte a berlin-charlottenburgi, majd a müncheni műegyetemen. A diploma megszerzése után Spanyolországba utazott, ahol több hónapot dolgozott egy kerámiaüzemben. Hazatérése után Behrens építész irodájába dolgozott, aki az eklektikával szakító racionális építészet híve, a modern építészeti mozgalmak úttörője volt. Ezután Adolf Meyer építésszel társult, és hamarosan jelentős megbízást kapott, ez volt a Fagus-művek gyárépülete, mely szerkezetének tiszta logikájával és újszerű formaalakításával messze kiemelkedett a korabeli építészet színvonalából. Mint ipari formatervező autókarosszériát, Diesel-vonatokat, szériagyártásra szánt bútorokat tervezett. Beutazta Európát, megismerkedett az olasz, a francia, az angol és a holland építészek törekvéseivel. Az 1914. évi kölni ipari-forma kiállításon Gropius műve, egy minta-gyártelep üzemi csarnoka és irodaépülete, újabb lépést jelentett építészetének fejlődésében.

Fagus-művek

Család

Sikeres pályáját az első világháború szakította meg, 1914-ben bevonult katonának, a nyugati fronton harcolt. A háborús években, 1915-ben feleségül vette Alma Mahlert, Gusatv Mahler zeneszerző özvegyét, a házasságuk azonban nem bizonyult tartósnak, és 1920-ban elváltak. Lányuk, Manon 1916-ban született és gyermekbénulásban halt meg 19 éves korában. Manon emlékére írta Alban Berg a híres hegedűversenyét, „Egy angyal emlékére” címmel. Gropius 1923-ban nősült másodszor, feleségével együtt egy kislányt adoptáltak, ő volt Beate Gropius. Ise Gropiussal az építész élete végéig együtt élt.

A Bauhaus megalakulása

1918-ban a weimari ideiglenes kormány kinevezte az Iparművészeti Főiskola igazgatójává és a Képzőművészeti Akadémia vezetőjévé. Grophius a két intézményt Bauhaus néven egyesítette. Kereken tíz éven át minden energiáját, szervező-, oktató-, nevelőtevékenységét, a modern művészet komplexitásáért és népszerűsítéséért folytatott küzdelem jellemezte. Gropius szakított a historizmussal és úttörője volt a funkcionalizmusnak, az üveg–beton építészetnek. A tervezőiskolában modern és újszerű anyagoknak az eredeti felfogásban tervezett bútoroknál és épületeknél való felhasználását tanította híres művésztársaival. Az iskola híre, hatása gyorsan terjedt, már 1922-ben vezérszerepe volt az európai konstruktív irányzatok között.

A maradiság és a fasizálódó jobboldal ellenségesen fogata a modern művészetben megnyilvánuló társadalomkritikát és a Bauhaus igazgatójának szociális-humanista álláspontját, ezért kikényszerítették az intézmény bezárását. Gropius szervezőkészségének köszönhetően a Bauhaus Dessauban ismét megkezdhette működését. Gropius ebben az időszakában Adolf Mayerrel együtt tervezte a jenai színházat. Ebből az időszakból további jelentős munkái a Deutscher Werkbund stuttgart-weissenhofi minta-lakótelepen épített családi házak, a karlsruhei Dammerstock lakótelep elrendezése és épületei, a dessaui munkaügyi hivatal és az un. totális színház terve. Dessauban már formatervező főiskolaként, módosított tantervvel és új mesterek bevonásával működött az intézmény. Az 1926-ban elkészült új iskolaépületet és a mesterházakat maga Gropius tervezte.

Bauhaus épülete, Dessau

Tanári kar

Gropius tanárok sorát hívta meg az intézménybe. Johannes Ittent, a színdinamika egyik megalapozóját, Lyonel Feininger amerikai festőt, a szobrász Gerhard Marckst, a sváici festőt, Paul Kleet, Oskar Schlemmer német festőt, szcenikai tervezőt és Adolf Meyert, aki a Fagus Művek és a kölni kiállítási épület tervezésében Gropius társa lett. Ők voltak az iskola első mesterei. Rövidesen bekapcsolódott a munkába Vaszilij Kandinszkij és Moholy-Nagy László is. A volt tanítványok közül később többen kerültek a mesterek sorába, tipográfusok, asztalosok, textiltervezők és mások. A mesterek között a kor szinte minden szellemi irányának képviselőjét megtaláljuk. Ez a sokarcúság azonban már kezdetektől magában rejtette a később kialakult belső ellentmondások alapját, melyek később tovább éleződtek, és Gropius 1928-ban megvált az intézménytől, belefáradt a támadásokat elhárító szerepébe. Magánál erélyesebb, határozottabb egyéniséget keresett, ő volt a svájci származású Hannes Meyer építész.

A Bauhausz-eszme

A Bauhaus a 20. század első felének legjelentősebb művészeti intézménye, a konstruktív törekvések központja és gyűjtőhelye volt, amely a nevelési módszerek és az alkotó művészet megújítása révén vált kiemelkedő szerepűvé. Alapja a „Bauhaus-eszme”.Gropius szerint felelet arra a kérdésre, milyen képzettségre van szüksége egy művésznek ahhoz, hogy el tudja foglalni helyét az ipari társadalomban. Hatása a környezetalkotás minden területére: az ipari formára, a bútorzatra, a textíliára, a fémművességre, a kisebb használati tárgyakra, a tipográfiára, a reklámra és a színpadtervezésre is kiterjedt.

A Bauhaus-eszme több, mint csupán az iskolát irányító célkitűzés. Évtizedekre szóló szellemi program, még William Morristól induló és a századfordulón kibomló művészeti törekvések összegezése, alkotó módszer és alkotói magatartás. A művészet és ipar, a művészet és technika közötti szakadékot kívánta áthidalni. Egyszerre küzdött a művészet eszméjének fenntartásáért és a művészet korszerű eszközeinek a megtalálásáért. A formaképzés problémáit új módszerrel közelítette meg, felismerte, hogy a formálás, az anyagok, alakítási módok, lehetőségek és a funkció, a rendeltetés követelményeinek megismeréséből, feltárásából fakad. Az anyagok ismeretével és az azokban rejlő lehetőségek kutatásával új művészeti eszközöket adott tanítványai kezébe. Működésének későbbi szakaszát fokozódó szociális-társadalmi problémaérzékenység is jellemezte.

Emigráció a Bauhaus után

Gropius 1928-ban járt először az Egyesült Államokban, nevét már világszerte ismerték, különböző országok építész-szövetségei tiszteletbeli tagjukká választották. 1928-1934-ig Berlinben dolgozott, a tömeges lakásépítés kérdése foglalkoztatta, s felépült a berlin-siemensstadti lakótelep. Építészeti kiállításokon szerepelt, és ipari formatervezési feladatokat oldott meg, részt vett nemzetközi pályázatokon. Németországban a helyzete egyre tarthatatlanabbá vált, Hitler hatalomra jutása után, 1934-ben Angliába emigrált. Angliában Maxwell Fry angol építésszel társult, 1936-ban közösen tervezték a cambridgeshire-i Impington College épületét. 1934 elején Budapesten tartott előadást a Magyar Mérnök és Építész Egyletben. Szuggesztív egyénisége és előadásmódja, közvetlensége, sokoldalú érdeklődése felejthetetlen benyomást tett a fiatal magyar építészekre.

Gropius háza és kertje, Lincoln (Massachusetts)

1937-ben a Harvard Egyetem hívta meg az akkor 54 éves Gropiust. Az építészeti fakultás vezető professzoraként közel húsz éven át tanította az új építészgenerációt. Mint tervező építész, a magyar származású Breuer Marcellel társult, s vele számos családi házat tervezett, köztük saját lakóházát és a kőből, fából, acélból épített ún. Chamberlain-házat. Az emeletes sorházakból álló New Kensington lakótelep is az ő közös alkotásuk.

A Bauhaus egykori mesterei és növendékei a második világháború után szerte a világon az építészet, a képzőművészet és az ipari művészet vezető pozícióiba kerültek, a tanárok különböző egyetemeken és főiskolákon tanítottak. Moholy-Nagy László New Bauhaus főiskolát alapított az Egyesült Államokban, Breuer Marcell pedig a Harvard Egyetem tanára lett.

Harvard Graduate Center (Massachusetts)

1945-ben hat fiatal építésszel megalakította a The Architects Collaborative (TAC) elnevezésű tervezőirodát. Az iroda nevéhez fűződik a Harvard Egyetem épületkomplexuma, az amerikai követség athéni székháza, a nyugat-berlini Hansa negyedben álló íves lakóház, és a bagdadi egyetem komplexuma. A felépülése után Gropiusstadtnak elnevezett nyugat-berlini lakótelepnek nemcsak az elrendezése, hanem a lakóépületek, közösségi létesítmények, iskolák nagy része is Gropius tevei alapján készültek. Két nagy felhőkarcoló, a New York-i PAN-AM Building és a bostoni J. F. Kennedy irodaépület tervezése is Gropius nevéhez fűződik. Utolsó jelentős munkája a németországi Rosenthal am Rothbühl porcelángyár új épülete.

PAN AM (ma MetLife) épülete, New York

Gropius gondolatai az építészet racionális és eszmei oldaláról

„A funkcionalizmus, helyes értelmezésben, nem pusztán a racionális következtetéseken alapul. Magában kell foglalnia a pszichológiai faktorokat is. Az emocionális igények ugyanolyan mértékben kényszerítőek, mint a praktikus-racionálisak. A gép és az új tudományos felfedezések döntő fontosságúak, de nem öncélúak. A feladat abban áll, hogy a tudományt és a gépet az ember szolgálatába állítsuk. Az a megállapítás, hogy a „célszerű egyben szép is”, csak félig igaz. A szépséghez a célok, funkciók kielégítésén felül a formák arányainak harmóniája is szükséges. A jó építészetnek korának életét kell tükröznie. Ehhez elengedhetetlen a biológiai, szociális, műszaki és esztétikai kérdések mélyreható ismerete.”

Gropius a művészet társadalmi szerepéről

„Korunkban a tudomány specializálódása megnehezíti komplikált létünk egészének áttekintését. A szakember, akit megzavar az előtte feltáruló problémák sokasága, úgy igyekszik a felelősségtől szabadulni, hogy egyetlen, élesen körülhatárolt területet választ ki magának. Tiltakozik az ellen, hogy felelősnek érezze magát bármiért, ami ezen a szűk területen kívül esik. A kulturális összefüggések fellazulásának nagyunk tanúi. Ez az élet szétszabdalását és elszegényedését vonja maga után. Einstein szavai szerint: korunkat az eszközök tökéletesedése és a célok megzavarodása jellemzi.”

Gropius az emberi kapcsolatokról

„Az átlagpolgár abban a hiszemben él, hogy a hatósági előírások személyes szabadságát csorbítják. A kommunális tervezés végső soron az egyén érdeke, de ennek megértése jelentős pszichológiai képességet kíván. Ezért fontos, hogy a várostervező szisztematikus pszichológiai képzésben részesüljön. Meg kell ismernie az emberi reakciók okait s hatásait. Fejlesztenie kell rábeszélő készségét, tapintatát, türelmét, meg kell tanulnia, hogy beleélje magát mások gondolataiba. Mindez a tervezői munkájának leghatásosabb segédeszköze.”

Gropius saját magáról

„Amikor kisfiú voltam, megkérdezték: melyik a kedvenc színem. A tarka – feleltem. Azóta is az a törekvés jellemez, hogy az élet minden területét igyekszem összefoglalni, egyik oldalát sem akarom dogmatikus módon kizárni.”

„A kutató szellem, ha új utakon jár, minden oldalról támadásokra számíthat. Annak idején a nácik „vörösnek” kiáltottak ki, a kommunisták „a kapitalista társadalom tipikus képviselőjének” tartottak. Az amerikaiak szemében a „demokratikus életformával” idegenül szemben álló külföldi voltam. Mindez azt mutatja, hogy az olyan egyéniség, aki kizárólag saját meggyőződését kívánja követni, milyen eszmei zűrzavart okozhat.”

Gropius neve a modern építészet elterjedésével fogalommá vált, világszerte tisztelettel és megbecsüléssel övezték, 80, majd 85 éves korában nemzetközi ünneplésben részesítették. 86 éves korában, 1969-ben hunyt el Bostonban. Vele egy korszak zárult le, Frank Lloyd Wright, Le Corbusier után a modern építészet harmadik nagy alakja, megalapítója is eltávozott.

 

Források:
Preisich Gábor: Walter Gropius. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1972

Képek:
Walter Adolph Gropius
Fagus-művek
Bauhaus épülete Dessauban
Gropius háza és kertje Lincoln városában (Massachusetts)
Harvard Graduate Center (Massachusetts)
PAN AM