90 éve született Sütő András
2017.06.16.

Mezőségnek hívott erdélyi dombvidék kellős közepében fekszik Pusztakamarás, Sütő András szülőfaluja. Népes családjából az általános iskola elvégzése után elsőként tanulhatott tovább a nagy hírű nagyenyedi Református Kollégiumban. A család és a szülőföld olyan erős élménye Sütő Andrásnak, hogy íróként is sokáig táplálkozott ebből, az összetartó közösséget erőforrásnak, erkölcsi eszmények hordozójának tartotta. Sütő egész életművét a népe iránti felelősség és küldetéstudat hatja át, s az abból fakadó hűség szólal meg színész barátjához – Sinkovits Imréhez – írt levelében is: „Maradok, másként nem tehetek. Mert elveszett emberi jogokat még vissza lehet szerezni, ha nem csupán reménykedünk, de küzdünk is értük. Mert az iskoláinkból nagyrészt kiszorult anyanyelvünk, ha búvópatakká lesz is valameddig, újból felszínre jut egyszer.”

 

Diák és lapszerkesztő

Sütő András 1927. június 17-én született Romániában, a mezőségi Pusztakamaráson. Apja Sütő András földműves, anyja Székely Berta. 1940 őszétől a nagy hagyományú nagyenyedi Református Kollégium diákja volt. 1945 januárjában beiratkozott a kolozsvári Református Gimnáziumba, s még ugyanabban az esztendőben, 18 éves korában, a Világosság folyóirat közölte első írását, Levél egy román barátomhoz címmel. 1945–47-ben szellemi otthona a népi írók kultuszát valló Móricz Zsigmond Kollégium volt. 1948–49-ben a kolozsvári Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola rendező szakos hallgatója, majd rövid időre a bukaresti Ifjú Munkás munkatársa lett. Írói indulásának zsengéit a kolozsvári Utunk közölte, első megjelent novellájának címe: Hajnali győzelem. Pályakezdő novelláiban a mezőségi paraszti világot mutatta meg, családi közelségből, rokoni melegséggel ábrázolja a mezőségi parasztok életét. Tanulmányait megszakítva lapszerkesztést vállalt, a Falvak Népe című hetilap főszerkesztője lett. 1950-ben jelent meg – Hajdú Zoltánnal közösen – első drámája, a Mezítlábas menyasszony. 1951-ben Bukarestbe költözött, mivel a szerkesztőséget oda helyezték át. Szüleit kuláklistára téve üldözték, ezért Sütő tiltakozásul lemondott a főszerkesztői posztról. Lemondását nem fogadták el, szüleit azonban rehabilitálták. 1953-ban újból lemondott, ezt elfogadták, továbbiakban a lap kulturális rovatában dolgozott.

Marosvásárhely

Első novelláskötete 1953-ban jelent meg, Emberek indulnak címmel. 1954 elején Marosvásárhelyre költözött, és az Igaz Szó című irodalmi havilap munkatársa lett, ez a város volt haláláig az otthona. Elbeszéléseinek, karcolatainak második gyűjteménye a következő évben jelent meg, Egy pakli dohány címmel. Az 1955-ös kiadású, kritikai szellemű, Félrejáró Salamon című elbeszélése alapján film készült Turcu György rendezésében, a művet a bukaresti bemutatója után – ellenséges produkciónak titulálva – 1956-ban betiltották. Sütő képeslap elindítására kapott megbízatást, 1958-ban a Művészet, illetve 1959-től az Új Élet főszerkesztője lett az 1989 júniusában történt lemondásáig.

Író, parlamenti képviselő, írószövetségi alelnök

Több színpadi játékot írt az ötvenes-hatvanas évek fordulóján: Fecskeszárnyú szemöldök, Szerelem, ne siess!, s a kettőből ötvözött Tékozló szerelem. 1965-től, tizenkét éven át parlamenti képviselőként is dolgozott, járt Olaszországban, Iránban, és az NDK-ban képviselőként, illetve írói küldöttségek tagjaként. 1967-ben volt a Pompás Gedeon bemutatója Marosvásárhelyen, a darabot azonban betiltották. A hatvanas-hetvenes évek terméséből néhány vidám, poétikus egyfelvonásos: a Fügedes-szatírák, a későbbi Vidám sirató egy bolyongó porszemért és a Zászlós Demeter ajándék élete. 1972-ben nyugat-európai, 1973-ban újvidéki, továbbá amerikai és kanadai irodalmi körúton járt. Úti élményeiről jelentős esszék íródtak: Perzsák, Az Angyalvár kulcsai, Fekete rózsák Varsó Auschwitz és Az utolsó köntösWeimar. Úti élményeiről készült esszéi jelentek meg a Rigó és apostol, Istenek és falovacskák című köteteiben. Rigó és apostol esszéirodalmunk egyik kimagasló alkotása, utazásai során az egyszerű emberek igazát, létezésük lehetőségeit, értelmét kutatta, azt a türelmet, hitet méltatva, amelynek valamilyen titkos kapcsolata van az eljövendővel, az idő mélyén érlelődő valósággal. Sütő András 1974-1982 között a Romániai Írószövetség alelnöki tisztségét töltötte be.

Anyám könnyű álmot ígér

1970-ben jelent meg az Anyám könnyű álmot ígér című naplóregénye, a bukaresti Kriterion Kiadónál. A regény keretét a mezőségi Pusztakamaráson, a szüleinek otthonában készült feljegyzések adják, s a keretben egy egész korszak, az ötvenes és hatvanas évek társadalmi és emberi változásai megjelennek, nemcsak helyi érvénnyel, hanem országos, sőt európai távlatban. A könyv műfaji meghatározása alighanem lehetetlen, szociográfia, emlékirat és regény egyszerre: egymástól elütő színes mozaikok, lírai följegyzések, családi levelek és baráti beszélgetések, visszaemlékezések, anekdotaszerű történetek, mégis egységes művet alkotnak, de elsősorban regény. Nyelve tömör, gazdag, a népnyelv leleményeit, szókincsét értően hasznosítja. Könyvének Magyarországi fogadtatása – mind az olvasóközönség, mind a kritika részéről – valóságos diadalmenet volt. Ez a mű keltette fel a szélesebb hazai közvélemény figyelmét ismét a nemzetiségi magyar irodalmak, s általában a nemzetiségi lét iránt, amelynek gondjai Sütő munkásságának központi magját alkotják. A nemzetiségi lét szintje mindig összekapcsolódik a nemzetével, az emberiségével.

Drámák

A legnagyobb hatást drámáival érte el, amelyek az emberiség történelmének kiélezett szakaszait idézik fel, s olyan kérdéseket vizsgálnak, amelyek a 20. század emberét különösen foglalkoztatják: történelmi haladás és reakció, forradalom és reform, hatalom és erkölcs, forradalmi eszme és gyakorlat. Az Egy lócsiszár virágvasárnapja és a Csillag a máglyán a reformáció korába vezet el, a Káin és Ábel a bibliai időkbe, a Szuzai menyegző pedig az ókori Perzsiába. Az Egy lócsiszár virágvasárnapja Kleist világhírű elbeszélésének drámai parafrázisa, hőse, Kolhaas Mihály csak későn ismeri fel, hogy a végig nem vitt forradalom önmaga ellentétébe fordul, s legjobb híveit is elpusztítja. A Csillag a máglyán a reformáció születésének és kibontakozásának idején játszódik, Kálvin és Szervét személyében történelmi érvek és igazságok ütköznek meg A bibliai parafrázisra épülő Káin és Ábel az erdélyi magyarság magatartásformáinak – a megalázkodó és a bátran szembenéző – vizsgálatával egyetemes érvényű magatartásmodelleket állít szembe egymással. A Szuzai menyegző a Perzsák című esszé drámaváltozata, a szövevényes események az anyanyelv, barátság, szerelem, a személyiség önérzetének konfliktusát mutatja be a hatalommal szemben. Mindegyik dráma a hatalom és a személyiség viszonyának sokrétű elemzését adja, példázat a történelmi szerep tragikus változataira.

A tetralógiaként is értelmezett sorozat első darabjának ősbemutatóját a kaposvári színházban tartották 1974-ben, Zsámbéki Gábor rendezésében. Kolozsvárott Harag György indított sorozatot a kaposvárihoz hasonló, évekig tartó közönségsikerrel. A szerző és rendező alkotói-baráti együttműködését Harag György korai halála szakította meg. A sepsiszentgyörgyi színház, Veress Dániel kezdeményezésére, teljességre törekvő sorozatban adta elő műveit. A szuzai menyegző előadását Marosvásárhelyen azonban már nem engedélyezték.

Engedjétek hozzám jönni a szavakat

Sütő András esszéregénye a magyar nyelv szakrális erejét és szépségét idézi meg, a kötet az anyanyelvvédelem összegző műve. A vallomásos írás az írót, mint az unokának – Lászlónak – a nyelvörökséget átadó nagyapát mutatja be. A nevelési regény arról szól, hogy a nagyszülők miként adják át a világot kis unokájuknak a szavakban, s eközben milyen gondolatokkal, gondokkal küzdenek meg. Az 1989 előtti Erdélyben az ezer éve őshonos magyar nyelv kollektív halálának réme belátható közelségbe került, s ez ellen – egy-egy bátor, személyes kiállást leszámítva – aligha lehetett tenni bármit is. Egy parancsa, egy kötelessége van minden szülőnek, nagyszülőnek, sugallja, mondja, kiáltja Sütő András, hogy a család védelmező burka alatt, az otthon falai között adják tovább az ifjabb generációnak az Arany János-i nyelv örökét, mely csak a kis közösségek óvó melegében őrizhető meg. Sütő András nyelvi parainézise intés mindenki számára.

Nyolcvanas évek

A hetvenes-nyolcvanas években országos képviseleti testületek tagjaként állt ki szóban és írásban is a teljes anyanyelvi oktatás és a nyelvhasználati jogok mellett, s írta memorandumait, tiltakozásait. Írásai külföldön is megjelentek a nemzetiségi jogfosztások ellen. Király Károllyal való együttműködésében Illyés Gyula is aktív támogatója volt. Elszigetelésének folyamatában új színdarabjainak előadását megtiltották, könyveit a cenzúra nem engedélyezte. A diktatúra éveiben utolsó, Romániában megjelent kötete az Évek hazajáró lelkek volt. 1980-tól kezdve a Ceausescu-rezsim betiltotta műveinek kiadását és színdarabjainak bemutatását, ezért Sütő András 1980-1990 között csak Magyarországon tudott publikálni. Sok éves sikeres együttműködés indult el a Nemzeti Színházzal, ahol több darabját is színre vitték. Ebben az időszakban ő és családja a hatalom és a Securitate folyamatos zaklatásainak voltak kitéve.

Színművek

A Vidám sirató egy bolyongó porszemért fergeteges humorú, groteszk vígjáték, melynek cselekményfelszíne a szektákhoz vonzódók kicsúfolása. Az özvegy Fügedes Károly odaadó áhítattal hallgatja a kenetes-ájtatos Prédikás intelmeit az evilági gyötrelmekről és a túlvilági boldogságról, mindaddig, míg meg nem jelennek a színen a tűzről pattant "fehérnépek", akiknek a lénye is a pajzán kihívást sugározza. Még Prédikás is elcsábul a nagyon is földi bájaktól, s leckét vesz abból, mi az üdvösség. A fölszabadult komédiázás mélyebb jelentéstartománya - ezt a réteget testesítik meg a falusi öregek - azonban éles fényű látlelet az értéktévesztésről és a megtéveszthető korlátoltságról.

Az Advent a Hargitán komor tónusú, balladisztikus ihletésű dráma, az adventi várakozás dermedt csöndje jelenik meg. Bódi Vencel messzire szakadt övéit várja haza a havasra, hiába. A dramaturgiai ellenpontot ezúttal két fiatal tiszta szerelme, örömre készülő élete jelenti, ők lesznek az elhagyott öregember lelki gyermekei. Ám az egymásra találás sem hozhatja el a földi boldogságot, mert "elátkozott nép gyermekeiről csak a holtak beszélnek". A 20. századi kelet-közép-európai sorsdráma - és a nemzetpusztulás víziója - Sütő dramaturgiájában magába sűríti a néphagyományok misztikáját éppúgy, mint az író modern szimbolizmusát, a népköltészet balladai ihletését, a lélektani realizmust és az elvonatkoztató ábrázolást. Mindezen eszmék, motívumok az író utolérhetetlen nyelvi erejével szólalnak meg.

Az Ugató madár az író legismertebb történelmi példázatainak vonulatába illeszkedik, de annak egy abszurdabb, jelképszerű változatát testesíti meg. Ez a darab is a várakozás, a betlehemi ünnepre készülés hangulatában kezdődik a szabadságharc utáni Erdélyben, ahol a Habsburg birodalmi önkény elfojtja az utolsó szabadságlázadást. Ám ez a Marosvásárhely fölötti betlehemi csillag nem fényt áraszt, hanem a csönd és a halál, a félelem és az őrület egén pislákol. Főszereplője a híres Bodor Péter, akit az író támasztott föl az 1853-as, Makk József-féle összeesküvés részeseként. Ebben a darabban is két világ ütközik össze: az elnyomó hatalom meg a haza- és szabadságszeretet elfojthatatlan érzése. Sütő egész panoptikumot teremt annak ábrázolására, miféle magatartások modellezhetők a legsötétebb diktatúrában: a zsarnokság nyílt szolgálatától a zavart helykeresésen át a hősi szembenállásig.

Mindhárom színmű - az elviselés, a túlélés és a pusztulás három nagy metaforája - kortárs drámairodalmunk remeklése. A sütői dramaturgia háromféle változata hatalmas jelképi erővel ábrázolja egy nép - lélekben is vívott - utóvédharcát idegen elnyomói és saját kebeléből való kollaboránsai ellen. Sütő színművei végül is ugyanarról szólnak: miképp nyomoríttatik meg az emberi lélek a hatalom által, s hogyan lehet ezt elviselni, túlélni vagy belepusztulni.

Bemutatók Budapesten, Bécsben, Párizsban, Aachenben

Az Advent a Hargitán 1986-os magyarországi bemutatója, valósággal közéleti fordulatot jelentett a határokon túli magyarsággal kapcsolatos budapesti politikában. A román hatóságok tiltakozása ellenére bemutatott darab 1997-ig szerepelt folyamatosan a Nemzeti Színház repertoárján, ahol 285 előadást ért meg, eljutott számos határon túli magyar városba, valamint Bécsbe és Párizsba is. Az abszurd drámának is nevezhető Álomkommandó 1987-es gyulai, majd vígszínházi, s Aachenben tartott bemutatója, a hitleri holocaustot és a neofasizmus romániai árnyait idézi meg, és csak fokozta a Sütő András elleni indulatokat Bukarestben. Lakásán, munkahelyén, sikaszói hétvégi házában lehallgató készülékeket helyeztek el. Két gyermeke családostul hányódott: orvos fia és menye moldvai és érchegységi munkahelyeken, pszichológus lánya diplomával gyári munkásként, végül Magyarországra távoztak. Konfliktusainak szaporodtával, 1989 júniusában lemondott az Erdélyi Figyelő főszerkesztői megbízatásáról. Lakását belügyiek figyelték, vendégeit igazoltatták, a Kossuth rádióban a Sinkovits Imre által beolvasott – az erdélyi magyar jogfosztottságot föltáró – írásai miatt a szeku tisztjei nyíltan megfenyegették, névtelen telefonálók halálát ígérték.

1989-1990

1989 decemberében, a diktatúra elleni felkelés idején népes küldöttség ment Sütő Andrásért, s kérték, hogy szólaljon fel a város főterén. 1990. február 10-én a marosvásárhelyi százezres, könyves-gyertyás tüntetés toborzója és szónoka volt. Március 19-én a Hodákról és Libánfalváról beszállított, felhergelt és leitatott csőcselék az RMDSZ székház ostromakor életveszélyesen megsebesítette, és elveszítette fél szeme világát. Később, a marosvásárhelyi pogromot fekete márciusnak nevezték el. Sütő András 1990. március 20-án este érkezett meg katonai repülőgéppel Tökölre, ahonnan Budapestre vitték kórházba, majd Amerikában kezelték. Sütő 1990 novemberében Strasbourgban Catherine Lalumière-rel, az Európa Tanács főtitkárával találkozott, és beszámolt neki a marosvásárhelyi pogromról. Több nyílt levélben követelte az ártatlanul bebörtönzött magyarok szabadon bocsátását.

Szemet szóért

Az 1990-es évek első felében a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke és a Nemzetközi Transsylvania Alapítvány elnöke lett. Ekkortájt rendezte sajtó alá naplójegyzeteit, s azok Szemet szóért, illetve Heródes napjai címmel 1993-ban, illetve 1994-ben, a debreceni Csokonai Kiadónál jelentek meg. A Szemet szóért kötetben az emlékezések és naplójegyzetek a 60-as évek végétől követik nyomon az író közéleti tevékenységét. Előbb csak a magyar nyelvű szak- és felsőoktatás hiányosságait panaszolta föl, később a hivatalosságoknak, ­ köztük személyesen Causescunak ­ küldött sok-sok levelében már a kollektív nemzetiségi és emberi jogokat kérte számon, de fölszólalt egy-egy szerencsétlen, magyarsága miatt megnyomorított emberért is. Bemutatta a kisebbségi ügyekben megszólalók üldöztetését, zaklatását. Sorozatos kudarcai tanulságaképpen a külföldet és a nemzetközi szervezeteket kezdte tájékoztatni arról, hogy az iskolahálózat félelmetes összezsugorításától a magyar helységnév-használat tilalmán át a falurombolás eszelős tervéig terjedt a "homogenizálás" eszközeinek skálája . A patrióta jogvédők, a kisebbség "tűzfelelősei" ezen túl közvetlen életveszélyben éltek. Krimibe illő epizódok sokasága bizonyítja, hogy mindazok a magyar és román értelmiségiek vagy munkásemberek, akik a legelemibb emberi jogokért szót mertek emelni, sokszor az életükkel fizettek merészségükért, de a küzdelem föladhatatlan. A kötet a szépirodalmi igényű dokumentarista próza csúcsteljesítménye.

Utolsó évtized

1993-ban megírta Az ugató madár című drámáját, majd a Balkáni gerlét, mely a Nemzeti Színház drámapályázatának megosztott első díját nyerte el, s 1998 októberében mutatták be. E darab végleges változata a szerző kísérőtanulmányával, az 1999-es könyvnapon jelent meg. A csíkszeredai Neptun Könyvkiadó 2001-ben, Száműzött könyvek sorozat címmel elindította azoknak a Sütő-könyveknek a kiadását, amelyek az 1989-es romániai rendszerváltás előtt csak Magyarországon jelenhettek meg. 2005 januárjától a Bukarestből Marosvásárhelyre került A Hét című hetilapban valóságos publicisztikai hadjárat indult Sütő ellen. A sokszor páratlanul nemtelen hangú-stílusú vitát, akár generációs csatának is nevezhetnénk. Fél éven át több tucat vitacikk született pro és kontra, s 2005 nyarán a múltfeltárás érdemleges eredménye nélkül halt el. Sütő András hosszú betegség után, életének 80. évében, 2006. szeptember 30-án éjjel  hunyt el Budapesten. Temetése október 7-én Marosvásárhelyen volt, a református temetőben helyezték örök nyugalomba.

 

Források:
Digitális Irodalmi Akadémia
Péter László (szerk.): Új magyar irodalmi lexikon 3. köt. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1994.

Képek:
Sütő András
Anyám könnyű álmot ígér
Engedjétek hozzám jönni a szavakat