BLOG: Hétről hétre
François Truffaut
2017.02.06.

François Truffaut francia kritikus, filmrendező, a francia új hullám emblematikus alakja, 1932. február 6-án született Párizsban. Egyedülálló utat járt be, hiszen úgy került a kamera mögé, hogy nem érettségizett le, és tudását nem iskolákban, hanem autodidaktaként szerezte meg. Filmjeinek többsége regényből készült, de ezeket csak alapötletként használta, a témát maga formálta új, önálló művé. Truffaut nem a képi világával, formanyelvével hozott újat a filmművészetben, hanem avval, hogy megteremtette az úgynevezett személyes filmet. Filmjeinek meggyőző ereje a finom jellemábrázolásban és a tapintatosan háttérben maradó rendezésben rejlik. A drámai csúcspontokat sosem játszotta ki, csupán sejttette a legfontosabb mozzanatokat. Már kritikusként is vallotta, majd filmjeiben is követte azt a nézetet, hogy a film csakis a legszemélyesebb tapasztalatokról szóljon, arról beszéljen, amiről van mondanivalója. Két örök témája volt, a nők és a gyermekek, más szóval a gyermekkor és a nők a férfiak életében. A sorsszerűség és a gyakran fölbukkanó halálmotívum is gyakran megjelent filmjeiben. Truffaut legendásan olvasott és tájékozott filmrendező volt, az egyetemes filmművészet egyik legköltőibb alkatú rendezője.

 

 

 

Bővebben...
 
Franz Schubert
2017.01.30.
Franz Schubert osztrák zeneszerző, 1797. január 31-én született Bécs külvárosában. Rövid élete alatt több, mint hatszáz romantikus dalt, több szimfóniát, szonátát, vonósnégyest, operát és egyéb darabokat írt. A dal gyakorlatilag egy nem létező műfaj volt előtte, néhányan próbálkoztak ugyan, de csak ő emelte művészi szintre. A nagy Beethoven árnyékában nehéz volt az érvényesülés komponistaként, Schubert keményen küzdött, hogy elismerjék, és gyakorlatilag csak élete utolsó évében sikerült ez. A dallamok és a líra iránti természetes érzékenységével Schubert a 19. század legtehetségesebb zeneszerzői közé tartozik, őt tartják a bécsi klasszicizmus utolsó mesterének, és az első romantikus zeneszerzőnek.
Bővebben...
 
185 éve született Édouard Manet
2017.01.23.

Édouard Manet francia festő és grafikus, 1832. január 23-án született Párizsban. A romantikus hangulatú spanyol jelenetek a munkásságának első időszakát jellemezték. Ezzel egy időben, párhuzamosan készültek nagy csoportképek, és megjelent a modern városi élet ábrázolása is. Művein főleg mulatókat, bárokat, divatos párizsi dámákat, tájképeket, csendéleteket festett. Manet hűséges fia volt a polgárságnak, elsősorban ennek az osztálynak alkotott, ennek az életét ábrázolta, innen várt elismerést. Művészetében és életvitelében is vállalta a polgári világot. Művészi hitvallása: rádöbbenteni a polgárságot a saját életének valóságára, és ebben a polgári valóságban kibontani a szépség olyan lehetőségét, mely méltó folytatása a klasszikus reneszánsz mestereknek, de egyben újszerű is, témában, tartalomban és formában egyaránt. Manet műveinek elegáns szépsége, könnyedsége és valóságszemlélete ma is elbűvölő, a valóságot mindig a harmónia világába emelte. Művészi célját így fogalmazta meg: „Az ember legyen korának gyermeke és azt csinálja, amit lát.” Mindezt elbűvölő eleganciával tette. Életművét a klasszikusok közé sorolják, ő az utolsó nagy mester, akiben felragyog pompás szépségében az életöröm és a formai elegancia.

 

 

 


Bővebben...
 
Molière
2017.01.13.

Molière 1622. január 15-én született Párizsban. Azért sorolják a világirodalom legnagyobb alkotói közé, mert saját korának típusait jelenítve meg, örök típusokat formált, saját társadalmának visszásságait gúnyolva minden társadalom visszásságaira figyelmeztetett. A királyi hatalom támogatásában részesülő polgárság észjárásának, érzékenységének és félszegségének adott hangot művészete sajátos nyelvén. Molière polgár volt a XVII. század közepén, végigment a színészet egész útján, vásári mulattatótól tanult, a királyi udvart szórakoztatta. Molière nemcsak író volt, hanem elsősorban teljességre törekvő színházi ember, színész, rendező, színigazgató és szerző egy személyben. Bő kézzel merített latin, olasz, francia és spanyol vígjátéki hagyományokból. Időtlenül érvényes típusokat formált olyan figurákból, amelyeknek mintáit a kortársak között figyelte meg. Valamennyi francia író közül leginkább az ő művei honosodtak meg külföldön és nálunk is. Magyarországon már a XVIII. század végén fordították műveit, azóta is számos fordítás készült. Van olyan Molière darab, amelynek hat különböző fordítása ismert. Életműve a francia és a világirodalom halhatatlan dicsősége. Az emberekről, a társadalomról való mondanivalója nem veszített időszerűségéből.

 

 

 

Bővebben...
 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>

Oldal 7 / 38